Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 15. szám

1991. január 18., péntek Erős szigorítások a határokon (Folytatás az 1. oldalról) hoztak létre, úgyszintén a kerületi parancsnokságokon, tehát Orosházán is. Az intézkedések közül ki­emelte a szóvivő: igen meg­szigorították a határátkelő- helyeken a hazánk földjére lépő állampolgárok ellenőr­zését, tekintet nélkül nem­re, fajra, nemzetiségre, élet­korra, bármi egyébre. Szi­gorúbb az útlevél-ellenőrzés, és minden járművet a bicik­litől a repülőgépig tételesen átkutatnak a vám- és pénz­ügyőrséggel együttműködve. A cél: kiszűrni már a ha­tárátkelőkön az általunk is­mert terroristagyanús sze­mélyeket, bűnözőket, és a vám- és pénzügyőrséggel kö­zösen megakadályozni fegy­ver, lőszer és kábítószer be­jutását az országba. Emiatt persze a határforgalom nö­vekedése esetén torlódások­kal tehet számolni, de ez a magyar—román határon tegnap nem fordult elő, gyen­ge volt a forgalom. Ta­pasztalták viszont, hogy a román határőrök vízum nél­kül nem engedik be Romá­niába a török állampolgáro­kat, akik korábban náluk vízummentességet élveztek. Fontolgatják a magyar ha­tárőrizeti szervek is — mi­re e sorok megjelennek, bi­zonyára már el is dőlt a kér­dés, hiszen úgy tervezték, csütörtökön este meghozzák a döntést —hogy a Magyar- országon látutazni kívánó és Romániába tantó török ál­lampolgárokat a továbbuta­zás feltételeinek hiányában nem léptetik be az ország­ba. Arról is szólt a határőrség alezredese, hogy — nem utolsósorban a mostanában eltűnt, ellopott fegyverekről szóló hírekre való tekintet­tel — megerősítették saját objektumaikat, valamint az általuk őrzésre kijelölt ob­jektumok őrzését, védelmét. Ahol a feladat megkívánja, együttműködnek a rendőr­séggel. A repülőtérre csak érvényes útlevéllel, jeggyel és helyfoglalással lehet be­lépni, kísérők most nem me­hetnek be. A járatok késve indulnak-énkeznek. — El keli mondanom a Népújság hasábjain is — mondta végezetül a szóvivő —, hogy a határátkelőhelye­ken, a repülőtéren elkerül­hetetlenül tapasztalhatják az állampolgárok a szigort, ami kényelmetlenségekkel jár­hat, de kérjük, tanúsítsanak türelmet, megértést, hiszen nekünk feladatunk, köteles­ségünk a biztonságukat ga­rantálni. * * * — Csütörtök hajnal óta dolgoznak a megye különbö­ző pontjain lévő sugár- és vegyijelző mérőállomások — tájékoztatott Kiss László polgárvédelmi alezredes, Bé­kés megye törzsparancsnoka. — Folyamatosan mérik a su- gánszintváltozást és figyelik a vegyi anyagok esetleges megjelenését. Az öböl-hábo­rú kitörése óta éjjel-nappal tartjuk velük telefonon a kapcsolatot. Eddig sehol nem tapasztaltak semmiféle vál­tozást. Az önkormányzatok­nál és a gazdasági egységek­nél lévő műszaki-egészség­ügyi erők is felkészültek rá, hogy szükség esetén alkal­mazhatóak legyenek. Remél­jük, hogy erre nem kerül Jél vannak a magyarok Tengizben Jól vannak a magyarok Tengizben, és egyelőre sem­mit nem észleltek az öböl­beli háborúból — ezt közöl­te csütörtökön délelőtt' az MTI érdeklődésére telefonon Juhász Dezső, a tengizi léte­sítmény igazgatója. Mint mondotta: a jelenleg Tengizben levő 1144 magyar dolgozó az eseményekről a Magyar Távirati Iroda hír­összefoglalójából értesült, az ottaniakat természetesen rendkívüli módon foglalkoz­tatják a történtek. Munká­jukat azonban semmi sem hátráltatja, az építkezés a harci eseményektől mintegy 1800-2000 kilométerre talál­ható. ...;.........— D AF plusz Gépkoop Nagyszénás: autómentők az Autóklubnak Az első, a „kísérleti pél­dány” már ott áll az udva­ron, nemigen jámak-kelnek vele, kár lenne összesároz- ni... A mutatós jármű affé­le öszvérkonstnukció, ám a minőségibb fajtából. Ugyan­ez hivatalos megfogalma­zással valahogy így hangza­na: a napokban elkészült Nagyszénáson, a Gépkoop Leányvállalatnál az elsőt a Magyar Autóklub megrende­lésére a speciális autómen­tő. Ezzel kezdetét veszi az a nagyobb szabású program, amely nem kisebb célt szol­gál, mint európai módon ki­szolgálni a hozzánk érkező és a hazai autósokat. Erre mondja találóan Kun György, a Gépkoop igazga­tója, hogy amikor megkap­ták az első megbízást aDAF FA 800 CM típusú, alapgép­re történő autómentő adap­tációjának elkészítésére, ak­kor munkatársaihoz for­dult: „o mi munkánk akkor lesz megfelelő, ha egy ná~ lünk bajbajutott német autós utólag úgy vélekedik: Mer­cedesét olyan körülmények között szállították haza Bu­dapestről Münchenbe, mint­ha mondjuk Stuttgartban állt volna ki az autópálya szé­lére”. Persze, a magasabb köve­telményekkel már korábban megbarátkozítak a nagyszé- násiak. Jó két évvel ezelőtt az ipari minisztérium közve­títésével rátaláltak egy svéd, az egész skandináv „autó­mentőpiacot” ellátó cégre, az AB Bargningskonsuttra. Ne­kik és különböző magyar megrendelőknek eddig húsz speciális járművet készítet­tek 3 tonnás — Aiva alap-te­herkocsira. A jelek szerint sikerrel, hiszen az Autóklub is a kedvező tapasztalatok alapján fordult a nagyszéná- siakhoz. A Békés megyei kis­üzem egyelőre szóban ka­pott mintegy húsz új autó­mentőre megrendelést, de mindkét fél reméli, hogy az üzletnek semmi akadálya nem tesz. Mellesleg a 2,8 millió forintba kerülő DAF- ra mintegy 800 ezer forintot „tesznek rá” a Gépkoopnál, így válik a képünkön is lát­ható, akár fehér kesztyűben is üzemeltethető célautóvá. (fáblán) Nyugdíj­tarifák A pontos tájékoztatás ér­dekében az Országos Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ság sajtóirodája részletes in­formációt juttatott el csütör- töi0n az MTI-hez az Ország- gyűlés által szerdán elfo­gadott nyugdíjemelésről. Ennek megfelelően a saját jogú nyugdíjaknál az elfoga­dott nyugdíjemelési mérté­kek a következők: a) a nyugdíjban töltött Idő szerint: 5 év alatt 8 százalék) 5—15 év között 9 százalék; 15 év felett 11 százalék. b) a nyugdíj megállapításá­nak alapjául szolgáló szolgá­lati idő szerint: 10—19 év között 13 százalék; 20—29 év között 14 százalék; 30—39 év között 16 százalék; 40 év felett 18 százalék. Az ezek alapján végrehaj­tott nyugdíjemelés együttes összege havi 1000 ' forintnál nem lehet kevesebb, de nem haladhatja meg a havi 3000 forintot. A nyugdíj összege a különböző emelésekkel együtt nem lehet több havi 26 ezer forintnál. Az e feletti ellá­tások összege nefn emelke­dik. Energia­korlátozási tervek Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium többféle ener- giakorflátozási tervvel rendel­kezik, ezek különböző konk­rét helyzetekre készültek — mondotta Tarján Róbert, a minisztérium energiaellátási főosztályának helyettes veze­tője az MTI