Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. január 12., szombat o w BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET A bűnbánattól a megbékélésig A cárgyilkosság helyszínén Szverdlovszkban fehér pra­voszláv kereszt jelöli ideiglene­sen a nevezetes helyet, ahol 1918. július 17-én végeztek II. Miklóssal, minden oroszok cár­jával. Manapság e történelmi emlékhely parázs vita tárgya. Oroszország múltjának föltá­rása fontos állomáshoz érkezett, russzofilok és monarchisták a bűnbánat jegyében bazilikát akarnak emelni itt, míg a magu­kat az 1917-es forradalom s a szovjet történelem örököseinek vallók „Véres kezű Miklóst” becsmérlő levelekkel árasztják el a helyi sajtót és hatóságokat, s múzeum építését követelik. (A „véres kezű” melléknevet egyébként a forradalom előtti baloldal ragasztotta a cárra, aki sztrájkokat fojtott vérbe.) Szverdlovszk- tavaly megvá­lasztott, reformpárti hatóságai már engedélyezték egy kápolna építését, ám — a heves licitálás és a polémia hatására — immár olyan történelmi, kulturális és vallási épületegyüttes kialakítá­sáról ábrándoznak, amely a nemzeti megbékélés eszméjét hirdeti — tárta föl az AFP tudó­sítója előtt Jurij Szamarin városi tanácselnök, és kilátásba he­lyezte: heteken belül nemzetkö­zi pályázatot írnak ki e terv meg­valósítására. A történelmi és politikai vo­natkozásokon túl olajat öntött a polémia tüzére az a körülmény, hogy a — város legmagasabb dombján, egy templommal és egy XIX. századi palotával szemközt elhelyezkedő — telek jelenleg üresen áll. Nyikalaj Ipatyjev mérnök okkersárga- fehér kőházát, amelynek pincéi keretül szolgáltak a (trónjáról már lemondott) ex-cár kivégzé­séhez, illetve családja és kísére­te tíz tagjának lemészárlásához, 1977 egyik éjszakáján moszk­vai utasításra a földdel tették egyenlővé—a kommunista párt körzeti bizottságának élén ekko­riban Borisz Jelcin, Oroszor­szág jelenlegi elnöke állt. A Szovjetunióban 1990-ben megjelent „kényszerű vallomá­sában” Jelcin fölfedi: Brezs- nyev csapatát nyugtalanította, hogy zarándokok és kíváncsiak tódultak a ház megtekintésére. „Nagyon is el tudtam képzelni, hogy előbb-utóbb szégyenke­zünk majd e barbár tett miatt”— írta Jelcin a nevezetes ház le­rombolásáról. Idős szverdlovszkiak szerint a híres környéket a háború előtt múzeum gyanánt látogatták. Az elmúlt két esztendőben pedig jócskán megélénkült a forgal­ma. Az Ipatyjev-ház helyén gyászmiséket, majd évfordulós tedeumokat és emlékgyűléseket tartottak. Végül kitűzték a jelen­legi — vérbe mártott tollal ké­szült feliratot viselő — keresz­tet, amelynek tövénél ifjú háza­sok virágot helyeznek el. Az orosz ortodox egyház előbb beleegyezett a kápolna építésébe, később azonban — szlavofil csoportok, így a Haza nevű helyi szélsőjobboldali szervezet nyomására — nagy templom emelését szorgalmaz­ta. „A templomépítés támogatói persze nem írnak nekünk, gar­madával kapunk viszont levele­ket az ellenzőitől” - jegyezte meg Szamarin, hogy indokolja, miért rokonszenvez inkább a nemzeti megbékélést jelképező, összetett emlékhely gondolatá­val. A cár emléke körüli polémiá­hoz járul a város névváltoztatá­sának kérdése: Szverdlovszkot ugyanis 1924 előtt Jekatyerin- burgnak hívták. A Bizottság Je- katyerinburgért elnevezésű lob­bi december elején megszerezte a városi tanács áldását arra, hogy — népszavazás vagy köz­vélemény-kutatás formájában — kérjék ki a lakosság vélemé­nyét. A várost 1924-ben Jakov Szverdlovnak, a Lenin vezette Szovjet-Oroszország első, elnö­kének nevére keresztelték át, aki évekkel Sztálin hatalomra jutá­sa előtt elhunyt. Azelőtt Nagy Péter cár (második) feleségé­nek, I. Katalinnak a nevét visel­te, akit azonban mai hívei szíve­sebben emlegetnek Szent Kata­linként. Amennyire az AFP tudósítója meg tudta ítélni, a városlakók nem fogadják teljes érdektelen­séggel e vitákat: az egyetemi ér­telmiség körében némi szenve­délyt csiholnak, bár e műszaki, tudományos