Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. NOVEMBER 19., HÉTFŐ Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM II pártok cserbenhagyták a munkásokat? Megalakult a Békés Megyei Munkavállalók Érdekvédelmi Szövetsége Békés megye munkástanácsainak és érdekképviseleti szer­veinek képviselői — Juhász Attila, a Munkástanácsok Or­szágos Szövetsége elnökségi tagjának és dr. Frankó Károly polgármester részvételével — programegyeztetés és -koordi­nálás céljából szombat délelőtt Gyomaendrődön, a Körös ét­teremben tanácskozást tartottak. A szervezők nevében elő­ször Garai János köszöntötte a megjelenteket, majd Kris- káné Szabó-Pap Krisztina, a szarvasi Haki munkástanácsa elnökének levezetésével megkezdődött a több mint hat órán át tartó gyűlés. Az elsőként szót kérő Pap Péter, az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalat munkás- tanácsának elnöke azon vé­leményének adott hangot, hogy addig lehetetlenség va­lódi dolgozói "érdekvédelem­ről beszélni, amíg az igaz­gató nem hajlandó tárgyalni a munkástanács vezetőivel, sőt, annak egyetlen diplo­más, 27 évé a vállalatnál dolgozó elnökségi tagját ál­landóan zaklatják. Elmondá­sa szerint ugyanakkor válla­latának szakszervezeti titká­rát az 1990. április 1-jén . ki­adott kollektív szerződés 17. pontja értelmében osztályve­zetői prémium illeti meg. Tóth Gyula, a Forcon For­gácsolószerszám-ipari Válla­lat (Békéscsaba) munkásta­nácsának alelnöke arról szá­molt be, hogy ott a szak- szervezettel együttműködve sikerült létrehozni a vállala­ti érdekegyeztető tanácsot, és a követelések teljesítése után leállítottak már egy 100-százalékosan megszerve­zett munkabeszüntetést is. Vágvölgyi Gábor, a Medosz Békés megyei titkára felszó­lalásában mindenekelőtt azt hangsúlyozta: nem Budapes­ten dől el a békési munká­sok sorsa, s ha az érdekkép­viseleti szervek megyei szin­ten nem lesznek képesek összefogni, akkor mind a munkástanácsokat, mind a hagyományos szakszerveze­teket, úgymond, „'kizavar­ják” ,az igazgatói irodából. Berkes Imre, az Orosházi Városi Munkástanács (OVMT) elnöke — miután méltatta a Népszabadság (Folytatás a 3. oldalon) Tőkecsalogató érdekvédelem Ismét ülésezett békéscsa­bai székházában a Dél-ma­gyarországi Gazdasági Ka­mara Békés megyei szekció­ja. A megjelent elnökségi ta­gok és helyetteseik ezúttal a megye gazdasági problémáit, a kamarai tagvállalatok kül­kereskedelmi lehetőségeit, és .meghívott előadóval a priva­tizációs törvény végrehajtá­sát vitatták meg. Molnár Mihály elnökségi tag bevezetőjében előadta, hogy a régió területén sok vállalat rendelkezik külke­reskedelmi joggal. Ezeket a szervezeteket a külkereske­delmi tevékenység folytatá­sára vonatkozó jogszabályok’ és nyomtatványok összegyűj­tésével, illetve szakmai to­vábbképzéssel segíteni kell. A gazdasági kamara helyi szekciója továbbá felajánlja — az eredményes működés érdekében —, a csereügyle­tek lebonyolítását is. A célkitűzésekkel az el­nökségi tagok egyetértettek, de a privatizációs törvény hatásának értékelése már korántsem volt ilyen egyér­telmű. A szekcióülés vendé­(Folytatás a 3. oldalon) Kétszázötven éves hagyományt elevenítettek fel tegnap Orosházán az evangélikus templomban. A városi önkor­mányzati testület képviselőit és tisztségviselőit ökumenikus egyházi szertartás keretében iktatták be. A hívők és a város lakossága előtt ünnepélyesen tett esküt dr. Gulyás Mihály polgármester (a képen középen), Szokodi Sándor alpolgár­mester (jobb oldalon) és az önkormányzati testület tagjai. Az ünnepség végén a polgármester a testület nevében kö­szönte meg az egyházi személyiségek jókívánságait, s tett Ígéretet a lakosság odaadó szolgálatára Fotó: Kovács Erzsébet Kormánydelegáció utazón Párizsba Antall József miniszterel­nök vezetésével vasárnap délután kormányküldöttség utazott Párizsba. A delegá­ció a helsinki folyamatban részt vevő országok állam- és kormányfőinek hétfőn kezdődő párizsi csúcsérte­kezletén vesz részt. A kül­döttséget a repülőtéren Szo­kat Imre külügyminisztériu­ma helyettes államtitkár bú­csúztatta, s jelen volt Pierre Brochand, a Francia Köz­társaság magyarországi nagy­követe is. Kádár Péter Amerikában Senki sem húz ki bennünket a bajból Október 28. és november 12. között az Amerikai Egye­sült Államokban járt egy parlamenti delegáció, mely­nek tagja volt Kádár Péter, Gyula és környékének or­szággyűlési képviselője is. — Kik és milyen céllal utaztak ki az USA-ba7 — kérdeztük a református lel­készt. — A Fideszt Kása Lajos, az MSZP-t dr. Szoboszlai György, a Keresztényde­mokrata Néppártot Dobrá- nyi Zsuzsanna képviselte, az SZDSZ-t pedig személyem. A dr. Kiss Gyula (Függet­len Kisgazdapárt), tárca nél­küli miniszter által vezetett küldöttség a Fiatal Politiku­sok Amerikai Tanácsa (ACYPL) nevű szervezet konferenciáján vett részt Washingtonban. — Mi volt a fórum témá­ja? — Az amerikai választási rendszer. A világ minden ré­széből érkezett, mintegy 130 politikus először a választá­sokkal kapcsolatos elméleti, technikai jellegű előadásokat hallgatott, filmeket nézett meg, majd „szétszórtak” ben­nünket az államokba. Ne­künk, magyaroknak Colora­do jutott, ahol a helyszínen tanulmányozhattuk a két­évenként megtartott válasz- , tásokkal kapcsolatos előké­születeket — még a szavazó­helyiségekbe is bemehettünk.’ Érdekes és tanulságos volt azt látni, hogy az amerikai­ak — képviselőiken és sze­nátoraikon kívül — legfel­sőbb bíráikat és ügyészeikét is közvetlenül választják meg. Mellesleg a választá­sokkal egy időben öt kérdés­ről népszavazást rendeztek. — Konkrétan miről? — Például arról, hogy az állami törvényhozás saját hatáskörén belül dönthet-e újabb adók kivetéséről, vagy sem. Számunkra talán meg­lepő módon, a választópol­gárok többsége igennel vála­szolt. Mindez, véleményem szerint, rendkívüli módon érett politikai magatartásról tanúskodik. A roppant fej­lett technikát pedig legin­kább azzal lehetne jellemez­ni. hogy az urnák lezárása után egy órával a választás nem hivatalos végeredmé­nyét már kihirdették. — A képviselőjelölteket mi alapján ítélte meg első­sorban a közvélemény? — Az adó és az abortusz kérdéséhez való viszonyulá­suk volt a döntő momen­tum, maga a kampány is szinte erre a két problémá­ra korlátozódott. — Hogyan kampányainak az amerikaiak? — Kulturáltan. Kemény harc folyik a. jelöltek kö­zött. de tartózkodnak egy­más lejáratásától, bemocsko- lásától. El tudják viselni a kritikát, nem sértődnek meg amiatt. Inkább egyfajta ke­délyes csipkelődés jellemzi a választási küzdelmet. — Könnyű nekik, jól mű­ködő gazdaság áll a politi­ka háta mögött... — Én bízom abban, hogy amint a gazdasági helyzet (Folytatás a 3. oldalon) „Magyar Műhely Európában” f Avagy mi (és ki) kell a korszerű színházhoz? „Az új, demokratikus magyar társada­lomnak színházi téren is új szemléletű színházra van szüksége. Ez csak úgy le­hetséges, ha a színház alkotói új színház­képet hoznak létre. Mindez nem jöhet létre igazgatói vagy miniszteri utasítás­ra... Az az igazgató, aki a társulat megkerülésével vagy mellőzésével akar vezetni... a társulatnak csupán admi­nisztratív vezetője, de nem szerves tag­ja... Az ilyen társulat kezébe veszi a sorsát és igazgatóit elküldi...” E sorokat Végigolvasva — úgy hiszem — természetes, hogy felkerestük a szín­művészt, Harkányi Jánost, aki gondolatait ekképp vetette papírra, s juttatta el szer­kesztőségünkbe. Miért e keserűség? Még mindig nem csitultak el a kedélyek a békéscsabai színházban? — kérdeztük. (Folytatás az 5. oldalon) Súlyemelő-világbajnokság, Budapest Most sírjunk vagy nevessünk? „Lehajoltam ós elindult velem a dobogó” Munkatársunk telefonjelentése: Hát eljött a nagy nap! Nem tudom, Bökfi János életében mit jelentett november 18-ának vasárnapja? Sportpályafu­tásának egyik legkiemelkedőbb állomása ez, talán egy-egy pillanatra még vetekszik a szöuli olimpiai fellépéssel is. Jó, jó, az semmihez sem hasonlítható egy sportoló életében, de felruházható ez a verseny úgy is számára: magyar közön­ség előtt ilyen nagyszabású erőpróbája még sosem volt. Jó néhányszor beszélget­tünk az esélyekről. Vajon képes lesz-e megfelelni a szakemberek várakozásának, vagy éppenséggel az önma­ga számára felállított mércé­nek? Ez utóbbi sem akármi, mert Jani — hiába, a Békés megyeiek mór csak így ne­vezik — rendkívül szigorú volt mindig önmagához. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, senkiben nem kereste a hibát, bátran szembenézett saját magával is Most az,t mondta: bizony rendkívüli benne a várako­zás, s képtelen arra választ adni, vajon „hozza-e ma­gát”, azt a bizonyos 370, de inkább 380 kilót összetett­ben. Ez a mai szituációban sok mindenre elegendő le­het. De* sajnos nem a leg­jobbak az előjelek: mert hiába tette le azonnal a vok- sot lélektanilag is Ivan Abad-' zsiev mellett, meg persze a tatai edzőteremben, is az edzéseken, g bizopyításá vágy könnyen visszájára for­dulhat. No, gyerünk — kukkant­sunk be az edzőterembe, de közben hallgassuk meg Su- dák János klubedzőt: „Egy szobában aludtunk Janival, itt fenn a Stadionban. Nyu- godtnak látszott, úgy néz ki, hogy rendben van körülötte minden ... Majd meglátjuk! Feltétlenül bízunk benne, de babonás vagyok — részle­tekbe nem merek belemenni a kilókat és esélyeket illető­en. Az viszont biztos, hogy a mezőny névsorán átfutva akár a dobogós hely is be­jöhet.” A Békéscsabai Előre Spar­tacus ásza az utolsó boxban vetkőzik, szemben vele a német Schubert, aki már a dobogó körül toporog, ő ha­marabb következik — 150 kilót írt fel a fekete táblára. Bökfi neve mellett egyelőre 160 kiló. Két szót azért vál­tunk. „Ideges vagyok, az az igazság. Most mondjam azt, megnyugtató, hogy amikor tegnap Szanyi Andorral utaztunk föl Tatáról, akkor ő is k..., szóval nagyon ide. ges volt. Persze ö nagyon jó versenyzőtípus, én kevésbé.” Miközben kísérjük kifelé, a fényben lévő dobogóhoz, még megkérdezzük Baczakó Péter olimpiai bajnokot is, ő mit vár? „Első nézésre mindketten a legjobb hat közé tudnak kerülni Né­methiéi. Janinak nem kell sokat duruzsolni a fülébe, elég, ha azt hallja csak ilyenkor, hogy <*csináld meg!«” Közben kijavítják a kezdő súlyát 162,5-re, a mi­értre Hanzlik János szövet­ségi kapitány válaszol: „Ez attól is függ, milyen a moz­gása bemelegítéskor. Min­denesetre a 160 kilogramm abszolút minimum volt — ennél csak több lehet. Nem“ kizárt, hogy 65-re kérjük.” Ennyire, és 205 kilós lökés­Bökfi János \ kezdésre lenne szükség, hogy a nagy rivalizálásban bele tudjon szólni a dobogós he­lyekbe is, akár. Jaj, de messze vagyunk -még ettőL Marad a 162,5 bemutatko­zásnak. Kissé félénk a te­kintete, ahogy az öreg csar­nokban körbenéz. Előbb a jobb, majd a bal kéz ragad­ja meg a rudat, s mire szo­rítanánk vele együtt — már konstatálhatjuk is szomorú­an: ez nem sikerült. Néhány perccel később aztán csak megvan, a mindenségit. Már kezdtünk megijedni, itt a (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom