Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

1990. november 10., szombat BÚ(L)VÁRKODÓ ■kÖRÖSTÁJ Szabad szombaton, azaz szombaton szabad Ha már szabad szombaton, és szombaton sza­bad, akkor az a legstflszerűbb, ha egy szabad taxi után néz az ember. Békéscsabán, a taxik hosszú sor­ban várakoznak a mellékutcai drosz- ton. Egyesével araszolnak előbb­re. Úgy látszik, nem ez az a hely, ahol akár csak né­hány csepp benzin is megtakarítható. Találomra behup­panok egy sorvégi kocsiba. — Megy az üz­let? — kérdezem. — Másfél órája kinn vagyok, s ennyi idő alatt egyetlen ötven fo­rintos kanyart csináltam — vá­laszolja Kovács István, aki a Thermál Taxi „színeiben” fuva­roz. —A közvélemény a taxisokat a szabad életformával azonosít­ja. Következésképpen annyi szabad idejük lehet, amennyit csak akarnak. — Hát igen... Mindennap — szombaton, vasárnap, ünnepna­pokon is — délelőtt 10 körül jövök ki az utcára, s hajnal kettő körül megyek haza. Azelőtt a Volánnál taxiztam. Akkoriban legalább tudtam, hogy nyolc óra munkaidő letöltése után mehe­tek a dolgomra. Most a szabad időmet a kocsiban ülve töltöm el. De valamennyi kollégám ha­sonló cipó ben jár. —Mit szól ehhez a családja? — Ilyen körülmények között a taxisok normális családi élete egész biztosan csorbát szenved. Állandóan távol vagyunk az ott­honunktól, s még azt sem mond­hatom, hogy a megélhetéshez szükségesnél több pénzt viszek haza. A lányaim 15, illetve 12 évesek, nyilvánvalóan igényel­nék a közös programot. A taxis­feleségek is nehezen fogadják el ezt az életmódot. — Mikor volt utoljára közös programjuk? t — Augusztusban a szom­szédjaink révén lakodalomban voltunk. Előtte egy hetet a Bala­tonnál töltöttünk rokoni alapon. Igaz, jó két éve — amióta nem a vállalatnál taxizom — ez volt az első ilyen eset. Azelőtt szinte már vártam, hogy hét vége le­gyen, s a családtagjaimmal le­hessek... Világos, hogy most a karácsonyt is az utcán kell tölte­nem: ugyanis akkor lehet vala­mit keresni. Tudja, tényleg ma­gunk döntünk arról, hogy mikor dolgozzunk, de azt is állíthatom, hogy ha kényszerből is, önma­gunkat zsákmányoljuk ki. Majdnem megfeledkeztem róla: kunágotai vagyok, a hét végén ott voltunk búcsúban. —Mit csinálna, ha mégis len­ne fölös ideje? — Kertes házban lakunk, el­végezném legalább azt, amit joggal elvárnak tőlem. Szívesen mozognék, sportolnék is, hiszen egész nap a kocsiban ülök. Van egy kutyám, vele is szívesen foglalkoznék, s vonzana a mozi is. Ehelyett: anyám itt lakik a városban, s három hete nem ju­tottam el hozzá. Vannak bará­taink, akikkel összejártunk. Az évek alatt ez is teljesen felszá­molódott. Ott tartok, hogy már tévézésre sincs időm. —Lát esélyt a lazításra? — Ünnepeken, fizetésnapo­kon, jelesebb névnapokon könnyebben ülnek taxiba az em­berek. Akkor kint kell lenni az utcán. A szabadidő tehát beépül a munkaidőnkbe. Kereshettünk volna olyan embereket is, akik manapság is bátran élhetnek passziójuknak. Akkor talán vidámabbra hang- szerelődik e szombatra szánt beszélgetés is. Ám az október­vég történései meggyőzhettek valamennyiünket arról, hogy most talán fontosabb a taxisokra figyelni. S azokra, akik bár ak­kor hétvégén is a taxisok mögött álltak, de aligha azért, mert utaz­ni kívántak volna... K.A.J. Fotó: Gál Edit Vagy úgy — Apu, kinek kell kifizetnie ezt a sok-sok finomságot?—kérdezi Pistike az esküvői vacsorán. — A menyasszony és a vőlegény szüleinek — válaszolja az apa. Mire a gyerek: — vízsz. 1., 7., függ. 1. Vízszintes: 1. A csattanó első része (zárt betű: Á). 7. A vízsz. 1. sz. sor folytatása (zárt betűk: M, í, O). 13. Lelkesítő körülmény. 14. Görög eredetű férfinév. 15. Április eleje! 16. Közlekedési csomópont Brazí­lia Rio Grande do Sul államában (Bagé). 17. Érdek gyakori jelző­je. 18. Ámít egynemű betűi. 19. Állatkert. 21. Vidámság. 23. Schütz ...; színésznő. 24. Tokaj kincse. 25. Hasadék, nyílás, or­vosi műszóval. 28. Gyűlöletből fakadó kívánság. 29. Svéd, mál­tai és német autók jelzése. 30. Fazekaskellék! 31. Szlovákiai városka a Vág völgyében. 33. Szombathelyhez csatolt község. 34. Kiküszöböl, eltávolít. 36. Talál. 38. Becézett Áron. 40. A hidrogén és a neodímium vegy- jele. 41. Marina...; francia film­csillag. 43. Kis csomó, bog, né­pies szóval. 44. Létrehoz, ered­ményként felmutat. 47. Holna­pig. 48. Dzsessz-stílus, eredeti helyesírással. 50. Szemlél. 51. ízletes húsú tengeri hal. 52. Idős. 54. Viseléstől, használattól ko­pott. 56. Alul. 57. Esetleg. 59. Ég veled, római! 61. Albán hírügy­nökség. 62. Fővárosi részlet! 63. Kenőanyag. 65. Lajoska. 67. A végén eífogy! 68. Edzésmunká­nak vet alá. 70. Szalagra festett, összecsavarható japán kép. 72. A dohány alkaloidja. Függőleges: 1. A vicc csatta­nójának harmadik, befejező része (zárt betűk: K, E, N). 2. Somogy megyei község. 3. Ki­lojoule, röv. 4. Az oxigén és a terbium vegyjele. 5. Middle of the ...; skót együttes. 6. Elfo­gyasztja. 8. Angol férfinév. 9. Forró ...; a trópusok. 10. Ügy, dolog, latinul (Rés). 11. Néma tanú! 12. Dunántúli tanúhegy. 20. A Borsodi Iparvidék egyik központja. 21. ŰO. 23. Békés...; színésznő. 26. Folyton-folyvást. 27. Fölé ellentéte. 28. Táv befe­jező szakasza! 30. Sárbogárd­hoz közel lakik. 32. Gépjármű része. 34. Európa-kupa, röv. 35. Indulás, röv. 37. Kanadai tarto­mányi székhely lakója. 39. A Nóra írója (Henrik). 42. Azonos római számok. 45. a radon és a nitrogén vegyjele. 46. Porzója és termője külön egyeden van. 49. WG. 51. Aromás ital. 53. A hátá­ra csap. 55. Belül hűvös! 58. Kutyuli. 60. Benedek ...: nagy meseírónk. 63. Az elektromos ellenállás egysége. 64. Világos angol sör. 66. Szappanmárka. 69. Szolmizációs hang. 71. Bot vege! Schmidt János Beküldendő: vízszintes 1., 7. és függőleges 1. Beküldési határidő: 1990. november 19. Cím: Békés Megyei Népújság Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf.: 111. A megfej­téseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 150 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Az október 27-i rejtvény megfejtése: — Anyu, először játékot vegyünk, és csak azután kistestvért. Nyertesek: Ecsedi Tiborné, Békéscsaba; Gazsó Mihályné, Kondoros; Rostás Józsefné, Szeghalom; Bartyik Katalin, Vész­tő; Balogh Imre, Békés. Tes(zt)sék játszani! Mi vezérli: az ész vagy az érzelem? 1. Mibe fektetné pénzét? a) ingatlanba (ház, telek stb.) 3 b) részvényekbe 1 c) aranyba 5 2. Megtörténik-e Önnel, hogy noha végighallgatta a részletes időjárás-előrejel­zést, nem hisz a hallottaknak? a) gyakran 1 b) olykor 3 c) soha 5 3. Ki érdemli meg Ön sze­rint a borravalót? a) a taxisofőr 3 b) a pincér 1 c) a hordár 5 4. Egy fotót lát, melyen feke­te hajú fiatalember egy szál gyöngyvirágot szorongat. Van-e a képben az Ön vélemé­nye szerint valami régimódi? a) igen 3 b) nem 1 c) nehéz megmondani 2 5. Két tájképet lát. Az egyi­ken fenyőerdő, közepén tó csil­log, a másikon sziklákat lát. Melyik felvétel emlékezteti jobban az évi szabadságára? a) az erdős 4 b) a sziklás 0 6. Melyik látvány a vissza- taszítóbb az Ön számára? a) az erdős 0 b) a sziklás 4 Értékelés: 10 pontig; Ön azt vallja, nem kell mindig a logika szabályai szerint eljárni, jobb, ha az ember spontán cselekszik. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig így jár el, mert fontosabb dolgok­ban azért a józan eszét részesí­ti előnyben. Az egyetlen baj, hogy ez túl ritkán fordul elő. Legyen megfontoltabb. 11—20 pont: Rossz tapasz­talatai alapján kerüli a spontán reakciókat. Mégis Ön egy olyan személy, aki ha az ész és az érzelem között kell válasz­tani, az előbbit választja, még ha olykor rá is fizet. Az Ön álláspontja szerint a munká­ban az észé, a magánéletben a szívé legyen a döntő szerep. 21 és ennél több pont: Ön a szigorú megfontolások és a jó­zan ész embere, s meg van győződve ennek helyességé­ről. Ez azt is jelenti esetében, hogy a munkájában nem hibá­zik, mert az az elv vezérli, mely szerint a ráció és az emó­ció nem járhat együtt. Éppen ezért gyakran kerül kilátásta­lan helyzetbe, leginkább olyan esetekben, amikor az ösztöné­re kellene hagyatkoznia. (Szi­várvány) Az utolsó 26 orrszarvú Afrikában kiveszőben van a békés természetű Honnan „jöttek” a kerti törpék? Sokéves kutatás alapján egy nyugatnémet szociológus érde­kes ismereteket tett közzé a kerti törpék eredetét illetően. Szerin­te eredetileg a pigmeusokat tes­tesítették meg, akik a törökök fogságában nehéz munkát vé­geztek. Kócos hajával, bozontos sza­kádéval Hans-Wemer Prahl ugyancsak hasonlít kutatásának alanyaira. Csupán a csörgősipka hiányzik a fejéről. A szociológia doktora, s 17 éve foglalkozik a kertitörpe-figurákkal. Ráadásul az NSZK-ban ő a „kisemberek” eredetének egyetlen szenvedé­lyes kutatója. Számos cikkben és két könyvben publikálta kuta­tása eredményeit. Saját kertjé­ben azonban egyetlen törpéje sincs. „Számomra ők nem kiál­lítási tárgyak, hanem munkaala­nyok” — magyarázza. A pigmeusok, akiket a XIII. században Afrikából hurcoltak be Törökországba, nehéz mun­kát végeztek mélyen a föld alatt. Munkabírásuk úgy lenyűgözte a törököket, hogy alakjukat kőből faragott szobrok formájában is megörökítették. Velencei keres­kedők útján a szobrok eljutottak Olaszországba, s ott a gazdag polgárok és kereskedők kertjei­ket díszítették velük, majd egész Európa területén „meghonosod­tak”. A XVII. és a XVm. szá­zadban megváltozott a kis kőemberkék külseje. Kisebbre készítették a szobrokat, arany­ból és porcelánból, fehér arccal, és így európaiakká váltak. A kö­vetkező században pedig már tömegével árulták őket gipsz­ből, agyagból és fából. A színes törpék ma is a kertek díszei, s nemrégiben bizonyos szerepet játszottak az NSZK politikai életében is. Az 1987-es választások előtt végzett felmé­rés kimutatta, hogy a legfőbb jelöltek arcmását ábrázoló ela­dott „törpe-politikusok” aránya százalékban körülbelül meg­egyezett a választási eredmé­nyekkel. Hans-Wemer Prahlnak azt is sikerült kiderítenie, hogy az egész világon körülbelül 35 mii-. lió törpefigura díszíti a kerteket. Egyet még Madagaszkáron is felfedezett. Valószínű, hogy az NDK-ból került oda, habár első számú gyártójuk az NSZK. (Stern) óriás AFRIKÁBÓL a csehszlová­kiai Hradec Kralove (az egykori Königgrätz) felé vette útját. Armin Püttger német biológus ugyanis házassági közvetítő: két széles pofájú orrszarvú házassá­gában! Az említett város állat­kertjéből két ilyen vastag bőrű óriást telepítenek vissza afrikai őshazájukba, hogy a veszélyez­tetett faj egy kis friss vért kap­jon. Zairéban ugyanis már csak 26 példány él, ezek a világ utol­só széles pofájú orrszarvúi. Tíz éve Zairéban még volt vagy 200, másik 200 legelt bé­késen a szomszédos Szudánban és vagy 45 Ugandában. Azóta kiirtották őket — kapzsiságból. Vagy inkább a babona miatt. „A vadorzók mindig csak a két kü­lönböző nagyságú szarvát vág­ják le, azután megőrlik és poten­ciajavító szerként Kínában áru­sítják. Egy kilogrammért egy kilogramm aranyat lehet kapni! Vagyis 20 ezer német márkát...” — mondja a biológus. Csupán egy eset: Faradje pol­gármesterének fivére maga 80 orrszarvút mészárolt le két év alatt. A polgárháború dúlta Szu­dánból még katonai gépekkel is átszálltak Zairéba, és gépfegy­verrel kaszabolták le a védtelen állatokat. Az éjszaka leple alatt azután beosontak a szarvakért. Püttger volt az első, aki tíz évvel ezelőtt fényt derített a tö­meggyilkosságra. A frankfurti zoológiái társaság erre vásárolt egy felderítő repülőgépet, és segített a 45 főnyi védőcsapat létrehozásában. De mi a 45 em­ber a Garamba Nemzeti Park 5000 négyzetkilométeréhez vi­szonyítva? Mire a védelemnek 1987-ben eredménye is lett, már csak 16 orrszarvú élt ebből a fajtából. A többiből Afrika-szer- te összesen talán 7500 maradt. Ez a csoport a kiveszés határán volt, szerencséjükre azonban igen kifejezett az életösztönük. Püttger három éven át élt a Garamba-park vadonjában, a zsiráfok és oroszlánok, az em­bermagasságú fű sok-sok lakója között. Egyszer azt is látta, hogy a vadorzó annyira váratlanul lőtt rá az elefántra, hogy az állat rémületében — ráült és agyon­nyomta. AZ ORRSZARVÚKAT pe­dig lassan egyenként megismer­te, „elsősorban szarvuk formája alapján”, nevet is adott nekik. Ma újba szaporodnak, 26 van már, és a friss vér... Ki tudja? A hímek nagyon kitartóak, és ad­dig „üldözik” szerelmükkel vá­lasztottjukat, míg meghallgatás­ra találnak. Ha kell, fél éven át is. Ezért van remény a meg­mentésükre. (Neue Revue) Tilos a rizsszórás Szabad a csók, a forró ölelés, a konfettidobálás, a pezsgő- durrogtatás, de tilos a rizshintés a bolzanói any akii ny r vezető előtt. A város polgármestere egyetlen tollvonással betiltotta az esküvők elmaradhatatlan végjátékát: a szerencsét, boldogsá­got és gyermekáldást kivánó rizsszórást az életbe (de legalább is a nászúira) induló ifjú párra. E szívtelen döntést nem a ta­karékosság, még csak nem is a rizsételek gyűlölete váltotta ki a város első emberéből, hanem két, nagyon is gyakorlatias szempont. Az első: lehet, hogy a sok rizsszem szerencsét hoz a fiataloknak, a Városháza dolgozóinak azonban nem. Volt, aki a bokájátficamította ki, volt, aki húzódást szenvedett, mint­hogy a rizsszemek alattomos módon síkossá tették a hivatal fo­lyosóit. Nem kevésbé fontos a másik tiltó érv sem. A város galambjai felismerték a nagy lehetőséget, és csapatostul lep­ték el az örömünnepek helyszínét. Igaz, fölszedtek sokat a jó­kívánságok tárgyi bizonyítékaiból, a névjegyüket azonban ennél is bőségesebben otthagyták...

Next

/
Oldalképek
Tartalom