Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-08 / 288. szám

1990. december 8., szombat Továbbra is készenlétben Az Egyesült Államok a túszok szabadon bocsátására vonatkozó iraki döntést kö­vetően sem csökkenti az öbölben összevont erőit, és továbbra is készen áll arra, hogy amennyiben Irak nem teljesíti a Biztonsági Tanács határozatát, amely a Kuvait- ból való teljes kivonulásra szólítja fel január 15-ig, tö­meges és nagyszabású kato­nai csapást mérjen rá — fej­tette ki a NATO védelmi mi­nisztereinek brüsszeli ta­nácskozását követő sajtóér­tekezletén pénteken Richard Cheney amerikai védelmi miniszter. A miniszter rámutatott, hogy Száddám Húszéin sem­miféle köszönetét, elismerést vagy ellenszolgáltatást nem érdemel azért, hogy véget vet a külföldi állampolgárok törvényellenes visszatartásá­nak. Az Egyesült Államok nem fogadhat el semmiféle olyan megoldást — mondotta a té­mát különböző megközelítés­ben feszegető kérdésekre vá­laszolva —, amelynek kere­tében Irak megtartaná az ál­tala elfoglalt terület bizo­nyos részét, tíz vagy akár harminc százalékát. Magyar müvek, művészek az „év lemezeinek” listáján A Le Monde terjedelmes listá­ban összegezte legújabb számá­nak kulturális mellékletében az 1990-ben forgalomba került klasszikus zenei lemezek leg­jobbjainak listáját. Oj kiadásban, CD-lemezen Je­lentette meg a Vanguard-Carre- re Kiadó a magyar zene két nagyjának nevezetes közös hangversenyét: Bartók Béla és Szigeti József koncertjét. Ez a CD-lemez az Orfeo-Harmonla Mundl Vállalat kiadásában ke­rült forgalomba. Az amerikai déli hadsereg katonája áll őrt a letartóztatott zendülők csoportja felett, mi­után harc nélkül megadta magát az Eduardo Herrera ezredes vezetésével fellázadt egy­ség. Az ezredes, a biztonsági erők egykori főparancsnoka az előző este szökött meg bör­tönéből és hatalmába kerítette a rendőrség központját. A panamai vezetés az amerikai katonasághoz fordult segítségért Rz aradi leien írja Felhős égbolt A cím akár egy hadgya­korlat fedőneve is lehetne; a szomorú pedig az, hogy egy nagyszabású hadművelet kezdő momentumát jelentet­te. Történetünk Kolozsváron játszódik 1981 nyarán. Azon a napon az égbolt tényleg felhős volt, nagy ólomputto­nyok takarták el a nyári na­pot. Kihelyezésünk előtt né­hány nappal nézegettük a történelem—filozófia kated­rán kifüggesztett helyeket, amelyekből kénytelen lesz mindenki egyet választani, ha kell. ha nem. Történe­tünk szempontjából lénye­ges, hogy akkor még ázsiai magyar nyelven is tanítás folyt a történelem katedrán, igaz, nem olyasformán, ahogy azt ma egyesek állít­ják. ők azt vallják, még az ország nyelvét sem ismertük, pedig tudhatnák; Románia történelméből és évente még három-négy tárgyból vizs­gáztunk az ország nyelvén. Mivel kollégámmal együtt alkottuk a 383-as évfolya­mon a magyar alcsoportot (egynémely Oxfordot is meg­járt professzor oktatott), he­ti három-négyszáz oldalas fcönyvészetet kellet: kettőnk­nek felmondanunk. Mivel magyarul fejeztük be tanul­mányainkat. ez azt jelentet­te, hogy ml ketten választ­hattunk elsőként az ország magvar tannyelvű iskoláiból a kihelyezés során. Ezt 1980- ban még komolyan vették. Tamuta dékán személyesen járt közben, hogy az akkori végzősök közül jó néhányan — az akkori törvények szel­lemében — jogosan megkap­ják a nagyvárosi posztokat. De hol van már a tavalyi hó? 1981-ben a „paranoiás géniusz” meghirdette a le­geslegújabb agrárforradal­mát, ami az egyetemi vég­zősök szempontjából azt je­lentette. hogy 85 százalékuk falusi helyeket kapott. Mikor beültünk az autóba, már megvolt a körkapcsolá- sos összeköttetés az ország minden történelem egyete­mével és a bukaresti „ítélő­székikel”. — Jó neked. Nagyváradon magyar nyelvű hely van, egy iskola mindjárt az állomás körül — mondta Achim Ovi­dán kollégám. Viccelve azt is hozzátette, könnyű így jó helyet választani, ha csak Lukács István kollégával versenyzők országos szinten. Nos, a kihelyezés folyt, sor­sok dőltek el, házasságok dőlték romba, s egyszer csak a kolozsvári kihelyező bi­zottság meglepődött. Történt ugyanis, hogy Ciho Miron, a iasi egyetem szépreményű végzőse elkezdte kérni a nagyváradi magyar tannyel­vű iskolát. Indoklás a iasi dékán részéről: magyar nyelven végezte tanulmá­nyait a marosvásárhelyi lí­ceumban, tehát ismeri a nyelvet. Akkoriban még, telve re­ményékkel, az élet hiú ama­tőréként reméltem: a föld megnyílik, és magába szívja azokat, kik szájából mérges- kígyók tekergőznek szavak gyanánt. Csakhogy nem tud-' taim, a hadművelet megkez­dődött. Nem tudta ezt Cocis Sorinv Ilié évfolyamtársam sem a román csoportból, aki mintha tüzes dárdát dugtak volna alá, úgy nyargalt a kihelyező bizottsághoz, és közölte a méltóságteljesen pózoló Camil Muresan dé­kánnal: — Dékán úr, Ciho Miron velem egy osztályba járt, a marosvásárhelyi Papiu Ilari- an román tannyevlű líceum­ban! Nem mondanak Igazat Iaisihan! A dékán megigazított^ szemüvegét, s szakszerűen közölte a tényeket Bukarest­tel. Csend lett az egész vo­nalon, majd Ciobanu elvtárs, a kihelyező bizottság orszá­gos elnöke imigyen szólott: — Mivel kontesztáció ese­te forog fenn, leteszteljük a diák magyar nyelvismerete­it. (Zárójel: történetünk szempontjából lényeges a Ciobanu élvtárs által tett en­gedmény. Hisz nem az volt a kérdés, hogy ki tud ma­gyarul, vagy ki végezte lí­ceumi tanulmányait ezen a nyelven, hanem az. ki tanult magyar nyelven az egyete­men.) Ismét Ciobanu elvtárs: — Halló, Kolozsvár, kérdez- zenék! Magyart András profesz- szor megtörölte gyöngyöző és osztályharcban megkopa­szodott homlokát, majd szé­kely eszét összeszedve így szólt: — Cer innorat. Ezt for­dítsa le! Feszült figyelem, először nyilallt gyomromba az a fájó érzés, mely mára súlyos za­varokat eredményezett. A hadművelet legkényesebb pontjához étkezett. Iasiból semmi válasz, miután a sza­bályt egyszer átlátszották, elérkezett a bunkómotívum ideje. Iasiból kattanás hal­latszott. lezárták a mikro­font! Bukarestből ezt senki sem kifogásolta, jó egyper­ces csend következett. Utána megszólalták Iasiban: — Felhős égbolt! — dörög­te Ciho Miron, félénkből diadalmasba átcsapó hangon. Majd Ciobanu elvtárs követ­kezett: — Kolozsvár, jó a válasz? — A válasz jó. de ... — Magyart professzor üresbe teregetett kezeivel; hiába, a hadművelet sikerült, a hely el volt adva. én meg választ­hattam a székelyföldi Cser- náton falu két iskoláját, el­végre csak három kilométer a távolság közöttük. Jómagam három évig ta­nakodtam rajta, hogyan si­került a hadművelet legké­nyesebb pontját, a fordítást megoldani. Erre is megkap­tam a választ 1984 januárjá­ban, amikor is a iasi egye­tem 1981-es évfolyamának egyedüli magyar végzőse, a gyergyószentmiklási György Béla bocsánatkérések közé­rtét te elmagyarázta, hogy ab­ban a pillanatban őt kérték meg a testvériség jegyében, segítsen már Miron barátjá­nak'lefordítani azt a piciny szöveget, ő persze ugrott... így indult az általam Fel­hős égboltnak nevezett és megélt hadművelet, melynek nyomán már 1981-ben, 82— 83—84-ben román tannyel­ven végzett történészek lep­ték el a Székelyföldet. Mikor már Kézdivásárhelyen taní­tottam, Bancila kollégám úgy érkezett meg Bukarest­ből, hogy azt sem tudta: ógörögül vagy szanszkrítül beszélnek Kovászna megyé­ben. Így már érthető az is, hogy például egy egykori vingai pártaktivista, aki ke­belbedobással és szülési sza­badsággal cselezte ki a négy év egyetemet, miért ócsárol­ja az egykori katedrán lezaj­lott munkát, holott a Ki- oszk-vendégi őben Kolozsvá­rott még román és magyar diák együtt szórakozott. Békés Sándor Vádak a nagyváradi püspök ellen \ Tőkés László nyilatkozata T0KÉS LÁSZLÓ NAGYVÁRADI. REFORMÁTUS PÜS­PÖK PÉNTEKEN AZ ALÁBBI NYILATKOZATOT JUT­TATTA EL A MAGYAR TÁVIRATI IRODÁHOZ: — 1990. december 5-én, a négy hónappal ezelőtti sú­lyos autóbalesetem után, magyarországi gyógykezelé­semet félbeszakítva szüksé­gessé vált, 'hogy családom­mal, feleségemmel és két kis­gyermekemmel visszatérjek püspöki szolgálati helyemre, a romániai Nagyváradra. Ugyanezen a napon a hatal­mon lévő Nemzeti Megmen- tési Front szenátusi frakció- vezetője — Vasilie Vacaru — állam- és nemzetellenes tevékenység vádjával bűn­vádi eljárást követelt elle­nem. és letartóztatásomat in­dítványozta. Ezt a követelést a román rádió minden órá­ban megismételte, nyilván­való zavarkeltő szándékkal. Ezzél szinte egy időben a bukaresti Zik-Zak c. folyó­irat 1990 39-es számában egy állítólagos, a Corriere della Sera-nak adott interjúm for­dítása jelent meg, amely sze­rint második forradalmat szervezek, és még akarom dönteni a jelenlegi hatal­mat. Ezennel kijelentem, hogy semminemű, hazánk jog­rendjét és törvényeit sértő, állam- vagy nemzetellenes cselekedetet nem követtem el, mint ahogy a széles ská­lán mozgó ellenséges román lápok hasonló vádaskodásai is minden alapot nélkülöz­nek. Úgyszintén képtelenség a Corriere della Sera-ra való hivatkozással a Zik-Zak fo­lyóiratban megjelentetett és nekem tulajdonított interjú szinte teljes szövege. A cáfolatokon túllépve fel­hívom a hazai és nemzetkö­zi közvélemény figyelmét arra. hogy Romániában hó­napok óta egy átfogó, felte­hetően a háttérből szerve­zett, durva sajtó- és hecc­kampány, likvidálási hajsza folyik ellenem, melyből egyes hivatalos személyek, szenátorok és képviselők is kiveszik a részüket. Az em­lített cikkek gyalázkodó és torzító Írások, másfajta meg­nyilvánulások hazaárulónak, románellenes sovinisztának, erdélyi irredentának, nlA- kémnek, a magyar vagy ép­pen a volt román titkosszol­gálat ügynökének állítanak be, gyűlöletet szítva ezáltal nem csupán személyem, ha­nem általában a magyar ki­sebbség és a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség eilen, melynek tiszteletbeli elnöke vagyok. Diszkriminálásom által csapást akarnak mérnj nem csupán rám és a romániai magyarságra, hanem egyút­tal arra a demokratikus meg­újulási folyamatra is, amely múlt év decemberében Te­mesváron annál a templom­nál vette kezdetét, amelynek én voltam a lelkipásztora. Az alig elkezdődött, majd fájdalmasain elakadt romá­niai forradalmi átalakuláso­kat egy lehetséges, általános difverziókeltő provokáció fe­nyegeti napjainkban, amely­nek egyik legfőbb eszköze az etnikai zavarkeltés és uszí­tás'. A joggal feltételezhető, de remélhetőleg mégiscsak elkerülhető akció a forradal­mi események első évfordu­lójára van időzítve. A békés társadalmi átala­kulások, az országos összefo­gás és a nemzetiségi megbé­kélés elkötelezett híveként ismételten és határozottan felemelem a szavam a rom­boló. uszító, megosztó, desta­bilizáló, provokációs pró­bálkozások ellen, amelyek egyként veszélyeztetik a ro­mán nemzeti, demokratikus kibontakozást és a társadal­mi megbékélés sikerét. Ál­lásfoglalásom egybehangzifc a román ellenzék általános véleményével. Nyilatkozatom megtételére késztet az a — személyemet és családomat is sújtó — fe­nyegetettség, mely alig kü­lönbözik a múlt év ilyenkor megszenvedett állapotunk­tól, Ceausescu és a Securo­tate idején. Megjegyzem, hogy rövid idővel ezelőtt ro­konságunk körében véres késelési eset fordult elő. Nyáron, júniusban egy kö­zeli temesvári munkatár­sunk ellen kíséreltek meg merényletet ismeretlen sze­mélyek, és tették őt „mun­kaképtelenné”. Az illetőt az­óta is egy budapesti kórház­ban gyógykezelik. Folyama­tosan pállandó fenyegetések érnek, akárcsak Sütő András írót. akit ez év márciusá­ban a marosvásárhelyi Vatra Romanaesca szervezet uszí­tására fél szemére megvakf- tottak. Nagyváradi házunk falára időről időre kereszteket és egyéb jeleket festenek, ka­punkat vasrudakkal rongál­ták meg. A magyarellenes uszítás folytán előállott or­szágos feszültségek önma­gukban is fenyegetőek. Kérem a demokratikus or­szágokat és erőket, az egy­házakat, a hazai és nemzet­közi közvéleményt, az em­berjogi és kisebbségvédő mozgalmak hathatós erkölcsi támogatását, nemcsak, ma­gam és családom hanem minden veszélyeztetett ro­mán állampolgár, a magvar kisebbség, a romániai de­mokrácia számára. Közép- Kelet-Euróoa békéiének, a nemzetiségek megbékélésé­nek elősegítése és biztosítá­sa céljából. EGYMILLIÓ DOLLÁROS SZÜLETÉSNAP A brunei szultán, a világ egyik leggazdagabb embere 950 ezer dollárt költött uno­kaöccse 9 éves születésnap­jának a megünneplésére. Többek között egy nagy ter­met csatornává alakított át, és a vízben teknősbékák úsz­tak. Egy megfigyelő szerint minden olyan grandiózus volt, hogy a népnek elállt a lélegzete. ÉLETVESZÉLYES REKLÁM A csokibarnára sült ma­nökenek reklámfotóira fi­gyelmeztetést kellene nyom­tatni azzal a szöveggel, hogy a túlzott napozás bőrrákot okoz. Ausztráliai bőrgyógyá­szok adtak hangot ennek a véleményüknek, mivel ko­molyan ellenzik a tévhit ter­jesztését, miszerint a nap­barnítottá bőr egészséges a fehérrel szemben. A KÍNAI HAGYOMÁNYOS GYÓGYÁSZAT ÉS AZ AIDS A kínai hagyományos gyó­gyászat szakembereinek si­került gyógymódjukkal eny­híteni az AIDS-bctegek fáj­dalmain és meghosszabbíta­ni az életüket. A gyógyítási költségek 30 százalékkal ki­sebbek, mint a korszerű gyó­gyászat módszereivel törté­nő gyógyításéi. A gyógymó­dot, amely magában foglal­ja az akupunktúrát, a kü­lönleges légzési gyakorlato­kat és a kínai növényekből készült gyógyszereket, 3 ezer afrikai AIDS-betegen alkal­mazták. Ezek p betegek meg­szabadultak krónikus fájdal­maiktól és tovább éltek. A kínai orvosok 14 olyan nö­vényt találtak, amelyek ered­ményesen gátolják az AIDS- vírus terjedését és erősítik a szervezet védőmechaniz­musát, emellett pedig nincs semmilyen káros hatásuk, mint a nyugati gyógyászat legtöbb gyógyszere esetében. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban már gyógyítják az AIDS-betegeket, mégpedig a keleti gyógyászat oregoni in­tézetében. A DOHÁNYZÁS a XX. SZAZAD pestise R. T. Ravenholt, a tekin­télyes amerikai epidemioló- gus figyelmeztet arra, hogy a világon minden évben 3 millió ember hal meg a do­hányzás által kiváltott be­tegségben, és hogy a ciga­retta gyártásával és forgal­mazásával foglalkozó válla­latok mindinkább a fejlődő országok felé. fordulnak, mert így szeretnék egyensú­lyozni a fejlett országokban tapasztalható fogyasztáscsök­kenést. Ravenholt tanulmá­nyában azt írja, hogy a do­hány „a XX. század első számú gyilkosa”, és ha ez így folytatódik, a század vé­géig a dohány 100 millió embert „fog megölni”. A do­hánytermelés és -fogyasztás tekintetében a vezető helyet Kína, az USA, a Szovjetunió, Japán, Németország, Nagy- Britannia, India és Brazília foglalja el. Az amerikai epide- miológus rámutat arra, hogy évről évre nő azoknak a ta­nulmányoknak a száma, amelyek a dohány káros ha­tásával foglalkoznak, ezeket azonban az agresszív ciga­rettapropaganda gyakran háttérbe szorítja. KÉTMILLIÓ DOLLÁROS LAZAC A szibériai különleges rendőrség valóban nagy ha­lat fogott >— íegy arannyal töltött lazacot. Letartóztat­tak két szovjet férfit, akik Omszkban vonatra akartak szállni, egy lazacot találtak náluk, amelynek gyomrában egymillió rubel (kétmillió dollár) értékű aranyport ta­láltak. Az aranyat egy szibé­riai bányából lopták el. ÖNJÁRÓ TEHERVONAT Donald Silk amerikai moz­donyvezető nagyon szereti a csokoládét, így már többször megtörtént, hogy megállítot­ta vonaliját, és a közeli üz­letben megvette kedvenc édességét. Egyszer azonban, amikor éppen fizetett az egyik üzletben, a vonat egy­szer csak elindult, és egyre gyorsabban kezdett szágul­dani. A m.ozd on vvezető sze­rencséjére a közelben volt egy rendőrkocsi, és megkez­dődött a hajtóvadászat a vo­nat után. A rendőrkocsi csak 100 kilométeres hajsza után tudta megelőzni a vonatot, és egv állomásra érve szól­tak a vasutasoknalk. akik vakvágányra terelték a nem­sokára befutó tehervonatot. CSAK REGGEL FÁJT A LÁBA Egy kanadai nyugdíjas el­ment az orvoshoz, és lábfá­jásra panaszkodott. Az or­vosnak feltűnt, hogy a pá­ciens a fájdalmakat csak reggel érzi. Minden vizsgá­latot elvégeztek, de nem tudtak a fájdalom okára bukkanni, összegyűltek To­rontó legtekintélyesebb orvos professzorai, sokáig tana­kodtak, míg végül az egyik rájött, hogy a fájdalmakat ütések okozták. A páciens ugyanis kibírhatatlanul hor­kolt, és a felesége csak úgy tudta megszüntetni a férje horkolását, hogy rúgdosta a lábát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom