Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-04 / 284. szám
IgNiHHfiTd 1990. december 4, kedd o Legtöbbször törököt fognak a határőrök Szarvashibák a „Talajjavítónál” De ki viszi át a munkásokat? Virágzik az embercsempészet Miként a rádió és a televízió vasárnap beszámolt róla, hazánk romániai határánál, pontosabban Nagrykerek! térségében öt pakisztáni és egy román állampolgár lépte át illegálisan a határt. Pál János ezredestől, a BM Határőrség Orosházi kerületének parancsnokától megtudtuk: a román állampolgár feltételezhetően embercsempész volt, de ezt utólag nem lehetett bizonyítani. Egy Romániával kötött kétoldalú szerződés alapján 48 órán belül át kell vennie azokat a határsértőket, akik bizonyíthatóan az adott ország felől érkeztek a másikba. Az utóbbi időben szigorították a menekültügyi státuszhoz szükséges feltételeket. A genfi konvenció pontosan rögzíti, milyen esetekben lehet valakit menekültnek nyilvánítani. Pál János a hét végi határsértés után két ízben szólította fel az illetékes román határőrizeti szerveket, hogy a határsértőket vegyék visz- sza. Ettől elzárkóztak, s így később Pál ezredes ragaszkodott ahhoz, adják írásban, (Folytatás az 1. oldalról) — Tudnak-e arról, hogy Békés megyében is elterjedt a devizaszámlák zárolásának híre? — kérdeztük a Magyar Nemzeti, Bank megyei igazgatóságától Menyhért István igazgatót. — Az érintett állampolgárok ugyanis most kétségbeesetten latolgatják, mit is tegyenek? Az ominózus benzináremelést is cáfolták, ám 24 órán belül valósággá vált... — Hozzánk is számtalan érdeklődő, vagyis aggódó telefonhívás érkezik, s általában ezek mögött nem egy- egy személy áll, hanem kollektívák, közösségek, vállalkozók. De a legmegdöbbentőbb számomra az volt, amikor egy idős, nyugdíjas jogi szakember keresett fel kétségbeesetten, s kért tőlem tanácsot, mi tévő legyen? Tudniillik, ha már egy törvényismerő ember is bizonytalan a híresztelést illetően, akkor a helyzet veszélyesebb, mint gondoljuk. Hiszen könnyen megindulhat az egyébként ma már jelentős összeggel bíró lakossági devizaszámlák kivonása és ez egyértelműen rontaná az ország pénzügyi pozícióját, mert sok kicsi sokra megy... — Egyáltalán, elképzelhető-e ilyen lépés a kormány részéről? — A leghatározottabban kijelenthetem, hogy ez minden alapot nélkülöző rémhír. Ugyanis még ’89-ben, az Országgyűlés hozott egy olyan határozatot, amelynek értelmében a kormány számára a Parlament jóváhagyása nélkül a lakossági devizabetétek érinthetetlenek. Az emberek megnyugtatása érdekében szó szerint, teljes egészében idézném az Országgyűlés 36/1989. (XII. 9.) 6zámú határozatát a lakossági forint- és devizaszámlák szabad forgalmának minisztertanácsi korlátozása tilalmáról: „Az Országgyűlés, figyelemmel az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetére, az állampolgárok meghogy nem veszik át az embereket. Semmilyen választ nem kapott egyik táviratára sem. Ezután személyes találkozót kért a románoktól, Bi- harkeresztesen. A találkozó előtt a románok meggyőződhettek arról, amit a román határsértő megerősített: Magyarországra minden kétséget kizáróan Románia felől érkeztek. A román fél a bizonyítékok alapján átvette az öt pakisztáni és a román határsértőt. — Az idén 565 török állampolgárt küldtünk vissza hasonló módon. Munkánkat nehezíti, hogy a törökök beutazáskor semmilyen korlányugtatása és bizalmuk erősítése érdekében úgy döntött, hogy a lakossági betétszámlák a Kormány számára érinthetetlenek. Semmilyen módon nem lehet korlátozni sem a forint-, sem pedig a devizaszámlák teljesen szabad forgalmát. Ennek értelmében a Kormány az Országgyűlés jóváhagyása nélkül semmiféle változtatást nem hajthat végre a lakossági forint- és deviza- számlák szabad forgalmában.” — Akkor vajon mi lehet a rémhír alapja? — Én úgy gondolom, a most zajló költségvetési viták során néha az összefüggéseiből kiragadott, túlhangsúlyozott mondatok, esetenként a pontatlan, a szakemberek számára is félreérthető megnyilatkozások erősíthették fel a lakosság • elbizonytalanodását. — És ha az emberek ennek ellenére is kételkednek? Mondván: akkor a Parlament segítségével történik meg a zárolás ... — Erre aligha lenne oka az Országgyűlésnek. Hiszen az 1990-es év legfontosabb tozás alá nem esnek. Nem vízumkötelezettek, és arról sem tudunk meggyőződni, van-e elegendő készpénzük. Általában Románia felöl autóbusszal lejönnek a határig, ahol magyarok várakoznak, hogy átsegítsék őket hazánkba. Legtöbbjük harmadik országba szándékozik továbbmenni. A magyar államnak tetemes kiadásokat jelent a határsértők vissza- utaztatása országukba. Rendkívül hosszadalmas ügyintézést jelent az okmány nélküliek nemzetiségének és nevének azonosítása. Addig, amíg nem derül ki, ki honnan jött, kénytelenek vagyunk hazánkban tartani. A kerületi parancsnok köszönetét mondott Békés megye lakosságának a munkájukhoz nyújtott segítségéért. Szemléletes bizonyítéka ennek, hogy ebben az évben a határsértők 30 százalékát a lakosság együttműködésével fogták el. gazdasági, illetve likviditási mutatói egyértelműen pozitív jelzésértékűek. Például dinamikusan nőtt a konvertibilis export, az import a liberalizálás ellenére is megfelelő keretek között maradt, s az ország devizatartalékai is a várakozásnak megfelelően alakultak. — Ismervén az emberek megrendült bizalmát, az egyre kiszámíthatatlanabb gazdaságpolitikai döntéseket, a logikus érvek, s a törvény által deklarálj biztonság ellenére is minden bizonnyal lesznek, akik mégis inkább a párna alatt tartják devizájukat egy ideig. Vajon ők mit veszíthetnek? — Először is a mindenkori kamatot, amely bár devizanemenként eltérő mértékű, ám jelentős összegre rúg. Másodszor, 'kiteszi magát annak a veszélynek, hogy esetleg betörés, lopás áldozata lesz megtakarított tőkéje. Harmadsorban pedig az országot hozza nehezebb helyzetbe, hiszen ennyivel is csökken a devizatartalék összege. Mint már mondtam, sok kicsi sokra megy ... Rákóczi Gabriella (Folytatás az 1. oldalról) a vezetők saját adott szavukat szegték meg, és még a munkásokat is megosztják azzal, hogy egyeseknek kilátásba helyezték, maradhatnak. Azt meg végképp nem érti: akkor, amikor nagy baj van, miért nem jelennek meg a dolgozók előtt, hogy személyesen adjanak tájékoztatást a kialakult helyzetről? — Vállalkozzunk? — teszi fel a kérdést. — A munkásember feladata a munka elvégzése, nem pedig utána kujtorogni. — Azért akarnak minket vállalkozásba hajszolni, hogy ne kelljen felmondaniuk — veti közbe Darabos János. — Így aztán még a munkanélküli-segélyt is megspórolnák az országnak ... „Bolsevista világ!” Hegedűs András autószerelő még keményebben fogalmaz: — Azt gondolom, hogy azoknak kellene most vállalkozni, akik a munkánknak köszönhetően korábban 100 ezer forintos jutalmakat vettek fel. Horváth. András, a forgá- csolócsoport vezetője is bejön a villanyszerelők műhelyébe. Azt mondja, el sem tudja képzelni azt, hogy a máról holnapra élő embereket fizetés nélküli szabadságra küldjék el. Aztán mesél a nyolcvanas évekről, mikor is éppen a „Talajjavító” segítette ki a SZÁT többi egységét... Negyed nyolctól az autószerelő-műhelyben Csillag Pál, a gépműhely vezetője tart tájékoztatást a hét végi tárgyalásokról. Mintegy hatvan munkás hallgatja feszült figyelemmel a láthatóan ideges, sok újdonsággal nem szolgáló embert. Ám, alig kezd bele a mondókájába, megszólal a hangosbemondó: „Figyelem, figyelem! Csillag Pálnak telefonhívása van a kiíróban!” Míg odavan, Pengő Imre gépcsoportvezető arra hívja fel a figyelmet, hogy a kollektív szerződés értelJovore 600 forint A Magyar Autóklub október 27-ére tervezett közgyűlését az emlékezetes taxis- blökád miatt nem tudta teljes értékűen befejezni, ezért azt december 1-jén Budapesten újra tartották. A megismételt közgyűlésen dr. Horváth Ferenc elnökkel az élen, héttagú küldöttség képviselte megyénk autóstársadalmát. A közgyűlés Tóth Istvánt, az ügyvezető elnökség tagját bízta meg az ülés levezetésével. Az ilyenkor szokásos formaságok után Balogh Tibor főtitkár tett szóbeli kiegészítést az előre megküldött írásbeli beszámolóhoz. A beszámolóból ki kell emelni, hogy a klub fejlődése a tagság elvárásával összhangban volt. A taglétszám 1990. I. félév végén 640 ezer volt. A főtitkár elmondta, hogy a tagság elismeréssel fogadta az emlékezetes benzinárvitában a klub állásfoglalását, de ugyanakkor elvárják, hogy a kötelező biztosítás bevezetésével kapcsolatban mében nem is lehet fizetés nélküli szabadságra küldeni a dolgozókat. 'Egy-két perc telhet el, s megjön Csillag Pál. Bejelenti, hogy Borgulya Minály és Horváth Károly a délelőtt folyamán látogatást tesz a javítóműhelyben. Még sincs könnyű dolga — egymás után zúdulnak ' rá a kérdések. „Nem arról van szó, hogy angolosan ki akarnak rúgni bennünket?”, „önként vállalkozzunk, mint a tcazesi- tés idején?”. „Most miért hogy cserben bennünket a gazdaság?” Moraj, felzúdulás mindenhol. Bolsevista világ! — bokszol bele egyidős ember a levegőbe, és elhagyja a műhelyt. Háromnegyed nyolc előtt néhány perccel a munkástanács elnökhelyettese még elmondja, felvette a kapcsolatot dr. Molnár Margittal, a Békés Megyei Munkaügyi Hivatal vezetőiével, akitől megtudta, a dolgozót elbocsátása előtt 3 hónappal értesíteni kell arról, hogy milyen sors vár rá, mígnem felbomlik a rend. Benne a slamasztikában Majd’ mindenki egyszerre beszél — egymást hergelik az olajos ruhájú munkások. „Alvállalkozóval vitetik el a földet űrbottyánból Budapestre, nekünk meg nincs munkánk!”, hallatszik ki a lármából. Hárskúti Pál hegesztő imigyen szól: — Voltak, akik rajtunk gazdagodtak meg, most meg benne hagynak bennünket a slamasztikában. Kerékgyártó Károly autószerelő odaáll a gépműhelyvezető elé, úgy kérdezi többször is: veszteséges vagy nyereséges a műhely gazdálkodása? Végül Csillag Pál megadja magát, és megmondja, hogy — ha az idegen javítási munkákat is beleszámolják, akkor — eddig 160 ezer forint az eredmény. Hét óra ötven perc körül jár az óra, mikor, „Na, lássunk hozzá a munkához, emberek!” — felhívással, bezárja a gyűlést. Elmenőben még odasúgja a fülembe Darabos a tagdíj is még határozottabban képviselje a klubtagság érdekeit. A főtitkár közölte, hogy a benzinárvita óta a MÁK teljes értékű tagjaiéit az országos érdekegyeztető tanácsnak, és az ottani, határozott fellépésének eredménye, hogy a kormány az eredeti tervet visszaadta a