Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat o Köröstáj BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET 1956: A levéltárak a szovjet hadtörténészek előtt is zárva vannak... Még a szovjet hadtörténészek sem férnek hozzá szabadon minden levéltári okmányhoz, így mindmáig nincs pontos képe a közvéleménynek arról, hány katonát vesztett a szovjet hadsereg Magyarországon 1956-ban. A szovjet fegyveres beavatkozás hátteréről adott terjedelmes nyilatkozatot a Komszomolszkaja Pravdának Vitalij Fomin ezredes, hadtörténész, aki a Magyarországon tartózkodó Különleges Hadtest tolmácsaként dolgozott akkoriban. A szovjet ifjúsági lap az interjú mellett egy 13 fotóból készült összeállítást is közölt az 1956 októberében történtekről. 1956. október 23-án a lengyelországi fiatalok mellett szolidaritási tüntetést tartó magyarok fiataloknak nem volt céljuk a szocialista rendszer megdöntése. Annak megjavításáról, az igazi' nemzeti függetlenség megteremtéséről volt szó. Szerintük ez utóbbit zavarta a szovjet csapatok 11 éves ottléte. Más szóval arról volt szó, hogy folytatni akarták az '53-as kormány- programmal megkezdett reformokat — foglalta össze bevezetőként Fomin az október 23-i megmozdulás lényegét, majd felelevenítette a rádió ostromát • és a Sztálin-szobor ledöntését. — Este nyolc után — folytatta az emlékezést a hadtörténész — Jurij Andropov, a Szovjetunió budapesti nagykövete átadta a katonáknak a magyar parlament kérését, hogy a Különleges Hadtest egységei vonuljanak be Budapestre „a közrend fenntartása” érdekében. Pjotr Lasenko tábornok, a hadtest parancsnoka közölte, hogy csak akkor hajlandó a kérésnek eleget tenni, ha arra Moszkvából kap parancsot. Éjfélre ez is megérkezett, s a hadtest csapatai bevonultak Budapestre. — A mi tudomásunk szerint a hadtest azért volt Magyarországon, hogy „szavatolja Magyar- ország védelmi képességét egy külső támadás esetére”. A katonák a szovjet és a magyar nép közötti barátság szellemében nevelkedtek. S hirtelen azt a parancsot kapják, hogy avatkozzanak be az ország belügyeibe, s Bolgár politikus: Besúgók vannak a képviselők között Az amúgy is zavaros és feszült bolgár belpolitikában bombaként robbant a jobboldali szakszervezeti vezető, dr. Konsztantin Trencsev nyilatkozata: Petar Beron, az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetségének és a szövetség parlamenti frakciójának elnöke a 60-as évek végétől tavaly októberig az állambiztonsági szervek informátora volt. Erről — mint mondja — bizonyító erejű okmány fénymásolatával rendelkezik. Tudomása van továbbá arról — állítja Trencsev —, hogy a Nagy Nemzetgyűlés 400 kormánypárti és ellenzéki képviselőjéből legalább 70-en dolgoztak a politikai rendőrségnek. A nyilatkozat a parlamentben és a közvéleményben egyaránt növelte a zavart, annál is inkább, mivel az elmúlt hét végén Petar Beron az ellenzéki pártszövetségben viselt minden tisztségéről lemondott, arra hivatkozva, hogy a „politikussá lenni vagy tudósnak maradni” dilemmáját az utóbbit választva oldja meg. Ez a fordulat azonban önmagában váratlan, mert az utóbbit tíz napban kétszer is vállalta, hogy a Demokratikus Erők Szövetségének miniszterelnök-jelöltje legyen. Beron egyébként nemzetközi hírű rovarbiológus. A politikus-tudós besúgó mivoltát illetően kételyét fejezte ki Mihail Nedelcsev, a DESZ szóvivője, Petko Szi- meonov elnökhelyettes és mások. Alekszandr Jordanov egyenesen úgy vélte, hogy az egészet a politikai rendőrség ügynökei terjesztik, hogy megbontsák az ellenzéket. Mindenesetre: a DESZ vezetői közül még senki nem látta dr. Trencsev „bizonyító erejű dokumentumait”. Maga Beron nem nyilatkozott a vádakról, mert nincs Szófiában; szerdán várják haza Budapestről. Csütörtökön foglalkozik az üggyel a Demokratikus Erők Szövetségének koordinációs tanácsa. teljesítsenek lényegében rendőri feladatokat — mondta Fő- min. Hozzátette, hogy szakmai hibának tartotta a harckocsik bevonulását, hiszen azok széles sík terepen való hadműveletekre voltak alkalmasak. — Október végére három hadosztályunk volt Budapesten, egyet a kárpátaljai katonai körzetből dobtak át. Október 28. után, amikor Nagy Imre kormánya „népi mozgalomnak” minősítette az eseményeket, szükségtelenné vált csapataink Budapesten tartózkodása. Ezzel egyidejűleg a magyar kormány általában is felvetette a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásának kérdését. A „népi mozgalomról” szóló határozat igazi tragédia lett azon magyarok számára, akik az akkor fennálló rendet védték, s becsülettel eleget tettek kötelességüknek — folytatta Vitalij Fomin. A csapatkivonásokról folyó tárgyalások (Fomin ezeken tol- mácskodott) a hadtörténész szerint részét képezték a november 4-re virradó éjjel lezajlott szovjet hadműveletnek — vélekedett az ezredes. Tökölön minden kérdés tisztázása után a magyar küldöttséget gépkocsi várta, hogy visszatérjenek Budapestre. Még egy pohár borral is megkínálták őket, amikor a szobában megjelentek az Állam- biztonsági Bizottság (KGB) munkatársai, élükön Szeröv hadseregtábomokkal, a KGB elnökével. A magyar delegáció tagjait letartóztatták. — Máig sem tudom megérteni, miért történt mindez, hiszen a küldöttséggel, szilárd meggyőződésem szerint — hangoztatta Fomin — meg lehetett egyezni. Ráadásul négyük közül ketten a háború alatt részt vettek a mi partizánháborúnkban is. Visszaemlékezéseiben Lasenko tábornok arról ír, hogy november 2-án a Varsói Szerző- . dés fegyveres erőinek főparancsnoka, I. Konyev marsall Szolnokra rendelte, s azt a feladatot adta neki, hogy „likvidálja Budapesten az ellenforradalmi lázadást’ ’. A harci műveletek a Nyikita Hruscsov vezette legfelsőbb vezetés parancsára zajlottak le — emlékeztet rá a hadtörténész. — Ezt a döntésüket, ahogy írásaikból kiderül, a magyar kommunisták, továbbá Kína, Jugoszlávia és a VSZ tagállamai vezetőinek kérésére hozták. Hruscsov visszaemlékezéseiből nemrég vált tudottá, hogy a szovjet csapatok bevetése ellen rendkívül hevesen fellépett Anasztasz Mikojan, aki öngyilkossággal is fenyegetőzött. — Sajnos a mi hibánkból megszakadtak a tárgyalások a magyarokkal, s megtörtént a katonai beavatkozás — fejezte be az interjút Vitalij Fomin ezredes. Háromszor is Kund Abigél Komolyan mondom, majdnem táncra perdültem a konyhában, akkora jókedvem lett, amikor már javában főtt a tarkabab és még mindig nem lengedezett semmiféle babérillat a levegőben. Holott a babbal együtt a babérlevelet is beletettem a levesbe. Vígságom oka nem más volt, mint egy cédula, amit őrizgetek, kiegészítek a „nélkül” címszó alatt, s a vezető helyet pont a babérlevél foglalja el. Imigyen: babérlevél babérillat nélkül, S alatta a többi, hasonló „nélkül”, egypárra majd’ még kitérek. Az előbbi akkor került — amolyan Kund Abigél-szerű kacaj kíséretében — följegyzésre, amikor először használtam a jelenlegi stanicliből. S mivel nem sokszor van rá szükség, el is felejtettem. Ezért, hogy most szinte a felfedezés