és ipari központ lakosságának java részét — az ország jelenlegi helyzetében — másfajta problémák izgatják. egészség föl! Forint le, A magvas hírek olykor nem­csak önmagukat, hanem társai­kat, vagyis környezetüket is vi­lágítják. Olvastuk vagy hallot­tuk, de más-más érzelemmel: a forintot — bizonyos racionális megfontolásból — leértékelték a valutákhoz képest tizenöt szá­zalékkal. Arra nem is érdemes emlékezni, hogy ezt a jósok nem jósolták. (A pénzügyminiszter a HET-ben megmagyarázta: ez mindig hirtelen lépés.) A másik hír miniszterelnö­künk egészségi állapotáról tájé­koztatott. Ami ebből jelesül megragadta az ember figyelmét: nyirokrendszer-megbetegedé- sét eredményesen kezelik; ezért jelenleg is panaszmentes és vál­tozatlanul munkaképes. Akiket ez a kendőzetlen híradás meg­döbbentett — mivel ez a nyílt­ság Amerikában bevett szokás, de nálunk nem '—, mégse gondol (hat)ják, hogy egy nagy nyitással közelebb röpülhettünk az USA-hoz. Miközben a forint leértékelé­se — az ésszerű érvekről nem elfeledkezve — szorongással töltött el, addig-az egészségnek politikai értékkel — és érdekkel — való töltődése a bizakodók maroknyi tábora felé sodor. Noha eddig sem tartoztam a vi­lágégés, a honi összeomlás rém­képével alvók-álmodók közé, mert tudom: ,.nekünk mindig MOHÁCS kellett” s még nem tartunk ott. Még sok rossz lépés elkerülhető, ha... Óvjuk tehát a pislákoló nemzethitet; a kétszá- zaléknyi hívők épeszűségét ne vonjuk kétségbe. Ha az adó­szedők kifosztanak is bennün­ket, kisöprik szobáinkat, ha bé­rünket nem emelik (vagy alig) az inflációfékezés magyarázatával és az éhezés testi és szellemi határáig el is jutunk, valami még marad, amit őrizhetünk: ez a tes­ti és lelki egészség. Az élni aka­rás. Ösztön és program. Minden rosszban a parányi jót kereső igyekezet. A szegénység szégyen, de vegye magára a véres inget az, akié. A lusták, iszákosak, ön­pusztítók és a mániákus munka­kerülők sem pusztulhatnak éhen egy humánus társadalomban. Ha ez igaz, s miért ne lenne az (?), akkor az önhibájukon kívül nincstelenné válók ugye számít­hatnak mentőövekre? Nyugtala­nító mindemellett az a körül­mény, hogy a holnapi fuldoklók ma még nem kapnak egyértelmű biztatást. Vessünk számot azzal is, hogy miféle közértéke van az életnek-egészségnek, ha a beteg retteg az orvostól, a kórháztól és az elembertelenedett végórák­tól. Ennél talán még a gyávaság is jobb, az öngyilkosság sem olyan megalázó. A halálkere­sésnek eme logikája fölerősö­dik. Kegyetlen világ! Cáfolja, aki tudja. Kínnal születik az az élet­forma, melyet többnyire csodá­lunk, mint ismerünk. Nyugati jólét! A mámor múltával mind többen eszmélünk. A szabadság többesélyes: alhatok híd alatt vagy baldachinos ágyban; lehe­tek önpusztító és mániákus egészségőrző. Ha van pénzem: választhatok. Ha nincs, akkor alhatok a híd alatt, a Keletiben, amíg van kedvem élni. Félre, pesszimizmus, te rút kísértő! Elvileg hogyne örülnék annak, hogy az egészségügynek kivételesen eredményei is van­nak. Az meg dobogtatja a szí­vem, hogy a forinthoz képest az egészséget fölértékelték. Bálint Gy. György A hamburger, a rántott csirke és a kokain veszélyei Vita Amerikában a hamburgerétkezdék körül Hamisítatlanul amerikainak és korszerűnek számítanak a McDonald’s és társai: jóízű en­nivaló, percek alatt (kivéve a moszkvai üzletet...) és olcsón. A hamburger típusú étkezdék így világszerte terjednek — miköz­ben őshazájukban most riadót fújtak a szakemberek, mond­ván: a McDonald’s és a többi gyorsétkezde termékei károsak az egészségre, és életreszólóan rossz táplálkozási szokásokra nevelik törzsközönségüket, amely éppen amúgy s hátrányos helyzetű s a legalacsonyabb képzettségű rétegekből kerül ki. A minap történetesen a The Wall Street Journal, a vezető gazdasági napilap szentelt cikk­sorozatot az amerikai szegény­ség egyik sajátos vonásának: annak, hogy a szerény jövedel­mű fiatalok és idősek lényegé­ben az olcsó hamburger- és csir­kesütödék kosztján élnek, ami hosszabb távon életveszélyes. A gyorsétkezdék ugyanis ponto­san azt hozzák forgalomba von­zó környezetben, tálalásban és olcsón, amire a szervezetnek a legkevésbé van szüksége: éte­leik tele vannak zsírral, sóval és cukorral; laktatnak, de „megala­pozzák” a szív- és keringési be­tegségeket, a vesebajt és sok minden egyebet. A helyzet bírálói, köztük a színesbőrű kisebbségek képvi­selői azzal vádolják a nagy gyorsétkezde-hálózatokat, hogy vonzó hirdetéseikkel tuda­tosan éppen az egészséges táp­lálkozásról, a koleszterinszint­ről, a testsúly és az egészség összefüggéseiről vajmi keveset tudó színesrétegeket célozzák meg. Akárcsak a dohánygyárak és a szeszesital-termelők, akik hasonlóan célzott reklámkam­pányokat folytatnak. A vád ne­hezen tagadható, mivel tény, hogy a McDonald’s és társai tv- hirdetéseinek 20 százaléka a fe­ketéknek szól, akik csak az or­szág lakosságának 12 százalé­kát teszik ki. S tény az is, hogy míg a hamburgeresek a 60-as, 70-es években túlnyomórészt fehér polgárok lakta alvóváro­sokban építették ki hálózatukat, a 80-as évekre (a fehérek csök­kenő érdeklődése miatt is) a nagyrészt a szegény színesbő- rűek lakta belvárosokban nyitot­ták meg új boltjaikat. Vannak polgárjogi szerveze­tek is, amelyek túlzottnak talál­ják a vádakat. Miért törődjünk azzal, mondják, hogy túl zsíros, sós vagy édes az élelmiszer, amikor sokan ezek közül a fiata­lok közül soha nem le.sznek be­tegek —mert nem is élik meg az idősebb kort, elviszi őket a kábí­tószer, a bűnözés. A kokain sok­kal egészségtelenebb, mint a zsírban kirántott csirke... H. A. A rák és az immunrendszer Lélek és méreg „Angliában nemrég új orvosi szakterület született — ponto­sabban az Egyesült Államokból vándorolt be —: a pszicho- neuro-immunológia. Ez azon a felismerésen nyugszik, hogy a psziché állapota befolyásolja a beteg neurológiai állapotát, ami viszont hatással van a beteg ellenálló képességére. Ez a felfede­zés nem valami új, nem is forradalmi, soká tartott, mire az ortodox orvosok újra rátaláltak, cfe legalább megindított némi változást.” Többek közt ezt írja a magyarul is megjelent — Gerson diéta és pszichoterápia szerepe című — könyvében az a Beata Bischop, aki nemrég egy tévéműsorban is azt mondta, hogy a rák kialakulásában szerepet játszik, a gyógyításában pedig nagyon fontos és eredményes a lelki egyensúly helyreál­lítása. Azért is, mert ha pánikba esik a beteg a rémülettől, teljesen elveszti a talajt a lába alól. S akkor semmi sem tartóztat­ja föl a betegséget végzetes útján. Aki viszont lelkileg képes rendbe tenni magát, s nem merül el az önsajnálat és a kétségbe­esés tengerében, hanem bízik abban, hogy az életcsapdából ki lehet tömi a saját és az orvosai segítségével, akkor, ha nem elhanyagolt a betegsége, meggyógyulhat, vagy jóval hosszabb ideig élhet, mint egyébként várható lenne. A lélek és a test kapcsolatát mi, laikus emberek is ismerjük. Egyszerű szavakkal szoktuk mondani: a boldog ember ritkán beteg. De hogy tulajdonképpen is miéit, azt már nehezen vagy sehogy se tudnánk megfogalmazni. Ám a pszicho-neuro-im- munológiá területén működő orvosok, pszichológusok tudják, és megmondják. (Már Németh László, ki végzettsége szerint orvos volt, megjegyzi egyik írásában, hogy a test működése alapjában véve egy bonyolult — és csodálatos — fizikai, kémiai folyamat, amit a lelki-idegi dolgok is befolyásolnak.) Hogy a megoldatlan lelki problémák-betegségek idővel testi betegségeket okozhatnak, sőt okoznak is: ez tény. Csak az a nagy kérdés, hogyan, miként, mi által történik ez az „átválto­zás”? Az elmúlt másfél évtizedben — írja Beata Bischop — főleg az US A-ban kutató tudósok kimutatták, hogy „...az ember hangulata és érzelmi állapota erőteljes befolyást gyakorol az agyban előállított hormonok minőségére. Ezek a hormonok határozzák meg a test immunrendszerének működését.” Ma­gyarul, az ellenálló képességünket. Ami az új orvosi szaktudo­mány szerint a rákbetegség kialakulásával is kapcsolatos. Egyszerűen meg is magyarázza. Ha valamiért szörnyen felizgatja magát valaki, de dühét nem adhatja ki magából azonnal, egy biokémiai folyamat kezdődik el benne, s ezt a reakciót — negatív hatást a szervezet immunrendszere szenvedi meg. Ha ez csak nagyon ritkán fordul elő, az hagyján. De ha rendszeresen kénytelen visszafojtani az érzelmeit bárki, idővel az ellenálló képessége annyira legyengül, hogy többé nem tud megbirkózni „...az útjába kerülő vírusokkal, bacilu- sokkal, vagy a spontán módon keletkező szabálytalan sejtek­kel, amelyek a rák előfutárai”. Márpedig a legegészségesebbek szervezete is termel naponta 20-25 ezer hibás sejtet, amiket a normálisan működő védelmi rendszer megsemmisít. Vagyis elejét veszi az elszaporodásuknak. Márpedig ha az immun- rendszer legyengül, nem képes a hibás sejtképződést megfé­kezni, s hosszabb vagy rövidebb idő alatt rákos daganat lesz belőlük. A szervezet ellenálló képességét nemcsak a lelki „méreg” gyöngíti, hanem az egész környezetünket szennyezőek is, azok, amelyek az iparosodás kétszáz éve alatt érték az emberiséget. S különösen eluralkodtak századunkban és annak is utóbbi né­hány évtizedében. A levegő, a víz, a talaj, a növény- és állatvi­lág, még egyes élelmiszer sem méregmentes. S ezzel az össze­tett és súlyos környezeti hatással, hozzá még a helytelen táplál­kozásból adódóakkal is, kell az immunrendszernek megbirkóz­ni. De hogyan? Mikor pont ezek is gyengítik! Például a rákelle­nes diétával, amelyet a múlt század vége felé született dr. Max Gerson német orvos fejlesztett ki. A diéta célja kettős: a test méregtelenítése és a szervezet ellenálló képességének fokozá­sa. Alapja a szigorú vegetáriánus koszt az első hat hónapban, amikor még tojást és tejterméket sem lehet fogyasztani. Egyéb­ként a terápia intenzív része másfél évig tart. Áz ezt követő hat hónapban fokozatosan csökkentik a kezelést. Ez a gyógymód a könyv szerint „sok esetben csodával határos” eredményt ho­zott. Ez a diétás gyógymód, mint annyi más felfedezés, szinte a véletlen műve volt. Gerson doktor fiatalon, migrénes panaszait gyógyítandó, különböző étrendekkel próbálkozott. Végre a hústalan és sótlan vált be, mégpedig annyira, hogy migrénes betegeinek is előírta, remek eredménnyel. Ám — és itt a másik meglepetés — az egyik páciensének á bőrtuberkulózisa is meggyógyult tőle. Aztán a gyomorrákos és tüdőbajos betegek gyógyítása következett. Persze, az orvostársadalom támadásai közepette. Majd Hitler elől elmenekült Amerikába, ahol az orvosi szövetség megfosztotta a kórházi és kutatási lehetősé­gektől. Csalódottan halt meg 79 éves korában. Lánya azonban folytatta munkáját. Vass Márta Clevelandi vélemény Petőfiről Lehet, hogy újabb fordulatot vesz a feltételezett Petőfi-maradványok ügye. Morvái Ferenc vállalkozó, a bar- guzini expedíció vezetője az Amerikai Egyesült Államokban járt, ahol talál­kozott azokkal a tudósokkal és antro­pológusokkal, akik részt vettek az ása­tásban, illetve a lelet vizsgálatában. Pénteken még a Ferihegyi repülőtéren tájékoztatta a sajtót az eredményekről. Bejelentette, hogy az amerikai ku­tatók vizsgálata szerint a megtalált maradvány egyértelműen férfié. Az expedícióban részt vett tudósok, a Clevelandi Antropológiai Intézet veze­tői akár azt is vállalják, hogy Magyar- országra utaznak, és nyilvánosan be­számolnak a kutatásról. Morvái tár­gyalt az amerikai hadsereg patológiai intézetének munkatársaival is, akik annak idején a Vietnamban elesett ka­tonák azonosítását szolgáló DNS-print eljárást kifejlesztették. Ez a módszer valamelyik rokontól vett kontroll­anyag alapján százszázalékos bizton­sággal teszi lehetővé a maradványok azonosítását. Az intézet munkatársai hajlandók elvégezni az azonosítást és nyilvánosan beszámolni az eredmény­ről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom