Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám

1990, november 20., hedd •X. Mi legyen az országgal? — töpreng Akilla (Réti Szilvi a), IV. Akácius (Harangozó György) és Dongapalló, a kancellár (Bal­ia Miklós) Békés lézsef mesejátéka a Népszínházban November 21-én és 22-én: Szeghalmon és Szarvason is Pszichológiai tesztnek is használhatjuk Békés József Kardhercegnö című meseda­rabjának egyik jelenetét. Fi­gyeljük csak az ifjú közön­séget, mialatt Akilla, a har­cias hercegkisasszony és az ismeretlen Márton diák vív­ja egymással a döntő csőr­iét. Akilla okos, büszke, ki­válóan forgatja a kardot, de ellenfele se félkezű. Nos, aki ezt a döntő , viadalt látva a hölgynek drukkol, abban bi­zonyára a jövő nagy femi­nistáját sejthetjük, amíg aki Mártont biztatja, abban egé­szen más lélek lakik, és bú­vik elő pár év múlva. Mindez csak mellékesen jutott eszembe Budapesten, a Józsefvárosi Színház elő­adásán, melyet a békéscsa­bai Jókai Színház volt fő­rendezője, Rencz Antal állí­tott színpadra. S most a darabról. A meg­határozás szerint zenés me­sekomédia két részben. Ját­szódik Akáciában, egy kiß országban. Az uralkodó lá­nya kérőit próbák elé állít­ja, és sorra le is győzi őket. Megy is ez egy darabig, mígnem híre jön, hogy el­indult lánykérőbe Platej- mán, a szomszéd ország ha­talmas ura. Ha veszít, meg­haragszik az akáciaia'kra, ha győz, ékkor is elvész a kis ország. A csavaros eszű' kancellár akcióba lép. Elő­ször Akillát próbálja ráven­ni, hogy a következő kérő­vel vívott harcban veszítsen, hiszen így megmentheti Pia­tej mántól az országot. Ö eb­be természetesen nem megy bele, hogy is illene ez egy vérbeli „kardhercegnőhöz”? A kancellár tehát hiába mes­terkedik, és keresi meg Már­ton diákot, terve nem sike­rül. A király kétségbeesett, és mindez tovább fokozódik, amikor a hírnök jelenti: itt van Platejmán. Ami ezután történik, azt nem illő el­mondani, már csak az új mesenézők miatt sem. A helyszín fiktív, a sze­replők magatartástípusok, Akácia m önérzetes kis or­szág, Bukszia egy másik, amely áruba bocsátja haj­dani értékeit. A hatalmas Platejmán minden más or­szágot fenyegető birodalma pedig nem ismer tréfát, ha az érdekeiről van szó. A ki­rályi udvar lakói mesébe illő jelmezekben jelennek meg. A kocsma dolgozói a népmesék figuráira emlékez­tetnének, ha Lucia, a csapos lány nem viselne hollandus faklumpát, i Az Akillát alakító Réti Szilvia mint kardhercegnő és mint nőies Akácillat is jól formázza a szerepét. A Mártont játszó Hajdú Tibor is megfelel az elvárásoknak. A többiek kevesebb lehető­séggel, néhány érdekes, mély karaktervonással raj­zolhatják meg a figurát. Kitekints Égi üzenet „Az Isten a nappalokat Ruandán kívül tölti, éjsza­kára azonban itt száll meg” — tartja egy pigmeus köz­mondás, melyet most már égi hitelesítéssel is vallanak az afrikai országban. A nyár folyamán többször is látni vélték a Madonnát. Az utol­só jelentés augusztus 15-én volt, néhány nappal a pá­pa látogatása előtt. Az ese­ményről több újság is be­számolt, azt hangsúlyozva, hogy ez az első eset, amikor a fekete kontinensen is meg­jelent a Szüzanya. Egy kol­légista lányt részesített ab­ban a kegyben, hogy miköz­ben az az ebédet szolgálta fel társainak, a Madonna ne­vén szólította. Alfonsina Mumureke után még heten mondták el ugyanezt, cgy­Azért van néhány túlka­pás is. Nem tudni, mennyire értik és élvezik a gyerekek az őrmester és a tizedes sa­játos jegyzetelését a színpa­don. Az egyik legnagyobb tetszéssel kísért jelenet az, amikor Márton és később ugyanígy egy másik szerep­lő félkegyelműnek tetteti magát. Az előadás végén — mintha ez sikerült volna a legjobban — rengetegen is­mételgetik az ott hallott pö- sze, raccsoló idétlenkedése­ket. Az sem túl szerencsés, hogy a hatáskeltés kedvéért, vagy pillanatnyi improvizá­ciós készségtől vezéreltetve ilyen szókapcsolatok hagy­ják el a szereplők száját: — Kuss, ne pofázz bele! — Baromi nagy mélák... — Részeg disznó. Felnőtt közönség esetében ennek nem lenne jelentősé­ge, de a gyerekek — sajnos — ilyesmire nagyon fogéko­nyak. Pedig ez a mese számos más tanulságot is hordoz, hiszen mindenki jobb lett benne. Akilla szelídebb, Márton felelősségteljesebb, Platejmán az anyakirálynő eredményes nevelési mód­szereinek köszönhetően (ami az egyik legjobban sikerült jelenet), jólneveltebb. A Kardhercegnő november 21- én Szeghalmon, november 22- én Szarvason is bemutat­kozik az érdeklődő közön­ségnek. K. K. mástól függetlenül, köztük egy, a hittől erősen távol ál­ló leány. A csoport hetedik tagja — egy analfabéta pász­torfiú, aki sohasem hallott sem Jézusról, sem Máriáról — feladatot is kapott az égi lénytől, üzenetet kellett vin­nie egy távoli gyülekezet­nek. Bár semmit sem ér­tett, teljesítette a kívánsá­got, elmondta a számára szokatlan mondatot: „Tisz­títsátok meg sziveteket.” A címzettek kinevették. Ami­kor megkérdezték tőle, hogy milyen volt a Madonna, ha­tározottan állította: „Fekete volt, és fény ragyogott fö­lötte." Ugyanezt kérdezték az első látnokról is, ő azt mondta: „Nem volt fehér, bár nem tudom, hogy milyen színű volt a bőre.’’ Mind­azonáltal tény, hogy az Af­rikában megjelenő Madonna színes bőrű, és ruandai nyel­ven beszél — állapították meg a lapok. Jaj! A hangos jajszó önkéntelenül szaladt ki a számon, amikor három igen szép kiállítású — és tartalmú — gyermekkönyvet megfordítottam. Hogy ugyan, vajon melyik mennyibe kerül? Hát kérem! Szomorú szívvel jelenthetem, hogy rettenetesen sokba. A szűk, 200 lapos, igazán vonzó külsejű és belsejű „366 és négy történet a természetről” című kötet ára 320 forint. A „365 történet a Bibliából gyermekeknek”: 499 fo­rint, igaz, ez jó vastag, és hasznosságát említeni sem kell, annyira nyilvánvaló. Vallásos és nem vallásos csa­ládok gyermekeinek egyként a karácsonyfája alá kíván­kozik. • * - \ A „4 Grimm-mese” ugyancsak vékonyka kötet, annál vaskosabb az ára: 248 forint. 1 Még a puhapapír borítású, Gőgös Gúnár Gedeonnak is jól fölvitte az Isten > dolgát, ugyanis most 140 forin­tot kóstál. Ki tudja főleg az első hármat megvenni? Bár lehet, hogy nem kevesen, de semmi esetre sem annyian, ahá- nyan áhítoznék. Sok, nagyon sok gyermek nem fogja kézbe venni, pedig oly szívesen olvasnák, gyönyörköd­nének bármelyikben. Jaj, nekünk, ha nem jut el hozzá­juk! Azokhoz, akik jövőnk kultúrájának a derékhadát képeznék majd, a többséget Ha képeznénk, ha felkészí­tenénk őket erre, többek közt a szép es jó olvasmá­nyokkal. Ez, ilyen könyvpolitikával aligha fog sikerülni, s en­nek a levét az egész nemzet issza meg. Nem kell jós­nak lenni hozzá. V. M. A századik I. világháborús emlékmű avatása 1927-ben „Hulljon a lepel!” - szólt József főherceg Körösladányban Annak idején a körösla- dányi moziban gyakran le­vetítették — az idősek em­lékezete szerint — azt az 1927-ben készült filmhíradó- részletet, amelyen a falu el­ső világháborús emlékművé­nek avatása látható. Most több mint négy évtized után a helyi művelődési házban az ünnepélyt videoszalagról újra megtekinthetik az ér­deklődők. — Hogyan került haza a régi filmszalag? — erről kér­deztük Merőn Jánost, a falu egykori grófi családjának tagját. — A régi mozigépész, Hor­váth Gyula bácsi — apám­mal volt egykorú —, 1948- vagy ’49-ben Debrecenbe költözött, és a filmet ma­gával vitte. Minden találko­zásunk alkalmával át akar­ta adni, de egy esetleges házkutatástól tartva, jobb­nak láttam, ha nála marad. Halála előtt, a nyolcvanas években a tekercset kiküld­te Becsbe, a község egykori főmolnára lányához, aki a nővéremmel együtt nőtt fel, így végül a szalag a nővé­remhez jutott. Az ő lánya próbálta meg videoszalagra átmásoltatni. Ez nem is volt olyan könnyű, mert a régi film széles, így mai gépek­kel nem vetíthető le. Végül az átmásolást a bécsi film­múzeum vállalta el igen ma­gas áron, ezért úgy egyeztek meg, hogy a másolat ellené­ben az eredeti szalag a film­múzeumban marad. Beszélgetésünk után a há­romperces néma filmet együtt néztük meg Merán Jánossal, az ő segítségével azonosítottuk a ma már ke­vésbé ismert személyeket. Az első kockák lovas felvonu­lása után a falu főutcáján Sebők Fereric főjegyző fo­gadja a királyi fenséget, Jó­zsef főherceget, aki meg­szemléli a vitézek és a le­venték díszszázadát. Innen hintóval az ünnepség színhe­lyére, a mai Petőfi térre haj­tanak. Egy magyar ruhába öltözött fiatal lány virágot nyújt át a magas rangú ven­dégnek, ezt követően Kiss László főszolgabíró felkéri a királyi fenséget a hősi szo­bor leleplezésére. „Hulljon a lepel” — szól József főher­ceg, és a cserkészek leránt­ják az ország századik hősi emlékművéről a fehér vász­nat. A szobor alatt elsőnek Őfensége helyezi el koszo­rúját. A századik hősi szobor le­leplezése alkalmából dr. Dai- mel Sándor, Békés várme­gye alispánja üdvözli a ven­déget, majd emlékként át­nyújtja a szobor kicsinyített mását. Ünnepi beszédet dr. Temesváry Imre országgyű­lési képviselő tart. Végül ki­ki elhelyezi saját koszorú­ját. Az iskolás gyerekek és a hadiárvák egy-egy szál vi­rágot tesznek le az emlékmű tövében. Az ünnepségen szemmel láthatóan részt vett az egész falu. Merán János bácsi igen sok ismerősét felfedezi a régi filmszalagon. Ö maga édesanyja mellett, darutol­las díszmagyarban feszít. Akkor hatodik esztendejében járt, ma már csak arra em­lékszik, hogy a főherceg ná­luk szállt meg. A film hazakerülé6ével teljesülhetett Horváth Gyu­la, a falu egykori mozi gépé­szének akarata. A régi film­híradó amellett hogy film- történeti ritkaság, a falu életének jelentős pillanatát örökíti meg a mai körösla- dán-yiafcnak. (molnár) Merán János (középen) hatéves gyermekként az avatási ün­nepségen. Jobbról József főherceg, balról dr. Temesváry Im­re országgyűlési képviselő Reprodukció: Oravszki Ferenc — ■IMI ....... ...........^^MIIIlWDOtW^- .... JMMUMUl „ Hulljon a lepel!” — szólt József főherceg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom