Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

% 1991. január 26., szombat SPORT SPORT SPORT Hazai rajt a női és férfi- kézilabda NB i-ben Vállalkozások gyengítik a csapatokat Kedvezőiknek egy­általán nem nevez- hetőek az előjelek a (egyelőre még) Békéscsabai Előre Spartacus kézilabdázói számára, az 1990/91-es bajnokság tavasa fordulóinak hazai nyitánya előtt. Hiszen a békéscsabai sportcsarnokban, ma délután 16.15 órakor, Dzsipoff, Kiss játékvezetők közreműködésé­vel, a nők a bajnokság él­lovasát, a Hungalit együtte­sét fogadják, utána 18.00 óra­kor a férfiak a jelenleg har­madik helyen álló Tatabá­nyával mérkőznek (a diri­gens Kliment és Papp). Ám az együttesek nem­csak a sorsolás miatt vannak nehéz helyzetben. A nőknél biztosan nem játszik a jobb­átlövő Ighisan, aki az egyik hétközi edzésen sérült meg, s nem áll rendelkezésre Sza­kái Józsefné (családi vállal­kozásba kezdtek), Kasik Éva (makacs sérülésére és állá­sára hivatkozva) és Máté Krisztina '(munkahelyi elfog­laltsága miatt) sem, akik be­adták felmondásukat az egyesület vezetőinek. A férfiaknál - sem sokkal jobb a helyzet. Gedó Mihály vállalkozó lett, és ezért ő is felmondott. Pocsai pedig, aki jelenleg sorkatona, gyakor­latilag nem tud edzésekre járni, ezért az ő szereplése is igencsak kétséges. Azért vannak jó híreink is a szurkolóknak. A tavaly ősszel bevezetett rendszer — azaz, hogy ötvenen, a Hetes boltban átvehetik a mérkő­zésekre szóló ingyenjegyei- ket — a tavaszi szezonban is folytatódik. Ide tartozik (s talán ez a legfontosabb), hogy az önkormányzat csü­törtökön jóváhagyta a sport- albizottság beterjesztését, mely alapján biztosítottnak látszik a sportág békéscsabai jövője. (ferencz) Ezüstérem Zakopánébaii Harmadszor vett részt Zako­panéban, a kétévenként meg­rendezésre kerülő Tátra! Kupán a Mezőberényt Petőfi Sándor Gimnázium leány, kadettkorú kosárlabdacsapata. Eddig két harmadik helyezést értek el. Most ezt sikerült felülmúlniuk, hiszen a második helyein végez­tek. A mezőberénylek eredményei: Mezőberény—Hutnik Krakkó 4«: 43; — Armaturka Krakkó 40:49: —Rep. Makro region it 40:47. A mezőberénylek csapata. Álló sor: Iványi László edző« Balog, Sza­bó, Kondé, Bőtsch, Urbancsok, Őszi, Hidasi László testnevelő. Gug­golnak: Hle, Wagner, Iványi, Püskl, Földest, Kosjár Békési Afész Fontex SE—Kis­újszállási MÁV SE 92:39 (37:19). NB II-es női kosárlabda-mérkő­zés, Békés. V.: Zákány, dr. Pa- py. Békés: TÖTH (28), Mezei fl»), sárközi 04), Bányai 04), veres (—). Csere: Vargáné 05), Simonyl (4), Hegyed (—J.Edző: Békési Mihály. Közepes Iramú mérkőzésen biztos hazai győze­lem. Hz OISH szóvivője: Vajtó Lajos Az OTSH vezetése a gya­korlatnak megfelelően meg­vizsgálta a hivatal és a tö­megkommunikációs szervek kapcsolatát. A testület arra a megállapításra jutott, hogy az OTSH tevékenységében — a spo'rtirányításban betöltött szerepe alapján — az eddigi­eknél nagyobb teret kell szentelni a hírközlő médiák­kal történő kapcsoláttartás- nak. Ennek érdekében a jö­vőben a sajtóterület közvet­len elnöki felügyelet aláke­rül. és a tájékoztatás javí­tása érdekében szóvivő ki­nevezésére került sor. A tisztre Gallov Rezső helyet­tes _ államtitkár, az OTSH el­nöke Vajtó Lajost nevezte ki. A szóvivő az OTSH sár tófőnökeként közvetlenül irányítja az írott és az elektronikus sajtóval való kapcsolattartást. Pierre Lechantre, a Paris FC edzője: „Van nekem szemem, ezért futballozol itt!” „Párizsban ma már majdnem olyan magabiztosan közle- kedek, mint Békéscsabán. Persze eltévedtem néhányszor, amíg meganultam a járást arrafelé. Például még szeptember­ben, amikor először mentem egyedül edzésre. Buszra vár­tam, jött is, már a felszálláshoz készülődtem, de legnagyobb meglepetésemre nem állt meg. Kénytelen voltam taxiba