Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26., szombat TALLÓZÓ ■kÖRÖSTÁJ Jövendőnk? ...Mivel arra nincs módunk, tíógv^ptinden olvasónknak el- ikesjfíttessük a személyre szóló horoszkópját, helyette közread- ”jáz országét... ^ ’^...Jelenlegi országképletünk révén 1991-re a teljesség igénye p nélkül kb. a következők várha- képlet főbolygója a Sza- tS* tumusz, ami jelenleg nagyon rosszul áll — hosszan. — Rengeteg korlátozást jelez, nagyon sok gondot—amit nem tud senki eloszlatni. Minden jóakarat mellett—ezzel kell számolni— szinte *az*év végéig sem szaba- '-dul fel az ország a ránehezedő I gondok alól. Szegényedés várható, netán egyesek éhezni is fognak. Nincs olyan vezető réteg és nem is lehet, amely képes lenne ezt a nyomor felé rohanó ^ helyzetet megállítani. Sok, okos kompromisszum kell, hogy a S^^lakosság tűrőképességét nyugalmi állapotban lehessen tarta- » , ni! Minden sztrájkot és forróbb • . ellenállást — amire egyes rétegek hajlamosak—kerülni kellene, mert akkor még mélyebbre süllyedne az ország anyagilag. Ellenfeleink vannak, külföldön is. A pártok között további * Ó, adó!, komoly viták várhatók 1991- ben. Feszültségek. Elégedetlenkedés a jellemző. A nép türelmetlen. Úgy fest, hogy a Szaturnusz gátló volta miatt is lassan és vontatottan alakul a dolog... Novemberben sem múlik még el a nagy alapgond, de bizonyos előnyös Jupiter-hatás várható. Ha a vezetők ezt meg is ragadják (mert kissé utána kell menni, nem hozzák tálcán), még lehetőség is nyílik előnyös döntésekre, amelyekkel kivívják a lakosság elismerését... 1991 -ben veszélyt is jeleznek a csillagok. Tüntetésekkel vagy még rosszabbal számoltatunk, amit kompromisszumokkal meg lehet gátolni. Jó lenne, ha mindenki tudná, hogy meggondolatlanság révén anyagilag még rosszabb helyzetbe kerülne az ország. A természeti erők is erősek és ha ilyen csapás érne bennünket, azt nagyon nehezen hevernénk ki. Bízzunk abban, hogy megbűnhődte már e nép— a múltat. 1993 tavaszán kisüt a Nap, s egy kedvezőbb élet vár e sokat szenvedett országra! (K. M.; Képes 7) ...A T. Ház megvédte a terü- letarányos adóztatást, nem fogadta el az építményadó eltörlését, és ezzel kizárta az egységes telekadó bevezetésének a lehetőségét. Viszont elfogadta azt a módosító javaslatot, amely a •'Iákas céljára szolgáló ingatlanok esetében személyenként 25 négyzetméter adómentességet biztosít a benne élő egyeneságú rokonoknak. A T. Ház tehát ragaszkodott az építményadóhoz, ugyanakkor az építménytulajdonosok jelentős részének adó- mentességet biztosított. Működött a középosztályi érdekvédelem. Adómentes a 100 négyzet- méter rózsadombi villában lakó négytagú család, viszont építményadót fizethet az isten háta mögötti apró falu viszonylag nagy alapterületű, rozzant parasztházában lakó egyedülálló nyugdíjas.- Egységes telekadó esetén a helyzet fordított lett volna, hiszen asorfzadó kistelepüléseken az ingatlanok eladhatatlanok, a telkek forgalmi értéke nulla. Hasonlóan súlyos ellentmondásokkal terhes a kommunális adó megszavazott változata, nem is beszélve az idegenforgalmi adóról, amelynek behajtása komoly kém- és spiclihálózatot igényel majd. Talán nem véletlen, hogy a végső szavazásnál számos kormánypárti képviselőben a pártérdek fölé kerekedett a józan ész. A törvény mindenesetre megszavaztatott, azóta a sajtó a