Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat M/ kell a jó bo Interjú Tóth Sándorral, Magyarország főkertészével A szőlőtermelők- és a borászati üzemek az egész országban a csőd szélén állnak. Az egykor világhírű magyar borokat egyre kevesebben kóstolgatják a külhoni polgárok közül, és itthon is méltatlanul háttérbe szorult a legkevésbé egészségtelen alkohol fogyasztása. Amíg 1938-ban még 38 liter bort ivott meg egy átlagmagyar, ma már 26 literrel is beéri. A hanyatlás okairól és a magyar bor híréhez méltó fellendülés lehetőségeiről Tóth Sándorral. a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesével, az ország főkertészével beszélgettünk. A tervgazdálkodás csődje ♦ Szakmai berkekben sűrűn hangoztatják, hogy az agrár- kormányzat az elmúlt évtizedekben kifosztotta a gazdálkodókat. Milyen ma a szőlőtermelés és a borászat állapota? — A hibás gazdaságpolitika mindenkit elért. Hál' istennek, a minisztérium most már nem az osztogató-fosz- togató szerepben tetszeleg, de tény, hogy egyelőre eszközei sincsenek a múltbeli bajok orvoslására. Az ágazatot úi pályára kell állítani, ennek közgazdasági és szakmai feltételei azonban ma jórészt még hiányoznak. A múltbeli hiányosságokkal kapcsolatban kénytelen vagyok nagv közhelyet mondani : rossz szőlőből nem lehet jó bort készíteni. Bármilyen furcsa, a régi struktúra még ezt a közhelyes igazságot sem ismerte: vagy ha igen. annál nagyobb bűn, hogy nem változtatott a gyakorlaton. Csak néhány a nyilvánvaló szakmai baklövések közül. Korábban mindent egv kézben akartak tartani, s odáig merészkedtek, hogy a szőlőtáblák helyét is Budapestről jelölték ki. A hatvanas években 65 ezer hektár szőlőt telepítettek központi tervek alapján. Időközben e tőkék 90 százalékát a gazdaságtalan- ság miatt kivágták. A szöi vetkezeti és az állami tulajdont túlbecsülő szemlélet közös termelést, szemmel be nem látható méretű táblákat hozott létre. Tette ezt egy olyan ágazatban, amelyben a minőséget nem a kollektív, hanem az egyéni teljesítmények biztosítják. Éveken át mintegy félmillió hektoliterrel több bort adtunk el, mint amennyi idehaza termett. Ez csakúgy volt lehetséges, hogy a „szemetet’’ is fölvásárolták, és gyenge bort importáltunk. A terméket olyan piacokon adták el, amelyek a 4-6 hónapos borokat is elfogadták, így a nyúzott, jellegtelen nedű lett a jellegzetes áru. A pénzügyi kormányzat szakmai barbarizmusát mutatja, hogy az 1984. évi nagy fagykár után a gazdaságok veszteségeit engedte a forgóalappal szemben leírni. Ez a hiányzó forgóalap a későbbi években a borászat egyik legnagyobb hátráltatója lett. Például az osztrákok ♦ Sokan állítják, hogy a magyar bor nagykövete a tokaji és az egri. Hogyan alakult az észak-magyarországi borvidék sorsa az utóbbi években? — Magyarország legszebb szőlői vannak itt, és a helyzet most is valamivel jobb az országosnál. Az itteniek ügyesen mozogtak, az elsők között ismerték fel például a magánérdekeltség minőséget javító hasznát. Hibájuk viszont, hogy számos lehetőséggel nem éltek, így nem voltak aktívak a borkimérések nyitásában. Az osztrák példa pedig előttük is ott volt; amikor a borbotrány miatt félmillió hektoliterrel csökkent a szomszédok exportja, a termelők — a borkimérések révén — ennyivel növelték a hazai fogyasztást. Nálunk csak a vendéglátás gazdagszik a termelők zsírján, dugópénz címén kettőnégyszeres haszonnal adják el a bort. « A pályamódosításnak tehát fent és lent egyaránt vannak teendői. De hová vezessen és milyen legyen ez az új pálya? — A cél nyilvánvaló: jó bort kell előállítani. Ennek kell alárendelni a szakmai és a közgazdasági döntéseket. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a mostani 4-6 hónapos borkészítést nyolctizenhat hónapra növeljük, mert enélkül nem lehet minőséget garantálni. A bökkenő ott van, hogy pénz nélkül nincs készlet, a pénz pedig kevés. Csontig lesová- nyított ágazat a borászat, vagyonarányos eredménye csupán 0,71 százalék. A banki kamatok az égbe szöktek, a befektetésnek kockázatai vannak. Az eredménynek sokszorosára kellene nőnie, hogy a borászat vonzza a pénzt. Közgazdasági és szakmai megfontolások szerint sincs más választás, mint a privatizáció. De kérdem: hol az a tőke, amelyik ezek után itt akarna „forogni1'. Hogyan privatizáljunk + A kérdés nem lehet költöl, hiszen Tokaj-Hegyalján „forognak” a tőkések. — Kétségkívül van érdek- 1 lődés, azonban mi a privatizáció számos feltétele közül hármat, feltétlenül érvényesíteni szándékozunk, és nem is kizárólag a „kérők” érdekében. Az első. hogy mindennemű monopolhelyzetet lehetetlenné tegyünk Tokaj- Hegyalján. Ügyelnünk kell arra is, hogy a tőkével együtt bort fogadó piac is érkezzen az országba. Végül, de sorrendiségében nem utoljára, a szőlőtermelő védelme szent kötelességünk. + Mint fentebb ön is sorolta, olyan sok ma az ellentmondás, hogy a privatizációs rend kialakítása csupán egyike a tengernyi feladatnak. Az dűzö kormányzatok bírálatán, ,a sz5* Kitermelés és a borászat betegségeinek megállapításán tül vannak. Mi lesz a konkrét terápia? — Heteken belül miniszteri rendelet várható, mely Franciaország leghíresebb borvidékeinek szabályozására alapozva kezd a rendcsináláshoz. Lényege, hogy megszigorítja a különleges minőségű borok készítését. Második lépcsőben készül el a bortörvény, amely a teljes vertikumot szabályozza az új piacoknak és a minőségi követelményeknek megfelelően. A Földművelésügyi Minisztérium eltökélt szándéka, hogy következetes lesz a szakmai szempontok érvényesítésében. Tudjuk, ez önmagában kevés, hiszen nélkülözhetetlen a költségszerkezet módosítása, a hitelezési gyakorlat korrigálása a teljes vertikumban, a monopóliumok felszámolása. Az új rendszer működtetésének tehát több zárszerkezete is van, és sajnos, nem mindegyik kulcsa van a mi kezünkben. V Farkas József Aki e sorokat netán öt-tíz év múlva olvassa majd, lehet, hogy jókat fog mosolyogni. Bár így volna! Sajnos, ilyen előrejelzések már vagy két évtized óta újra meg újra napvilágot látnak. A közlekedés biztonságáért aggódók visszatérően csalatkoznak reményeikben. Visz- szatérően keringenek hírek a ködön átlátó, a jármű előtt levő akadályt idejében észlelni képes készülékekről. A próbák során — legalábbis mindez ideig — visszatérően bebizonyosodik, hogy a készülék napi forgalmi körülmények között nem, vagy megbízhatatlanul működik. Ezt igazolják az európai műszaki élvonalat szimbolizáló, Németország nyugati felében minden évben az októberi-novemberi hónapokban megismétlődő ködös tömegkarambolok. Ha volna elérhető áron jól működő ilyen készülék, vajon nem vásárolta volna meg azonnal mindegyik nagy szállítmányozó vállalat a milliós értékeket jelentő kamionjaiba? Egészen biztosan nem habozott volna a jármű értékéhez képest néhány százaléknyi vagy ezreléknyi összeget üzleti biztonsága érdekében beruházni. _ Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy jelenleg csak a saját szemünkben bízhatunk. Meg az előttünk haladó ködlámpájában. Ha van neki. Isten uccse, egyszer szívesen végeznék közvélemény- kutatást a sok vakon vezető között. Aki a tejfehér ködben előz boldog-boldogtalant, úgy repeszt nyolcvannal, hogy a húsz méterre előtte haladó járművet se látni. (S még az a szerencsésebbik eset, ha az előtte felbukkanó mozog!) Vajon miért teszi ezt? A többség bizonyára tényleg azt hiszi, hogy lát. (Ugyanezért vezetnek éjszaka is nagy sebességgel. teljesen indokolatlanul tompított fényszóró mellett.) És a kisebbség? Lehet bárkinek morális alapja arra, hogy mások életével kísérletezzen? Mert ha csak a saját bőrét vinné a vásárra! A fene bánja! Illetve esetleg néhány otthon hagyott gyereke, aggódó szülei, barátai. Őket szomorúságba, esetleg a szó szoros értelmében lelki és testi nyomorba taszítani — ha jogilag meg is tűrt, erkölcsileg biztosan elítélendő tett. No, de honnan veszi bárki a bátorságot, hogy velem, aki nem is ismerem, aki soha semmi rosszat ellene nem vétettem, az én családommal, az én barátaimmal kukoricázzon? Honnan van mersze, hogy az én életemnek, az én testi épségemnek mutasson fityiszt? Nem tudom! Ezért, ha ködben vakon közlekedőt látok, mutatóujjamat a halántékomra emelem. (Hál’ isten, eddig- még mindig sikerült e mozdulat.) Ügy vélem, még mindig jobb. ha egy társamat hülyének, mintha közönséges gazembernek tartom. I. F. 11 gyulai Serköv felvesz — VILLANYSZERELŐT — KARBANTARTÓ LAKATOST — TRAKTOROST ÉS GÉPKOCSIVEZETŐT. Jelentkezni lehet a Serkövnél, Gyula, Kétegyházi út. flreuHgz ßBékéscsaba Árengedményes cipö- és csizmavásárlási akció az Univerzál Áruház Kft.-nél! December hó 10-től 15-ig — gyermekcsizmák és gyermekfélcipők, 23—34-es méretig, 30% árengedménnyel, valamint — .gyermek és női hótaposó csizmák, többféle színben, 1350 Ft helyett 945 Ft-ért. Tekintse meg kínálatunkat az áruház I. emeleti . cipöosztályán! PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az orosházi önkormányzati képviselőtestület pályázatot hirdet a városi televízió főszerkesztői állásának betöltésére. A főszerkesztő feladata: a városi televízió tartalmi munkájának irányítása, szervezése a jelenlegi kéthetenkénti 2 órás műsoridőt figyelembe véve. Feltételek: — felsőfokú (lehetőleg humán) iskolai végzettség — tömegkommunikációs médiához kapcsolódó szakmai ismeretek előnyt jelentenek. A pályázathoz csatolni kell: — önéletrajzot — az iskolai végzettséget igazoló okiratot vagy másolatot — a városi televízió műsorszerkesztéséhez kidolgozott részletes koncepciót, valamint — a szerkesztőség szervezeti felépítésére vonatkozó elképzelést. A főszerkesztői megbízás határozott időre szól, és közös megegyezésen alapuló tiszteletdíjas munkakör. A pályázatot 1990. december 20-ig lehet benyújtani a városi önkormányzat polgármesteréhez. Cím: 5901 Orosháza, Pf. 121. Békéscsaba Város Polgármesteri Hivatal IDEIGLENES MŰSZAKI SZERVEZETE, BÉKÉSCSABA, BARTÓK B. ÜT 15—17—19. SZ. TERÜLET ÉRTÉKESÍTÉSÉRE versenytárgyalási ír ki A versenytárgyalás időpontja: 1990. december 10., 14.00 óra. A versenytárgyalás helye: városháza, 33. sz. terem. A terület beépítéséire vonatkozó előírások a helyszínen lesznek ismertetve. A terület induló ára: 4 935 000 Ft. A versenytárgyalási előleg összege: 480 000 Ft. Részletes tájékoztatás a polgármesteri hivatal ideiiglienies műszaki szervezeténél. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Békés Megyei V. B. Ellátó és Szolgáltató Szervezete PÁLYÁZATOT HIRDET a Békéscsaba, József A. u. 2—4. sz. alatti irodaházában lévő ÜZEMI BÜFÉJÉNEK ÜZEMELTETÉSÉRE. A pályázatokat az alábbi címre kérjük: Békés Megyei V. B. Ellátó és Szolgáltató Szervezete, Békéscsaba, József A. u. 2—4. A pályázat beérkezésének határideje: 1990. december 22. Kedvezményes kolbászhúsvásárlás 1990. december 30-ig, csütörtöki & pénteki napokon, 14-től 17 óráig » a Csabai Húsker Vállalat húsüzemében (Békéscsaba, Kétegyházi út 8. sz.) ELŐRENDELÉST FELVESZÜNK. TELEFON: (66) 23-577. Ré gi ár Űj ár Ft/kg Lehúzott félsertés fejjel, lábakkal, farokkal 167 152 Comb, csont nélkül 250 227 Lapocka, csont nélkül 210 190 Tarja, csont nélkül 250 227 Zsírszalonna 40 36 Gyártási szalonna. 62 55 Zsír, 1/20 kg-os 42 38 Cul áré 350 Ft 320 Ft VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK AT! ÜJ Umverzal
