Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-13 / 292. szám
1990. december 13., csütörtök Öböl-válság: A Szovjetunió nem kíván katonai szerepet vállalni Brit védelmi miniszter: ... konfliktus lesz, sok szenvedéssel A houstoni szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások a jelek szerint még a tervezettnél is behatóbbak: James Baker és Eduard Se- vardnadze kedden, a találkozó második napján a késő esti órákig maradt együtt, majd közösen repültek az éjszaka folyamán Washingtonba. Ott George Bush elnök szerdán, közép-európai idő szerint késő este fogadja a szovjet külügyminisztert, hogy az öböl-válságról, a hadászati fegyvereket csökkentő szerződésről a februárra tervezett moszkvai csúcstalálkozóról, valamint a Szovjetunió amerikai gazdasági támogatásáról tárgyal-. ion vele. A houstoni találkozón előzetes megállapodások születtek az angolai polgárháború megszüntetésére. Sevardnadze kedden megerősítette a sajtó előtt azokat az értesüléseket, hogy a Szovjetunió nem kíván katonai szerepet is vállalni az Öböl-válságban, de támogatja az amerikai—iraki tárgyalási terveket. Sevardnadze egyúttal javasolta, hogy Irak Kuvaitból való kivonulása után tegyék a Közel- Keletet atom- és vegyifegy- ver-mentes övezetté. Lapértesülés szerint az amerikai kormány szerette volna, ha a Szovjetunió legalább jelképesen részt vesz az Irak elleni katopai szövetségben. Baker szerint a kérdés korábban valóban felmerült, de Houstonban már nem. Valószínű, hogy Bush elnök a tárgyalások után állást foglal majd a Szovjetuniónak nyújtandó amerikai gyógyszer- és élelmiszersegély, illetve a kereskedelmi könnyítések kérdésében. Az A pristinai (Koszovo tartomány) székhelyű Haza nevű szervezet felhívással fordult Szerbia és Crna Gora polgáraihoz, politikai pártjaihoz és társadalmi szervezeteihez, hogy szervezzenek amerikai mezőgazdasági érdekképviseletek, törvényhozók nyomatékosan sürgetik a Fehér Házat, engedélyezze, hogy a Szovjetunió államilag garantált hitelekre vásárolhasson az (egyébként eladhatatlan) amerikai gabona- és élelmiszer-feleslegekből. Amerikai zsidó szervezetek is támogatják a Szovjetunióval szembeni gazdasági korlátozások feloldását, mondván: bár a kivándorlás jogát még nem iktatták törvénybe, a zsidók tömeges kivándorlása gyakorlatilag akadálytalan. E kérdésekről lesz szó Sevardnadze és Jichak Samir izraeli kormányfő szerdára vagy csütörtökre tervezett washingtoni találkozóján. Mint izraeli részről közölték, a találkozóra azért nyílt mód, mert a két politikus véletlenül, egy időben tartózkodik az amerikai fővárosban. A szovjet és az amerikai külügyminiszter feltehetően megállapodásra jutott az angolai helyzet rendezéséről: Sevardnadze szerdán Washingtonban találkozik Jonas Savimbivel, az angolai kormányellenes gerillamozga- lomnak, az UNITA-nak az amerikai kormány által évtizedek óta támogatott vezetőiével, Baker pedig Pedro de Castro Van-Dunem angolai külügyminiszterrel. Az amerikai külügyminisztérium szerint mindkét nagyhatalom e tárgyalásokon kifejti majd nézetét a viszály rendezéséről, a fegyverszünetről. A tervek . szerint Angolában nemzetközi ellenőrzés alatt szabad választást rendeznek, amelyen az UNITA és más pártok is indulhatnak. élelmiszergyűjtő akciót Oroszországnak. Az erről közreadott közlemény hangsúlyozza, hogy Szerbia és Crna Gora „nem olyan szegény, hogy ne tudna segíteni a testvéri orosz népnek”. Tom King brit védelmi miniszter szerint a túszok elengedése első jele annak, hogy Szaddám Húszéin iraki elnök kezdi figyelembe venni a világközvéleményt. A brit védelmi miniszter szerdán nyilatkozott a BBC rádiónak és azt mondta,, hogy e jó jel ellenére továbbra sem lehet szó rész- megoldásokról1 az öbölben. — Részleges kivonulás Kuvaitból nem fogadható él. Nincs semmiféle „de” és „ha”: (Szaddám Huszeinnek) teljes egészében végre kell hajtania az ENSZ BT határozatait. A brit kormány illetékesei korábban különböző nyilatkozatokban sejteni engedték, hogy Kuvait függetlenségének helyreállítása után '■támogatnák a függő kérdések, például az iraki—kuvaiti határviszály, vagy az mányfője kitartott a két ország egyesítésével (kapcsolatos eddigi ellentétes álláspontja mellett, sőt újabb nézeteltérések is felszínre kerültek. A észak- és déli-koreai kormányfői találkozó harmadik fordulóján az újságírók jelenlétében tett javaslatot Kang Jung Hun dél- koreai miniszterelnök arra, hogy a két ország ne avatkozzék egymás belügyeibe, ismerje el a másik rendszerét, kezdje el a kapcsolatok kiépítését és mindezeket a célokat foglalja egy úgynevezett „megbékélési dokumentumba”. Jón Hjong Műk észak-koreai miniszterelnök viszont beszédében azt hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt megnemtámadási szerződést' keli kötni, ki keli vonni a félsziget déli részéről az amerikai csapatokat és az ott lévő nukleáris fegyvereket. Mint jelezte: Észak-Ko- rea kész a humanitárius izraeli—palesztin konfliktus megvitatását. A brit kormány, az amerikai ellenkezés ellenére, azon a véleményen van, hogy a Biztonsági Tanács hozzon határozatot a nemzetközi értekezlet szükségességéről az izraeli— arab ellentétek rendezésére. Ettől függetlenül Nagy- Britannia nem tesz semmit a Biztonsági Tanácsban készülő határozat felvizezése ellen, és kormánykörökben, az amerikai állásponttal egybehangzóan azt is megerősítik, hogy a különböző témák között nincs összefüggés: Iraknak mindenekelőtt feltétel nélkül (ki keli vonulnia Kuvaitból. — Ha Irak nem teljesíti az ENSZ-határozatokat, ösz- szecsapás desz, szörnyű szenvedéssel — mondta Tom King brit védelmi miniszter szerdai rádiónyilatkozakérdésekben, az elválasztott családok millióinak ügyében is előbbre lépni, de á katonai kérdéseket előbb kell megoldani. Ami az újkeletű nézeteltéréseket illeti, az észak-koreai vezető „provokatívnak” minősítette Szöul törekvését, hogy az úgynevezett „északi diplomáciája” támogatására igyekszik rábírni harmadik országokat. Ki nem mondva az északi -kormányfő Ro Te Vu közelgő moszkvai latolgatására és arra célzott, hogy a Dél támogatást szeretne kapni Moszkvától a KNDK „ nyi tásának’ ’ élősegí tésére. Azt is kifogásolta a phenja- nii vezető, hogy Dél-Korea nehézségeket támaszt É$zak- Korea és Japán viszonyának javításával szemben. Mint emlékezetes, Dél-Korea arra kérte Japánt, hogy a Ko-' reai-féls.ziget feszült viszonyainak enyhítését tartsa szem előtt, amikor tárgyal Észak-Koreával a kapcsolatok normalizálásáról. Svédország közöspiaci kéri A svéd parlament' szerdán megszavazta, hogy Svédország jövőre benyújtsa csatlakozási kérelmét az Európai Közösségekhez. Ezzel jóváhagyta azt a tervet, hogy a skandináv állam 1995-ben a Közös Piac teljes jogú tagjává váljék. A parlament külügyi bizottsága által előterjesztett javaslat a hat parlamenti párt közül négynek a támogatására talált, a zöldek és a baloldali párt, a volt kommunisták viszont ellenezték. A honatyák közül 287-en a belépés mellett szavaztak, 40-en ellene, 22-en pedig tartózkodtak. felvételét A javaslat szerint két alkalommal is népszavazást kell majd tartani a csatlakozásról, előbb 1991-bén, majd 1994-ben. Svédország — Finnországhoz és Norvégiához hasonlóan — sokáig ellenállt az EGK-csatlakozást sürgető kezdeményezéseknek. A svéd és a finn kormány azzal érvelt, hogy egy ilyen lépés csorbítaná az ország semlegességét, ám a szovjetunióbeli és a kelet-európai változások hatására felülbírálták álláspontjukat. A skandináv országok közül az EGK-tag Dánia "ugyancsak csatlakozásra biztatja szomszédait. KÜLÖNLEGES VÍZI JÁRMŰ, NAGY-BRITANNIA: „Blue Nova”, amelyet építője, John Walker, egykori repülőgép- tervező álmodott meg. A 16,5 méter hosszú hajótestet a komputervezérlésű, három függőleges „szárny” hajtja meg MTI-fotó Jugoszlávia is segít taban. Koreai kormányfői tárgyalások Észak- és Dél-Korea korEurópai uniók a láthatáron A pénteken Rómában összeülő év végi EGK-csúcsértekezleten 1-2 milliárd dolláros sürgősségi segélyt határoznak el a Szovjetunió számára, és támogatást az adósságok, az energiaválság és a KGST-keres- kedelem összeomlása miatt soha nem látott mértékű gondokkal küszködő kelet-európai országoknak. A Szovjetuniónak főként élelmiszerszállítmányokat küldenek, de szerepelnek majd a csomagban hosszú távú kedvezményes hitelek is a piacgazdaságra átállás nehézségeinek könnyítésére, valamint ösztönzők és garanciák a Keletre merészkedő bátor nyugat-európai beruházóknak, segítségnyújtás a szakemberképzéshez. Mindez nagyon fontos, számunkra a legfontosabb talán, ám „Európa” — a Tizen- kettek közössége, ahova annyira igyekszünk, és amelytől a mentőkötelet várjuk — éppen ezen a decemberi római értekezleten ennél fontosabbal lesz inkább elfoglalva, s minőségi ugrásra készül, ami még nagyobbra növeli majd a távolságot a „szegény keleti rokonoktól”. * Rómában új római szerződés születik. A szombat—vasárnapi csúcsértekezletet követően a kormányfők rögtön elindítják útjá-' ra azt a két kormányközi értekezletet, amelyen szakértők munkája nyomán mintegy hat hónap alatt megszövegeződik a két új szerződés; a Politikai Uniót (UPE) és Pénzügyi Uniót (UME) létrehozó alapokmány. Az egyik a jelenlegi külpolitikai egyeztető mechanizmust váltja fel valódi szoros politikai egységgel: a közösség egy hangon beszél majd a nemzetközi fórumokon, kötelező többségi döntésekkel alakítja ki állásfoglalásait, felhatalmazást kap biztonsági kérdések kezelésére és a nemzeti állampolgárság mellett közösségi állampolgárságot kap minden lakosa. A másik unió keretében pedig közös, nemzetek feletti pénzkibocsátó jegybankot hoznak létre, majd a végső szakaszban (az évtized végére talán) — közös pénzt, megszüntetve a tagországok nemzeti pénzeit. Az integráció szorgalmazói szerint mindez logikus és szükségszerű következménye az 1993-ban megvalósuló, s most már végső szakaszában tartó belső piacegyesítésnek. Attól a pillanattól ugyanis, amikor a közösségben megszűnnek a határok és akadályok az áruk, pénzek, szolgáltatások és személyek mozgása előtt, elkerülhetetlenné válik az egységes közös pénz és az egységes közös fellépés a külvilág felé. v A két unió tető alá hozása az e félévben működő olasz elnökség nagy sikere és érdeme. A Politikai Unió tervezetét Gianni de Michelis külügyminiszter, a Pénzügyi Unióét Guido Carli kincstárügyi miniszter készítette el, és tette le az asztalra tárgyalási alapként. Az, aki mindkét uniót a végsőkig ellenezte, Margaret Thatcher, már nincs jelen, és ezzel elhárult az utolsó akadály is, amely az október végén rendezett előkészítő római csúcson még fennállt. „Nem, nem, és nem” — mennydörgőit a londoni alsóházban a közös pénz ellen Thatcher asszony azután, hogy Rómában egyedül maradt véleményével. „A kontinens elszigetelődött” — jelentette ki. Ezzel szemben ő szigetelődött el saját pártján belül, amely felismerte, hogy akár tetszik Nagy-Britanniának, akár nem, az európai szekér halad, és ők lemaradhatnak róla a Vaslady makacssága miatt. John Major, az utóé, továbbra is fenntartásokat hangoztat ugyan mindkét tervezet kapcsán, de „kész lesz ésszerű kompromisszumra” —, ahogyan a legutolsó |lőkészítő miniszteri értekezleten ezt az új brit kormány képviselője már jelezte. Az 1990-et lezáró római csúcs két főszereplője, így Jacques Delors, a brüsszeli főbizottság elnöke, aki az integrációs lépések motorja, és az elnöklő kormányfő, Giulio Andreotti, aki nagy diplomáciai tapasztalattal és ravaszsággal révbe juttatta a terveket. A Politikai Unióhoz a kormányfőknek felhatalmazást kell adniuk, az elkezdődő alkotmányozó kormányközi értekezletnek arra, hogy az a szükséges intézményi változásokat elhatározza, tehát növeljék a mindenkori soros elnök jogkörét arra, hogy a közösség nevében szóljon a nemzetközi fórumokon, és növeljék ezzel párhuzamosan a választott parlamenti testület, az Európa Parlament jogkörét is a közös külpolitika ellenőrzésére, a beleszólásra. Itt még koránt sincs tisztázva minden. Enrique Baron Crespo, a parlament elnöke, a minap vitába keveredett De Michelis külügyminiszterrel, aki „irreálisnak” minősítette a parlament által követelt „túlzott” beleszólási jogkört. Mindenképpen jogos és várható azonban, hogy a közösség egyetlen demokratikusan választott testületének szerepét növeljék. A döntések többségiek lesznek az Unióban, de fokozatosan, lépésről lépésre terjed ez, vagy egyszerre vezetik be — ez még szintén vita tárgya, és eldöntésre vár. Másik vitás pont a biztonság — annak ellenére is, hogy a párizsi okmány nyomán körvonalazódó új Európában a tömbökhöz tartozás lassan megszűnik,- és viszonylagossá válik. Az olasz elképzelés szerint a közösségnek úgy kellene biztonsági hatáskört kialakítania, hogy magába olvasztja a Nyugat-európai Uniót (amelyijek 9 közösségi ország a tagja), és jelenleg az egyetlen nyugat-európai' szervezet, amely katonapolitikai és biztonsági kérdésekben illetékes. „A kialakítandó közösségi biztonsági jogkör semmiképpen sem mehet majd az atlanti szövetség, a NATO rovására. Az európai biztonság alapvetően a NATO-n nyugszik a jövőben is” — szögezte le De Michelis külügyminiszter. Ugyanakkor hatékony közös külpolitika aligha képzelhető el biztonsági kérdésekben hozott döntések nélkül. Andreotti szerint „pragmatikus megközelítéssel, apránként haladhatnak és juthatnak valamire”. A Pénzügyi Uniót illetően, készen áll a jövendő közösségi pénzkibocsátó bank (Eurofed) alapszabálya. Az amerikai szövetségi bankrendszer mintájára a tizenkét tagország központi bankjai egyesültek, tartalékaik egy részének összevonásával. A bank független lesz a kormányoktól és a brüsszeli végrehajtó szervtől, fokozatosan rögzítik a jelenlegi sávok között ingadozó átváltási árfolyamokat a közösségi nemzeti pénzek között, ezzel párhuzamosan fokozzák az ECU (a közös valutakosár) használati körét, majd a végső szakaszban az ECU, mint közös pénz, amelyet a közös jegybank bocsát ki és szabályoz, a nemzeti fizetőeszközök helyébe lép. Itt a döntő szót Bonn mondja ki, mint a legerősebb közösségi pénz felelőse. Karl- Otto Poehl, a Bundesbank elnöke — noha korábban sok fenntartást hangoztatott ő is —- most már hajlik a Pénzügyi Unió elfogadására, s ennek oka minden valószínűség szerint az, hogy a márka könnyebben viselheti el a volt NDK beolvasztásának terhét, ha azt megoszthatja a közös pénz- rendszeren belül.
