Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-12 / 291. szám
1990. december 12., szerda o Magányos? Nincs kit megajándékozzon? Legyen a vendégünk egy teára! Tudják, én karácsonykor azért vagyok boldog, mert gyermekeim szemében látom visszatükröződni a gyertyák fényét... Igen. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek van kivel megosztani az ünnep örömét, és bízok abban, életem során mindig lesz, akit megajándékozhatok ez^i a napon ... Csakhogy vannak, akiknek nem adatptt meg ez az öröm. Akik csöndes — könnyes? — magányban ünnepelnek. Nekik kívánunk segíteni kollégáimmal e december 16-i meghívással. Mert ezúttal ajándékozhatnak a magányosok is. Lapunkon keresztül nyújthatják át ajándékaikat az olvasóknak, ha elmesélik életük legédesebb, vagy legszomorúbb epizódját. Várjuk tehát önöket, akik egyedül lesznek karácsony estéjén, akik szomorúan gondolnának a fenyő-gyertya'illatú félhomályban szeretteikre, ha... ha nem jönnének el egy teára szerkesztőségünk klubjába december 16-án, vasárnap délelőtt 10 órától délután 3 óráig. Várom hát önöket munkatársaimmal! Ajándék történeteiket (döntsék el, életük mely epizódja érdemes erre), csak el kell mondják, a „csomagolás" már a mi gondunk. Há felmelegedtek, ha megittak egy teát, ha elbeszélgettek velünk, s egymással, meglátják, azzal a megnyugtató tudattal térhetnek haza: a Népújság e képzeletbeli karácsonyfája alá önök is elhelyeztek valamit, örömet szerezve másoknak. Kérem! Ne sajnálják a fáradságot, keressenek fel minket a szerkesztőségben (Békéscsaba, Munkácsy utca 4.). ezen a vasárnapon. Természetesen lesz, aki kora vagy egészségi állapota miatt nem tud személyesen eljönni hozzánk. Nos, aki ilyen helyzetben van, a teánkról valóban le kell mondania, ám telefonon szívesen meghallgatjuk őket. Tárcsázzanak hát! A (66) 27-844-es telefonszámon szeretettel várjuk hívásukat. Csak annyit kell bemondaniok: „Teázni szeretnék”, s már kezdhetik is a történetet, életük mások számára' is érdekes, netán tanulságos, vagy megható pillanatairól... Nagy Ágnes Bukdácsoló privatizáció Szépszámú érdeklődő gyűlt össze a Magyar Gazdasági Kamara dél-alföldi bizottsága Békéscsabán megtartott tájékoztatóján tegnap. A rendezvény témája állampolgárt és gazdálkodó szervezetet egyaránt érint: a gazdaság talpon maradásának kulcskérdése, az állami vállalatok privatizációjának végrehajtása. Erről tartott előadást Rácz Ernő, az Állami Vagyonügynökség Előprivatizációs Program- igazgatóságának igazgatója. Elmondta: a hivatal egyfajta szolgáltatást végez, céljuk a privatizáció zökkenőmentes lebonyolítása. A vállalati privatizációs módozatokról mond véleményt, jóváhagyásáról határozatot hoz és programokat dolgoz ki. Az irányításra, tájékoztatásra szükség van, hiszen még gyakran megkísérlik egyes vezetők a hatalomátmentést, vagy tudatlanságból az előnytelen átalakulás útját választják. Igen sok ' kérelem érkezik hiányosan és gyakran nem megfelelő a vagyonértékelés. A vagyonügynökség célja a privatizációs folyamat gyorsítása, ezért ezek a beadványok is a hibák orvoslásával utóbb jóváhagyást nyerhetnek. Az előadó a továbbiakban áttért az egyes privatizációs módozatok ismertetésére. Felszólalások sorozatát váltotta ki a kiskereskedelem, vendéglátás privatizációjáról szóló szeptember 11-étől hatályos úgynevezett „előprivatizációs” törvény alkalmazása. Ügy tűnik, itt-ott problémák merülnek fel a jogszabályértelmezés terén. A közeljövőben a vagyonügynökség állásfoglalást bocsát ki. G. M. Éjszakázok a hivatalban Mint a keddi lapunkban már beszámoltunk róla, Gyulán, a hétfői képviselő- testületi ülésen két fordulóban dr. Horváth Mihályt választották meg jegyzőnek. A délután négy órakor kezdődött ülés egészéről viszont nem számolhattunk be, hiszen a tanácskozás éjjel 11 óra tájban ért véget... Fél 6-ig minden ment a maga rendjén. A folytatás már nem így történt, ugyanis a rég óhajtott szervezeti és működési szabályzat volt a megvitatandó következő napirendi pont. Már a korábbi üléseken felmerült ennek a hiánya, mely akadályt is jelentett az .