helyi adók rémével ijesztgeti az amúgy sem túlságosan jókedvű lakosságot. A törvénybe foglalt maximumokból kiindulva hajmeresztő számokat közöl a helyi adók várható mértékéről. Azért nem eszik olyan forrón a kását. Már a kormány 26 milliárdos bevételi terve is a maximumok egyötödére épült; mert ennyi lett volna az adóminimum. Azóta a minimumot a parlament eltörölte, így 20 százalékosnál- kisebb adó is kivethető. De a törvény azt is lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy egyáltalán ne vessenek ki adót. Szabadon választhatnak tehát: vagy nem vetnek ki adót, és akkor nem tudják teljesíteni feladataikat, vagy megsarcolják a népet, és akkor nem fognak túlzott szeretetnek örvendeni. Egyébként tartunk tőle, hogy nem a szeretetmegvonás lesz az állampolgárok egyetlen reakciója. Ismerve a riasztóan növekvő terheket, a hagyományosan csekély adófizetési hajlandóságot és a passzív rezisztencia iránti régi keletű vonzalmakat, nagy valószínűséggel állítható, hogy akár kivetik azokat a fránya adókat, akár nem, az állampolgárok jelentős része nem fog fizetni. Hogy erre lesz-e az önkormányzatoknak valamilyen furfangos ellenlépése, az még a jövő zenéje. Mi mindenesetre arra tippelünk, hogy nem. (—efhá—; Beszélő) Kultúrproblémák — Nem tudom, hogy a Püskit sajnáljam, a Claire Kennethet, vagy a magyar olvasókat...? (Brenner György rajza; Magyar Nemzet) Győrben, a Szent László ünnepségeken: Emléktábla Apor püspöknek Júliusi megalakulása óta most tartotta első közgyűlését a Győriek Győrért Szövetség... Már folynak az előkészületek az idei Szent László-napi ünnepségekre. Ha lehet, még sikeresebb lesz, mint tavaly volt. Az ünnepi ülésszak egyik szónoka valószínűleg a nagyváradi református püspök, Tőkés László lesz, hiszen elhangzott a javaslat, hogy Győr válassza testvér- városnak a Szent László által alapított Nagyváradot. Ugyancsak júniusra tervezik a mártír Apor püspök halálának helyén emelt emléktábla felavatását. Lehet, hogy még ebben az évben sikerül létrehozni Győrött a tervezett francia—magyar napokat, de addig is, még áprilisban országos visszhangra számot tartva szeretnék megrendezni itt a Magyar Nyelv Hete eseménysort, amelynek tervek szerint olyan neves meghívottjai, támogatói lesznek, mint Göncz Árpád köztársasági elnök és a tudós Lőrincze Lajos... (I. F.; Kisalföld) „Szigorúan bizalmas” volt A Statisztikai Szemle 1990/ 12. száma közzétette az 1956. október 23. és 1957. április 30. között illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatait tartalmazó, a KSH-ban 1957 első félévében összeállított „szigorúan bizalmas” tájékoztatót. Eszerint 1956. október 23-a után — a legutolsó hivatalos osztrák és jugoszláv jelentések szerint — 193 885 magyar állampolgár hagyta el illegálisan az országot. A jelentésben szereplő adatok a valóságnál feltehetően mintegy 20 százalékkal — a hazatértek leszámításával 17 százalékkal — alacsonyabbak. Az illegálisan külföldre távo- zottak több mint fele budapesti lakos volt (81 000 fő), 19 százalékuk a többi városban élt (28 500 fő). Sokan disszidáltak még a Nyugat-Dunántúlról az osztrák határhoz közel eső községekből. Az illegálisan külföldre távozott személyek kétharmada férfi (100 500 fő), egyharmada nő (51 200 fő). Több mint felük 25 éven aluli (83 000 fő), közel egyharmaduk 25-39 éves (47 500 fő). Kevesebb