ülni, mert különben elkéstem volna. Azóta megtanultam, hogy az autóbuszok csak akkor állnak meg egy-egy megállóban, ha intünk” — mesélte Kanál Zoltán, aki a nyár végén szinte „varázsütésre” került a Békéscsabai Előre Spartacustól a harmadik ligában játszó francia Paris FC együtteséhez. Augusztusi átigazolása mindössze tíz napot vett igénybe. Pedig a nyáron jövőjét illetően tanácstalan, a játékban önbi­zalom nélküli volt. Most annál magabiztosabban nyilatkozik a még mindig csak 22 éves, villámléptű balszélső. Fegyelmi okok miatt tavasszal a Mezőhegyes NB III-as csapatában játszott, és 54 ifjúsági válogatottság, valamint ugyancsak 54 NB I-es bajnoki mérkőzés után vízválasztónak ígérkezett számára az 1990-es esztendő. Vagy ellubickol az NB III sekély vízében, vagy eszi a tartalékok keserű kenyerét, vagy... Nos, a Franciaországban eltöltött ősz után, a rövid szabadságát itthon töltő játékos arról számolt be, hogy csa­patában 9 mérkőzésen — majdnem egy hónapig sérült volt — hat gólt lőtt, emellett még ötször hozta egyértelmű helyzetbe csapattársait, és a házi ponterőlista élén áll. Tizennégyről a léc alá — Góljaid közül melyikre emlékszel legszívesebben? — A legelsőre, amelyet rög­tön a hazai nyitó mérkőzésün­kön lőttem! Bedobás után az egyik védőről lefordultam, a másikat kicseleztem, majd bal lábbal, tizennégy méterről, a balösszekötő helyéről a léc alá vágtam a labdát. —Hogyan szerepeltek a baj­nokságban? — Csapatunkat Bemard Ca- iazzo, egy fantasztikus tempót diktáló vállalattulajdonos azzal a céllal vásárolta meg, hogy né­hány év múlva a legmagasabb osztályban szerepeljünk, hiszen a Szajna partján a Paris St. Ger­main az egyetlen első osztályú együttes. Első lépésként két éven belül a másodosztályba kell kerülnünk. Csoportunkban csak egy feljutó van, és jelenleg három pont a hátrányunk velük szemben. — Ezek szerint a második he­lyen álltok? — Nem! Ugyanis a tizenhat csapat között három NB I-es, illetve három NB Il-es együttes tartalék gárdája is szerepel, és ők nem juhatnak magasabb osz­tályba. Mi a maradék tíz, tehát a potenciális vetélytársaink kö­zött vagyunk másodikok. — Az őszi fordulók alapján hogyan Ítéled meg: megvalósul­hatnak terveitek? — Feltétlenül, hiszen fiatal, jó erőkből áll a csapatunk. Át­lagéletkorunk huszonkét év, mindössze két idősebb játéko­sunk van. Egyelőre csak én va­gyok profi, de ha előre lépünk, akkor valószínűleg többen le­szünk. Az is hozzátartozik még őszi szereplésünk krónikájához, hogy összesen hét új játékossal kezdtük az idényt, és bizony időbe került, amíg megismertük egymást. Vereségeinket is a baj­nokság első szakaszában szen­vedtük el, a vége felé már egy­szer sem kaptunk ki. Éppen ezért már tavasszal is megvaló­síthatónak látom a feljutást. A magány nem „csapattag” —Itthon is játszottál har­madosztályban. Van-e különb­ség a hazai és a francia bajnok­ság színvonala között? — Nagyon sok. Amíg Ma­gyarországon jobbára időseb­bek rúgják a labdát a harmadik vonalban, addig itt szinte kivé­tel nélkül feltörekvő fiatalok küzdenek a csapatokban. Sok­kal nagyobb az iram, és lényege­sen keményebbek a mérkőzé­sek. Úgy gondolom, hogy együttesünkkel a hazai másod- osztály élmezőnyében szerepel­nénk. — Nyilván kevesebbet edzel, mint itthon. Hogy érzed magad, nem veszítettél a kondíciódból? — Hetente hatszor tréninge­zünk, de a gyakorlások teljesen más szisztéma szerint zajlanak ahhoz képest, amit megszok­tam. Például egyáltalán nincs közös bemelegítés. Mindenki kap tíz percet, hogy a megfelelő állapotba hozza magát. Edzé­seink rövidebbek, pergősebbek. Úgynevezett alapozás is csak egyszer van évente, mégpedig nyáron. Igaz, erre télen nincs is lehetőség, hiszen ilyenkor alig négy hét a bajnoki szünet. Egyébként a formám állandó, és minden mérkőzésen frissnek érzem magam. Egyáltalán nem vagyok fásult, és hétvégeken igazi „labdaéhségem” van. — Hogyan telnek napjaid az edzéseken és mérkőzéseken kí­vül? — Nagyszerűen! Mivel fele­ségemmel együtt költöztünk ki, nálam a külföldön játszók legna­gyobb „ellensége”, a kínzó egyedüllét „nem rúg labdába”. Ráadásul Párizsban igazi baráti közösségbe csöppentünk. A ké­zilabdázó Csuvarszki János már egy éve kint él, általa mi is megismerkedtünk Jancsóékkal, akik mindenben a segítségünkre vannak. A teniszklubjukba já­runk ebédelni, általában szabad­időnk nagy részét is ott töltjük el. S bár náluk vettem először te­niszütőt a kezembe, azóta szinte nem múlik el nap játék nélkül. Délelőttönként francia órára já­rok, hétvégeken az első osztályú bajnokság összefoglalóját né­zem a televízióban, tehát egyál­talán nem unatkozom. A francia rózsának is van tövise — Szóval hosszútávra ren­dezkedtél be Franciaország­ban... — Lehetséges. Mindenesetre most tényleg nagyon jó körülöt­tem minden, ráadásul ha felju­tunk, az anyagilag is szépen jö­vedelmezhet. Valóban ideális körülmények között élek, csak a focira kell koncentrálnom. A pénz nagyon fontos, de azért vannak olyan dolgok is, amit nem lehet semmilyen valutára átszámítani. Ebből a szempont­ból is jól érzem magam, hiszen a csapat befogadott, elnökünk szinte minden nap a tudtomra adja mennyire kedvel, és a sza­badidőmet is barátok között tölt- hetem el. — Olyan ez a történet, mint a mesében. Olyan viszont pont a mesében nem létezik, hogy leg­alább egy rossz irányba vezető ösvény vagy egy gonosz mosto­ha, egyáltalán, valamilyen ne­gatív figura ne szerepelne ben­ne. A te mesédben létezik ilyen? — Természetesen. A két öreg játékos közül az egyik egyálta­lán nem szimpatizál velem.. Ős­idők óta a csapatban játszik, és a pályán ő. az egyik irányítónk. Valószínűleg látja, hogy veszé­lyes lehetek eddigi vezetői pozí­ciójára, ezért úgy próbálja meg­óvni kivívott tekintélyét, hogy a mérkőzéseken nekem egysze­rűen nem passzol. Ha csak én vagyok megjátszható inkább el­fordul, de nem adja a labdát. Egyik hazai meccsünkön szól­tam az elnökünknek, figyelje meg, hogyan hagy ki csapattár­sam a játékból! Mivel akkor is minden úgy történt mint koráb­ban, az lett a következménye, hogy félidőben lecserélték. Nem sok szót váltunk egymás­sal, de vállalom a harcot vele szemben, mert igazam van. Ar­ról nem is beszélve, hogy góljai közül legalább négyet az én át­adásomból rúgott. Úgy tűnik Kanál Zoltán ko­rábban alaposan megtépázott önbizalma visszatérhet, kivált­képpen amikor megtudta, hogy őt hat— afrikai, francia —játé­kos közül választották ki, és ed­zője egyik jól sikerült mérkőzé­se után így fogalmazott: „Van nekem szemem, ezért futballozol itt!” Ferencz Rezső Felvételünkön, amely 1987-ben készült, a mindössze 17 esztendős Kanál Zoltán három zalaeger­szegi védő között vezeti el a labdát. Akkor stabil tagja volt az ifjúsági válogatottnak, és arról ábrándozott, hogy állandó NB I-es játékos válik belőle. Vargabetűk után, napjainkban a nagy lehetőség felé vezető úton tett meg egy picinyke lépést — egyelőre a francia harmadik osztályban Fotó: Gál Edit BÉKÉS MEGYEI KljiWKTlld " m* ...... ■ ■ ...............­P olitikai napilap. Kiadja a Népújság Kft., Békéscsaba. Felelős kiadd: dr. Serédi János, Martin Feldenklrchen ügyve­zető igazgatok. Főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. A szerkesztőség és a kiadó cime; Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám. Pf.: 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hfrlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 145 forint, egy évre 4740 forint. Készül; a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—2L, 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom