Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1991. JANUÁR 2., SZERDA Ára: 5,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Göncz Árpád újévi köszöntője Erőt, egészséget, tőreimet, bölcsességet Honfitársaim! ' ■ A Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl, minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert, ha nem is min- ■ denkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat: • amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos lét- biztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézményfalait, attól az épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében. S kinek, mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sók mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos . és minden politikai döntést át-- ható értékválasztás kérdése. A nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk, és kell is elvárnunk: a társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítőszándék segít átvészelni. A társadalmat ilyénkox a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást ' el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb — minden politikai és szakmai érdekvédelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk — igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, gondolkozásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S ké-- rém, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlcttó vagyok: derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha köny- nyen nem is, de föl lehet oldani. Igen: 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. flz F. E. P.-n mondja Rábai határőr „Úgy indultam szolgálatba, mint máskor...” Szalonta felől erősebben szóltak a petárdák Amikor a szilveszteréjjeli, petárdarobbanásoktól immár teljesen „mentes”, alvó lakótelepről pirkadatkor elindulok, önkéntelenül is a huszonhat évvel ezelőtti éjszaka jut eszembe. Amikor első „katonasziivesz- teremet” egy sötétbarna íróasztal fölé hajolva, dipa-rajzlapokkal és vízfestékes készlettel körberakva töltöttem, hogy a századnak maradandó elöljáró-táblát rajzoltam. Fönt, a tetején, a legnagyobb betűvel és Czinege nevével kezdtem, s úgy volt kiszámítva, hogy századparancsnokunkkal, Szíjártó századossal végződjön. Éjfél felé azonban — mikor már majdnem elkészült a nagy mű — Kutika vezérőrnagy nevéből valahogy kimaradt az i betű, s kezdhettem elölről az egészet. Persze, így is örülhettem; a többiek külső őrségben köszöntötték új év hajnalát... Aki valaha, akárcsak egyszer is állt kint éjjel kettőtől négyig „beöltözve” a fegyverraktárak mentén az éjszakában, tudja, hogy ehhez képest kicsit más, mondjuk, egy diszkópultra támaszkodva pezsgőt f _ _ _. ... . J így köszöntötte Rábai határőr az új eszten(Folytatás a 3. oldalon) dót a szerző felvétele Pápai üzenet a magyaroknak II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magyaroknak. „A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es esztendőnek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésemmel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai szeretetemről, és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mélyedje- tek el a keresztény hitben. Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasz- szonya” legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal.” Kovács Erzsébet montázsa n költségvetés deficitje: 78,786 milliárd forint Futaki Géza nem szavazol!, Zsíros Géza tartózkodott Az Országgyűlésre váró hosszú költségvetési szavazási procedúra előtt — vasárnap reggel — Antall József miniszter- elnök kért szót, a kormány nevében, a Tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek a parlamentáris demokráciában kötelező jeleként. Antall József azzal nyitotta beszédét: nem kíván hosszú érvelésbe kezdeni a költségvetéstervezet mellett; hiszen az újonnan kijelölt pénzügyminiszter és » tárca államtitkára már kifejtette a kormány álláspontját. A kormány, mint mondta, a költségvetés beterjesztésekor tudatában volt annak, hogy a tervezet nem nyerheti el sem a Parlament, sem az ország osztatlan ro- konszenvét. Tisztában voltak azzal, hogy a tervezetet számtalan oldalról éri majd bírálat. Mindazonáltal hozzátette; kényszerhelyzetben, kényszerköltségvetést terjesztettek elő. Mintegy 12 órás szavazás után az Országgyűlés az éjszakai órákban jóváhagyta a kormány által beterjesztett és a képviselők javaslatai révén számos tekintetben módosított jövő évi költségvetést. Ennek megfelelően 1991-ben 78,786 milliárd forint lesz a deficit, valamivel több a tervezetnél. A vita (Folytatás a 3. oldalon) Legalább ötórányi „kavalkád”? Mozdonyvezető-sztrájk 5-től 7-ig A mozdonyvezetők nyilatkozata; A Mozdonyvezetők Szak- szervezete megdöbbenéssel, értetlenül, áll a Magyar Államvasutak vezetőinek az egyeztető tárgyaláson tanúsított merev, elutasító, a szakszervezet által felvonultatott szakmai érveket és kompromisszumos javaslatokat figyelmen kívül hagyó magatartása előtt. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a MÁV tárgyalódelegációja a tárgyalások során nem rendelkezett a megállapodáshoz szükséges felhatalmazással. Ezért a megegyezés hiányából származó minden további következményért a MÁV vezetőit teszi felelőssé. A Mozdonyvezetők Szakszervezetének ügyvivő bizottsága a maga részéről az egyeztetés során végig ura volt a helyzetnek, teljes felhatalmazása volt a kompromisszumos javaslatok előterjesztésére, a megállapodás aláírására, a sztrájk megtartására vagy elhalasztására. Az ügyvivő bizottság a fentiekre tekintettel, felelőssége tudatában döntött a figyelmeztető sztrájk megtartása mellett, mert további engedményeket a mozdonyvezetők súlyos érdeksérelme nélkül nem tud tenni. Szakszervezetünk az egyeztető tárgyalásokat a megegyezés reményében 1991. január 31-ig tovább folytatja, de továbbra is fenntartja magának a jogot bármilyen törvényes eszköz igénybevételére. Bérharcunkhoz a társadalom megértését kérjük. Mozdonyvezetők Szakszervezete Ügyvivő Bizottsága * * * Tegnap délután felhívtuk Alföldi Károly állomás- a békéscsabai állomásfőnö- főnököt kérdeztük: milyen köt is, hogy tájékozódjunk az itteni helyzetről. (Folytatás a 3. oldalon)
