Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-27 / 278. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG o POLITIKAI NAPILAP 1990. NOVEMBER 27., KEDD Ara: 4.30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM Pályaelhagyó bírák, ügyészek — Adórend — llletékmódosítások Rövid vita,'hosszadalmas szavazás a Parlamentben Indulatos képviselői felszólalással vette kezdetét az Országgyűlés hétfői ülésnapja. Dénes János, ez idáig MDF-es képviselő már korábban levélben jelezte a Parlament tisztikarának, hogy képviselőcsoportjától megválva függetlenként kívánja folytatni a törvényhozói munkát. A képviselő napirend előtti felszólalásából ugyan pontosan nem derült ki, hogy Ion Iliescu román államfő örömmel jön Budapestre, illetve szívesen látja vendégül Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét 1991 januárjától — idézte a román államelnök levelének egy részletét maga a címzett: Tom Lantos, az amerikai képviselőház magyar származású tagja, a képviselőház emberi jogi testületének társelnöke hétfői budapesti sajtóértekezletén, az Egyesült Államok nagykövetségén. Tom Lantos, aki Kolozsvárról érkezett a magyar fővárosba, szólt arról, hogy a román államfő egyetértett javaslatával : a magyar és a román elnök — helyszínként Budapestet és Bukarestet váltogatva — évente rendmilyen okok bírták rá képviselőcsoportja elhagyására, ám utalt arra: jelenleg pluralista szellemi diktatúra van az országban, tetézve egy bolsevista sajtóval. Azt is felemlítette az immár független honatya, hogy hazánk’ 1944 óta megszállt országnak tekinthető, s ezt annál is inkább fájlalta, mert — véleménye szerint — a születő, kibontakozó demokráciában máris eliszaszeresen találkozzék egymással. Tom Lantos reményei szerint hamarosan megnyílhat Kolozsvárott az amerikai és a magyar főkonzulátus, s újra indulhat a csak magyar nyelven oktató. 400 éves múltra visszatekintő Bolyai Egyetem is, amely világszínvonalú képzésre lesz képes. A Bolyai Egyetem újraindításához a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány — amely 14 éve fáradozik a magyar kisebbségek jogainak megvédéséért — nemzetközi gyűjtést indít. Az első pénzadományt a Lantos család adta. Tom Lantos Iliescuval folytatott megbeszéléséről szólva elmondta: igyekezett megvilágítani, hogy nyilvánposodott a törvényalkotói munka. Dénes János mindemellett részletesen szólt az általa következetesen „akadályháborúnak” nevezett október végi országos blokádról. Ügy vélte: a demonstráció kiter- velői — s itt elsősorban a szabad demokratákra utalt — hátba támadták a parlavalóan új Európában élünk, s ez az új Európa nem fog megállni a magyar—román határnál. Tom Lantos kifejezte abbéli reményét, hogy a magyar—román határ annyira „átlátszó” lesz, mint például Belgium és Hollandia között. A román államelnök értésére adta, hogy szeretne Románián segíteni, erre azonban csak akkor hajlandó, ha az országban minden román állampolgár jogait tiszteletben tartják. A román vezetésnek kötelessége, hogy a különböző felelőtlen csoportok jogsértő cselekedetétől elhatárolja magát, illetve keményen fellépjen ellenük. (Folytatás a 2. oldalon) Magyar olajfeltárások a Szovjetunióban Elképzelhető, hogy Magyarország hosszabb távon szénhidrogén-exportőrré válik — legalábbis erre enged következtetni az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt azon szándéka, hogy a jövőben külföldön, elsősorban a- Szovjetunió területén folytatna kutatásokat szénhidrogének , után. Egyébként, mint ismeretes, egyebek között erről is tárgyal a jelenleg Moszkvában tartózkodó magyar gazdasági delegáció. Szabó György, az OKGT vezérigazgató-helyettese az MTI érdeklődésére elmondta, hogy koncessziót szeretnének kapni a nyugat-szibériai olajmezők egy részének kutatására. A tröszt mintegy 6 milliárd forintos kutatási keretösszeggel rendelkezik, s ezt jelentős részben külföldön kívánják hasznosítani, . mert itthon egyre kevesebb szénhidrogént lehet találni. Magyar tervek szerint a kutatásokba bevonnának harmadik országbeli céget is. Erről máris tárgyalások folynak kanadai és egyesült államokbeli olajipari vállalkozásokkal/, ezek tőkével, valamint olyan technológiával vennének részt a kutatásokban, amelyekkel az OKGT vállalatai nem rendelkeznek, de a fővállalkozói szerepet nem kívánják más cégeknek átengedni. Sikeres kutatások esetén nemcsak a magyar gazdaság szénhidrogénigényeit lehetne kielégíteni, hanem akár kőolajexportőrré is válhat Magyarország — mondta végül az OKGT illetékese, hozzátéve, hogy azért ez nem a közeli jövőben várható. (Folytatás a 3. oldalon) A román elnök örömmel jön és szívesen lát magyar vendéget Magyarországon elsőként Pécsett, az Agroker-Áruházban mutatták be a Nissholwal japán kereskedőház és a pécsi Agroker Vállalat közös szervezésében a Toyota-Hilux kisteherautókat. A négyhengeres, benzinmotoros, és a négyhengeres dízelmotoros gépkocsikból már az idén megérkezik az első szállítmány. Az Agroker-szerviz háttérről és folyamatos alkatrészellátásról — forintért — biztosította az érdeklődőket. Képünkön Toyota-Hilux gépkocsik bemutatója az Agroker Áruházban MTi-fotó: Káimándy Fereno Több mint 60 ezer munkanélküli hazánkban Októberben 60 ezer 997 munkanélkülit regisztráltak Magyarországon; ez 1,4 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Múlt év végén mintegy 25 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami a foglalkoztatottak számához viszonyítva 0,5 százalék volt. Az Országos Munkaerőpiaci Központ szerint az év végére 80—100 ezres munkanélküliség is lehet hazánkban (2 százalékos ráta). A gazdasági változások következtében néhány év alatt a 400 ezres munkanélküliség (8 százalékos ráta) is lehetséges. Az október végi adatok szerint a munkanélküliségi ráta Szabói cs-Szatmár-Bereg megyében volt a legmagasabb (3,9 százalék), de ugyancsak igen sok a munkanélküli Nógrád megyében (3,5 százalék) és Borsod- Abaúj-Zemplén megyében (3,2 százalék). Az állást keresők 25 százaléka szakmunkás, mintegy 20 százaléka betanított munkás, több mint 30 százaléka segédmunkás és több mint 20 százaléka szellemi foglalkozású. A munkaközvetítő irodák októberben 22 ezer 763 üres állást regisztráltak. A kereslet túlnyomó többsége, 95 százaléka fizikai dolgozókra irányul. Az üres állások mintegy 50 százalékát szakmunkásokkal, 33 százalékát betanított munkások- ikal kívánták betölteni. Mivel a regisztrált munkanélküliek közül — korábbi munkahelyén — nem mindenki szerezte meg a jogosultságot a munkanélküli-segélyre, október végén 40 ezer 464-en vették igénybe a munkanélkü li-segélyt. Átmeneti munkanélküli-járadékot egyévnyi segélyezést követően nem egészen kétezer személy kapott. „adj vért!” fl tét: az emberélet Az egyik legemberibb mozdulat a véradóé, aki karját nyújtja az orvosnak vagy az asszisztensnőnek, hogy önnön testéből adjon mindennél fontosabb és pótolhatatlanabb gyógyszert egy idegennek, akiről mindössze annyit tud: sohasem gyógyul meg, ha nem kap vért. Ki tudja, mi készteti erre a semmihez sem hasonlítható áldozatra a diákot, az egyszerű parasztasz- szonyt, a kétkezi munkást, vagy az értelmiségit? Vajon mire gondolnak az ötvenedik, a századik véradásukkor? Azt hiszem, semmire sem gondolnak. Hisz olyan emberekről van szó, akik a világ legtermészetesebb módján segítenek. Olyan emberekről, akik — biztos vagyok ebben — az utcán sem lépnek tovább közömbösen, ha szenvedőt látnak. A véradó ember a modem egészségügyben is nélkülözhetetlen. Hiába bocsátanak ki a gyógyszergyárak egyre újabb, hatékonyabb medicinákat, az embert éltető fo- üyt ikra ma is, és talán minden korban szüKség lesz. Leginkább ezért érthetetlen, miért nem becsüli meg jobban a társadalom azokat, akik a testükben hordott és mással nem pótolható gyógyszerből bármikor adnak, jóformán ellenszolgáltatás nélkül. Hisz az időnként kapott csekélyke jutalmak, a jelkép értékű kitüntetések semmiképpen sem hangsúlyozzák az ügy fontosságát. Nem pénzbeli juttatásról van szó, hisz a deciliterenként fizetett x ösz- szeg igen rossz ízt adna a nemes ügynek. De higgyék el, a véradók zöme nem effajta fizetségre vágyik! Sokkal inkább egy-egy jó szóra, egy halk „köszönöm”re, egy megfelelő helyen és időben elmondott méltatásra. Sajnos, az utóbbi években hazánkban egyre kevesebb a véradó. Valószínűleg nem azért, mert kevesebb a segítőkész, jó szándékú ember. Csak hát... alig jut pénz a véradások szervezésére, a munkahelyek egy része sem nézi jó szemmel, ha dolgozói egy-ikét órára, esetleg fél napra kiesnek a termelésből. Főként a fiatalok maradnak távol, s ez a jövőre nézve tragikus következményekkel járhat. Olvashatjuk, hallhatjuk a kétségbeesett felhívásokat: „Adj vért!” Az egészségügyi intézmények gyakran ijesztően kevés vérkészítménnyel rendelkeznek. S ha — ne adj’ isten! — valahol tömegszerencsétlenség történne? Talán akkor mélyebben elemeznék az illetékesek az okokat: miért is csökkent olyannyira az utóbbi időben a véradási kedv? Csak nehogy súlyos áldozatokkal kelljen fizetnünk a késlekedésért, a tehetetlenségért! Hazánkban egy Zala megyei vörösike- resztes aktivista javaslatára ■ ma, november 27-én tartjuk a véradók napját. Ezen a napon köszöntik országszerte azokat a véradókat, akiknek áldozata nélkül emberéleteket veszítenénk el. Ez a nap egyben számvetés is: hol tart a válságos hónapjait élő magyar vérad ómozgalom? Készül-e az oly régóta várt rendelet, mely talán új lendületet adhatna ennek a nagy múltú, humánus mozgalomnak? Kár lenne késlekedni, hisz igen nagy a tét: az emberélet. Gubucz Katalin Betörök (egyelőre) biztonságban? Mi védje a nyaralót? Riasztó hírrel érkezett egyik gyomaendrődi nyaralótulajdonos: sorozatban törték fel a környék vikend- házait és vitték el a mozdítható értékeket. Az ő vízparti nyaralójából például 75 ezer forint értékű használati tárgyat „lovasítottak meg”. A nagylaposi Simai-zug egyik télkén Mikó László az ásást hagyja abba jöttünk- re: — A nyár végén először hozzám törték be. Aztán alighogy eltüntettem a nyomokat, látom, hogy a szomszédom, Long János nyaralójának emeleti ablaka van betörve.. Felmásztak és elvittek horgászbotokat százezer forint értékben. Sűrűn kijárok; akár tél van, akár nyár. De úgy látszik, nem tudom elriasztani a rossz szándékkal erre járókat... Amikor felkerestem Katona Mihályt a gyomaendrődi rendőrkapitányságon, érkezésem előtt pár perccel küldte ki egyik munkatársát egy újabb betöréshez: — Területünkön négyezer hétvégi ház épült és körülbelül 60 kilométeres térség tartozik hozzánk. Kevés a kocsink, így aztán nem túl sűrűn ellenőrizhetjük a nyaralókat, hiszen az események diktálnak. A technikánk meg egyenesen siralmas.. Beszélgetésünk közben megérkezik Pap Ferenc zászlós, akivel végigpásztázunk néhány holt-Körös- parti telekrészt. A nyáron olyan forgalmas vízpart most mindenütt kihalt. Kísérőm sorra-rendre mutatja azokat a nyaralókat, ahol a közelmúltban zárfeltörés történt. — Van-e valami ötlete, hogyan lehetne csökkenteni, netán kivédeni a betöréseket? — Nehezen tudnék olyan megoldást találni, ami biztos lehetne. — Nézze csak! Ennek a háznak ajtaja, ablakai zsalugáteresek. De ez egyáltalán ’ nem volt akadály. Ripityára törték a zsa- lugáterep bejáratot, aztán a belső ajtót már egy lábrúgással kinyílásra kényszerítették. Innen gázpalackokat, konzerveket, takarókat és plédeket vittek el. — Vagy nézze ezt a házat. Erre aztán szereltek mindent, ami a nagykönyvben elő van írva! Dupla ajtó, biztonsági zár, védőrács ... Mégis kifeszítették a sarkából a vasrácsot és az ajtón már könnyű volt bejutni. Szóval, biztos tippet nem tudok adni arra, a tulajdonosok hogyan védekezzenek a betörések ellen. * * * A közeli hetek netörésso- rozatának mérlege Gyoma- endrődröl: egy Fűzfás-zugi házból ruhaneműt és étkészletet, egy Bónum-zugiból kempingsizékeket, egy Kecskés-zugi nyaralóból gázpalackot, egy Peresi-holtági víkendházból horgászfelszereléseket, gázpalackot, konzerveket vittek el. * * * A minap két hirdetésre figyeltem fel: az egyik szemtanúkat keres, akik tudnak valamit a danzugi horgász telkéről ellopott kemping- székekről, csónakról, hintaágyról ... A másik biztonsá(Folytatés a 3. oldalon)
