Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-12 / 291. szám

1990. december 12., szerda

o

„Illúziókat nem kergetek...’

Beszélgetés Tóth Imrével, s MÓV Szegedi Igazgatóság új vezetőjével

Tóth Imre, áld korábban üzemviteli igazgatóhelyettesként dolgozott, négy pályázó közül nyerte cl a vasútigazgatói széket. A Dél-Alföld legnagyobb vállalatának új igazgatójával hivatalba lépésének első napjaiban beszélgettünk.

— Kérem, mondjon néhány szót önmagáról és családjáról!

— ötvenegy éves vagyok. Szülőfalum a Békés megyei Nagykamarás, szüleim jelenleg is ott élnek. 1963-ban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Családomról: feleségem pedagógus, két gyermekem van, akik közül leányom szintén pedagógus, fiam pedig a műegyetemre jár.

A MÁV-val 1960-ban kötöttem társadalmi ösztöndíjat, s az egyetem elvégzése után Szegeden kezdtem mérnöki gyakorlatomat, itt szereztem meg szakvizsgáimat. 1964-ben kerültem Szentesre, mint műhelyfőnök, majd főmérnökként szolgáltam. Onnan vezetett utam vissza Szegedre, ahol a vontatási főnökségen előbb főmérnök, majd vezető lettem. Tizenöt éves külszolgálati gyakorlattal kerültem a vasútigazgatósághoz, itt osztály- vezetőként, majd igazgatóhelyettesként dolgoztam.

— December 1-jétől mint vasútigazgató folytatja munkáját. Milyen elképzelésekkel, tervekkel indul, mit tekint legfontosabb feladatnak?

— Az ország egynegyed részén több mint 12 ezer embert foglalkoztatunk. Vagyonunk tizennyolcmilliárd forint. Azt hiszem, ezek a számok egyértelműen tükrözik feladataink nagyságát. Munkánk nehézségi fokát pedig a jelenlegi népgazdasági helyzet determinálja. Egy tény: illúziókat nem kergetek, mert tudom, hogy anyagi helyzetünk meghatározza esélyeinket. Amire munkám során főleg támaszkodhatom, az a több mint tizenkétezer vasutas becsületes munkája. Ezért is szeretném őket megnyerni elképzeléseim megvalósításához. És egy dolog biztos, piacorientált kereskedelmi vasút megteremtése a célunk. Hogy ez milyen változást jelent a működési irányítási rendszerben ? Először is a MÁV és az- állam viszonyát kell rendezni a tulajdonos oldaláról. Másodszor: mindennapi életünkben természetessé kell válnia olyan fogalmaknak, mint az értékesítés, a termelés. Olyan tevékenységeket célszerű honosítani, mint a piackutatás; hatékonyabb információs rendszer. Űj szolgáltatásokat kell vállalnunk, ilyen például a kombinált, illetve a komplex szállítás és szállítmányozás. Ennek egyik formája a Huckepack-rendszer. Egy sor előnye mellett még környezetkímélő hatása is van, s lényege, hogy a kamionszállítmányok egy része a hozzá kapcsolódó pótkocsikkal vasúton utazna. Szintén szolgáltatást javító elképzelésünk a háztól házig való fuvarozás bővítése.

— Manapság sok szó esik a privatizációról. A vasúton van-e erre lehetőség?

— Igen. Nekünk is meg kell barátkoznunk ezzel a gondolattal, erre lehetőség kínálkozik akár az utaskiszolgálás, akár az idegenforgalom, sőt,, talán még a piaci információ területén is.

— Mi várható a személyszállításnál?

— Itt gyökeres változást kell elérnünk úgy a nemzetközi, mint a belföldi forgalomban. Hiszen erősen növekszik a Nyugat- irányú forgalom, s ehhez nekünk egyértelműen alkalmazkodni kell. Példaként említhetem a Bécs—Budapest—Kürtös—Bukarest, vagy a München—Budapest—Kürtös—Bukarest viszonylatokat, továbbá a romániai magyarlakta területek és Magyarország közötti

Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak

»•<■ úgy kell gazdálkodnunk, mint a konyhapénzszűkében levő háziasszonynak..

Fotó: dr. Somogyi Károlyné

személyforgalom erősödését. Ez utóbbi leginkább Békés megyét és azon belül is a megyeszékhelyet érinti.

— Hogyan alakul a belföldi forgalom?

— {Szeretnénk egy stabil menetrendszerkezetet kialakítani, mert pár perces módosítás miatt évente nem célszerű újat kiadni. Az ütemes szerkezet pedig biztosítaná, hogy a meghatározott időben, akár két- óránként is indulhatnának a vonatok. Ez azt hiszem, kedvező fogadtatásra te találna. Hasonlóan foglalkozunk alternatív menetrendek kialakításival. Előbbre kívánunk lépni kiszolgáló személyzetünk tevékenységénél is, tőlük azt várjuk, hogy szolgáltatásainkat megfelelően „adják el”, és megfelelően képviseljék a vasutat.

— Mindezek megvalósításához mi szükséges?

— Mind a személy-, mind az áruszállításban nélkülözhetetlennek tartom egy alaprend kialakítását, mert enélkül az elmondottakat nem tudjuk megvalósítani.

— A műszaki háttér megfelelő-e mindehhez?

— A jövőt illetően itt a leghalványabb a kép. Hogy egy hasonlattal éljek: úgy kell gazdálkodnunk, mint a konyhapénzszűkében levő háziasszonynak, aki nem annyira különleges és csodálatos ételt kíván főzni, mint inkább fogyaszthatót. Ügy érzem, ha a piacon akarunk maradni, nekünk is „fogyaszthatót” kell nyújtani a szolgáltatásainkkal. Lehetőségeink szerények, hiszen jövőre abszolút értékben kevesebb összeggel gazdálkodhatunk, mint ebben az évben.

— Befejezésül: milyen vezetői módszert tart elfogadhatónak?

— Csak az a módszer lehet eredményes, amely az emberségre és a kölcsönös bizalom elvére támaszkodik — egyúttal megadva minden területnek a lehetőséget. Meggyőződésem, hogy ott kell a döntési pontokat meghatározni, ahol a munka folyik. Éppen ezért egy hatáskör-leadási láncolat indul majd el.

Gellért Jóssct

Kürtösön nincs pénz

Lökösházán járt a hét elején a kürtößi polgármesteri hivatal négy munkatársa. A két község 'közötti jó kapcsolat folytatásaiként értékelhető a tisztelgő látogatás, amelyet a vendégek részéről Mocuta George polgármester vezetett, Bulca Teodor, Cios loan és Almási Vince társaságában. A házigazda. Germán Géza polgármester elmondta, hogy a decemberi forradalom óta többször küldtek segélycsomagot Lö~ kösháza lakói a közeli Kürtösre. Az általános iskolás gyerekek gyűjtéséből a Kürtös melletti Kisiratoera 360 könyvet ajándékoztak hasonló korú diákoknak.

A román polgármester elmondta, hogy korábban szinte lehetetlen volt külföldi országokba utazni, mások államvezetési gyakorlatáról

érdeklődni. A Nemzeti Megmentés.! Front győzelme óta a lehetőségek számottevően nőttek. Kürtös 10 ezer lakosú község, ahol az emberek zöm* a vasútnál dolgozik. Más munkalehetőség nem adódik. A községnek nincs ipara, ám kiemelkedő a mezőgazdasága. Egy szövetkezet alakult a településen, amely hasonló a magyarországi fogyasztási szövetkezetekhez.

A .jelenlegi bemutatkozó látogatást a jövőben árucserével, kereskedelemmel is lehetne bővíteni — állapították meg.

A két település irányítási rendszere semmiben sem hasonlít egymásra. Kürtösön a megyei prefektus nevezi ki a polgármestert és a hivatal tagjait. A polgármester csak

helyi kérdésekben dönthet. Érdeklődéssel hallgatták a romáin vendégek az önkormányzati választásokkal kapcsolatos beszámolót, és betekintést nyerhettek a közigazgatás jelenleg kialakulóban lévő formájába.

Mindkét fél, de különösen Lökösbáza sürgetné a közúti forgalom megnyitását a vasúti határátkelő mellett, finnek a feltételei is biztosítottak, mert van vámszervezet én határőrizeti szerv is. A lökösi polgáWnester egyetértene egy közúti határátkelőhely megnyitásával, de szerinte ezt felsőbb 'kormányzati szinten lehet csak megoldani. Kürtösnek viszont nines elegendő pénze az út .megépítéséhez.

A kötetlen beszélgetés befejezése után a vendégek ellátogattak az újonnan épülő általános iskolába és a helyi termelőszövetkezetet is megtekintették.

(papp)

II jó kereskedőkhöz visszajárnak a vevők

A karácsony nemcsak a szeretet, a béke, a család ünnepe, de az ajándékozásé is. A nehéz gazdasági helyzet és az egyre nagyobb elszegényedés ellenére mindenki igyekszik — ha szerényebben is — ajándékkal kedveskedni szeretteinek. Ez idő tájt az átlagnál jobban megrohamozzák a boltokat, sok munka, türelem és odafigyelés vár a kereskedőkre. Felkerestem Varsányi Gyulát, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ nyugalmazott boltvezetőjét: mondaná el, mit tanult ő annak idején a kereskedelemről, hogyan dolgozott, hogy látja a mai kereskedelmet.

— Az én szememben nincs szebb szakma a kereskedelemnél. Ha újra kezdhetném, akkor is ezt választanám élethivatásul. Tízéves koromban eldöntöttem, hogy kereskedő leszek, és a család. helyeselte a választásomat. Nagyön jó tanuló voltam*, a számtant különösen nagyon szerettem. Akkor a legfőbb feltétel volt, hogy a kereskedő fejből gyorsan és pontosan tudjon számolni, ami ma sem „ártana”. Iparos családból származom, édesapám kovács-bognár- mester volt, de ötéves voltam, amikor meghalt. öt testvéremmel együtt árván nőttünk fel. 12 éves voltam, amikor elszegődtem Baán Béla vegyeskereskedő és ital- kimérőhöz inasnak. Télen 15, nyáron 16 órát dolgoztunk. Mivel italkimérő is volt, vasárnap, húsvétkor, kará-. csonykor és minden más ünnepen dolgoztunk. Minden reggel fél hatkor keltem. De örültem, hogy azt csinálhatok, amit szeretek.

— A főnököm tanulta a szakmát, értette is, büszke voltam rá. Eleinte fájt, hogy túl pedánsak, szigorúak velem, de később rájöttem: nekik van igazuk, másképp nem lehet jó szakembert faragni egy árva fiúból. A főnököm tisztességes kereskedelemre tanított. Mellette elsajátítottam a szakma minden csínját-bínját. Tőle tanultam, hogy a kereskedő van a fogyasztókért. nem pedig fordítva. Csak abból lesz jó kereskedő, aki szereti az embereket, szívvel-lé- lekkel végzi a munkáját. Nem harácsolt, soha nem csapta be a vevőket, mégis tisztességesen eltarthatta a családját. Az volt az elve: a kereskedő akkor örüljön, ha a vevő elégedetten távozik, és mindig szívesen visszatér. Volt is nagy vevőköre, szerették, tisztelték az emberek.

— Mennyi volt az inasidő?

— Akkoriban négy esztendő. 16 éves koromban már segédként dolgoztam. Később Kovácsik Károly helybéli üzletében voltam 6egéd. Ö is arra tanított, nem szabad tisztességtelen haszonra törekedni. Aztán felmentem Budapestre, hogy még tovább gyarapíthassam tudásomat. Sajnos a háború közbeszólt, mire hazajöttem, a pesti cég tönkrement, így visszatértem szülővárosomba. A Laukó-testvérek kis- és nagykereskedelmében dolgoztam, majd 1950 tavaszán a földműves szövetkezetben vállaltam munkát. Az átszervezéskor az Univerzálhoz kerültem, a területrendezés a kereskedelemben is újdonságokat hozott. Itt kilenc évig voltam a műszaki bolt vezetője, aztán visszamentem a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ-hez, a bútorboltban voltam boltvezető, innen mentem nyugdíjba 1974-ben. összesen 46 és fél évet töltöttem a szakmában. Nagyon örülök, hogy ennyifelé dolgoztam, megtanultam kereskedni, az emberekkel bánni. A pult mindkét oldalán emberek állnak. A kedves vevő sem mindig .kedves”, de nekem soha, senkivel nem volt semmi bajom. Ma is h%- lás vagyok egykori főnökeimnek, hogy gyermekkori álmomat úgy segítették valóra váltani, hogy mindig a vevők megelégedésére dolgoztam. Az a boltvezető dolga, hogy ismerje a vevőkör igényeit, legyen mindig bő a választék, és lehetőleg jó minőségű árut szerezzen be. És arra vigyázzon, be ne csapja a vevőt, mert azt nem bocsátják meg. Aki szereti a szakmáját, az soha nem fáradt, mindig van egy-két barátságos szava a vevőhöz.

— A mai kereskedelmet hogyan látja?

— A háborús évek után megváltozott a világ a kereskedelem területén is. Már nem oktatták a pályakezdőket olyan szigorúan, mint an- nák ideién bennünket. Nem oda fejlődött a kereskedelem. ahogyan a sokévi tanulás után illett volna. Csak azért vártam nehezen a nyugdíjaztatásomat. mert bántott — tisztelet a kivételnek —, hogy egyes nagykereskedelmi cégeknél hanyag és etikátlan a munka, nem szállítanak pontosan, és nem törődnek a minőséggel. Így nem lehet a vevők igényeit maximálisan kielégíteni.

— A* mai fiatalok 16 éven alul csak hat órát dolgoznak, jó részük mégis mindig fáradt, rosszkedvű. Bánt, amikor közömbös kereskedőt látok, legyen az tanuló vagy felnőtt. Nem találnak örömet a munkában, sokan csak a zárórát lesik, hogy hazamehessenek. A régi segédeiket az elhelyezkedési gondok gyötörték. Ez arra ösztönözte őket, hogy a tudásuk, szorgalmuk legjavát adják, és becsületesen lássák el a feladatukat. Az elmúlt 40 évben hazánkban nem fenyegetett a munkanélküliség réme, ezért nagyon sokat romlott a munkafegyelem és a munkaerkölcs. Ennek elsősorban a vevők látják kárát, Nem szabad elfelejteni, hogy az iparos ember a saját munkájával bizonyít, a kereskedő pedig azzal, ha szív- vel-lélekkel végzi munkáját, szorgalmas és becsületes. Mese, hogy a munka tönkreteszi az embert. Én mindig nagyon sokat dolgoztam, makk egészséges vagyok, és még csak lúdtalpam sincs, mert szerettem, amit csináltam. Kétféle embert ismerek: az egyik kézbe vesz egy szép szál rózsát, és csak azon csodálkozik, milyen szúrósak a tüskéi. A másik ha kézbe veszi, elcsodálkozik, hogyan viríthat ilyen tüskés száron ilyen gyönyörű rózsa. Én életem során mindig a második ember pártján voltam, vegyük észre a tüskék között a sok szépet, jót is.

Ary Ró»

m

A Békéscsabai Baromfifeldolgo zó Vállalat egyik, a fogyasztók által is közkedvelt és új terméke a sovány baromfihús és roasterkakas. A képen az új termék csomagolás előtt