Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-13 / 292. szám

1990. december 13., csütörtök Folytatódik a harc az állami pénzekért — Lesz-e év végére elfogadott költség- vetése az országnak? — kérdeztük Varga Zoltán képviselő véleményét tegnap dél­előtt a Parlament folyosóján. — Nagyon remélem, hogy nem húzódik át a jövő évre a költségvetés vitája, riiert akkor az ország első negyedévi finanszí­rozása kérdőjeleződhet meg a nemzetközi pénzintézetek részéről. — A Tisztelt Ház elé terjesztett terve­zettel szemben egyre több az ellenvéle­mény. Számtalan kétség fogalmazódik meg a tekintetben, hogy alkalmas lehet-e ez a tervezet arra, hogy egy esetleges jövő évi gazdasági csődhelyzet ne következzen be — kérdeztük a képviselőt. — Tény, hogy ez a költségvetés nem ideális. Nem is lehet az,‘ hiszen a legkü­lönbözőbb tárcák mind-mind többletpénz­forrást igényelnek. S én, mint a kulturális bizottság tagja, ma is azt vallom, hogy bármennyire nehéz az államháztartás helyzete, a kultúra sem szorítható háttér­be. Hiszen az emberi agyba invesztált pénz térül meg a leggyorsabban és a leg­hatékonyabban. Én úgy vélem, a mai át­meneti gazdasági helyzetben addig, amíg egy valódi piacgazdaságot létre nem ho­zunk, igenis nélkülözhetetlen a központi pénzforrás. Példaként említeném éppen megyénket, amely az egyik leghátrányo­sabb térség. 'S ebből fakadóan, célszerű lenne kiemelten támogatni az infrastrukr túra fejlesztését. Eredménynek könyvelem el, hogy a közlekedési tárcától sikerült pénzt szerezni a Szentes—Orosháza útvo­nal felújítására. Ez azért _is fontos szá­munkra, mert e nélkül az‘orosházi Float- üzetn termékszállítása vált volna lehetet­lenné a lerongálódott útvonalon. Hiszen a külföldi vevő egyetlen üvegtábla sérülése esetén az egész szállítmányt visszaküldi. — rákóczi — Varga Zoltán orosházi képviselő a Parla­mentben Fotó: Gál Edit Orosházán vége az „ingyen lubickolásnak , és helyi Orosházán az önkormány­zat képviselő-testületének legutóbbi ülése az előter­jesztett napirendi pontok so­kasága m,iatt a késő éjsza­kai órákban ért véget. Tu­dósításunkból ezért kima­radtak az alpolgármester közérdekű bejelentései, ame­lyeket itt és most szeret­nénk közzétenni. Ezek szerint: január 1-jé- től ia városházán minden osztályvezetői állásra pályá­zatot írnak ki, majd az egyes munkakörök betöltésé­re is. A Polgármesteri Hiva­tal a Gyopárosfürdő terüle­tére szóló ingyenes belépőket (körülbelül 1300 darab tisz­teletjegyet) azonnali hatály- lyal visszavonja; a szociális és rendkívüli segélyek felül­vizsgálatát 1991-ben meg­adó sem kezdi. (A hivatalban foglal­koznak a közmunkák meg-, szervezésének kérdésével is.) Egy magát megnevezni nem szándékozó egyén 300 ezer forintot ajánlott fel ok­tatási célokra az önkormány­zatnak. A városi televíziózás jövőjére vonatkozóan is jó hírei vannak Szokodi Sán­dornak: közös beruházás­ként Orosházán (a környező kistelepülések polgármeste­reivel egyeztetve) felállíta­nak egy 8 millió forintos, 25 kilométeres körzetben sugár­zó adót, amely alkalmas a magyar 1-es, 2-es és az oros­házi csatorna mellett három műholdas adás vételére is. Az önkormányzathoz na­gyon sok lakossági bejelen­tés érkezik, ezek orvoslását azonnal megkezdik. Jelenleg lesz annak a 24 lakásnak az ügyét vizsgálják, amelyek­hez ugyan törvényesen, de áron alul jutottak a tulaj­donosok. Gond van a gyo- párosi strand területén fel­épített csúszdával is, részle­teket azonban majd a hiva­talos vizsgálat lezárásakor tudhatunk meg. Sokan félve tekintenek a jövőbe. Vajon lesz-e újabb tehertétel 1991-ben? Adóz­nak-e helyben a lakók? Az alpolgármester szeretné meg­nyugtatni az orosháziakat: — Jövőre nem tervezzük a helyi adók bevezetését. Ez alól viszont kivételt képez­nek az úgynevezett kommu­nális adók. Azok ellen az ál­lampolgárok ellen szeretnénk így fellépni elsősorban, akik a lakókörnyezetüket elha­nyagolják. Cs. I. Királydinnye Tüskés egy termése van a homokos ta­lajon tenyésző, sárga virágú növénynek, az biztos. Ha belelép a polgár, hosszú má­sodpercekbe telik, míg sikerül megszaba­dulnia tőle. S ami a legszomorúbb, "már az sem igaz, hogy főleg nyáron akaszkod- nak belénk „szúrós tekintetű” útitársaink. Fittyet hányva minden természeti tör­vényre, újabban az ember alkotta építmé­nyekben is megteremnek. Ezzel a biológiai csodával aztán, ha lehet, még nehezebb megküzdenie a hírmorzsákat csipegető „pennahaj dernek”. Hogy azért van nekünk egy — éppen módosítás előtt álló — sajtótörvényünk is? Ugyan kérem! Némely hivatalos sze­mély: illetékes úr a legszívesebben még ma is felrúgná, és elhajolna a nyilatko­zattétel elől. Márpedig az világosan és érthetően kimondja: az állami szervek, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek, va­lamint az egyesületek a valóságnak meg­felelő felvilágosítással kötelesek elősegí­teni a hiteles, pontos és gyors tájékozta­tást. Sőt, még azt is tartalmazza, idézem: „Aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyege­téssel szándékosan akadályozza, három­ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújt­ható”. Talán megértik, tisztelt olvasóim, ha mindezek fényében még mindig hitetlen- kedve állok az elmúlt időszak történései előtt. Egyik kollégámat a Magyar Demok­rata Fórum egyik városi szervezete hetek­kel ezelőtt „persona- non grata”-nak, azaz nemkívánatos személynek nyilvánította, a másikat meg most kedden kiebrudalták egy önkormányzati ülésről, hiába lobog­tatta kezében az általuk küldött meghí­vót. Csak kérdezem: vajon mit csináltak volna akkor a képviselők, ha nem hagyta volna el a termet? Más, és mégis ugyanaz. Aznap kint jár­tam egy bankrablás helyszínén, ahol a fi­ók vezetője már azzal fogadott: — Nem nyilatkozom! — Hogyhogy? — képedtem el. — Ezt nem teheti meg! Nagy nehezen sikerült szóra bírni, ám olyanformán számolt be a sajnálatos eset-, ről, hogy időnként közbeszúrta: „Ezt ne< írja meg!” (Ó, azok a régi szép idők!) Va­lamit érezhetett szándékom felől, mert alighogy hazaértem, a telefon megcsörrent az asztalomon. k Tudatta velem, hogy min­den szavát visszavonja (mellesleg csak ab­ban az esetben nem közölhető egy nyilat­kozat, ha ahhoz a nyilatkozatot adó sze­mély azért nem járul hozzá, mert nyilat­kozatát az újságíró megváltoztatta), mi­velhogy jól ismeri a stílusomat. Még élén­ken emlékezett egyik, a faluval kapcso­latos, meglehetősen nagy hullámokat ka­varó jegyzetemre. Majdnem elájultam az idegességtől. Se­hogy sem fért a fejembe: hogy jön a ket­tő egymáshoz? Önök értik? Hát mikor jön el az az idő, amikor a hírlapírónak már nem kell azzal foglala­toskodnia, hogy miként kerülje ki a hír­források környékén telepített királydinnye- aknákat? Mikor? Dányi László Súlyosnak tűnő kérdések—könnyed válaszok Elek: a polgármester szerint nincs vész (Folytatás az 1. oldalról) — Végül nem értik: a tes­tületi ülésen hozott döntés és az ön személyes ígérete ellenére miért nem távolí­tották el még mindig a „Ki­váló Határőr Község" táblá­kat, valamint a jogtalanul felállított Kemény József- emlékmű maradványait? — Az emlékmű megma­radt részét daruval még eb­ben az évben elszállíttatjuk. A táblákat illetően pedig a korábbi tanács úgy foglalt állást, hogy azokról az ön- kormányzat hozzon döntést. Eddig még nem jutottunk el oda, hogy foglalkozzunk ez­zel az üggyel. — Ügy veszem ki a sza­vaiból, hogy nem túlságosan rendítették meg az SZDSZ „vádpontjai”. — Jól látja a kérdést. Szó sincs vészről. (dányi) Világkiállítás Ez az alapkő rendíthetetlen legyen! (Folytatás az 1. oldalról) lentős vállalkozók, pénzcso­portok, bankok jelezték rész­vételi szándékukat. Az aján­latok felülvizsgálására fel­kért pártatlan brit pénzügyi ellenőrzési vállalat szerint legalább húsz olyan ajánlat van, amellyel érdemben le­het foglalkozni, s megfelelő komoly pénzügyi erőt jelent. Ugyancsak ki kell jelölni a kiállítás végleges helyét. Ezt éppen most végezték el egy nemzetközi zsűri részle­tes döntése alapján. Ennek megfelelően a kiállítás rész­ben a Csepel-sziget északi részén, részben a Duna szomszédos két partszaka­szán épülne fel. A lebonyolítás szervezeti kérdéseinek megoldásához el­sősorban annak tisztázására van szükség, hogy milyen mértékben oszlanák meg a rendezési feltételek a kor­mányzat és a főváros, illet­ve a főváros és az érintett kerületek között. Mint ismeretes, a fővárosi önkormányzat még decem­berben foglalkozni kíván a világkiállítás megrendezésé­vel. A döntésnél problémát okoz, hogy még nincs' meg­felelő törvény az önkormány­zatok, elsősorban a fővárosi önkormányzat jogairól, lehe­tőségeiről — ezt a törvény- hozás várhatóan csak ta­vasszal tárgyalja meg. A kormány szerint addig nem szabad olyan döntést hozni, amely elkötelezné a főváros önkormányzati testületét. Ép­pen ezért kérték, hogy az iroda csak feltételesen je­gyezze be a Budapest—Bécs világkiállítást. „Erre a kórházépületre ne húsz évet várjunk!” 0 népjóléti államtitkár Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) zak. Békéscsabán az első ütemben elkészült a belgyó­gyászati tömb. Felújították a szülészetet, nőgyógyászatot, de elmaradt a rendkívül irossz tárgyi feltételek és kö­rülmények között működő baleseti sebészet és sebészet felújítása. A kórház így ma csonka intézmény, hiányzik a központi labor, a radioló­gia, a fizikoterápia, a steri­lező, a műtőblokk, a trau­matológiai állomás és a se­bészeti intenzív ellátás. Aggasztó, hogy figyelmez­tetően sok a középkorú nők rákos halálozása, a szomorú statisztikák szerint az or­szágban az elsők között va­gyunk. Az illetékesek 1981 óta készítik elő a II. üte­met, 1986-ban engedélyezte az egészségügyi miniszter a (kivitelezést. A területet ugyan előlkészítették, de az építkezés csak ezután foly­tatódhat gyorsabban. Eddig már kétszer 70 millió forint­ba került az építkezés a me­gyének, a beruházás összes költsége ja mostani tervek szerint 2,3 milliárd forint. A diagnosztikai részlegek mel­lett helyet kap majd a bal­eseti sebészet, az urológiai ellátás, az ortopédia, egyéb fontos osztályok, összesen 264 ágyon. (Ebből 164 ágy rossz körülmények közötti osztályokról kerül át.) Hat korszerű műtőben szolgál­hatják az egészségügyiek a baleseti ellátást is. A megvalósulásra váró el­képzeléseknek örülhetünk, de az a sóhaj sem indoko­latlan, amely az alapkőleté­tel idején szállt az esős dél­utánba: „Csak erre az épü­letre ne íhúsz évet kelljen várni!” — bede — UFO — a reklámban Néhány napja furcsa, zöld színű fények villódzása állítja meg a járókelőket a budapesti Kos­suth utca elején. Rövid nézelődés után kiderül, hogy nem UFO-k szállták meg a belvá­rost, csupán a Lézer Színház sietett a reklámcégek segítségére. Egy üvegfalon, mozgó, tér- ber forgó, neonszerű emblémákat, különleges lézergrafikákat láthatunk az egész nap fo­lyamatosan ismétlődő 10 perces programban. A lézerfény olyan erős, hogy még nappal is tökéletesen látható, de sötétedés után, az üvegtábla mögül kiszűrődő fények az utca felett a levegőben is látható vonalakat rajzolnak. (Köszönhető mindez az autóforgalom követ­keztében keletkező pesti szmognak is.) Az első — MultiScan nevű — lézervetítő berende­zés egy hónapon keresztül színesíti a budapesti belváros karácsonyi fényeit. A második — „rubinvörös testvér” — show-ja két hét múlva Indul útjára a sétálóövezet túloldalán * \ Fotó: GÁTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom