Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-18 / 296. szám

lg I miiére 1990. december 18., kedd ígérik: itt minden olcsóbb lesz Francia üzletház épül Békéscsaba térségében? Hazai áruk cserébe — szóba jöhet a gyógy-idegenforgalom is (MISKOLCI TUDÓSÍTÓNK­TÓL) A keleti országrész nagy­városainak polgármesterei vettek részt a miskolci Tu­domány és Technika Házá­ban azon a tanácskozáson, melyen Etienne Nemeth francia bankár az ugyan­csak francia Leclerc keres­kedelmi cég képviseletében tett e térség fejlesztéséhez rendkívül kedvező ajánlatot. (A megbeszélésre invitálták az alföldi városok képviselő­it is, több helyről azonban, így Békéscsabáról sem tud­tak más elfoglaltság miatt részt venni. Ezt telefonon je­lezték, kérve egyúttal a szer­vezőket, hogy adjanak tájé­koztatást a fejleményekről. Minthogy az említett tanács­kozáson a térségünket érin­tő kérdések is terítékre ke­rültek, miskolci tudósítónk jelentése alapján mi is be­számolunk róla.) A-francia bankár elmon­dotta, hogy az említett cég a világ legnagyobb üzletháló­zatát működteti. Szám sze­rint több mint ezer bevá­sárlóközpontjában, úgyneve­zett hipermarket jelben, ki- sebb-nagyobb üzletében minden elképzelhető árufé­leség kapható, beleértve a gyógyszereket is. Nem ke­vésbé volt figyelemre méltó az a bejelentése, hogy ebben a hálózatban az árak általá­ban 10-20 százalékkal ala­csonyabbak. Példaként em­lítette, hogy amíg a Shell- kutaknál a gázolaj literjét 4 frankért mérik, addig a Lec- lerc-áruházak mellé telepí­tett töltőállomásokon 2,30-ért kapható ... Látva a jelenlé­vők tamáskodását, nyomban meg is magyarázta: a Lec- lerc-cég kikapcsol az árube­szerzésből minden közvetítő (hasznot lefölöző) szervet: azt saját alkalmazottai köz­vetlenül a termelőktől irá­nyítják az elárusítóhelyek re. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Minthogy több ezer üzletkötőjük járja immár az egész világot, akik közvetlen kapcsolatot tarta­nak a termelőkkel, így a nyersanyag, a félkész, illet­ve késztermék felvásárlását Magyarországra is kiterjesz­tik. Bevásárlóközpontjaik­ba itteni termelőktől (is) szerzik majd be elsősorban az élelmiszer-ipari termékek nagy részét, és ez ösztön­zést ad a most induló kis és középvállalkozók számára. Jövetele céljáról a követ­kezőket mondotta: a kelet­európai változások felkeltet­ték a francia tőkések érdek­lődését, és a Leclerc-cég is — úgymond — fantáziát lát a hálózat magyarországi ki- terjesztésében. Nemkülön­ben összefügg ez a „lépés” miniszterelnökünk legutóbbi párizsi utazásával, ahol többirányú megállapodás született. Ennek részeként a Leclerc 30 nagy bevásárló- központ létesítésére tett ígé­retet, melynek fele a Dunán innen eső területen, minde­nekelőtt Békéscsaba, Debre­cen, Miskolc, illetve Szeged megyei székhelyeken, illetve más városokban épülne meg. A .menetrend” pedig a kö­vetkező : az említett városok helyhatósági vezetői tegye­nek ajánlatot, illetve bo­csássanak rendelkezésre a városba vezető főútvonal mellett (célszerűen a telepü­lésen kívül) megfelelő terü­letet, ahol egy minimum 600 személyt foglalkoztató, leg­alább 1000 autó befogadásá­ra alkalmas (külön benzin- kúttal ellátott) modem be­vásárlóközpontot lehet meg­építeni, amelyben az élő ál­lattól kezdve a bútorig az égvilágon mindent lehet áru­sítani. (A francia bankár anékdotázva jegyezte meg: egyszer megpróbálták ..lajst­romba” venni, hogy hálóza­tukban hányféle árucikk kapható. A háromszázezre­dik tételnél elfáradtak és abbahagyták ...) A helyki­jelölés után meg kell keres­ni — akár pályázat útján is — azt a személyt, lehetőleg házaspárt, aki a hipermar­ketet felépíti és tulajdoni­lag (!) átveszi. (Itt most egy kis érdekesség, legalábbis számunkra szokatlan dolog következik. A pályázók kö­zül a Leclerc-cég 60 főt, ha házaspárok, 120-at „visz ki” franciaországi üzleteibe több hónapos betanulásra, ahol fizetést kapnak, és a francia munkásokat megillető ösz- szes jogokat élvezik. Közü­lük választják majd ki azt a 30-at, akik a magyarországi hálózat vezetői, később pe­dig tulajdonosai lesznek... Hogyan? Az építést finanszí­rozó bankoknál a Leclerc­tulajdonosok vállalnak értük kezességet, s amint a köl­csön — várhatóan öt év alatt — visszatérül, az áruház a vállalkozó tulajdonába megy át.) Etienne Nemeth úr szokat­lanul kedvező ajánlata meg­lepte a polgármestereket. Volt, aki meg is jegyezte: ez afféle karácsonyi ajándék, vagy reklámfogás? Sem az egyik, sem a másik — fe­lelte a bankár, hanem a Ma­gyarország felé mozduló francia tőke jól felfogott ér­deke. Épp az a baj, hogy a magyar terepet a Nyugat egyes vállalkozói afféle gyarmatlehetőségnek tekin­tik. A mi vállalkozásunk — mondotta — ettől erkölcsileg és politikailag is távol áll. Arra a kérdésre pedig, hogy a békéscsabai vásárló miikor térhet be ebbe az üzletbe, azt felelte: a szerződésmeg­kötésétől számított húsz (!) hónap múlva. Említettük: az alföldi vá­rosok képviselői nem tudtak mindenünnen megjelenni. Érdekeik azonban „patroná- lóra” leltek a tanácskozást szervező Valaska Lászlónak, a MTESZ Borsod megyei el­nökének személyében, aki szóba hozta az élelmiszer- termelés, a konzervipar, * a gyógy turizmus (Gyula!) fej­lesztésével összefüggésben a szállodaépítés lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban a tudósí­tó nem mer jóslatokba bo­csátkozni, de egy tényt ha­tározottan rögzíthet: a fran­cia bankár érdeklődését fel­keltették az érzékeltetett le­hetőségek, és ígéretet tett rá, hogy a bevásárlóközpont lé­tesítésétől függetlenül az el­hangzottak tanulmányozásá­ra rövidesen Békéscsabára utazik. Ezek sokoldalú vizs­gálódást kívánnak, számítá­sok elvégzését igénylik, de az biztos — mondotta —„ hogy a gondolat nem idegen tőle. Elmondta még, hogy a kapcsolattartás végett Bu­dapesten irodát nyit, a keleti térség ügyeinek koordinálá­sára pedig Miskolcon létesí­tenek kirendeltséget, mely­nek a mostani tanácskozás helyszíne, a miskolci Tudo­mány és Technika Háza ad otthont. A vállalkozók je­lentkezését tehát e két hely­re várják. Ónodvári Miklós Szójabab és szójacsíra A szójabab a hüvelyesek családjába tartozik. A bab­szemek kis méretűek, sárga, barna, fekete vagy márvá- nyos színűek. Kelet-Ázsiából származik, és a múlt század végén került Amerikába és Európába. Napjainkban igen fontos és értékes gazdasági növény. Jelentőségét magas fehérje-, olaj- és szénhidrát- tartalmának köszönheti. A szójaolajból étkezési olajat és margarint állítanak elő. Ezenkívül felhasználják a szappan és festék gyártá­sánál is. Az olaj gyártásnál melléktermékként visszama­radt olajpogácsából — to­vábbi feldolgozás után — szójadarát vagy szójalisztet nyerünk. Az olajpogácsa ta­karmánynak is felhasznál­ható. A szójafehérjéből víz hozzáadásával szójatejet ké­szítenek, és ebből állítják elő a növényi sajtot, a szója- túrót és szójajoghurtot. A szójaolaj és a szójaldszt használata napjainkban már igen elterjedt, lapunkban is gyakran írunk előnyeiről. A sárga szójababot 12 óra hosszat bő vízben áztatjuk, majd a fellazult babot 2 óra hosszáig főzzük. Körítésnek vagy levesbetétnek tálaljuk. További három recept: Szójatejet a következőképpen készíthetünk: a beáztatott bab­hoz forró vizet adunk (2 csésze forró Víz 11 csésze babhoz), ösz- szenyomjuk, .pürét készítünk belőle. Majd bő vízzel felenged­jük és kis lángon 15 ipercig főz­zük. Ezután leszűrjük. A szója- tej nem tartalmaz koleszterint, és a tehéntejre allergiás bete­gek tejként fogyaszthatják. A szójatúró hús és fehérje ' pótlására alkalmas, főtt és nyers ételekhez sokféle módon felhasználható. A szójacsírát egy másik hü­velyes növényből, a mungobab- bői nyerjük. Négy-öt nap alatt fogyasztásra alkalmas csíra nő a mungobabból. Legízletesebb, ha vajban megpároljuk, és sa­látaként húsokhoz, főzelékek­hez, rizshez, tésztához fogyaszt­juk. Ananászból, sárgabarack­ból, szőlőből, cseresznyéből és dió- vagy manduladarabkákból készített gyümölcssalátához hoz­zákeverve /igen ízletes. A szójafehérje egyenértékű az állati fehérjével. A szójaolaj nem tartalmaz koleszterint. A szójaszénhidrátok olyan cukor­fajtákat tartalmaznak, melyet a cukorbetegek is fogyaszthatnak. K. Gy. Délibáb-hitelek? „A pénz, ami van, de mégse nincs! — MIÉRT BOLONDÍTJÁK AZ EMBEREKET A SOK DUMÁVAL? URAM, MONDJA MEG NEKÜNK — KÉRT A FÉRFI, MAJD A FELESÉGÉRE PILLANTVA SZÉT­TÁRTA KARJAIT, ÉS BEFEJEZTE A MONDATOT: — LÉPTEN-NYOMON A VÁLLALKOZÁSRA BUZDÍTA­NAK BENNÜNKET, DE AMIKOR BELEVÁGNÁ AZ EMBER VALAMIBE — LEGALÁBBIS A MAGUNK­FAJTA KISEMBER —, AKKOR ATTÖRHETETLEN FAL TORNYOSUL ELŐTTE. AGYBA-FÖBE AJÄNL­jAk- a világbanki hiteleket, a pénzt, ami VAN, DE MÉGSE NINCS ... Ismerős szavak. Nem elő­ször hallunk ehhez hasonló­kat vállalkozó szellemű, cse­lekedni vágyó honfitársaink­tól. De nézzük, miként foly­tatódik Juhász István és fe­lesége imént kezdett törté­nete. Mezőgazdasági világbanki hitelt akartak fölvenni, még­pedig prémróka és prémnyúl tenyésztésére. Utánajártak a dolognak mielőtt az Agro­bank csabai fiókjához for­dultak másfél millió forintos hitelkérelmükkel, amikor már zsebükben volt a szer­ződés, amelyben a budapesti székhelyű Diner Kft. három évre vállalta a majdani ró­kafarm szőrméinek felvásár­lását. Azt gondolhatták, hogy hozzájuthatnak a mezőgaz­dasági világbanki hitelhez. De nem így történt. Rékáról egy bért sem... — Az Agrobankban meg­hallgattak bennünket, majd az ügyintéző azt mondta, hqgy prémrókára nem ad­hatnak pénzt. Próbálkozzunk valami mással. Nem értjük a dolgot, mert a szarvasmar­ha-, baromfi- vagy a sertés- tartás közismerten siralmas helyzetben van ma Magyar- országon. Az Agrobank békéscsabai fiókjának főelőadója Seres Lászlóné, a világbanki hite­lek jeles szakértője. Mielőtt áprilisban az Agrobankhoz került, az Országos Kereske­delmi és Hitelbankban fog­lalkozott ugyanezzel a terü­lettel. Juhász Jánosék esete jó alkalmat teremtett arra, hogy megossza olvasóinkkal a szakember tapasztalatait. Többek között a következő­ket mondta: — A hitel felvételének több feltétele van. Például: kizá­rólag egymillió forint fölöt­ti összeg kérhető, az elméle­ti maximum 300 ezer dollár. Legalább 20 százalékos saját erőt készpénzben megkövetel az alapkiírás, fedezet lakó- ingatlan nem lehet. A hitel­ből legfeljebb 30 százalék fordítható a beruházás épít­kezésére, a többit a techno­lógia, gépek s a többi be­szerzésére kell költeni. Kirekesztett kisemberek — Juhászék garantált fel­vásárlás mellett sem jutottak a kért másfél millióhoz. Mi­ért? — Az Agrobank központ­jának főmurtkatársával, dr. Engedi Sándornéval konzul­táltam, aki azon a vélemé­nyen volt, hogy a bizonyta­lan világpiac miatt ilyen te­vékenységre ne fogadjunk el pályázatot. De nemcsak ebben az eset­ben kell elutasítani a kérel­mezőket. Bizonyság erre, hogy december közepéig az Agrobank Békéscsabán mindössze 6-7 hitelfelvételt engedélyezett összesen! Volt, aki sertéstelepre, a másik esetben pulyka-, csirke-, li- bavágóhídra, azaz korszerű baromfifeldolgozó üzem gépi technológiájára, a harmadik esetben csirketelepre, * egy továbbiban pedig szarvas­99 marhatartásra adott pénzt a bank. Seres Lászlóné szemláto­mást elégedetlen a jelenlegi helyzettel, így fogalmaz: — Nagyon nehéz a mező- gazdasági hitelhez hozzájut­ni. Állatállományt nem fo­gadhatunk el fedezetnek, holott legtöbb falusi ember­nek mindössze a háza és a portán lévő melléképület(ek) jelenti (k) a vagyonát. A nagy többségnek ráadásul százez­res nagyságrendű pénz ele­gendő volna az induláshoz. Egyszóval, az átlag, a kis­ember kirekesztetett a hitel­ből. Pedig a mezőgazdasági vi­lágbanki hitel „zsákja” jó­szerével kimeríthetetlen... A 26 százalékos kamat sem szá­mít rossznak a mai, 35-40 százalékos kamatok idején. De mit ér az a pénz, ami elérhetetlen? Seres Lászlóné szerint ennyit: Uraim, ez zátony! Ez a hitelkonstrukció zá­tonyra futott. Nem tölti be a funkcióját. A holtpontról való kimozdulásra azt java­solnám, ha megkérdeznének, hogy sürgősen változtatni kell az elfogadhatatlan fel­tételeken. Például: lehessen már 100 ezer forintot hitelbe adni, akár mondjuk, 20 szá­zalék kamatra. Elengedhe­tetlennek látszik a fedezeti feltételek könnyítése, példá­ul lehessen elfogadni családi házat ilyen célra. Jó megol­dás lenne, ha valamilyen biztosítási formát találnának a szakemberek, vagy létre­hoznák az országos fedezeti alapítványt. A vállalkozások alapos felmérésétől a jövő­ben sem tekinthetünk el, de a túlzott megkötések a ban­kokat kényszerhelyzetbe hozzák. Hovatovább frázissá válik, hogy csak a vállalko­zások húzhatják ki a kátyú­ból az ország szekerét. Ez tényleg így van, de akkor ennek szolgálatába kellene állítani a mezőgazdasági vi­lágbanki hitelezés gyakorla­tát is! — lovász — Németh Antalék jobban jártak. Az újkígyósi Baromfi Kft. ügyvezetője 5,2 millió forintot vett föl a mezőgazdasági világbanki hitelből saját feldolgozóüzemének gépi technológiájá­ra. A mini gyár napokon belül megkezdheti munkáját Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom