Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-27 / 252. szám
1990. október 27., szombat o EHEEiSJ Csőd szélén a Volán-vállalatok Privatizálható-e a tömegközlekedés? Aligha túlzó a megállapítás: megkondult a vészharang a helyi és a távolsági autóbuszköz’ lekedést lebonyolító állami nagyvállalatok felett. Nem egy közülük ráfizetéssel gazdálkodik, mások egyéb tevékenységeikkel egyelőre még fedezik veszteségeiket, de ü jövő útját a többiek sorsa számukra is kijelöli. A sors keze hamar ülőiért... Emlékszirmok a szegedi Virág cukrászdából Tóth Imre és Ambrus János Megkezdődött e nagyvállalatok kisebb — és részben önelszámoló — egységekre való felaprózódása. A helyi önkormányzatok belépésével pedig alapvető változásokra lesz hamarosan igény és — remélhetőleg — lehetőség. Hogy miként alakulhat a közúti tömegközlekedés jövője, arról a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium két szakértőjével, Honig Árpáddal és Székely Andrással beszélgetett az MTI—Press munkatársa. — Mit hozhat a privatizációs hullám a Volán-vállalatoknak? _ — Mivel a Volán-vállalatok többsége vegyes profilú, azaz személy - és áruszállítást egyaránt végeznek, a privatizáció értékelését is ketté kell bontanunk — mondja Székely András. — Az áruszállításban ez a törekvés egyértelműen ésszerű, csupán a privatizáció módja lehet kérdéses. Mi azt valljuk, úgy kerüljön magánkézbe az áruszállítás, hogy a meglévő infrastruktúrát használják ki a mainál jobban, s az eszközök, vagyontárgyak kötődjenek továbbra is a Volán-telepekhez. A menetrend szerinti személyszállítás terén viszont — rövid időn belül — nem tudok az áruszállításhoz hasonló mértékű privatizációt elképzelni! Ez ma még a törvény szerint is állami feladat, amelynek ellátásába a magánvállalkozók csak meghatározott feltételekkel és*persze: garanciákkal kapcsolódhatnák bele. Ennek első lépései ugyan már megtörténték, hiszen van néhány távolsági buszjáratunk, amelyre jelentkeztek magánvállalkozók, de továbblépni csak a koncessziós törvény meghozatala után lehet. A legfőbb gond az, hogy a jó bevétellel kecsegtető távolság' járatokat sokan szívesen átvennék a Volántól, ám egyes veszteséget termelő helyközi járatok iránt természetesen nincs érdeklődés. A jól jövedelmező járatok átadása természetesen hátrányba hozná az állami kötelezettségeitől meg nem szabadított nagyvállalatot, ezért csak olyan megoldást tarthatunk korrektnek, amelyik a nyereséges ■tevékenységből juttat a természetszerűleg ráfizetéses, mégis nélkülözhetetlen járatok üzemeltetőinek is. Erre egyébként sikeres külföldi példák sokaságát lehetne felhozni. Ausztriában például magántársaságok is jócskán beszállnak a menetrend szerinti közúti autobus ziközlekedésbe. — Az 1988 végén életbe lépett minisztertanácsi rendelet tette lehetővé azt, hogy magánszemély is üzemeltessen autóbuszt és folytasson közlekedési szolgáltató tevékenységet. A magánvállalkozók érdeklődése természetesen a jövedelmező útvonalakra és a szabadáras tevékenységre korlátozódik, a készülő koncessziós törvénybe éppen ezért nemcsak jogokat, hanem szigorúan körülírt kötelességeket is bele kell foglalni: a menetrend minden körülmények közötti betartásától az esetleges kártérítési felelősségen át az alapellátásban való részvétel mértékének meghatározásáig — veszi át a szót Honig Árpád. — Mitől függ majd, hogy ki üzemelteti a járatokat: a Volán, vagy a magánfuvarozó? — A helyi járatokról az önkormányzatok dönthetnek. Ha megfelelőnek találják a jelenlégi szolgáltatást, bizonyára nem változtatnak, ha viszont nem, akkor választhatnak : meghagyják-e — most már többet követelve — a régi kézben, vagy kiadják új vállalkozóknak — válaszol ismét Székely András. — Persze nem lesz könnyű a döntés, mert elsősorban azt kell mérlegelniük: hogyan teremthető meg a többletszolgáltatás anyagi alapja? Várhatóan viteldíjemeléssel, ez pedig fölveti: megéri-e a lakosságnak a remélhető színvonal-növekedés, vagy inkább elviseli a mostani, romló tendenciát, változatlan tarifával. A menetrendszerinti távolsági járatoknál ilyen gyors üzemeltetői változtatásokra — a már elmondottak ismeretében — nem kell számítani, de a fejlődés iránya ott is a magán- vállalkozások körének szélesedése. Addig is elterjeszthető azonban több ésszerű kezdeményezés: például a gépkocsivezetőik tulajdonosi érdekeltségének megteremtése. Ennek egyik lehetséges módja már ismeretes, amikor a busz „pilótája” üzemeltetési szerződést köt munkáltatójával, a Volán- vállalattal a járat ellátására, a jármű gondozására, karbantartására, a 'bevételből való meghatározott részesedés fejében. A legnagyobb gondot az aprófalvas településeknél látom: ' ott lesz a legnehezebb vállalkozót találni, aki akár taxijelleggel, akár járatpárt üzemeltetve megoldja a helyközi közlekedés feladatát, ha a területi Volánnak ez már nem érné meg. Az önkormányzatok ez irányú tennivalóiról Honig Árpádnak is van mondanivalója. — Az önkormányzatok részéről az új feladatok zökkenőmentes ellátásához észszerű kompromisszumkészségre van szükség. Az igényeket, az anyagi lehetőségeket mérlegelni, s a jelenlegi közlekedési partnerrel egyeztetni kell, s ezután következhet a döntés: a magasabb színvonalért vállalja-e a költségtérítést vagy keres vállalkozót a tevékenységre. Vagyis versenyhelyzet teremtődik a személyszállításban is. — Mit tesz az átmenet meggyorsításáért a minisztériumban? — Most folyik a közlekedési vállalatoknál — pályázatok alapján — az új igazgatók kinevezése, vagy a régiek megerősítése. Megköveteljük a vállalati vezetőktől, üzemegységektől, hogy az önkormányzatokkal jó és korrekt kapcsolatok kiépítésére törekedjenek, megfelelő kompromisszumkészséggel. Hiszen a piacgazdálkodás racionális elemek bevitelére kényszerít, ugyanakkor a közlekedésre évtizedek óta egy tőle már el nem várható feladat: az elmaradt infrastruktúrából adódó hátrányok viselése ás hárul. Mi azt kérjük az önkormányzatoktól : nagyon átgondoltan — a közlekedésiek nehéz helyzetét is megértve — mérlegeljék a lakossági igényeket és így keressék az együttműködés lehetőségeit a területükön működő közlekedési szervezetekkel, partnerekkel. A másik oldalon a közlekedési vállalatok vezetőitől mi kérjük számon ugyanezt a magatartást! Ígérhetem az önkormányzatoknak :. ha egy-egy témakörben járatlannak érzik magukat, bizalommal fordulhatnak a területi közlekedési hatóságokhoz, s ha az nem elég, mi is szívesen segítünk minden kérdésben. Valójában tehát ezekben a hetekben formálódik a közúti személyszállítás jövőjének új feltételrendszere. Az állami irányítású vállalatok alapellátó tevékenysége továbbra is fennmarad, e téren a privatizáció — szemben más személyszállítási és teherfuvarozási feladatkörökkel — még jó ideig csak lassú ütemben haladhat előre. Az önkormányzatok döntési felelőssége azonban e téren is óriási: ehhez a személyi és tárgyi feltételeket egyaránt biztosítani kell! Tapasztaltságukat a közlekedési hatóságok és a minisztérium segítőkészségének kell majd ellensúlyoznia a kezdeti időszakban. Ami a településeken élőket leginkább érdekli az egészből: megmarad, sőt javul-e az autóbusz-közlekedés színvonala lakókörzetükben, s mennyire érinti majd zsebüket az esetleges változás? Nos, erre általános érvényű választ nem adhat ma senki, igaz: örömhírre sem a növekvő üzemeltetési költségek, sem pedig az ország és a lakosság pénzügyi helyzete miatt aligha számíthat bárki a közeljövőben. Schöffer Jenő (Folytatás az 1. oldalról) ló fegyveres szervezkedés vezetéséért kilenc év börtönt és teljes vagyonelkobzást kaptam. Tíz évre eltiltottak a közügyek gyakorlásától, s lefokoztak. Az ítélet után azonnal megvádoltak gyilkossággal is, de az „áldozat” szerencsére írt egy levelet édesanyjának Ausztráliából ... Két évig Vácott magáftzárkában ültem. További négy év' után az általános amnesztiával szabadultam. Ezt nem akartam elfogadni. Vagy bűnös vagyok, vagy nem! Az lett a vége, hogy este kitoloncoltak a börtönépületből. — Nincs bosszúvágy bennem, s törvény tisztelő is vágyók. Akik bűnt követtek el akkoriban, cselekedetük már elévült. Azt azonban szeretném, hogy megismerhetnénk mindazokat, akik miatt börtönben és azon kívül is szenvednünk kellett, akik tönkretették családjainkat, egzisztenciánkat. S utána valóban le kell zárni az ügyet. Az ’56-os diáktalálkozónak, két Békés megyei, pontosabban békéscsabai résztvevője is volt. Tóth Imre, aki 1956- ban harmadéves hallgatója volt a József Attila Tudományegyetemnek és Ambrus HISZI — csak így kérdőjel nélkül. Röpke nyomozás, s máris pontot tehetünk kíváncsiságunk végére: a mozaikszó a Humán Ismereteket Szervező Irodát takarja. A Gyulán működő oetéti társaság vezetőjét, Göndöcs Pétert kérdeztük talányos tevékenységükről. — Meggyőződésem, hogy az emberek óriási információéhségben szenvednek — mondta. — Sajnálatos módon még a leghétköznapibb dolgainkban is így van. Gondoljunk csak a betegségekre, a házastársi konfliktusokra, a kábítószerezésre, az alkoholizmusra és az öngyilkosságokra. De milliónyi más olyan élethelyzet akadhat, amellyel találkozva felkészületlenek, tanácstalanok — így jószerével védtelenek — vagyunk.. Arra törekszünk. hogy segítsünk az emberek önismeretének kifejlesztésében, s ezzel mintegy kezükbe adjuk a megoldás kulcsát. Megtanítjuk a konfliktusok feloldásának módszereit, a korszerű természetgyógyászat fogásait. Úgy is mondhatjuk, hogy humán János, ő másodéves orvos- tanhallgató volt, szintén Szegeden. Mindkettőjük közös jellemzője, hogy főszerepet játszottak a MEFESZ létrehozásában. Tóth Imre így emlékezik vissza a történelmi eseményre: — A poznani események és a Petőfi-kör gyors megalakulása késztetett bennünket arra: szervezzük meg a felső iskolában tanuló diákok egységes szövetségét. Akikor 19 és 22 évesek voltunk. Legnagyobb rendezvényünk október 16-án (ekkor volt az első nagygyűlés) világszerte ismeretes összejövetelünkön követeltük a diákság jogainak érvényesítését. Érdekvédelmi szervezetként tevékenykedtünk. Többek között ilyen követeléseink szerepeltek napirenden: ne legyen kötelező az orosz nyelv tanulása, az egyetemi tanácsban részt vehessenek megbízottaink, és kiépülhessen az egyetemi önkormányzat. Még november 4-e után is sorra jártuk az ország egyetemi városait, hogy híveket toborozzunk. A forradalom leverése után hat év börtönbüntetést kaptam a népi "demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés címén, melyből 4 év két hónapot ültem Váismereteket adunk tovább. Ez ugyan üzleti vállalkozás, de olyan, amely a maga útján haladva — egy kicsit a társadalom lelkiismereteként is megszólalva — a mindennapok gondjainak megoldását segíti, s ezzel nagyon közel juttat bennünket az emberekhez. — Feltehetően pontosan körülírhatók a szolgáltatásaik? — Kapcsolatközvetítássel, alkalmi munka ajánlatának és keresésének összehangolásával, házasitánsi kapcsolatok teremtésével foglalkozunk. Ezenkívül a megye összes használtautó-kereskedésének adatbankja is megtalálható nálunk. Lakásokat, albérleteket és más ingatlanokat közvetítünk. Gyermekfelügyeletet szervezünk, illetve csupa olyan, dolgot teszünk, amely a családi, személyi, esetenként társadalmi konfliktusok megelőzésében, rendgzésében segíthet. Az egész megyében élet- módjavító tanfolyamokat indítunk. A gyógyszer nélküli nyugtatás, a test és a lécott, Szegeden, sőt Békéscsabán is. Ma Budapesten dolgozom 'korrektorként a Szikra nyomdájában. Ambrus János: — Mint fiatal orvostanhallgató körülbelül 10 bizottsági taggal vállaltuk, hogy megkeressük az országban működő többi egyetemet, főiskolát, hogy megszervezhessük a MEFESZ-t. Nekem Debrecen jutott. Fő célunknak azt tekintettük az érdekvédelem mellett, hogy ellensúlyozzuk az akkori DISZ, kommunista beállítású ifjúsági szervezet ténykedését. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a debreceni szervezetünk létrehozása tényleg a nevemhez fűződik. De, hogy békéscsabai vonatkozású esetet is említsek, s ne kelljen ismételnem az előttem szóló barátom szavait, elmondom: engem Békéscsabán tartóztattak le a polgári iskola előtt az orosz katonák, de mivel látták, ártalmatlanok vagyunk, pár órán belül elengedtek. De a sors keze hamar utolért. Én viszont szerencsésebb voltam, mint Tóth Imre, mert a rám szabott büntetés elől disszidáltam külföldre. Ma Svájcban élek és dolgozom, orvospszichiáterként. K. A. J.—P. J. lek ellazítása érdekében relaxációs foglalkozásokat tartunk. — Igaz-e, hogy Schirilla György új szerepkörben mutatkozik be legközelebbi rendezvényükön? — A velünk kapcsolatban álló emberek azt kérték, hogy Schirilla Györggyel ne csak előadásokon* hanem egyéni beszélgetéseken, tanácsadáson is találkozhassanak. E rendeléseket Gyulán kívül Mezőkovácsházán, Szeghalmon és Gyomaendrő- dön is biztosítani tudjuk. A természetgyógyászati hét központja viszont Gyulán, a volt pártházban lesz. Gyanakvással terhes korunkban hajlamosak vagyunk azt mérlegelni, hogy egy vállalkozásban mennyi az üzlet és mennyi a humánum. E vidéken eddig egymást kizárónak látszott a két fogalom. Lehetséges, hogy — sok minden mással együtt — ismét búcsút vehetünk egy előítélettől? Ügy tűnik, igen. Aki nem hiszi, járjon utána ... Vagy még inkább: próbálja ki! • k. a j. MÉLYHÜTÓLÁDA- ÉS MÉLYHÜTÖSZEKRÉNY-VASAR. AMÍG A KÉSZLET TART, NAGYKERESKEDELMI ÁRON. Mélyhűtőláda, 265 literes, Philips energiatakarékos 29 970,— Ft Mélyhűtőláda, 215 literes, Philips energiatakarékos 26 580,— Ft OBOD mélyhűtőszekrény, 200 literes, energiatakarékos 28 650,— Ft Békéscsaba, Orosházi út 32., az áfész 60. sz. nagykereskedelmi részlegénél, hátul az udvar végében. Lehet-e üzlet a jócselekedet?
