Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-13 / 266. szám
1990. november 13., kedd íróasztala, rádiója, lámpája, személyes tárgyai a biharugrai házból Egy nagy író emlékkiállítása Orosházán Fotó: Gál Edit Nagy; érdeklődéssel kerestem fel a napokban Orosházán a városi múzeumban Szabó Pál emlékkiállítását, mely az orosházi múzeum, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Békés megyei tagozata és a biharugrai Szabó Pál emlékház közös műve, a kiállítás rendezője pedig Bárdos Zsuzsa muzeológus. Érdeklődésem természetesen elsősorban az általam is tisztelt Szabó Pál írónak szólt, hiszen az említett biharugrai emlékházban, az író leánya, Szabó Erzsébet (írói nevén Bertalan Ágnes) és férje, Mikita István számos alkalommal csodált vendégszeretetét élvezve voit módom az íróról sokat tudni, mi több: a helyszín varázsával fűszerezve, mely semmi mással nem pótolható. Őszinte vagyok; tartottam attól, hogy az emlékkiállítás a Szabó Pált kevésbé ismerőknek hogyan lesz képes bemutatni küzdelmes-sikeres életét, de, hogy alapvető hibát elkövetve zavar majd mindaz, amit láttam, erre nem gondoltarp'elozetesen. Sajnos, az emlékkiállítás rendezője elfelejtette betartani a kikerülhetetlen követelményt; az időrendi sorrendet, mely lehet, hogy konzervatív, de mégis a legjobb módszer arra, hogy a választott személy életútját, élete változásait egyértelműen és követhetően elénk tárja. Az orosházi emlékkiállítás időrendi ugrásai, visz- szalépései nemcsak a Szabó i Pált hézagosán ismerőt zavarja. elveszíti az események követhetőségét az is, aki azért tudja, hogy a Bi- harugrán, 1893. április 5-én született író élete során honnan-hová érkezett, mit tett mint író, politikus, hogyan élt mint családapa, nagyapa; mint ember. Pedig igencsak szép és kivételesen izgalmas áz anyag, rengeteg, nem különösebben ismert fotográfia, levél és más dokumentum beszél az íróból, akit még jobban megismerni napjainkban sem felesleges vállalkozás. Sőt! A bölcs gondolat, a szegényemberekért való kiállás, a tántoríthatatlan igazságkeresés ma is az erények erénye kellene, hogy legyen, és ha van példa rá megfelelő, ebben a kultúraszegény világban is jó, ha azt félreérthetetlenül felmutatjuk, ha az .......az embernek mindig a s aját élete zenél.. Fotó: Gál Edit emlékezés világos és egyértelmű. Az időrend betartásának majdnem teljes hiánya ellenére jó olvasni Szabó Pálról, jó elidőzni fotográfiái előtt, látni és érezni a család sugárzását, olvasni az író leveleinek és a hozzá írott levelek (Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Móricz Zsigmondig) részleteit, szemlélődni a Bi- harugráról idehozott íróasztalán, rádióján, személyes tárgyain, tollán, amellyel írt, heverőjén, ahol pihent. Ez a „szoba” falán az emlékkiál~ litás legbeszédesebb traktusa, a másik két terem tablói és tárlói is teli vannak ugyan kincsekkel, de a már említett időrendi zavar állandó'töprengésre és visszalépésekre késztetik, nem pedig kézenfogva vezetik a nézőt. Azt írja Szabó Pál egy- helyütt, kezdő író korában: „Hogy becsülettel próbáljam meg a lehetetlent, de mégis egyszer majd lehetőt: az élet teljességének legalább egy parányi kis darabját az írás eszközeivel megmutatni”, Betöltötte nagy elszánását, író lett és ‘Viem akármilyen író, aki politikusnak is azt vallotta, hogy az emberekért lenni, az első és legfontosabb feladat. Aki azt irta 1946. június 23-án a Nemzeti Parasztpárt lapjában, a Paraszt Újságban: „Tisztáz' tűk egymás között dolgainkat, hogy mit csináltunk mi Budapesten képviselők és mit csinált odalent a nép”. Azaz; huszonhat falut bejárt egy hét alatt, együtt a nemzeti parasztpárti képviselőkkel, mert tudni kívánta, jól teszi-e azt, amit tesz. mint képviselő azokért, aidk a Parlamentbe küldték. Nem megvetendő álláspont. Végül, valahol egy másik tablón: „Most tanulom meg,. hogy folyón, hangszeren, örömön, szomorúságon az embernek mindig saját élete zenél”. Milyen egyszerű is ez. és milyen kézenfekvő. Hogy a világ mindig olyan, amilyennek látjuk, amilyennek sorsunk láttatja velünk. Szabó Pál húsz éve halt meg, a kiállítás erre is emlékezik. sass Ervin Gordon-módszer Békéscsabán — Mi lesz a sárga kabáttal? 99 Hálót adj, ne halat! 99 Reggel már indulásra kész a család. Odakinn zuhog az eső. Az utolsó percben derül ki, a gyerek nem hajlandó felvenni a sárga esőkabátját. Mit tehet ilyenkor a szülő? Ha a családban a „tekintélyelvűség” uralkodik, akkor jól nyakonvágja a nyafogó kicsinyét, és ráerőlteti a sárga kabátot. Ha viszont „ráhagyó” a családi modell, akkor legföljebb vállat vonnak a szülők, s azt mondják: „Jól van, fiam, te ázol meg!” És máris indulhat a család. Thomas Gordon amerikai pszichológus szerint azonban van más megoldás is. Olyan, ahol a szülő—gyermek konfliktushelyzetekben nincs vesztes, hiszen mindenki jól jár, s ezáltal feleslegessé válik az esetleges büntetés is. A világszerte ismert amerikai pszichológus a ’60-as években dolgozta ki azt az új probléma- és kapcsolatkezelési módszert, a „Szülői eredményesség tanulását", amelyet hazáján kívül Hollandiától Japánig mára már csaknem egymillió szülő sajátított el. A módszer — ha késéssel is —, de Magyarországra, sőt 1990. november 10-én (szombaton) Békéscsabára is eljutott. Az érdeklődő szülők kérésére ugyanis a békéscsabai megyei művelődési központ két Gordon-iskolái oklevéllel rendelkező instruktort kért fel tanfolyam- tartásra. A „szülői eredményesség tanulását” egyelőre 13 szülő kezdte meg e napon a Tégla Közösségi Házban. A fél 11-től délután 4 óráig tartó tréninget követően Rakitovszkyné Egedi Ilonával és Dienes Katalinnal, a két tanfolyamvezetővel beszélgettünk : — A módszer 24 óra alatt tökéletesen meg ismerhető — mondták —, de hogy ne legyen annyira fárasztó, négy egymást követő szombatra osztottuk el a tanulnivalót. Vagyis inkább a gyakorolni- valót, hiszen ez a módszer főként gyakorlatokra épül. Magyarul: a problémafelvetéseket, megoldásvariációkat eljátszuk, azután megbeszéljük. Az egész módszer lényege egyébként az, hogy a szülök „hálót” adjanak a gyermekeik kezébe, és ne „halat"... Őket elsősorban a velük való minél tökéletesebb kapcsolat kialakítása motiválta a jelentkezésre. De mint mondták, mindkettőjüknek sokat segíthet a tréning a munkában is, hiszen egyaránt emberekkel foglalkozA tanfolyam első perceiben ... Feszült figyelem — Magam is gyakorló szü- . ló vagyok — folytatta Rakitovszkyné —, s mióta ismerem a Gordon-tréninget, teljesen másként látok dolgokat. Például megtanultam különválasztani azt, hogy melyik probléma kié. Régen azt hittem, az a jó anya, aki minden problémát magára vállal a családban. Ma már tudom, az apa és a gyerek közötti konfliktus nem az én problémám, hanem az övéké. Beszélgetésünkön három békéscsabai „tanítvány” is részt vett. Tőlük azt kérdez- •tük, miért iratkoztak be erre a nem túl olcsó tanfolyamra (2000 forint a részvételi díj — a szerk.), és mit várnak tőle. Németh Lajosnénak három, Egriné. Köteles Annamáriának egy gyermeke van. Fotó: Gál Edit nak. Némethné kultúrszervező, Egriné pedig ápolónő. — Nekem még nincs gyerekem — vette át a szót a harmadik „tanítvány”, Somogyi Nóra. — Viszont pályakezdő pedagógus vagyok, és elég sok konfliktusom van a gyerekekkel. Jó lenne, ha ezt a módszert felhasználva, egymást megértőbb, szeretettel jesebb légkört tudnék kialakítani velük... Thomas Gordon — mint megtudtuk —, nemcsak a szülők számára dolgozott ki eredményességi tréninget, hanem a pedagógusok számára is. Ez a TÉT, a Tanári Eredményességi Tanulás. Ha a szülői tréning eredményes lesz Békéscsabán — mint a szervezők elmondták —, valószínűleg a TET-tanfolyar mot is elindítják. M. M. Kerek Világban Pár beszéd — Mindent meggondoltam és megfontoltam — azért sem lépek ki a koa— Török maffia, török illegális bevándorlók ... — Bestseller lett Jókai: lícióból. Törökvilág Magyarorszá— Létrejött a német egy*** gon. ség. — Világtalálkozó volt * * * — A franciák már renoBudapesten a szerzői jog— Václáv elnök cseh kaválják a Maginot-vonalat. védelemről. tonákat küld Szaúd-Ará* * * — Végh Antalt kérhették biába. — Berlinben kiáltották volna fel előadónak, Szol— Svejk ujjong öröméki az egységes Németorszázsenyicin képviseletében. ben. got. * * * * * * — Még jó, hogy nem — Mary Zsuzsiék_ingyen— Csökken a gabonaterVersailles-ban. konyhát akarnak nyitni melés. * * * Budapesten. — Ritka búza, ritka ár— Kohl megköszönte a — Mindig az a harácsopa, ritka rozs. magyaroknak a keletnémelás! * * * tek kiengedését. * * * — Újsághirdetésben ol— Kancellár úr, maga — Szocialista választási vasiam: karácsonyi víkend mindent huszonötször győzelem Ausztriában. lesz a balatonaligai volt mond, huszonötször mond... — Meg vannak ezek hupártüdülőben. * * * — Mit mondott NagyFezatva?! * * * — Mennyből az angyalt mindenki hozzon magával! renc József földművelési — Erősödött a forint. miniszter? — Minket is letepert. (majláth—mikes) Színpompás látvány fogadja a belépőt a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola aulájában és galériáján. Az alsótagozatos osztályok rajzaiból több száz képet állítottak ki Fehér Ilona és Molnár Erika tanítók. Az iskola rövid történetében nem ez az első gyermekraj z- tárlat: most az 1—4. osztályosoké a bemutatkozás lehetősége, s úgy tűnik bőven volt miből megtölteni az alkalmi kiállítóhelyet. A rajzok az órákon születtek, látszik, avatott kezek vezették a gyerekeket a formák világában, a különféle képzőművészeti technikák megismerése felé. De a didaktikus cél, az elsajátítás minősége mellett rnég sok másról is árulkodnak a domborművek, grafikák, textil- munkák, akvarellek. Például arról, hogy milyen gazdag a gyerekek fantáziája, hogyan tudnak képekben gondolkodni, kifejezni, hogy még benne élnek a vizuális kultúrában, amit sajnos, felnőttként legtöbbször már elvesztünk. A gyerekek örömmel rajzolnak, életkori sajátosság ez. Szinte mindegyik, képen van valami báj, egyéni íz. A felnőtt megcsodálja a kerek világ látványát és kicsit nosztalgiát érez. Különös. hogy az iskolatársak hasonlóképpen ' csodálattal nézik a kiállítást. Minden szünetben bőven van érdekIllusztráció a Nyári rajz című vershez. Csoportmunkában készítette tavaly a második B osztály lődő az aulában. „Ahhoz képest, hogy kicsik, elég szép ez tőlük!” — mondja egy hetedikes lány. „Érdekes, hogy mindenki olyan másféle” — gondolkodik el a rajzok láttán egy nyolcadikos. Mások az ismeretlen technikákat fürkészik Sokfelől kuncogás hallatszik: jópofa a maci, kissé félresikerült a képen a tehén... Mennyi derű [ Már csak ezért is érdemes néha kivenni a rajztömbökből a gyerekek alkotásait és közkinccsé tenni. Az iskolában a kiállítás ideje alatt, november 23-ig bárkit szívesen látnak. Sz. M.