mint 12 százalékuk 40-59 éves, a 60 évesek, valamint idősebbek aránya 1 százalék alatti. A külföldre távozott szellemi dolgozók kétharmada értelmiségi (17 000 fő), egyharmada adminisztratív foglalkozású. Az értelmiségiek közül a műszakiak voltak többségben, akiknek 7,4 százaléka disszidált (ezeken belül a mérnököknek 10,6 százaléka— 2300 fő). Jelentős még az orvosok disszidálási aránya is (4,9 százalék — 730 fő)... (Figyelő) „...mint a Szaharának az esőre.” A lemondott államtitkár mondja Beke Katával, a kulturális tárca nemrég lemondott politikai államtitkárával tegnap beszélgettem a Parlamentben. — ...Széltében-hosszában beszélik, hogy az ön lemondásában a döntő szerepet Timkó Iván, a kulturális tárca volt kabinetfőnöke játszotta. — Lemondólevelemben fő okként a tárca vezetését neveztem meg. A miniszter úr jó szándékú, tisztességes ember, de a jó szándék nem elég... Tudjuk, hogy mivel van kikövezve a pokolhoz vezető út. Timkó Iván volt és ma is a minisztérium egyik vezetője, de még pontosabban fogalmaznék, ha azt mondanám, hogy ő a vezetője, minden szakmai és hivatali kompetencia nélkül. S amit mondtam, az még nagyon enyhe kifejezés. A minisztériumban teljesen elszigetelődtem, nem jutottam döntési helyzetbe. Persze Timkó Iván is, ha úgy tetszik, jó szándékú ember. Jó szándékú, de inkvizítori hajlamokkal és messianisztikus kiil- detéstudattal van megáldva. Ha a középkorban élnénk, engem égetnének a máglyán, s ő lenne az inkvizítor. A minisztériumban Timkó Iván sokkal több információhoz jutott, mint én, s ennek következtében sokkal több döntést is hozott. Timkó teljesen paradox jelenség, noha hangsúlyozom, nem kételkedem a jó szándékában. Az ő jelenléte a minisztériumban olyan, mint egy abszurd novella. Timkó Iván érdekeit egyébként az szolgálná, ha valaki elmondaná neki, hogy először is fejezze be a jogi egyetemet, legyen végre diplomája, menjen el dolgozni ugyanúgy, mint a többi ember. Nem főnökként, hanem beosztottként, mint sok százezren mások. Ha esetleg olyan képességei vannak, amelyek vezető pozícióra vagy döntésre teszik alkalmassá, akkor előbb tanuljon meg engedelmeskedni... — Ha önön múlna, mit változtatna meg a minisztériumban? — Kis létszámú, sokkal jobban megfizetett, profi, menedzser típusú apparátust hoznék létre. Koncepcióra, rendre és fegyelemre volna szükség, nem pedig arra, hogy inkvizítori hajlamokkal, csak azért rúgjanak ki valakit a minisztériumból, mert korábban MSZMP-tag volt. Nagyon röviden: működőképessé kellene tenni a minisztériumot. Ez a tárca az elmúlt 15 évben már annyi válságot, reformot és átalakítást, újabb reformot és újabb átalakítást élt át, hogy a világos gondolatokra és feladatokra akkora szüksége van, mint a Szaharának az esőre. (Pogonyi Lajos; Népszabadság) Helyhatóság Párbeszéd egv dél-pesti kiskocsmában, tegnap délután: — Miért csak ilyen rövid ideig tanácskozik egy kerületi közgyűlés? Csak két-három órát ér nekik a sorsunk? — Kevés beszéd, sok ötlet, gyors intézkedés! Nem ez a jó? — Iiiigen... de a francba velük, mért sietnek úgy haza? Müller Péter: az ember nem tehet egyebet ...Valaha egy drámaíró két részre oszthatta a világot. Fehérre és feketére. Egyik oldalon állt az igazság, a másikon a hazugság szelleme. A kép hiteles volt. Majd jött egy kor, midőn mindenkinek igaza lett: mindkét fél a saját igazságát képviselte, mely önmaga logikáján belül igazolható volt. Ma egy különleges helyzet állt elő. Senkinek sincs igaza. A felek természetesen eszmékre hivatkoznak, de mivel ezt teljesen kianalizálatlan közösségi és egyéni lélektudattal teszik, az igazsághoz semmi közük sincs. A jószándék pedig csődöt mond, mert naiv. Nem tudja például, hogy a csőd nem csupán gazdasági, de morális, lélektani, ökológiai, filozófiai, hitéleti, magánéleti, közéleti, közlekedési, geológiai, energia-, szesz- és kábítószerbeli — azaz: totális — , s hogy egyetlen csődöt a másik nélkül megoldani nem lehet, mert az embernek a fejére szakad az egész. A politikus, ha jószándékú — és nem a saját zsebére dolgozik —, tragikomikus szerepet vállal. Olyan hajót kell irányítania, melynek iránytűje körbe-körbe forog, oldalán becsurog a víz, kormánya és kormánylapátja között rég nincs már kapcsolat, legénysége nem hisz benne, s ráadásul olyan tengeren navigál, mely teljesen irracionálisán működik. S mivel a közgondolkodás a politikát isteni sorshatalomnak véli, úgy tűnik , mintha a helyzet megoldása csupán a megfelelő intézkedések kérdése lenne. Ebben a helyzetben az ember' nem tehet egyebet, mint hogy újabb téveszmékkel nem komplikálja a hangzavart. Hallgat. A csöndnek ma nagyobb jelentősége van, mint a hangos szónak. Figyeljük a csendet! (Müller Péter; A Világ) Miért utazik Teller Ede Debrecenbe? Vasárnap rövid időn belül immár másodszor Magyarországra érkezett Teller Ede, az Amerikában élő magyar fizikus... A magyarországi tartózkodás végén — várhatóan szombattól — a tudós három napot Debrecenben tölt. Budapesti munkatársunk közvetlenül érkezése után érdeklődött Teller Edétől: — A közvélemény az ön debreceni útját összefüggésbe hozza a városban esetlegesen felépülő atomfűtőművel. Hogyan merült fel épp Debrecen egy olyan létesítmény építésére, amely még nincs Magyarországon? — Ha arra ; ondol, hogy én menedzseltem volna a várost, akkor téved. Nem tudom, hogy miért Debrecenre esett a választás, legalábbis a tervek szintjén. Annyit tudok, hogy Debrecenben van egy nagyon magas színvonalon dolgozó kutatóintézet, no és van távfűtés. Nem látszik bonyolultnak a két dolgot valahogyan kapcsolatba hozni egymással. Az is szempont lehetett a kiválasztásnál, hogy polgár- mesterük, Hevessy József ért a szakmához. Vele már magam is beszélgettem. — Miként vélekedik arról, hogy az emberekben általában félelem ébred az atom kifejezés hallatán? Általában megrettenünk attól, hogy a közelünkben egy ilyen technikával működő fűtőmű létesülhet. — Ez a félelem valóban létezik. De nem tartom indokoltnak. Az a technológia, amit az atom kifejezéshez kötnek, sok kárt okozott. Ám az is tény, hogy ha egy országban, mint Magyarországon, nagy a szükség, és ugyanakkor nagyok az értelem lehetőségei, akkor úrrá lehetünk a félelmen. (k. c.; Hajdú-Bihari Napló) —Mi a bajod? — Hát a barátnőm... tudod... annyira magányos. És most ott lehetnék, ha még tartana ez a süket közgyűlés, és az a fontoskodó ura még nem ért volna haza! Hajjaj! Pedig hogy örültünk, amikor megválasztották a palit! Kéremszépen... a rendszerek változnak de az élet halhatatlan! (F. D.; Pesti Hírlap) — Ha továbbra is ilyen eredményesen tereled a nép figyelmét az árakról, megkaphatod a repülőt... (Mai Reggel) Külügyi tiltakozásaink...