munkatársának Kétféle alaphelyzetet vett számba a felkészülési terv. Az első esetben azzal szá­molnak, hogy van ugyan ele­gendő energia, de az olyan drága, hogy egyes fogyasztók nem képesek megfizetni. Is­meretes, hogy január 1-jétől a kőolajtermékek ára libe­ralizált. tehát a fizetőképes kereslet a fő szabályozó. Az első híradások arról számol­nak be, hogy a kőolaj ára 8 dollárral esett, így szerencsé­re egyelőre ezzel a lehető­séggel nem kell számolniuk a vállalatoknak. Más a helyzet azonban, ha valamilyen oknál fogva a szükségesnél kevesebb ener­giahordozó kerül a fogyasz­tókhoz. Mint a minisztérium illetékese elmondotta: egy esetleges korlátozás menet­rendje is különböző variá­ciókra készült. Így az előre nem látható, illetőleg való­színűsíthető kiesések külön­böző intézkedéseket vonnak maguk után. Amennyiben előre nem látható esemény, például vezetékszakadás, cső­törés miatt érkezik az or­szágba a szokásosnál és szük­ségesnél kevesebb energia- hordozó, a kiesés nagyság­rendjétől, idejétől függően több fokozatú korlátozásra kerülhet sor. A több száz fogyasztót érintő korlátozás az ipari vállalatokra vonatkozik, és nem érinti a lakosságot, il­letőleg a közszolgálatot el­látó intézményeket: kórháza­kat, mentőket, tűzoltókat, is­kolákat, élelmiszeripari ter­mékeket előállító cégeket. Az ipari vállalatok közül első­ként azon fogyasztók ener­giafelhasználását korlátoz­zák, amelyeknél az vagy nem jár nagyobb termelés- kieséssel, vagy könnyen pó­tolható. A következő foko­zatban azon ipari vállalatok jutnak kevesebb energiához, amelyek technológiai káro­sodás nélkül viselik a korlár- tozást. Megszólal a szakszervezeti vezető „Vagy kilépsz, vagy...” A gyulai „relé-ügy” újabb fejleményei Lapunk szerdai számában megjelent cikkben már be­számoltunk arról, hogy a Ganz Ansaldo Részvénytár­saság gyulai üzemében vég­bement elbocsátások módjá­val nem ért egyet az ottani független szakszervezet. Ak­kor Sújtó István műszerész, a 48 tagot számláló függet­len szakszervezet háromtagú vezetőségének egyetlen, még ott dolgozó tagja (Csiszér Attila titkárnak és a másik vezetőségi tagnak felmond­tak) nem volt hajlandó nyi­latkozni. Tegnap viszont megszólalt: — Szeretném közölni, hogy a Nyíri István főkönyvelő által elmondottak nem fe­dik teljes egészében a való­ságot, mivel a vasasszak­szervezet vezetőségéből sen­kit sem bocsátottak el. Ho­gyan is képzelhető ez el, amikor a megbízott titkár és két vezetőségi tag osztályve­zetői beosztásban dolgozik a vállalatnál ? — ön miképp maradha­tott az rt.-nél? — Nézze, engem még de­cember 16-án megkeresett a művezetőm, és azt mondta: „Vagy kilépsz a független szakszervezetből, vagy el­mégy a cégtől”. Tíz óráig adott határidőt a válasz­adásra. Erre azt mondtam, hogy majd közlöm vele, ho­gyan döntöttem. De végül is nem kerestem meg ez ügy­ben. — Aztán mi történt? — Aztán? A rá következő hét első munkanapján a ter­melési osztályvezető jelenlé­tében folytatódott a beszél­getés. Azt mondták, csak ba- rátilag tanácsolják, hogy hagyjam ott a független szakszervezetet. Arról is szó esett, hogy amennyiben nem így cselekszem, a júni­us-július tájékán esedékes újabb elbocsátásokat nem úszom meg. — Mindezek megtörténtét mivel tudja igazolni? — Egyelőre nem kívánok bizonyítékkal szolgálni. Ha szükséges tesz, bemutatom. Kiss Lajos termelési osz­tályvezető — Sújtó tetván füle hallatára — a követke­zőket mondta: — Biztos, hogy nem igaz az amit állít a kolléga, mert határozatlan időre kötött szerződéssel rendelkezik. — Csakhogy az év felénél újratárgyalják ezeket a szer­ződéseket, tehát ugyanúgy kitehetnek az utcára, mint bárki mást — vetette közbe a műszerész. A termelési osztályvezető aztán azt fejtegette, hogy annak idején mindössze áz elvi kérdéseket tisztázták a műhely egyik sarkában, mi­re Sújtó István 'így szólt: „Lajos, ezt nem mondhatod! Hát ennyi becsület nincs benned?” Felhívtuk telefonon Papp Kálmánt, a vasasszakszerve­zet vezetőségi tagját is, aki arra a kérdésünkre, hogy a hagyományos szakszervezet vezetőségi tagjai közül is kapun kívülre kerültek-e, először kijelentette, nem lát­ta az elbocsátottak névsorát, majd azzal folytatta: „Ne haragudjon, de nem nyilat­kozom ebben a témában." Jeten pillanatban tehát így ’ fest a helyzet a Ganz Ansaldo Rt. gyulai részlegé­nél. Már csak az a kérdés, komolyan veszi-e végre va­laki Gyulán is, meg máshol is a Munkaügyi Minisztéri­um 8001/1990. (Mü. K. 16.) MüM-tájékozitatóját a mun­kavállalói érdekképviseleti szervezetek munkajogi jog­állásáról, melyben egyebek mellett az foglaltatik, hogy a szákszervezetek, munkás- tanácsok, üzemi tanácsok választott tisztségviselői szá­mára biztosított a védelem? D. L. Ha én Trabant lennék... Ha én új négyütemű Trabant lennék, most élszégyellném magam. Tudnám ugyanis, hogy nézek M, mire vagyok képes az utakon és beismerném, hogy a vételáram nem áll arányban a szépségemmel és a képességeimmel. Ha én új négyütemű Trabant lennék, soha nem árulnám el gazdámnak, hogy szomjas vagyak, mert látnám, hogy ő mindig szomorú, ha itatnia kell. Soha nem betegednék meg, hisz’ neki olyan sokba kerülne a gyógyításom. Én mindent megtennék a gazdámnak, ha erősen tartaná a kormányt és nem fékezne. Persze sejtem, hogy ő erre csak legyintene és ezt mon­daná: — Messziről jöttél és kicsi vagy még, Trabantocskám. Nem tudhatod, hogy nálunk különleges konstrukció a di- vat. A féket a kormány nyomja, és mi csak az elakadást jelző háromszöget rakhatjuk ki. Ha én fehér kenyér lennék, mindig vajjal, kolbásszal, tojással díszíteném magam, hogy jobban tetsszek gazdám­nak. összeomlanák kezében, soha nem száradnék ki. hi­szen látnám, hogy ő egyre nehezebben jut hozzám. Ha én fehér kenyér lennék, nagy hasat növesztenék és büszkén feszítenék a tiszta abroszon, várva, hogy felsze­leteljenek. Persze sejtem, hogy a gazdám erre csak legyintene és ezt mondaná: — Szegény fehér kenyér, te nem tudhatod, hogy náluvi nem azokat szeletelik fel most, akik egykoron nagyha- súan, büszkén feszítettek a tisztának hitt abroszon. Ha én ezerforintos lennék, mindig a gazdám zsebében tartózkodnék. Kifizetném OTP-tartozásait, állnám a lakás­rezsijét, étteremben ebédeltetném, szép ruhákban járat­nám. Ha én ezerforintos lennék, nem hagynám magam inflá­lódni, aprópénzre váltani, hanem csak szaporodnék, sza­porodnék. Persze sejtem, hogy a gazdám erre csak legyintene és ezt mondaná: — Gyenge vagy te ehhez kis ezerforintosom, hiszen nem tudhatod, hogy nálunk már minden ezres halva szü­letik. (nyemcsok)

Next

/
Oldalképek
Tartalom