erejével hatott: milyen is a babérillat nélküli babérlevél, ám magyarázatot nem találtám rá, hiába törtem a fejem’. A titok titok maradt, nem derült ki, mi kellett ahhoz, hogy a látszatra valódi babérlevél mégsem annak megfelelőn „viselkedik”. Vajon milyen beavatkozáson esett át, netán nem is babér a babér? Feljegyzésem következő sora a harisnyákra vonatkozik, s komolyan mondom, ez minden rejtélytől távol áll. Mert ki ne tudná rögtön megfejteni az orr, sarok és talp nélküli strimflik és a középső spicc nélküli harisnyanadrágok titkát. Annyira nyilvánvaló, hogy az újító spórolás az ok, hiszen az anyaggal és a munkával takarékoskodni kell. A harisnyaipar e mozgalmat komolyan veszi, a sok kicsi sokra megy alapon. És hogy milyen sokra, azt a sűrűn és hamar eldobott harisnyák tömege jelzi, meg ugyanennyi női dühkitörés. Tehát kétes a dicsőség, mivel a gyártók és a vevők érdeke ellenkezik: ami az egyik oldalop megtakarítás, haszon, az a másikon pénzkidobás, pocsékolás. De ettől függetlenül igaz, hogy a gyár, ha icipicit is, ám mégiscsak megspórol valamit. Akár követendő lehetne például az általános energiatakarékosság terén. Komolyan mondom, nem is értem, ha ilyen mini dolgokban ekkora buzgóság tapasztalható, miért nincs hasonló törekvés makróban? Az óriási jelentőségűekben. Miért készül nálunk a nagy gépektől kezdve a legkisebb árucikkekig minden két-, sőt háromszoros energiafelhasználással a fejlett ipari országokéhoz képest? Hosszas és csöndes töprengés után rájöttem: mert az energia nem harisnya. A csendbe azért távolról valami behallatszott: a Kund Abigél kacagása. Fájdalmassága miatt akár az első helyet is megérdemelné listám harmadik szereplője: a kényelem nélküli cipő. Mit cipő? Cipők! Azok garmada, melyekben csak a sóhajtásnak van helye, nem a lábnak. Komolyan mondom, de nem mentségére, ez nem eredeti magyar találmány, hanem a pár évtizeddel ezelőtti küldivat követése. Akkor kapott szó szerint is lábra a hegyes orrú és lapos fejű lábbeli, s kezdődött el a középkorú és idősebb nők lábkálváriája. És a fiatalok is megtettek már azóta egypár stációt. Ezek a csak a boltban viselhető cipők, bármily meglepő, gyanúsan hasonlítanak a harisnyákhoz. Ä szükségesnél ugyanis ebből is jóval többet vesz az ember, a kettő közti különbség meg az, hogy a cipők látható hiba nélkül kerülnek az otthoni süllyesztőbe. És gyűlnek, gyűlnek. Annyi összejön belőlük, hogy amikor újabb cipővásárlást jelentünk be, férjeink teátrális mozdulattal kivágják a szekrényajtót, s zengő hangon •szól a szemrehányás: EZ MIND NEM ELÉG?! Még sok is — rebegjük bűntudattal —, de mind viseihetetlen. S kínunkban legszívesebben kacagnánk, mint Kund Abigél, de aztán fölsej- lik, hogy a tőrt, vagyis az ötletet nem mi adtuk hozzá, se a biztatást a kivitelezéshez, hogy: „nosza hát”. Gyenge vigasz, de igaz. Vass Márta Önkormányzatok és az „államtalanítás” Az önkormányzatokról szóló törvény szerint „A települési önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önálló.” Tételesen felsorolva meghatározza, hogy mely feladatok és hatáskörök tartoznak a „helyi érdekű közügyek’ ’ gyűjtőfogalmába. Besorol számos olyan feladatot, amely korábban központi hatáskörben volt, ily módon jelentős decentralizációt valósít meg a feladatok hatásköri megosztásában, átadja a feladatok újabb körét az önkormányzatoknak. Az alkotmány kimondja, hogy „Az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre.jogosult”. Ezt a jogosultságot az önkormányzati