Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. december 15., szombat o Bizonytalan a munkanélküli-járadékalap finanszírozása Nincs miből finanszírozni a jövő évre tervezett biztosítási rendszerű munkanélküli alapját — mondották a Munkaügyi Minisztériumban. A jövő év végére már mintegy kétszázezerre becsült munkanélküliek segélyezése így ismét a költségvetésre maradna. Ma még nem tudni, honnan teremthető elő erre a célra 16—20 milliárd forint. Ezen felül mintegy 5 milliárd forint szükséges az eddig kifizetett pálya- és újrakezdési kölcsönök kamatterheinek finanszírozására — mondotta Lőrincz György közigazgatási államtitkár. Ezt a maximálisan 400 ezer forintos kamatmentes kölcsönt körülbelül 40 ezren vették igénybe addig, amíg a kormányzat leállította a kölcsönfelvételhez szükséges igazolások kiadását. Sokan voltak ugyanis, akik csak azért léptek ki munkahelyükről, hogy megszerezzék ezt a kedvezményes hitelt. Az említetteden túl mintegy 8 milliárd forintot igényelnének azok a területek, amelyek a segélyezésen kívül tényleges segítséget adnak az állás nélkül maradóknak az elhelyezkedéshez. Valójában ez a 8 milliárd forint a legfontosabb eszköz, hiszen a régi mondás szerint: nemcsak t,halat ad az éhezőnek”, hanem a munkaerőszoligálati intézményrendszer fejlesztésével, az át- és továbbképzésekkel, új munkahelyek létrehozásával, s még több más hasonló eszközzel „megtanítja halászni” az állás nélkül maradókat. A milliárd forintból 5 milliárd forintot a megyei érdekegveztető fórumok kapnának meg további elosztásra. Az így vázolt, körülbelül 30 milliárd forintos pénzigénnyel szemben a költség- vetési tervezet 12,6 milliárd forintot irányzott elő a foglalkoztatási alapra, azzal kalkulálva," hogy megoldható a biztosítási alapú munkanélküli-járadék bevezetése. A járadék alapjához a tervek szerint a munkáltatóknak a 43 százalékos társadalombiztosítási járulékon, a munkavállalóknak a 10 százalékos nyugdíjjárulékon felül kellene vállalniuk 1-1 százalék többletfizetést — ebből mintegy 16 milliárd forint adható össze. A költségvetési területek munkaadói az 1 százalékos kötelezettséget a 12,6 milliárd forintos foglalkoztatási alapból teljesítenék. így 4 milliárd forinttal, 8,6 milliárd forintra csökkenne az igen sok más célra is szükséges "foglalkoztatási alap. Mint Lőrincz György rámutatott: az eddigi érdek- egyeztetési, illetve parlamenti viták alapján nem tartja reálisnak, hogy a Parlament elfogadja az 1-1 százalékos pluszteher bevezetését. Mi akkor a megoldás? Csuhaj V. Imre főosztály- vezető szerint a tervezett 12,6 milliárd forint foglalkoztatási alap néhány hónapig elég lesz a munkanélküli-segélyek kifizetésére, illetve a legfontosabb foglalkoztatáspolitikai célokra. E néhány hónap után viszont a kormány kénytelen lesz a Parlament elé vinni a foglalkoztatási alap kiegészítésének kérdését. Csuhaj V. Imre vázolta: van néhány tartalék a költségvetésben, amelynek segítségével finanszírozható ez a nagymértékű hiány. A főosztály- vezető példákat is említett, így a társadalombiztosítás 20 milliárd forintnyi kintlevőségét, s az energiaszektorból elvonható több 10 milliárd forintot. Vizet! Aszály ellen öntözés Tanulmányterv Dél-Békés megyére Sivataggá változik Békés megye — mondják mind többen —, ha nem teszünk valamit az öntözés lehetőségeinek fejlesztéséért. A délbékési térség hazánk legszárazabb zónája. Szükség van a vízre! Összekötik a Köröst a Marossal ? — A hiányzó mennyiséget öntözéssel lehet pótolni, amihez víz kell, életet adó folyó — magyarázza dr. Czecze Lajos, a Dél-Békés Megyei Vízgazdálkodási Társulat vezetője, majd így folytatja: — Az aszálykár elhárítására 1985-ben a térségbeli mezőgazdasági üzemek és vízgazdálkodási társulatok közreműködésével Békés és Csongrád - megyére az Atikövizig elkészítette az öntözésfejlesztési koncepciókat. Mivel közvetlen közelünkben nincs folyó, ezért a Körös és Maros összekötésén kell gondolkodnunk. Csatornákkal ez megvalósítható Gyulától Apátfalváig. Az elkészült dél-békési komplex terv első lépéseként az Apátfalva—Mezőhegyes öntöző- rendszert építjük ki. (Ennek csatornázási munkálatait láthatjuk a mezőhegyesi majorok környékén, vagy a Pitvarosra vezető út mentén — a szerk.) Az öntözőrendszer Apátfalvától Csanádpalotán keresztül Mezőhegyesig, illetve Battonyáig szállítja a vizet. Az építkezést 1988-ban kezdtük. A Maros jobb partján álló szivattyúteleptől 31 kilométer hosszú csatorna juttatja el az öntözővizet a felhasználókig. A kivitelezés két ütemben készül, a költsége 340 millió forint. A rendszer mintegy 11 ezer hektár termőföld öntözését teszi lehetővé, s ebből 3500 hektár a Békés megyei rész. A megvalósításához a két megye együttműködési megállapodást kötött, 1994-es határidővel. Vízgyűjtés céljára 4 tározót (Királyhegyesen, Kövegyen, Pitvaroson és Mezőhegyesen) építünk. Két tá- • rozó megépítése elkezdődött, megyénk szempontjából a mezőhegvesi a legfontosabb. — S erről, közismertebb nevén a Rajta-erdőiről az a hír járja: erősen kifogásolható az állapota. Mi is az igazság? — kérdeztük a szakembert. — A tározó két részből áll: 8 hektár mélyen fekvő szántóföld, 12 hektár pedig a Rajta-erdő közepén van, egy lazább talajú, régi víz- vonulatban. (összesen 300 ezer köbméter víz befogadására alkalmas.) A sokak által megkérdőjelezett, kivágott fák kitermelésre alkalmasak voltak, pótlásukról a mezőgazdasági kombinát gondoskodik. A tározók nagy előnye, hogy a Marosból (mint élővízből) érkező víz. a kiépített tápcsatornákon át összeköttetésben van a Szárazérrel, ami köztudottan több települést érint. A rendszer feltöltése és ürítése gravitációsan történik. A víz leeresztése után a belső terület további rendezéséhez és & töltések megerősítéséhez kezdünk. A munkálatokkal párhuzamosan a csatorna két oldalán a szántóterületek belvízi rendezése következhet, így több hektár föld kerül újra művelés alá. A műszaki átadás 1991-ben lesz. Fürödni tilos — Akkor teljesül a helybeli pecások álma is? — A tározók nyári időszakban csak az öntözést biztosítják, az átemelőszivatytyúk üzemzavara esetén pedig a cukorgyár tározójaként is szerepelhetnek. Tudjuk, hogy a mezőhegyesi és a mezőkovácsházi lakosok részéről jelentkezett az igény horgászatra, csónakázásra, hétvégi kikapcsolódásra. A tározó ezekre soha nem lesz alkalmas. Feltehetően a mezőhegyesi kombinát nagyüzemiig hasznosítja. — A közeli tanya- és hob- bikert-tulajdonosokat érdekli, hogy a környéken már meglevő és elvadult csatornák karbantartása megtörténik-e. — Igen, s felhívnám a figyelmet, hogy a csatornákban és a tározóban a fürdés változatlanul szigorúan tilos lesz. 16 ezer hektárt öntözhetnek — Ha jól értettem az érveket, akkor bízhatunk abban, hogy rövid időn belül megvalósul a terv. Tehát megoldódik az öntözés gondja? — Az apátfalva—mezőhegyesi vonal csak az egyik része a békés—Csanádi tanulmánytervnek. További kiemelt kérdés a gyomaendrő- di és a szarvas—orosházi térség fejlesztése. Ha az eredeti elképzelések szerint valósul meg a mezőhegyesi és a szarvasi rendszer, akkor összesen 16 ezer hektárt öntözhetünk. Elsősorban a taggazdaságok használhatják majd a vizet, de éppúgy jól járnak a környező magán- gazdaságok. A vízrendszer több funkciót tölt be: öntözés, cukorgyárellátás, belvizek vízbefogadása, környezetvédelem, valamint a hétvégi kikapcsolódás lehetősébe ■ Halasi Mária Mi lesz itt jövőre? Interjú a Gazdaságkutató Intézet igazgatójával A Gazdaságkutató Intézet október elején publikált elemzése a hazai gazdaság válságáról fontos fordulatot indukált a magyar gazdaságpolitikában. Az intézet tényfeltáró vizsgálatát alig egy héttel később alátámasztotta az egyik legtekintélyesebb üzleti lap, a Financial Times helyzetértékelése, s a mértékadó angol üzleti körök véleményét összesítő Reuter-közlemény is. A benzinháború inkább csak felgyorsította az eseményeket. A közelmúltban a kormány gazdasági tanácsadója, Matólcsy György már a sokkterápia alkalmazásának lehetőségéről számolt be a sajtó képviselőinek. Vajon a magyar gazdaság „sokkterápiás” kezelésének milyen esélyei vannak? — erről kérdeztük dr. Vértes Andrást, a Gazdaságkutató Intézet igazgatóját. • Külföldi szakértők tanácsára eddig Jugoszlávia és Lengyelország nyúlta sokkterápia módszeréhez. Az önök elemzése alapján sokan arról beszéltek, Magyarországot gazdasági katasztrófa fenyegeti, és az összeomlás elkerüléséhez kell alkalmaznia a 'nemzetközi tanácsadók által is javasolt módszert. Mit jelentene Magyarország esetében a sokkterápia? — Hadd oszlassak el néhány félreértést. Mi nem összeomlásról beszéltünk, hanem azt mondtuk, a gazdasági válság mélyül. (Ez egyébként a szakértők számára nem mondott semmi újat.) Ugyanakkor azt is mondtuk, van más kiút. ha a korjnány kialakít egy radikális és eredményes gazdaságpolitikát. Az bizonyos, hogy jövőre a gazdaságot sokk éri — elsősorban a kelet-európai piaci hatások miatt. Ezt tekinthetjük sokkszerű változásnak, amire terápiát, vagy másképpen fogalmazva, valamilyen választ kell adnii. De ez nem azonos azzal a sokkterápiával, amelyet korábban a dél-amerikai országokban, majd Izraelben, legutóbb pedig Jugoszláviában és Lengyelországban alkalmaztak a több ezer százalékos infláció letörésére. Magyarországon ugyanis egyelőre nincs vágtató infláció. Még akkor sem lesz, ha azok a kényszerintézkedések, amelyleket elkerülhetetlenül meg kell tennie a kormánynak, átmenetileg erőteljesen fokozzák is laz inflációt. Ez az infláció azonban még kezelhető. • ön kényszerintézkedésekről beszél. Ezek szerint a sokkszerű intézkedések elkerülhetetlenek? — A piacnyitás, a liberalizálás ma már megátliítlhatatlan folyamat. Szükség van a sokk terápiájára, de ez annyit jelent, hogy a fontos mechanizmusok kiépítésére, az intézményi rendszerekre kell a hangsúlyt tenni, engedni kell a természetes gazdasági tendenciákat érvényesülni. • Mi a legfontosabb lépés? — A legfontosabb kétségtelenül a privatizáció, a tulajdonosváltás, szükség van arra, hogy ismét teret kapjon a spontán privatizáció. Tudomásul kell venni, hogy nagyobb szerepe van az ilyen folyamatoknak, mint a központiillag vezényelt tulajdonre- formok. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene valamifajta állami kontrollt alkalmazni, de helyes felismerés, hogy a túlcentralizált Állami Vagyonügynökség szükségszerűen lassítja és elbürokratizálja a folyamatokat. Viszont nem tudok egyetérteni az- zaj, hogy helyes lenne az összes állami vállalatot most hirtelen részvénytársaságokká alakítani. Ez tisztán piaci alapon is irreális lenne. Ha egyszerre akarunk 2000 milliárd forint tőkével megjelenni a szabadpiacon, ez szükségszerűen leveri a részvények árát. Ez pedig hatalmas öngól lenne. • Mi várhata vállalkozói szférában? — Világos: a vállalkozás ma Magyarországon óriási személyes kényszerből fakad. A bérből élőknél reáljövedelem-csökkenés várható. Ezzel* szemben a vállalkozói körben jellemző az életszínvonal-növekedés. Tény, hogy a vállalkozói szféra nem élvez védettséget, de megfelelő rugalmassággal alkalmazkodni tud a változó feltételekhez. A vállalkozások ösztönzését egyébként nem csak adóelengedéssel lehet megoldani. Fontos lenne, hogy végre kialakuljanak az indulást megkönnyítő intézményi keretek. Gondolok itt most arra, hogy például az ön- kormányzatok ingyenes tanácsadást, térítésmentes könyvelést biztosíthatnának a kezdő vállalkozóknak. Persze cserében kérhetnének ármegkötéseket, a lakoisságnak kedvezőbb nyitva tartást. • Lehet, hogy a vállalkozásokat gazdasági kényszer hozta létre, de csökkenő fogyasztás mellett vajon életképesek-e ezek a vállalkozások? Hiszen, ha a lakossági megtakarítások csökkennek, milyen anyagi eszközök segítik majd a privatizációt? . — Igaz, a fogyasztás csökken és jövőre is csökkenni fog, idén mintegy 3 százalékos visszaesést prognosztizálunk, 1991-ben ez előreláthatólag 4-5 százalék lesz. De nem szabad elfelejteni, hogy a jövedelmek nem mérséklődnek ilyen arányban, a gazdasági szférában a bruttó bérek egyelőre követik az inflációt. A megtakarítások pedig minden ellenkező hírrel szemben növekednek, főleg értékpapírban és valutában. Az inflációnak vannak bizonyos törvényszerűségei. Nem becsülhető Jé, hogy a jövő év elején a támogatások drasztikus csökkentésének — s itt gondolok elsősorban a lakástámogatások mindenképpen megoldásra váró kérdésére — széles körű hatása lesz, ami átmenetileg valóban jelentősen mérsékli a fogyasztást. De a nemzetközi trendek is azt mutatják, az iilyen mélypont után szükségszerűen újra elkezd valamilyen formában — ha szerényebb mértékben is, de — emelkedni a fogyasztás. Persze mindez csak akkor reális, ha még kézben tartható, mintegy 40 százalék körüli infláció van. Körülbelül eddig a határig tartható meg ugyanis véleményem szerint a gazdaság működőképessége. Az infláció persze nagymértékben függ attól, milyen költségvetési deficit lesiz, s milyen gazdaságpolitika áll mögötte. Milyen lesz a politika a legkényesebb pontokon, például bizonyos államháztartási elemek kezelésénél, mint amilyenek az önkormányzatok pénzügyi támogatása, vagy a nagyberuházások ügye. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem a költségvetési mérleg deficitje lesz perdöntő, hanem a mögötte meghúzódó költségvetési politika. Véleményem szerint a költségvetési hiány nem lehet kevesebb 60 milliárd forintnál, s valószínűleg a ion milliárd forinthoz fog közelíteni. • ön szerint egy radikális gazdaságpolitikai program akár már rövid időn belül érezhető változásokat hozhat a gazdaságban? — Nem lehet egy ugrással átugrani az árnyékunkat. Sok-sok új lépésre van szükség, belőlük alakulnak ki azok az automatizmusok, amelyek egészséges változásokat tesznek lehetővé. De a folyamat kezdetén szükség van arra, hogy a kormányzat nagyobb mértékben támaszkodjon a szakértőkre, szélesítse tanácsadóinak körét, ne utólagos korrekciókkal, hanem előre kidolgozott koncepciókkal jusson közelebb a célokhoz. B. Zs. „Én itt tanulok.” Felvételünk a dobozi könyvtárban készült Fotó: Gól Edit