Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-28 / 303. szám
1990. december 28., péntek SPORT SPORT SPORT Kaszparov: Egyenletesebben játszottam „Nem a saját pénzük fekszik a szakosztályban” 0 Békéscsabai FC nem álom, de (még) nem is valéság Ha találkozik egy nyúlánk, göndör hajó úrral, aki a Siva Kft. nyomdaipari termékeit, illetve árazógépeit kínálja önnek, jő esélye van arra, hogy az első osztályú békéscsabai labdarúgócsapat egyik legstabilabb védőjével, Ottlakán Mihállyal fusson össze. Ennek magyarázata egyszerű, ugyanis a nyolc éve, a Viharsarokban küzdő labdarúgó a kft. üzletkötője immár fél esztendeje. Szerda késő este eldőlt, hogy további három évig Garri Kaszparov ülhet a sakkvilág trónján. A 27 éves szovjet versenyző ugyanis kihívó honfitársa, Anatolij Karpov (39) ellen, a lejátszott 22 partiban 12 pontot gyűjtve, behozhatatlan előnyt szerzett, hiszen a vb-kiírás értelmében a címvédőnek ez is elegendő. Így már csak azért szükséges a folytatás, hogy a pénzdíjak arányáról döntsenek. Kaszparov az utolsó, 43. lépésben döntetlenül végződött, s számára a világbajnoki címet jelentő játszma után így nyilatkozott: — Ügy érzem, ez volt az egyik leglátványosabb sorozatom, nagyon örülök, hogy végül is meggyőzően lettem győztes. Végig én kezdeményeztem, bár meg kell jegyeznem, Karpov még sohasem készült így ellenem, mint most — mondta az 1985 óta világbajnok Kaszparov. — Nem könnyű ilyen sokáig a csúcson lenni, az idő múlásával mind A szarvasi sportcsarnokban a Hungalit—Szarvasi Szirén barátságos női kézilabda-mérkőzés 50. percében, a bajnokcsapat 134-szeres válogatott balszélsője, Major Katalin hatalmas gólt ragasztott saját csapatának bal felső sarkába. Na, nem az ünnepek „vették el az eszét”, hanem, ha csak mindössze tizenöt percre is, de együttest cserélt, és a közönség vastapsától kísérve pályára lépett a szirénes lányok között is, hiszen több mint tíz évvel ezelőtt itt ismerkedett meg a számára később oly sok sikert hozó sportág alapjaival. A sportdélutánnak — nehezebbé válik a cím megőrzése. Ez azzal is magyarázható, hogy mindig nő a felelősség. Én tíz éve áhított és öt éve megszerzett világbajnoki címemet tettem kockára. Karpovról annyit mondhatok, hogy a viadal New York-i „félvonásában” tervszerűbben játszott, s ekkor volt olyan időszak is, amikor némi fölénybe került. Lyonban azonban megtört a lendülete. Én jobban kihasználtam a szünetet, pihentem, de már a következő partikra is készültem, s ettől kezdve már kedvezőbb helyzetben voltam. A találkozó alakulása bizonyítja, hogy bár mindkettőnknek voltak elszalasztott lehetőségei, és mindketten erőnk és tudásunk legjavát nyújtva játszottunk, mégis én tudtam egyenletesebben szerepelni. Döntőnek tartom, hogy én jóval kevesebb gondolkodási időt használtam fel, míg Karpov gyakran került időzavarba, s ez nagyban befolyásolta teljesítményét. a korábbi bajnoki kosárlabda-mérkőzést követően — ez az összecsapás volt a záró s aktusa, melyen az NB II Ke- ; leti csoportjának éllovasa, az NB I bajnokjelöltjét fogad- ta. A mérkőzés kimenetelét I illetően még a legelvakul- j tabb hazai szurkolóknak sem [ volt kétségük, éppen ezért a { vendégek látványos megoldásai, és a szarvasi lányok elszórtan jelentkező találatai egyaránt jól1 szórakoztatták j a publikumot. De nemcsak a játék ideje alatt volt baráti ; a hangulat, hanem az ezt követő közös vacsorán is. F. R. I A harminckét esztendős játékos erről így vall: — Nevezheted úgy is, fölkészülés az életre. Ki tudja, hány évig focizhatok még? Az viszont tény, amikor edzek, vagy bajnoki mérkőzésen a pályára lépek, nem gondolok az üzletre, de fordítva is igaz: amikor járom a terepet, igazán kikapcsolódok a labdarúgásból. Reménykedett a csapat — Nyilván anyagilag is megéri... — Erről annyit, jobban jövedelmez, mint a sport. Mert a labdarúgás csak időszakos pénzkereset. Most például december elejétől február végéig csak az alapfizetést kapom, ami a családi pótlékkal együtt tízezer-négyszáz forint. No, meg nem szégyenlem a munkát. S az sem baj, ha látják, hogy egy focista is tud dolgozni. — Akkor miért nem főállásban vagy üzletkötő? — Mert imádtok focizni. — Ezek szerint két edzés között üzletet kötsz. — Valóban. Járom a Dunától keletre fekvő területet. — Mit szólnak hozzá a klub vezetői és az edző? — Egyedi eset vagyok, engedélyt kaptam rá. Az edző, Vígh Tibor pedig tudomásul veszi. — Könnyebb eladni a terméket, ha tudják, ki vagy? — A legtöbbször nem. Sokan általánosítanak, s kapásból azonosítanak a bun- dázó Békéscsabával. Nehéz lesz ezt a fogalmat kitörölni az emberek ■ emlékezetéből. Pedig a mai játékosaknak már nem sok közük van hozzá. — Miért csak a játékosokat említed...? — Üj „szakmámból” kifolyólag gyakran megfordulok vállalkozók, kisiparosok, kiskereskedők körében, s ha szóba kerül a foci, megkérdezem olykor: tudnák-e egy kis reklámmal támogatná az NB I-es csapatot? Legtöbbször elutasító választ kapok azzal: még mindig ugyanazok a régi vezetők tevékenykednek a klubnál; mint a bunda idején. Mit tudni, hová folyhat az általunk befizetett pénz? Más még kategoriku- sabban fogalmaz: majd, ha közvetlen hozzátok kerül az én támogatásom, nem pedig egyik-másik nagy zsebbe ... — Ezzel egyet is értesz? — Hát az biztos, a mi vezetőink messze vannak a profi szemlélettől. Legjobb példa rá, hogy még néhány héttel ezelőtt is arra vártak, majd megoldja anyagi gondjainkat az önkormányzat. Mint régen. Pedig már majd fél esztendeje tudvalevő: onnan nem remélhetünk további hathatós támogatást. Hangoztattam ezt korábban is; de azonnal „fekete bárány” lettem a vezetők szemében. Pedig az én és játékostársaim bőrére megy egy-egy jó, vagy rossz döntés, ami közül inkább az utóbbi jellemző Békéscsabára. Ugyanakkor, ha hibás döntést hoznak a társadalmi vezetők, az ő jövedelmük nem változik. Érthető, hiszen nem a saját pénzük fekszik a szakosztályban. — Akkor mi a megoldás? — Még két hónappal ezelőtt is úgy volt, az őszi szezon végeztével lemond az egész régi szakosztályvezető- ség. Nos, eltelt harminc nap a szenzáció óta, de nem mozdult senki és semmi. Pedig két kivétellel a régiek távozásában, iitletve egy új menedzser szemléletű, anyagilag is érdekelt vezetőség fölállásában reménykedett az egész csapat. Egy hónap múlva kiléptek — S kikből állna az új „vezérkar"? — Mint említettem, több helyi vállalkozóval beszélgettem, köztük nem egy régi első osztályú labdarúgóval. akik hajlandóak lennének áldozni Békéscsaba sportjára. Mondok egy példát. A nyáron bekerült a szakosztályvezetésbe a kitűnő gazdasági érzékkel megáldott, igazi menedzserszemléletű Szűcs Mihály, no meg Királyvári Károly. Egy hónap múlva ki is, léptek. Tudomásom szerint azért, mert nem értettek egyet a régi típusú vezetői elvekkel, a meddő és parttalan_ vitákkal, az állandó kézfeltevéssel. Egyszerűen lépéshátrányba került az Előre Spartacus, a város sportja emiatt az avítt gondolkodás miatt. Konzorciumot hoznék létre — Akkor egy veszprémi, vagy Budapesti Volán típusú megoldás lehet Békéscsabán is az üdvözítő? — Talán úgy fogalmaznék: hasonló. A megyeszékhelyen nincs semmilyen nagyüzem, sem állami, sem privatizált. Annál több sportot szerető kisvállalkozó. Ezért egy konzorciumot hoznék létre, amelynek tagjai összedobnák a pénzt és megbíznának egy profi szemléletű ügyvezetőt. Én például Annus Vincét, az egyesület nyáron lemondott elnökét is el tudnám képzelni, aki menedzser szemléletű vezetője volt a klubnak. Az ő ideje alatt „éltek” a szakosztályok. Ki lesz a nagyobb vesztes? — Annus Vince irányítása idején pattant ki a bundaügy ... — A bundabotrányról mindenki tudja, hogy ürügy volit, hatalmi harc volt az MSZMP, a tanács vezetéséért, a rendőrkapitányi tisztért. Ebben sajnos, elvérzett néhány nagyszerű sportvezető is. S ekkor kezdődött a város sportjának hanyatlása. — S mit remélsz az új ön- kormányzattól? — Tudom, hogy az egész országban szűkösek az anya-' gi források. Megértem, hogy számtalan fontosabb finanszírozandó dolog van, mint az élsport, a labdarúgás. Viszont szerte a világon a települések tulajdonában és üzemeltetésében működnek a stadionok, amit térítés- mentesen használhatnak a kis- és nagyegyesületek. Ha ezt a lehetőséget megkapnánk a helyi önkormányzattól, már összetehetnénk a két kezünket. Egy esetleges többlettámogatás pedig már ajándék lenne. A többit a létrehozandó FC Békéscsaba konzorciumnak kell(ene) előteremtenie. — A városban biztosan nem vagy egyedül ezzel a véleménnyel de az egyesületen belül, mint magad is állítottad, eretnekséget követsz el ezekkel a gondolatokkal. —■ Ha így lenne is, fölvállalnám. De engedtessék meg: mi, labdarúgók is gondolkodó emberek vagyunk. Minderről egyre többet beszélgetünk az öltözőben, s úgy vélem, elég egységesen látja a csapat. Persze azt is tudomásul vesszük: mi csupán „alkalmazottak” vagyunk. — ... és akkor? > — Viszont szeretnénk mindnyájan még sokáig focizni. Szeretnénk, ha népes publikum előtt játszhatnánk tavasszal is és hosszú évekig első osztályú labdarúgócsapata lenne a városnak, amelynek tagjai mérkőzésről mérkőzésre szórakoztatnák a szurkolókat. Azzal is tisztában vagyok, hogy a mostani beszélgetésünk ország-világ előtt való kitárása nem vet jó fényt rám a régi vezetők szemében. De mint mondtam, a jobbítás szándékával fölvállalom az ütközést. Ha pedig emiatt a kispadra kerülök, vagy még oda sem, akkor maradok az üzletkötésnél ... Ez esetben csupán egy kérdés marad: ki lesz a nagyobb vesztes...? Jávor Péter A mérkőzés jegyzőkönyve: Szarvasi Szirén—Hungalit XI—32 isii). Szarvas, 600 néző. V.: Horváth, Kiss. Szarvas: Gyebrovszki — Csei*y I. 1, MAGYAR i (3), Csery II., Szabó 1, HAJDÜ 2, Hegedűs 1. Csere: Juhos (kapus), Szilágyi, Nyergesné lj Neller, Micho- lik, MAJOR 1. Edző: Csery István. Hungalit: Hopffmann — HORVÁTH 5, FARKAS 1, Bajcziné 3, Kovácsné 3, Kökény 1, MAJOR 4. Csere: Barkus (kapus), Halmai 3, Csorna 1, Minárovicsmé 3, G&ral Z. Edző: Adorján János. Nyolc esztendeje focizik az Előre Spartacus színeiben Ottlakán Mihály, akit a közvélemény mindig is szókimondó labdarúgónak tartott. Emiatt gyakran volt „fekete bárány” a mindenkori vezetők szemében. „Pedig a jobbítás szándékával mondok mindent” — vallja ezúttal is a lila-fehérek védője . Fotó: Béta Ottó Karácsonyi hangulatban a Hungalit ellen BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándomé. Kiadja & Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám. Pf.: in. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 145 forint, egy évre 1740 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