biztosítótársaságoknak átdolgozásra. A legnagyobb gond — a főtitkár szerint —, hogy a jelenlegi 300 forintos tagsági díjjal nem lehet a klub folyamatos működését biztosítani. Ezt az összeget öt évvel ezelőtt állapították meg és jelenleg ez az összeg nem elegendő arra, hogy a megszokott színvonalon biztosítsák a klub szolgáltatásait, ezért szükséges, hogy a közgyűlés 600 forintban állapítsa meg. A vitában dr. Horváth Ferenc is hozzászólt, és «kiemelte, hogy az orosházi műszaki állomás megvalósítása — melyre égetően szükség van —, elképzelhetetlen a 300 forintos tagdíjbevételből. HangRémhír vagy valóság? D devizát (és a forintot) törvény védi Mégiscsak biztonságosabb az OTP-ben, mint otthon a párna alatt Fotó: Gál Edit Elismerés Békés megyének János: „Uram, itt minden taktika!”, Velencei György szobafestő pedig kijelenti, már 30 éve dolgozik a szakmában, és ügy látja, hogy a szakszervezet sehol sincs — a két hónapja működő munkástanács lépett fel először a munkások érdekeinek védelmében. Megbeszélésünkhöz híven, egy óra után felhívom telefonon Darabos Jánost, hogy beszámoljon arról, mit hozott az igazgatókkal való találkozás. — Nem sok minden történt — mondja csüggedten —, két hét haladékot kaptunk. Horváth Károly és Borgulya Mihály tizenegy órakor kijöttek hozzánk, és megígérték: tizennégy napon belül kidolgozzák annak a tervét, hogy miképpen lehet vállalkozásba kezdeni. Addig rendes fizetésért mindennap bejárunk dolgozni, utána pedig felmondanak. Ügy látszik, itt a végső cél a felmondás, de nem is bánjuk, mert akkor egy darabig legalább kapjuk a munkanélküli-segélyt. Sikerül telefonvégre kapni Horváth Károlyt is, aki azt fejtegeti, hogy muszáj vállalkozni, mert ebben az évben 36 millió forint veszteséget „hozott össze” .a főmérnökség, aztán így folytatja: — Higgye el, a vezetőnek is az az érdeke, hogy munkát szerezzen. Jogos a dolgozók fájdalma, de az is igaz, hogy mi mindent elkövettünk az érdekükben. Én bízom abban, hogy sikerül tető alá hozni a vállalkozást, de ha nem, még akkor is megilleti a munkásokat a munkanélküli-segély. Én pedig, ahogy leteszem a kagylót, azon töprengek: vajh’, mi lesz majd ebben » tenyérnyi országban, ha egyszer elszabadulnak a felgyülemlett indulatok? Bár az la meglehet, épp akkor derül fény arra, ki az, aki — vállalva a révész szerepét — átviszi a munkásokat is ft túlsó partra. Mert azért azt a feltevést kár lenne vitatni, hogy igazából a bajban ismerszik meg a jó vezető is. Dányi László súlyozta, hogy a szolgáltatások színvonalát emelni kell, de ez csak az emelt tagdíjból lehetséges. A többi hozzászóló is elismerte, hogy a tagdíjak emelése nélkül a klub működését biztosítani nem lehet. Ezek után a közgyűlés — szükségszerűen — elfogadta a duplájára módosított tagsági díjat. A küldöttközgyűlés délután részletes és hosszas vita után elfogadta a MÁK új alapszabályát, majd megválasztotta az új tisztségviselőiket. Ezek szerint az autóklub új - országos elnöke dr. Csiky Ottó, az ügyvezető Tóth István lett, főtitkárnak újra Balogh Tibort választották meg. A Békés megyei szervezet eddigi munkájának elismeréséül dr. Horváth Ferencet, a megyei szervezet elnökét országos elnökhelyettesnek választották meg. Az orosházi Faludi Jánost, valamint Tóth Lászlót, a megyei szervezet titkárát az országos elnökség tagjának választották meg. Ezzel a közgyűlés elismerte azt a munkát, melyet a megyei szervezet a klub tagjai érdekében végzett. Demény Gyula
