Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
ükÖRÖSTÁJ 1990. december 23., vasárnap Mit mond a karácsonyról a „csízió”? Hogy az ember rendet tartson ételben, italban, alvásban, fürdésben... Parasztember regulái az idők változásairól A csízió szó eredeti értelme: huszonnégy sorból álló versbe szedett, latin nyelvű ünnepnaptár. Az első ilyen mű az 1200-as évek táján keletkezett. A középkori latin naptár-vers első két szava: CISIO JANUS. Az első öt szótag a janár elseje és ötödiké közötti napokra vonatkozik, amelyek közül az első a mai újévet jelölte. Ennek latin elnevezése: CIRCUMCISIO CHRISTI (Krisztus körülmetélése). Ebből származik a Cisio szó, amely a magyar nyelvben csízió-ra módosult. A Janus a hónap latin nevének, a Januáriusnak rövidítése. A csízió tulajdonképpen KALENDÁRIUM, mely ír: „A csillagok, üstökösök és égi jelek különféle természetéről; az emberi nem négyféle véralkatáról, természetéről és tulajdonságáról és arról, hogy mindenik hónapban mincsoda rendet tartson az ember ételben, italban, alvásban, fürdésben...” „Bestseller” volta kalendárium A csíziót a középkorban magyarra is átültették: Heltai Gáspár kolozsvári pap 1575-ben fordította le Johannes Regiomontanus Müller, königsbergi (Poroszország) csillagász 1471- ben kiadott „CSÍZIÓ”-ját, vagyis a „ csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírását”. A porosz csillagász nevét — akkori szokás szerint—. magyarította Királyhegyi Müller Jánosra. Ez a könyv a XVIII. század elejéig több kiadást ért meg hazánkban és állandó nép olvasmánnyá vált. Benne minden megtalálható volt: naptár, csillagászat, horoszkóp, melyik égi jegyben mikor mit kell tenni, jövendölés, életmódra vonatkozó egészség- ügyi tanácsok, érvágás módjai, tenyérjóslás, mezőgazdasági tudnivalók, állatok gyógyítása, időjárási jóslások.” Mit mond a „csízió” a karácsony és az időjárás összefüggéséről? Egyik fejezetéből megismerhetjük, hogy a jövő esztendő időjárásának az alakulását miként jósolhatjuk meg „Kará- csonyestérőn „Ha karácsoneste és éjjel tiszta, szél és eső nélkül van, azt reméljhetjük, kétség nélkül elhiggyed, hogy jövő esztendőre bor, búza és mindenféle gabona nagy bőséggel terem. De ha esős és szeles idő van, búzának és bornak szűk termése van. Ha napkeleti szél fúj, mindenféle baromnak dögletességből halálát jelenti, a napnyugati szél pedig királyoknak és főuraknak betegséget és halálát jelenti, ki mind gazdagot, mind szegényt egyaránt elhord. De örüljünk annak, hogyha az északi felszél fújdogál, mert bő és rendes esztendő lesz, ha megérjük; hogyha pedig alszél délről támad, mindennapi betegséget és bajt jelent minekünk.” „Vasárnapra ha esik, jó tél lesz, de szeles; jó nyár, de száraz, jó mértékletes tavaszi idő, bor bőven lesz, a barom megszaporodik, juhok nyája megsűrűsödik, méz, gabona lesz bőven, kerti vetemények is jól teremnek, mindenféle gyümölcs bőven terem, békesség és jó egyetértés lesz az emberek között.” Ha hétfőre esik... „Ha hétfőre esik, közép tél lesz; ha a tavasz szeles és háborgó, háborúság következik, hadak gyülekeznek, sok jó anya fiait megsiratja. Télben nagy jég lesz, mely után halál következik. Bor bőven lesz, madarak és barmok döglenek. Kedden ha esik, nagy, hosszú tél, sok és jó fuvatagok lesznek, nedves tavasz; sok gyulladások, nagy döghalál, bő gyümölcs, jó szüret, de sok jámbor asszonyember meghal. Szerdán ha esik, kemény zúzmarásos tél, szeles tavasz és nedves jó nyár, jó és mértékletes ősz lesz, bő bor és jó gabonának sírja. Madarak és juhok, egyébféle oktalan állatok, vasak, barmok nyájai szaporodnak. Csütörtökön ha esik, jó kemény tél, de szeles tavasz lesz; száraz nyár, de jó zab lesz, búza félrészint, avagy némely földön ritkán lesz. Bor félrészint terem, almának bőséges és sok virága lesz. Pénteken ha esik, zűrzavaros tél, jó tavasz, de nedves lesz, jó és heves nyár, de száraz. Szemfájás igen uralkodik. Az ősz száraz, bő bor, búza és olaj bőven lesz. A juhok és egyféle nyájak igen döglenek. Szombaton ha esik, akkor jó tél, de háborgó és nagy hó lesz, nedves tavasz, de a nyár kedvetlen, ritka zab terem, mely drága és az emberek nagy kárára lesz.” A csíziónak volt még egy idő- jóslási tanácsa: meg kellett figyelni a „karácsony napjától” számított 12 hónap időjárását, mert minden nap időjárása a következő év egy-egy hónapjának időjárását „prognosztizálta”. Érvágó kalendárium Az idei karácsony keddi napra esik. Hát bizony, ha ezen a napon esik a csízió, 1991 -re sok rosszat ígér: hosszú telet, sok „gyulladást”, nagy járványokat, melytől különösen az „asszonyembereknek” kell tartaniuk. Vigasztalódhatunk a bő gyümölcstermésben és a jó szüretben! A jóslásból egy dolog megeshet: az influenzajárványok ciklikus megjelenését figyelve, a jövő évben számíthatunk esetleges influenzajárványra. Ha ennél többet akarunk megtudni, nagyon jól figyeljük meg a „Karácsonyeste” időjárását: tiszta lesz-e az éjjel, vagy borult, lesz- e eső, merről fúj a szél, mert a csízió szerint ettől függ sok minden: milyen lesz a termés, lesznek-e járványok, avagy sok bajt jelent-e nekünk az 1991. esztendő? Mit hoz a jövő? A „Csíziót” az utóbbi négyszáz évben őseink talán többet olvasták, mint a Bibliát. NépÁbrák, melyekben az esztendő négy negyedének tulajdonságai, hónapjai, égi jegyei és szelei megíratnak könyv volt, amely különböző társadalmi rétegek számára kívánt tudományos ismereteket és gyakorlati tanácsokat adni. Természetesen sok volt benne a babona, jóslás, hiedelem. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban számos régi tapasztalatot rögzített, melyek közül nem egy ma is megállja a helyét. A mai ember számára érdekes képet ad arról, hogy eleink mit tekintettek tudománynak és gyakorlatnak. Jót derülhetünk a jövendőmondó részein, de az is igaz, hogy sok embert ma is érdekli a jóslás — akár bevallja, akár nem —, sokan figyelemmel kísérjük a ma minden folyóiratban megtalálható „horoszkópokat” , elolvassuk és néha izgat is bennünket! Ajánlom, karácsonykor játsz- szunk mi is egy kis „csíziósat”, figyeljük meg az időjárást a „CSÍZIÓ” útmutatása szerint, jósolgassunk a jövő évre magunknak is! Hátha „bejön”... Dr. Sonkoly Kálmán A megvesszőzéstől egészséget reméltek Aprószentek — Gerendáson és Battonyán Annak a bibliai történetnek az emlékére, hogy ezen a napon Betlehemben sok kisfiút megöletett Heródes, hasonlóan, mint az ország egész területén, Békés megyében is élt a korbácsolás szokása, mely azonban — mint sok más népszokás — tartalmában inkább az élővesszővel való megvesz- szőzés egészségvarázsló szerepét őrizte, egészen a második világháborút követő évekig. Magának a korbácsolásnak az eredetét a néprajztudomány az ókorba vezeti vissza, ahonnan származik az ősi hit, mely szerint a rügyező vesszővel való megve- rés, megverettetés termékenységet okoz. Aprószentek napján fiúgyermekek és legények fűzfaágakból font korbáccsal elindulnak, és sorra járják a lányos házakat, ahol is a család minden otthon talált tagját megvesszőzik, megkorbácsolják. Hasonlóan más köszöntő alkalmakhoz, őket is izgalommal várták mindenütt. Gerendáson így zajlott le az esemény: — Szabad-e korbácsolni? — köszöntek be. Rendszerint a ház gazdája válaszolt: — Ha vótatok kotyulni, akkor szabad! A legények erre bementek, és elsőnek is a nagylányt fogták körül, aki megpróbált elbújni, vagy menekülést színlelt, de kénytelen volt a kör közepén állva elviselni a korbácsütéseket, amíg a következő mondóka tartott: Hála Isten, hogy megéltük aprószentek napját. Adja Isten, többeket is megélhessünk, de nem búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal. Jó légy, friss légy, egészséges légy! Vízért küldnek, borért menj, borért küldnek, vízért menj! Szüleidnek jó gyermeke légy, a férjednek jó felesége! Adjon Isten sok bort, ■ bő búzát, békességet! Ezután minden jelenlévőt megkorbácsoltak, de azoknak csak rövidebb mondóka jutott: Keléses ne legyen, Egészséges legyen, Az új esztendőben Friss legyen! A ház népe megköszönte a jókívánságokat, a legényeket megkínálták borral, süteménnyel, a nagylány pedig színes szalagot kötött a korbácsra. Erre a legények igen büszkék voltak, és a felszalagozott korbácsot egész éven át őrizték a szobában, a tükörhöz tűzve, vagy vázába állítva. Battonyán szokás volt a családon belüli korbácsolás is. A korbácsolás megkezdése a család legidősebb férfitagjának a joga volt, aki — függetlenül attól, hogy a szokás neve itt vesszőzés volt, vesszővel, pálcával, bottal, suhánggal, vagy éppen a keze ügyébe akadt lánccal, esetleg nadrágszíjjal legyintette meg a család tagjait. A gyerekektől megkérdezte: — Hányán vannak az aprószentek? Azt kellett felelni, hogy: — Minden sarokban egy kosárral. — Mégis, hányán? — Háromszázhatvanöten! Minél többet mondtak, annál tovább volt szabad ütni őket, de azok nem bánták, mert úgy tudták, hogy annál egészségesebbek lesznek. A család minden tagja megkorbácsolt mindenkit. B.Z.
