Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-08 / 236. szám
1990. október 8., hétfő o Istentisztelet az aradi emlékműnél Für Lajos Kevermesen „Meghajtom fejemet” (Folytatás az 1. oldalról) denkit: a magyar Himnuszt ne énekeljék el, hiszen jobb a békesség. Mindezek ott motoszkáltak a féjünkben, amikor átballagtunk a Maros hídján, és a mind nagyobb tömeg piciny részeként az emlékműhöz sétáltunk. A tulajdonképpeni megemlékezést, az ökumenikus istentiszteletet 12 órára hirdették meg. A sokaság — egyesek szerint 8-10 ezren lehettünk — különös meghatottsággal fogadta az egymás után szent- •bészédet mondó egyházi személyiségeket, akik Krisztushoz, és az Úristenhez fohászkodtak a tizenhárom vértanú lelki üdvösségéért. S a szívhez-lélekhez szóló beszédek óhatatlanul súrolták a világi élet mezsgyéjét, ezen nincs mit csodálkoznunk. Ahogy egyikőjük fogalmazott: „Az Isten bennünket, embereket, rendíthetetlen méltósággal áldott meg. Az Apostol emígyen 6zólt: az emberi méltóságot, akár csak az életet, nem evilági hatalmasság adományozta, hanem maga az Űr. Ady Endre szerint pedig: vagyok mint minden ember, fenség ... Ezért döbbenetes és megrendítő, valahányszor bárhol és bármikor ezt a méltóságot látjuk kerékbe törni, lábbal tiporni. Fájdalmas tapasztalni, hogyan vonul végig a világban a bűn, amely végül a káini indulatokban csúcsosodik ki. A tizenhárom tábornok a világszabadság magasztos eszméjéért, valójában az emberi méltóságért indult harcba a zsarnokság ellen, s igazságuk tudatával néztek szembe a halál borzalmával. Emlékük fényes csillagként ragyog nemzetünk és népünk egén. Isten tőlünk most nem követel véráldozatot, de azt igen, hogy minden bűnnel, gonoszsággal szembeszálljunk. Csak így lehetünk méltóak a tizenhármak örökségére. Akik ma még ezt nem értik meg, talán gyűlölettel néznek ránk, és' jogainktól, méltóságunktól akarnak megfosztani bennünket." Az ünnepi szentbeszédek folytatásában egy gyönyörű bibliai idézet hangzott el, Lukács evangéliumának 19. részéből: „Ha az emberek elhallgatnak, megszólalnak a kövek’.’. Találó, rendkívül helyén való gondolat. Amit ' nem lehet szavakba önteni, azt a szürke gránit hirdeti. Az üzenetet, amely a megnyíló börtönkapuból jön, és utat mutat az egymást követő generációknak! S igaza van a tiszteletes úrnak, itt nem a magyar nemzet kivagyisága, nacionalizmusa szólal(t) meg, a forradalmárok' a világszabadság jelszavát hímezték zászlajukra. Sok nemzet vére keveredett ereikben, de nem kérdezték egymástól, hogy „Te Európa melyik fertályán láttad meg a napvilágot.” A szószékről elmondott beszédek után a koszorúzás következett. Nincs az az ember, aki pontosan megmondaná, hány hivatalos virágcsokor, koszorú került a talapzatra. De nem ez a lényeg. (Bennünket, Békés megyeieket legalább tucatnyian képviseltek szervezetten, nagyon sokan pedig saját virágaikat hozták át a határon.) Két óra után ritkulni kezdtek a sorok, lassan kiürült a vesztőhely környéke. A magyar és a székely Himnuszt rendkívüli önfegyelemmel most nem énekelte el a tömeg. Lovász Sándor Tízezren is eljöttek... Fotó: Fazekas Ferenc IgiparttaliamáaT, exgarttilaln Befejeződött Békéscsabán a néprajzi knnferencia Elbúcsúztak a 14 ország kutatói Tegnap délután befejeződött Békéscsabán a negyedik alkalommal megrendezett háromnapos nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke így búcsúzott a 14 országból érkezett résztvevőktől. akik arra kérték, legyen a tiszteletbeli elnöke az öt év múlva tartandó, következő konferenciájuknak is: — Én most vagyok 73 éves. Ehhez adjanak hozzá még ötöt. és önök is láthatják, én ekkorra már 78 éves leszek ... De azért köszönöm. Jó érzéssel tölt el az, hogy ezen a konferencián is megőriztük azt a nemes hagyományt. miszerint — bár az előadások igen különböző felfogásokról tanúskodtak — senki sem sértette meg a másikat mindenki igyekezett tolerálni a másként gondolkodót Ezt követően Balassa Iván e konferencia két nagy eredményéről beszélt Az egyik az, hogy végre, háromszor öt év után a Romániában élő kutatók is el tudtak jönni erre a nemzetközi találkozóra: a másik, hogy a cigányság életének néprajzi vonatkozásairól is több előadás hangzott el. mint korábban. Summázásképpen szó esett a konferencia előadásainak kiadásáról, majd végül Balassa Iván a helyi szervezőknek mondott köszönetét: — Egy konferencia legfontosabb része az evés és az alvás. Tessék kérem egy éhes vagy kialvatlan embernek előadást tartani vagy vitatkozni vele. Nem lehet. Ezért is köszönöm a helybélieknek. hogy a konferenciánk sikeréhez ezekkel a nélkülözhetetlen „kellékekkel” hozzájárultak. — rU Megérkezett az országba az aszálykárok enyhítésére vásárolt első takarmánygabona-szállítmány. A kormány, mint annak idején hírt adtunk róla, együttesen 600 ezer tonna takarmánygabona — kukorica és árpa — importjához járult hozzá. A külkereskedelmi vállalatok a kormány által engedélyezett mennyiséget maradéktalanul lekötötték, azaz még vásárolták Európában, illetve a tengeren túl. A megvásárolt tételek a szerződések szerint az év végéig érkeznek be az országba. A hazai kukoricatermés a becslések szerint ä vártnál legalább 2,5 millió tonnával lesz kevesebb. A tapasztalatok szerint az eddigi intézkedések nyomán bizonyos mértékig nyugod- tabb lett a hazai takarmánypiac. A minisztérium véleménye szerint így most már — egyelőre — nincs veszélyhelyzet a takarmány- ellátásban. Ennek ellenére a takarmánygabonák, főként a kukorica árában ugrásszerű növekedés következett be. A tápok gyártásához nélkülözhetetlen szójadara és halliszt behozatala zavartalan. Nem megy harcoló alakulat az iraki térségbe Für Lajos honvédelmi minisztert kevermesi benyomásairól és egy sokakat foglalkoztató hírről kérdeztük. — Mit adott önnek a kevermesi megemlékezés? — Nekem minden ilyen ünnepség megható, s kissé megrendítő is — mondta Für Lajos. — Negyvenöt évet kellett arra várni, hogy egy település háborús halottait eltemethesse. Ez a helyzet önmagában is drámai. Másrészt azt láttam, hogy még mindig mennyire sok elfojtott fájdalom él az emberekben, amely idáig fojtogatta őket. Egyáltalán: nem sírhatták ki magukat az emberek. Megrázó, ahogyan most teszik. Az idősebb korosztálynak legalább elégtételt jelent. Szeretném, ha mindez erkölcsi tartást adna az új 'nemzedékeknek, és 60ha többé nem kellene ennyit várni halottaink eltemetésével. — Visszatérve a hétköznapokhoz. Aggódó édesanyák kérdezik, hogy küld-e az ország katonákat nz iraki—kuvaiti konfliktus térségébe? — Továbbra is aktualitása van a humanitárius részvételnek. Egy egészségügyi komplexumot küldenénk oda az ENSZ égisze alatt. Nem csak a hadsereg körülötti teendőket látnák el egy esetleges háborúban, hanem a civil lakosság megfelelő orvosi és egészségügyi gondozását is biztosítanák. Szó sincs tehát harcoló alakulatról. A szülők ne aggódjanak még akkor sem, ha orvos vagy ápolónő gyermekeik vannak, mert mindezt — ha egyáltalán megvalósul — szigorúan önkéntes alapon szervezzük meg. Tehát semmiképp sem parancsszóra. K. A. J. (Folytatás az 1. oldalról) és Szokolay Zoltán MDF- képviselők helyeztek el koszorút a második világháború áldozatainak emlékművénél, majd a közelben álló első világháborús emlékmű talapzatára. Koszorúzott Domsik Jánosné, a 15 éves tanácselnökség után újra bizalmat' kapott polgármesterasszony (akinek nagyapja (maga is bíró volt Kevermesen), 6 több helyi szervezet képviselője. A község 175 évéről Pelle Ferenc emlékezett meg. A katonai alegység díszmenete zárta a csodálatos őszi napon megrendezett hármas kegyeleti ünnepet. E délelőttön nyitotta meg Mladonyiczky Béla a helyi művelődési házban azt a kiállítást, amelyet a Lököshá- zán élő 21 éves, tehetséges Cocvus-Kora Róbert képeiből, szobraiból állítottak ösz- sze. A honvédelmi miniszter programja Gyulán folytatódott. Délután 3 órakor katonai őrségváltást láthattak a város lakói. Für Lajos az 1848—49-es honvédtiszti emlékhelyen történészi alaposságú és irodalmi léptékű beszédben emlékezett meg október 6-a jelentőségéről, nemjeti tudatunkba való épüléséről. Ezt kővetően Markó István országgyűlési képviselő társaságában koszorút helyezett el az emlékhelyen. Ugyancsak koszorúzással tisztelegtek az Aradon kivégzett hősök előtt a helyi pártok és a közigazgatás képviselői is. K. A. J. Közúti rend — ellenőrzés (Folytatás az 1. oldalról) lyos közlekedés az érdekünk. A Lada 1500-ös vezetője idősebb férfi. Utánfutóján jókora betonkeverő. — Kölcsön volt nálam, visszavíszem — tájékoztat Varga Pál. — Milyennek tartja a rendőri intézkedést? — kérdezem. — Mindig törvénytisztelő voltam. Azt hiszem, már az is maradok. Az a véleményem, hogy az utóbbi hónapokban megbénultak a rendőrök. Nem mernek büntetni. Gépkocsik tömkelegé paritól szabálytalanul a városok kellős közepén és sorra szabálytalankodnak, anélkül, hogy bármiféle retorzióban lenne részük. Nem látom, hogy a közlekedésiek bírságolnának. Ez nem csak az én véleményem, de ezt mondják az ismerőseim is. Nagyobb jogkörrel kellene felruházni őket... Igenis a rendőrök legyenek határozottabbak azokkal, akik nem tisztelik a törvényt. Akármilyen államformában élünk, a rendőröknek kell a közbiztonságot szavatolniuk. A kétsopronyi bekötőúton MTZ 5-es traktor kocog. Azt mondja a vezetője; a Kétsopronyi Rákóczi Tsz tulajdona. — Hogy nincs kitöltve a menetlevél? — csodálkozik a traktoros nagyot, mintha valami meglepőt közölt volna vele az ellenőrző Ferjési őrmester. — Csak a telepen belül közlekedtem — mondja védekezésül. — Nincs itt a vezetői engedélye sem. Valószínűleg tudja, így nem lehet közlekedni... 200 forint helyszíni bírság. PY-os Wartburgot állítanak meg. A gépkocsit fiatal szőke férfi vezeti. Az. ellenőrzésnél kiderül: rossz a féklámpa. — Pedig amikor elindultunk jó volt — mondja. (Érdekes, minden, autót vezető ezt mondja hasonló helyzetben, mintha az autósiskolában ezt tanítanák.) Büntetés nélkül mennek tovább. Igaz, megígérték, ha célba érkeznek, azonnal megjavítják a hibát! A KG-s rendszámú piros Skoda kalaptartóján két torta díszeleg: — Lakodalomba megyünk nagyapámmal — így a fiatalember, Sipiczkí Pál. övé az autó. Miután minden rendben találtatott, a 76 éves nagyapának jár az ajándékcsomag. ö a tulajdonos. Korát meghazudtolva pattan ki a kocsiból, hogy azt átvegye az őrmestertől. Szárvas belterületén intézkedő rendőröket találunk. Kérdezem, milyenek vagyunk, mi gépjárművezetők? Mit tapasztalnak? Major József rendőr hadnagy nem a közlekedésiektől, a bűnügyesektől ugrott be erre az akcióra. — Milyenek? Fegyelmezetlenek. Nem kapcsolják be az öveket, a lámpákat. Érthetetlen. Rosszak, kopottak a gumik, de még a pótkerék is használhatatlan. Különösen .igaz ez a. román állampolgárok autójaira. — Tudják őket bírságolni? — Nehezen. De általában van náluk eladható áru. Értékesítik és akkor fizetnek. Sötétedik. A szarvasi Halászcsárda előtti parkolóban még egy rendőrautó és egy ZE-s Lada. A vezető melletti ülésen fiatal mama teával itatja egyéves kicsijét — Nem tudja, mennyire veszélyes a picivel elől ülni? — kérdezem tőle döbbenten. — Tudom. De csak itt voltunk az orvosnál — mondja, és marad szép nyugodtan tovább a helyén. Hat rendőr nézi szótlanul, hogy így indul további útjára a fiatal pár! Véletlenül találkozunk egy kivilágított kerékpárral. — Meg kell őt jutalmazni — kap rajta Restye őrmester. Sörszag vág mellbe, ahogy a bácsit, Sepeczán Andrást megállítják. — Á, csak három üveg sört ittam — mondja kézle- gyintve. — örül a rendőri ajándéknak? — Hát hogyne, nagyon köszönöm. Van három unokám... Kicsit bizonytalanul felül és elkarikázík... Hazaindulunk. Az a véleményünk, hogy kevesebb szabálytalankodóval találkoztunk a korábbiakhoz viszonyítva. Igaz, arra sem volt még példa, hogy két ilyen humánus rendőrrel akadtak volna ösz- sze a gépjárművezetők, no meg e sorok Írója is. Béla Vali A 76 éves Gyuri bácsi ajándékot kap