ülések lebonyolításában. Nos, a tervezetet mindenki időben rrjeg- kapta. A szabályzat összeállítói minden egyes javaslatot megvizsgáltak, s amit csak lehetett, beépítettek a tervezetbe — tudhattuk meg bevezetésként. A továbbiakban azonban szinte ízekre szedték a képviselők a szabályzat pontjait, alpontjait, s késhegyig menő vitákat folytattak njintegy három órán keresztül. A vita végül már a testülethez méltatlanná vált, így a döntéshozatalt elnapolták a jövő heti ülésre. Ezután még 11 óráig dolgozott az igencsak fáradt testület, hiszen még három előterjesztés ügyében kellett állást foglalniuk ...-s -c Törökök csapatostul Hajnali csúcsforgalom a zöld határon Letartóztatták az embercsempészeket (Folytatás az 1. oldalról) adták az őrsről érkező baj- társaiknak a két határsértőt, a közeli műúton egy személygépkocsi keltette fel a gyanújukat furcsa villogásával, mozgásával. Igazoltatták a benne ülőket, akik szokatlanul viselkedtek, s a járőr úgy találta: netánösz- szefüggés lehet az elcsípett két török, és az autó megjelenése között. Így ők is az őrsön kötöttek ki. Aztán felgyorsultak az események, hajnali három óra körül újabb 34 török állampolgárt fogtak el, amint megpróbáltak Magyarországra átszökni: 27 felnőttet és 7 gyereket. Az őrsről ismét a helyszínre igyekvő riadócsoport útközben még két román állampolgárt „fogott”, majd a lakosság jelzése alapján reggel 6-kor újabb 18 török, két iráni állampolgár került az őrsre, jó háromnegyed óra múlva további hét török. Sokan közülük vékonyan öltözve, egyik gyereknek még lábbelije sem volt, nylonzacskóba bugyolálták a lábát. Mint közben kiderült, Mezőkovácsházán várta a tekintélyes létszámú csapatot két török állampolgár, akik korábban szöktek az országba, és egy magyar rendszámú autóbuszban, magyar buszvezetővel együtt, hármasban várták a határ- sértőket. Mindent összeszámolva tehát a határőrök sikeres akciójának végeredménye: 63 török, két itáni és két román állampolgárságú határsértő, továbbá egy magyar és két, legálisan itt tartózkodó török állampolgár, ez utóbbi három férfi készítette volna elő a csapat tovább, jutását, kiszöktetését Nyugatra. S a végkifejlet: a határőrség tegnap visszaadta a román határőrizeti szerveknek a hívatlan vendégeket, a három „szöktetőt” pedig embercsempészet gyanúja miatt őrizetbe vette a mezőkovácsházi rendőrkapitányság. Halálos vaklövás (Folytatás az 1. oldalról) sze volt törve. Sírva mesélte szegény, hogy a férje a falhoz verdeste. összecsomagolta a gyerekeket és készül velük haza az édesanyjához. Alig telt el pár óra, jón ám Nagy Laci, Kereste nálunk a feleségét. Dicsekszik az én asszonyomnak, hogy megverte Magdit. Mérgesen jegyezte meg a feleségem; ’■■nagy hős vagy! Volt erőd az asz- szonyt ,megverni? Még dicsekszel is ■ vele?~ Szó szót követett. Elpanaszolta, hogy Dávid Dezsönétől tudja: a felesége meg Zoli között történt valami. Látszott rajta, féltékeny a vakságig. Ledöbbentünk a feleségemmel, hogy Dávidné miért nem a fiával tisztázza, vagy inkább Nagynéval a dolgokat? Hiszen egy anyának inkább védenie kell a gyerekét, nem pedig ilyen tragédiába kergetni. Vasárnap folytatódott a cirkusz. Nagy Laci betörte Dávid Zoliék konyhaablakát. Zoli átjött, hogy kipanasz- kodja magát: nem bír már Lacival. Elérkezett a hétfő hajnal. Negyed hatkor kopogott a szerencsétlen Zoli, hogy elmondja, mi történt. Azóta nem tudunk a feleségemmel napirendre térni a dolgok fölött ... * Tűz az ablak alatt Dávid Zoltán vékony, kopaszodó, fiatal férfi. Mindössze 37 éves. Előzetes letartóztatásban várja sorsának alakulását. Az arcizmai vibrálnak, még mindig szinte sokkhatás alatt van, de igyekszik magát fegyelmezni. — Mióta anyám kitálalt Nagy P. Lacinak, nincs nyugtunk tőle. Se nekem, se a feleségének. Hiába esküdtem meg, nincs köztünk semmi. Tán, olaj volt a tűzre. Szombat óta belémkö- tött, ásóval törte be a konyhaablakunkat, a feleségét megverte, hazazavarta a szüleihez. A feleségem is félt. Kislányunkkal a nővéréhez ment aludni. Vasárnap fáradtan estem be az ágyba, majd hajnali négy órakor felijedtem a nagy zajra. Hallom: valaki döngeti a kaput. Laci volt. Bejött az udvarba és ezt kiabálta: »Megöllek, és rádgyújtom a házat.« Csendben voltam, abban a reményben, hogy lecsillapszik, és elmegy. Egyszer csak látom, hogy az ablakunk •alatt tüzet gyújt. Megijedtem, hiszen a közelben negyven mázsa fát tárolunk. Előkaptam a puskát. Meg akartam ijeszteni. Kidugtam az ablakon a csövét és lőttem ... Dávid Zoltán szavai sírásba fulladnak: Zárt ülés Gyakran megesik, hogy szerkesztőségünk meghívót kap valamilyen rendezvényre, feltételezhetően azért, hogy az érdeklődőket, illetve az újságolvasók széles táborát tájékoztassuk. Ám, ami a sarkadi önkormányzati testület ülésén történt — nevezetesen: a tudósító orra előtt becsukták az ajtót, mondván zárt ülést rendelnek el a jegyzői pályázatok elbírálása alatt — nem sűrűn fordul elő. Minden bizonnyal érdeklődésre tartott volna számot, hogy ki lesz a város jegyzője, hiszen négyen is pályáztak a tisztségre. A meghívó tanúsága szerint — amelyen mellesleg szó sem volt zárt ülésről — négy egyéb fontos napirend megtárgyalása is szerepelt. A hírlapíró hiába lobogtatta kezében a meghívót. Az újságolvasók kíváncsiságát ebben az esetben a testület szigorú döntése következtében nem tudjuk kielégíteni. A legjobban mi sajnáljuk! papp — Nem tudom magam túltenni, ... nagyon szerettük egymást. Kicsi korunk óta a legjobb barátok voltunk. Tudja, sötét volt. Vaktában lőttem. Almomban sem gondolhattam, hogy el is találom ... Olaj a tűzre Dávid Dezsőné, a tragikus eset akaratlan elindítója erős akaratú asszonynak mutatkozik: — A menyemet féltettem. Régen tudom, hogy a fiam és Nagyné jóban vannak. Igaz, a fiam tagadta. Nem is szóltam semmit a menyemnek, nehogy válás legyen a vége. Igen ám! Csakhogy a menyem valahonnan mégis megtudta, és hozzám jött sírva panaszkodni. Méregbe gurultam. Márpedig az én fiamat ne akarja Nagyné megszerezni. Egyik nap a vendégemet kísértem ki. Éppen akkor jött az utcában Laci. Megállítottam. Megmondtam neki, hogy a fiamnak viszonya van a feleségével. Nem hitte el. Ügy voltam vele. ha nem, hát nem. Én szóltam. Nem gondoltam, hogy ebből valami baj lesz. Vattával tömöm be a szám, ha előre sejtem, mi történik. Nem akartam rosszat... * Béla Vali D kamatokról „Az Alkotmánybíróság keddi teljes ülésén határozatot hozott a pénzügyminiszter alkotmányértelmezés tárgyában benyújtott indítványa alapján. A pénzügyminiszter azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság hozzon határozatot abban a kérdésben — az Alkotmányban megfogalmazott jogállamiság elvére és az Alkotmány XII. fejezetében foglalt alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezésekre tekintettel —, alkotmánysértő-e a lakosság részére folyósított hosz- szú lejáratú lakásépítési, -vásárlási kölcsönök kamatainak felemelése. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította! Le kellett feküdniük a padlóra (Folytatás az 1. oldalról) Csakhogy felmerül a kérdés: ha a Csorvási OTP-kirendeltséget korszerű riasztóberendezéssel látták el, és annak jelzőgombját rendesen nyomogatták is a tisztviselőnők, miért nem sietett senki azonnal a tett színhelyére? Egyesek szerint azért, mert a csengő a' szomszédos áfész-irodában szólt, ahol az idő tájt már egy lélek sem tartózkodott ... — Mi a véleménye erről a feltételezésről? — kérdeztük dr. Szekeres Istvánt, az OTP Békés Megyei Igazgatóságának vezetőjét. — Csak annyit mondhatok, hogy a biztonsági berendezéseink megfelelően működtek. Egyébként a bankbiztonsági kérdések a szolgálati és üzleti titok körébe tartoznak, ezért azokról nem adhatok tájékoztatást. I («lányi) T. I. Fotó: Kovács Erzsébet V kirabolt OTP-fiók — mellette az árész irodája Senkit sem riasztott a csengő Csorváson?