törvény nem érvényesíti, illetve további „résztörvények” hatáskörébe utalja. Ugyanakkor nem határozza meg e „résztörvényekben” érvényesítendő elveket, amelyek biztosítanák, hogy a feladatokkal arányosan decentralizálják a központi állami bevételeket és a jövedelemképző, forgalomképes állami tulajdont, de facto érvényre juttassák az alkotmányban foglalt jogosultságot. E helyett jogot ad: „helyi adók” kivetésére, „saját vagyonból származó hozadék”, „átvett -pénzeszközök”, valamint az alig valamit is jelentő „illetékek” és „egyéb bevételek” felhasználására. Közismert, hogy a települési önkormányzatok tulajdonában nincs sem a tanácsoktól örökölt, sem egyéb olyan vagyon, amelyből nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj stb. bevétel származhat, amelyet felhasználhatna jövedelmező saját vállalkozás, vállalkozásban való részvétel céljára. Saját bevételeik köre szűk, mértéke csekély. így a kapott jogot nem használhatja másra, mint helyi adók kivetésére és az „átvett pénzeszközök”, azaz a lakossági stb. hozzájárulás növelésére. A települési önkormányzatok saját bevételeire alapozott önállóságának kialakításához most megvannak az objektív feltételek. Soha vissza nem térő lehetőség az állami tulajdon 70-80 százalékának „államtalanítá- sa” és a költségvetés reformjának megvalósítása. Az állami vagyon jelentős része föld és tartozékai, több mint egymillió hektár van állami tulajdonban. Békés megyében közel 84 ezer hektár. „Az állami tulajdonból az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak körét’ ’ meghatározó külön törvénynek úgy kellene rendelkeznie, hogy azon önkormányzatoknak, amelyek területén for-. galomképes, jövedelemképző vagyontárgy van (föld, erdő és egyéb ingatlan, valamint építmény, létesítmény stb.), gazdasági alapjaik kialakítása, erősítése céljára az általuk előterjesztett igény optimális mértékének megfelelő állami tulajdonú vagyontárgyakat a tulajdonába kell adni. Történefmi példa is van előttünk. Békés megye hetven településének önkormányzata 31.798 katasztrális hold, több mint 17 ezer hektár földtulajdonnal rendelkezett 1936-ban. Jelenleg minden települési önkormányzat közigazgatási területén van állami tulajdonban lévő föld, állami, szövetkezeti vagy más kezelői használatban. Bűn és felelőtlenség lenne a 84 ezer hektár egy részét nem az önkormányzatok gazdasági önállóságának kialakítására, erősítésére az önkormányzat tulajdonába adni. Továbbá: Békés megye (és az ország) minden településének földhasználója földadót fizet, Békés megyében évente több százmilió forintot. Ennek töredékét használhatják fel az ön- kormányzatok, saját, illetve átengedett bevételként. Mélységesen és pazarlóan bürokratikus, az önkormányzatok önállóságát sértő, hogy e természetes helyi adótárgy után képződő közcélú bevételt központi fel- használásra elvonják, ugyanakkor rapszodikusan változó „hozzájárulást”, „támogatást’ ’ adnak helyette. • . „Az átengedett központi adókról” szóló külön törvénynek a földadót a területileg illetékes települési önkormányzat saját bevételei között, helyi adóként kellene meghatároznia. Hogy a települési önkormányzatok önállósága feladataiknak megfelelő gazdasági alapokra épül-e vagy a patema- lizmus foglyai maradnak, ez most beláthatatlanul hosszú időre fog eldőlni az önkormányzati és egyéb vonatkozó törvények meghozatalában. A döntés joga és felelőssége a települések választókörzeteiben megválasztott országgyűlési képviselőké. Zalai György
