Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-19 / 271. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. NOVEMBER 19., HÉTFŐ Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM II pártok cserbenhagyták a munkásokat? Megalakult a Békés Megyei Munkavállalók Érdekvédelmi Szövetsége Békés megye munkástanácsainak és érdekképviseleti szerveinek képviselői — Juhász Attila, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökségi tagjának és dr. Frankó Károly polgármester részvételével — programegyeztetés és -koordinálás céljából szombat délelőtt Gyomaendrődön, a Körös étteremben tanácskozást tartottak. A szervezők nevében először Garai János köszöntötte a megjelenteket, majd Kris- káné Szabó-Pap Krisztina, a szarvasi Haki munkástanácsa elnökének levezetésével megkezdődött a több mint hat órán át tartó gyűlés. Az elsőként szót kérő Pap Péter, az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalat munkás- tanácsának elnöke azon véleményének adott hangot, hogy addig lehetetlenség valódi dolgozói "érdekvédelemről beszélni, amíg az igazgató nem hajlandó tárgyalni a munkástanács vezetőivel, sőt, annak egyetlen diplomás, 27 évé a vállalatnál dolgozó elnökségi tagját állandóan zaklatják. Elmondása szerint ugyanakkor vállalatának szakszervezeti titkárát az 1990. április 1-jén . kiadott kollektív szerződés 17. pontja értelmében osztályvezetői prémium illeti meg. Tóth Gyula, a Forcon Forgácsolószerszám-ipari Vállalat (Békéscsaba) munkástanácsának alelnöke arról számolt be, hogy ott a szak- szervezettel együttműködve sikerült létrehozni a vállalati érdekegyeztető tanácsot, és a követelések teljesítése után leállítottak már egy 100-százalékosan megszervezett munkabeszüntetést is. Vágvölgyi Gábor, a Medosz Békés megyei titkára felszólalásában mindenekelőtt azt hangsúlyozta: nem Budapesten dől el a békési munkások sorsa, s ha az érdekképviseleti szervek megyei szinten nem lesznek képesek összefogni, akkor mind a munkástanácsokat, mind a hagyományos szakszervezeteket, úgymond, „'kizavarják” ,az igazgatói irodából. Berkes Imre, az Orosházi Városi Munkástanács (OVMT) elnöke — miután méltatta a Népszabadság (Folytatás a 3. oldalon) Tőkecsalogató érdekvédelem Ismét ülésezett békéscsabai székházában a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara Békés megyei szekciója. A megjelent elnökségi tagok és helyetteseik ezúttal a megye gazdasági problémáit, a kamarai tagvállalatok külkereskedelmi lehetőségeit, és .meghívott előadóval a privatizációs törvény végrehajtását vitatták meg. Molnár Mihály elnökségi tag bevezetőjében előadta, hogy a régió területén sok vállalat rendelkezik külkereskedelmi joggal. Ezeket a szervezeteket a külkereskedelmi tevékenység folytatására vonatkozó jogszabályok’ és nyomtatványok összegyűjtésével, illetve szakmai továbbképzéssel segíteni kell. A gazdasági kamara helyi szekciója továbbá felajánlja — az eredményes működés érdekében —, a csereügyletek lebonyolítását is. A célkitűzésekkel az elnökségi tagok egyetértettek, de a privatizációs törvény hatásának értékelése már korántsem volt ilyen egyértelmű. A szekcióülés vendé(Folytatás a 3. oldalon) Kétszázötven éves hagyományt elevenítettek fel tegnap Orosházán az evangélikus templomban. A városi önkormányzati testület képviselőit és tisztségviselőit ökumenikus egyházi szertartás keretében iktatták be. A hívők és a város lakossága előtt ünnepélyesen tett esküt dr. Gulyás Mihály polgármester (a képen középen), Szokodi Sándor alpolgármester (jobb oldalon) és az önkormányzati testület tagjai. Az ünnepség végén a polgármester a testület nevében köszönte meg az egyházi személyiségek jókívánságait, s tett Ígéretet a lakosság odaadó szolgálatára Fotó: Kovács Erzsébet Kormánydelegáció utazón Párizsba Antall József miniszterelnök vezetésével vasárnap délután kormányküldöttség utazott Párizsba. A delegáció a helsinki folyamatban részt vevő országok állam- és kormányfőinek hétfőn kezdődő párizsi csúcsértekezletén vesz részt. A küldöttséget a repülőtéren Szokat Imre külügyminisztériuma helyettes államtitkár búcsúztatta, s jelen volt Pierre Brochand, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete is. Kádár Péter Amerikában Senki sem húz ki bennünket a bajból Október 28. és november 12. között az Amerikai Egyesült Államokban járt egy parlamenti delegáció, melynek tagja volt Kádár Péter, Gyula és környékének országgyűlési képviselője is. — Kik és milyen céllal utaztak ki az USA-ba7 — kérdeztük a református lelkészt. — A Fideszt Kása Lajos, az MSZP-t dr. Szoboszlai György, a Kereszténydemokrata Néppártot Dobrá- nyi Zsuzsanna képviselte, az SZDSZ-t pedig személyem. A dr. Kiss Gyula (Független Kisgazdapárt), tárca nélküli miniszter által vezetett küldöttség a Fiatal Politikusok Amerikai Tanácsa (ACYPL) nevű szervezet konferenciáján vett részt Washingtonban. — Mi volt a fórum témája? — Az amerikai választási rendszer. A világ minden részéből érkezett, mintegy 130 politikus először a választásokkal kapcsolatos elméleti, technikai jellegű előadásokat hallgatott, filmeket nézett meg, majd „szétszórtak” bennünket az államokba. Nekünk, magyaroknak Colorado jutott, ahol a helyszínen tanulmányozhattuk a kétévenként megtartott válasz- , tásokkal kapcsolatos előkészületeket — még a szavazóhelyiségekbe is bemehettünk.’ Érdekes és tanulságos volt azt látni, hogy az amerikaiak — képviselőiken és szenátoraikon kívül — legfelsőbb bíráikat és ügyészeikét is közvetlenül választják meg. Mellesleg a választásokkal egy időben öt kérdésről népszavazást rendeztek. — Konkrétan miről? — Például arról, hogy az állami törvényhozás saját hatáskörén belül dönthet-e újabb adók kivetéséről, vagy sem. Számunkra talán meglepő módon, a választópolgárok többsége igennel válaszolt. Mindez, véleményem szerint, rendkívüli módon érett politikai magatartásról tanúskodik. A roppant fejlett technikát pedig leginkább azzal lehetne jellemezni. hogy az urnák lezárása után egy órával a választás nem hivatalos végeredményét már kihirdették. — A képviselőjelölteket mi alapján ítélte meg elsősorban a közvélemény? — Az adó és az abortusz kérdéséhez való viszonyulásuk volt a döntő momentum, maga a kampány is szinte erre a két problémára korlátozódott. — Hogyan kampányainak az amerikaiak? — Kulturáltan. Kemény harc folyik a. jelöltek között. de tartózkodnak egymás lejáratásától, bemocsko- lásától. El tudják viselni a kritikát, nem sértődnek meg amiatt. Inkább egyfajta kedélyes csipkelődés jellemzi a választási küzdelmet. — Könnyű nekik, jól működő gazdaság áll a politika háta mögött... — Én bízom abban, hogy amint a gazdasági helyzet (Folytatás a 3. oldalon) „Magyar Műhely Európában” f Avagy mi (és ki) kell a korszerű színházhoz? „Az új, demokratikus magyar társadalomnak színházi téren is új szemléletű színházra van szüksége. Ez csak úgy lehetséges, ha a színház alkotói új színházképet hoznak létre. Mindez nem jöhet létre igazgatói vagy miniszteri utasításra... Az az igazgató, aki a társulat megkerülésével vagy mellőzésével akar vezetni... a társulatnak csupán adminisztratív vezetője, de nem szerves tagja... Az ilyen társulat kezébe veszi a sorsát és igazgatóit elküldi...” E sorokat Végigolvasva — úgy hiszem — természetes, hogy felkerestük a színművészt, Harkányi Jánost, aki gondolatait ekképp vetette papírra, s juttatta el szerkesztőségünkbe. Miért e keserűség? Még mindig nem csitultak el a kedélyek a békéscsabai színházban? — kérdeztük. (Folytatás az 5. oldalon) Súlyemelő-világbajnokság, Budapest Most sírjunk vagy nevessünk? „Lehajoltam ós elindult velem a dobogó” Munkatársunk telefonjelentése: Hát eljött a nagy nap! Nem tudom, Bökfi János életében mit jelentett november 18-ának vasárnapja? Sportpályafutásának egyik legkiemelkedőbb állomása ez, talán egy-egy pillanatra még vetekszik a szöuli olimpiai fellépéssel is. Jó, jó, az semmihez sem hasonlítható egy sportoló életében, de felruházható ez a verseny úgy is számára: magyar közönség előtt ilyen nagyszabású erőpróbája még sosem volt. Jó néhányszor beszélgettünk az esélyekről. Vajon képes lesz-e megfelelni a szakemberek várakozásának, vagy éppenséggel az önmaga számára felállított mércének? Ez utóbbi sem akármi, mert Jani — hiába, a Békés megyeiek mór csak így nevezik — rendkívül szigorú volt mindig önmagához. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, senkiben nem kereste a hibát, bátran szembenézett saját magával is Most az,t mondta: bizony rendkívüli benne a várakozás, s képtelen arra választ adni, vajon „hozza-e magát”, azt a bizonyos 370, de inkább 380 kilót összetettben. Ez a mai szituációban sok mindenre elegendő lehet. De* sajnos nem a legjobbak az előjelek: mert hiába tette le azonnal a vok- sot lélektanilag is Ivan Abad-' zsiev mellett, meg persze a tatai edzőteremben, is az edzéseken, g bizopyításá vágy könnyen visszájára fordulhat. No, gyerünk — kukkantsunk be az edzőterembe, de közben hallgassuk meg Su- dák János klubedzőt: „Egy szobában aludtunk Janival, itt fenn a Stadionban. Nyu- godtnak látszott, úgy néz ki, hogy rendben van körülötte minden ... Majd meglátjuk! Feltétlenül bízunk benne, de babonás vagyok — részletekbe nem merek belemenni a kilókat és esélyeket illetően. Az viszont biztos, hogy a mezőny névsorán átfutva akár a dobogós hely is bejöhet.” A Békéscsabai Előre Spartacus ásza az utolsó boxban vetkőzik, szemben vele a német Schubert, aki már a dobogó körül toporog, ő hamarabb következik — 150 kilót írt fel a fekete táblára. Bökfi neve mellett egyelőre 160 kiló. Két szót azért váltunk. „Ideges vagyok, az az igazság. Most mondjam azt, megnyugtató, hogy amikor tegnap Szanyi Andorral utaztunk föl Tatáról, akkor ő is k..., szóval nagyon ide. ges volt. Persze ö nagyon jó versenyzőtípus, én kevésbé.” Miközben kísérjük kifelé, a fényben lévő dobogóhoz, még megkérdezzük Baczakó Péter olimpiai bajnokot is, ő mit vár? „Első nézésre mindketten a legjobb hat közé tudnak kerülni Némethiéi. Janinak nem kell sokat duruzsolni a fülébe, elég, ha azt hallja csak ilyenkor, hogy <*csináld meg!«” Közben kijavítják a kezdő súlyát 162,5-re, a miértre Hanzlik János szövetségi kapitány válaszol: „Ez attól is függ, milyen a mozgása bemelegítéskor. Mindenesetre a 160 kilogramm abszolút minimum volt — ennél csak több lehet. Nem“ kizárt, hogy 65-re kérjük.” Ennyire, és 205 kilós lökésBökfi János \ kezdésre lenne szükség, hogy a nagy rivalizálásban bele tudjon szólni a dobogós helyekbe is, akár. Jaj, de messze vagyunk -még ettőL Marad a 162,5 bemutatkozásnak. Kissé félénk a tekintete, ahogy az öreg csarnokban körbenéz. Előbb a jobb, majd a bal kéz ragadja meg a rudat, s mire szorítanánk vele együtt — már konstatálhatjuk is szomorúan: ez nem sikerült. Néhány perccel később aztán csak megvan, a mindenségit. Már kezdtünk megijedni, itt a (Folytatás a 7. oldalon)
