Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-08 / 236. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1990. OKTÓBER &, HÉTFŐ POLITIKAI NAPILAP Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM Világszabadság és vesztőhely Istentisztelet az aradi emlékműnél Koszorúzás az emlékműnél Arad, október 6-a, 1990. Száznegyvenegy éve min­den magyar, minden szabad­ságot szerető közép-európai, európai embernek tulajdon­képpen ugyanazt jelenti a 13 vértanú kivégzésének nap­ja. De az elmúlt száznegy­venegy évben szinte ugyan­ennyiféleképpen öntöttük szavakba érzéseinket, pró­báltuk meg elmondani: csak azért sem volt hiábavaló a forradalom és szabadság- harc. A csaknem másfél év­század alatt hányféle hata­lom, hányféle eszme és hány­féle ideológia próbálta ön­maga szolgálatába állítani az 1848. március 15-én el­kezdődött és 1849. október 6-án, a valóságban is vérbe fojtott harcot. E sorok írójának szemé­lyes tapasztalata a '80-as év­tized ünnepségeiről van, de az bízvást elmondható, hogy megint másként hajtottuk meg fejünket néhány ezer­nyien a szürke gránitoszlop előtt. Más volt ez a koszorú­zás, mint a tavalyi vagy az­előtti. Másfajta bátorság kellett megvenni a virágot, elkészíttetni a vörös-fehér szegfűs koszorúkat, és neki­vágni a határnak. A romá­niai magyaroknak korábban többszörös bátorságot kellett összeszedniük, ha mondjuk a Közúti rend — ellenőrzés Fele tetejére állt a világ — Humánus rendörök — Jutalom a jóknak — Na, nézd már, ajándék a rendőröktől — ámul el Ko- valikné, égszínkék Polski Fiatjában. Mutatja is mellette ülő nővérének a KBT és a Hungária Biztositó által felajánlott ajándék pakkot, amiben kulcstartó, jégkaparó és egy könyv található, ami útmutatóul szolgál az autóvásárlóknak. No, igen. Ez a közúti ellenőrzés nem egészen az, amiben eddig általában részesültek a járművezetők! Feje tetejére állt a világ! A rendőr most nemcsak büntet — ha szabály­sértést tapasztal —, de jutalmaz is, ha mindent rendben ta­lál. Így volt ez a fenti Polski vezetőjénél. szomszéd városból szerettek volna ezen a napon Aradra elzarándokolni. Most tudtuk, hogy nem aláznak meg bennünket a határon, tudtuk, hogy hiva­talos helyen rábólintottak az ünnepségre, és azt is tudtuk, hogy különösebb atrocitás­tól, fizikai bántalmazástól sem kell tartanunk. Persze tisztában voltunk mással is. Az aradi vatrások „mégis­csak felháborító szemtelen­ségnek” minősítenek min­den hasonló ünnepet. Az sem volt titok, hogy egy másik illetékes helyről kértek min­(Folytatás a 3. oldalon) a föld- program A két rendőr őrmester, Perjési Csongor és Restye György, akikkel Békéscsaba és Szarvas között „vadá­szunk”, sokkal inkább tűnt papnövendéknek, mint szi­gorú közlekedési rendőrnek. (Persze be lehet tudni an­nak, hogy Perjési őrmester ezgp a szolgálati napon ün­nepelte éppen a 22. születés­napját!) — Nem a szigorúság a lé­nyeg, hanem a szép szóval meggyőzés — replikázik Perjési őrmester. — Csakhogy ön több kivi­lágítatlan kerékpárosnak „megkegyelmezett”, pedig ők igazán balesetveszélyes helyzeteket okoznak! — okoskodok, de úgy látszik, ezen a közúti ellenőrzésen ez kevésbé hatásos érv! * * * Békéscsabán a Szarvasi úton NJ-s kék Trabant kö­zeledik a tárcsával jelző Restye őrmesterhez. Fékez a Trabant és a rendőri „ke- zitcsókolom” köszönés után a hölgy teszi, amit kémek tőle. Adja az iratokat, kap­csolja az irányjelzőt, a lám­pákat. Minden rendben. „Jár neki” a reklámszatyor és annak egész tartalma. — Mit szól, milyen rende­sek a rendőrök? — hajolok be Likef Mihálynéhoz, aki kislányával Gyomaendrődre tart rokonlátogatóba. ■ — Meglepő — mosolyodik el. — Így legyen mindig rá­mondja búcsúzóul. KC-s Skoda 105-ös kanya­rodik egy jól megrakott utánfutóval. Tóth Györgyék Békéscsabáról Kétsopronyba igyekeznek, Lakodalomig hivatalosak. Viszik a főzni-, .sütnivalót. Itt is minden rendben. A gépkocsi vezető­je megkapja az ajándék ta- sakot és meglepetés nélkül ennyit mond: —: 15 éve ve­zetek. Soha nem büntettek meg. Igyekszem betartani a szabályokat, és azt hiszem, ez így természetes, ezért nem jár ajándék. A szabá­(Folytatás a 3. oldalon) Viharos kisgazdagyúlés Debrecenben „A Rákosi-féle kommuniz­mus átment az* Antall-féle kommunizmusba!” „Antall József miniszterelnök a leg­hűbb szövetségesét hátba tá­madta és ledöfte!” — egye­bek mellett e kemény szavak is elhangzottak azon a viharos hangulatú, rendkívüli kisgazdagyűlésen, amelyet szombaton a nagy indulatokat kavart alkot­mánybírósági döntés értéke­lésére hívtak össze Debre­cenben. Cseh Sándor, orszá­gos alelnök megnyitójában kettős nemzeti tragédiáról beszélt. Az egyik: az aradi vértanúkra való emlékezés napja, a másik 1990 ősze, amikor is veszni látszik nem­zeti ügyünk, a kisgazda-föld- program — mondta. A hozzászólók . egyike az MDF március 10-én keltezett földosztást ígérő szórólapját lobogtatta, majd emlékezte­tett arra. amikor a demok­rata fórum látványos föld­osztást tartott Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében. Hol vannak most azok, a föld- tulajdont jelképező címeres botok? — kérdezte a felszó­laló, majd válaszolt is: az- . zal most a kisgazdákat ve- \ rik ... A debreceni kisgazdagyű­lés résztvevőinek egybehang­zó véleménye szerint a kis­gazdákon kívül egyetlen párt sem tartotta meg választási ígéreteit, s most ezt az egy pártot is véleménye megvál­toztatására akarják kénysze­ríteni. Az európai jogrend­del ellentétesnek ítélték az Alkotmánybíróság döntését, s ezért a debreceni kisgazdák követelik: a kormány a há­rom koalíciós párt által már (Folytatás az 5. oldalon)’ Für Lajos ünnepi beszédét mondja Kevermesen . Fotó: Veress Für Lajos Kevermesen Meghajtom fejemet iff Megemlékezés az aradi tizenháromról, a községalapításról, a háborús áldozatokrél Ünnep volt a javából a kevermesiek szombatja. A község 175. „születésnapját” ülte. Az emlékezés azonban mához egy közelebbi dátum­hoz is visszarévedt: a máso­dik világháború időszakához. Kevermes 1941 és 1945 kö­zött elesett 127 hősi halott­ja, 19 zsidó áldozata e napig várt arra, hogy a közös em­lékezet is lerója előttük vég­ső kegyeletét. Több százan várták délelőtt Für Lajos honvédelmi minisztert, az egykor az első — fi most már egy második — világháború tiszteletére telepített ligetbe. Kemény vezényszavakkal irányította a katonai tiszte­letadás ceremóniáját Somogyi Ferenc hadnagy, a Hódme­zővásárhelyről érkezett dísz­század parancsnoka. A kalo­csai helyőrség zenekara játr szott, miközben magasba kú­szott az országzászló. Amíg a miniszter túlesett az ilyenkor elkerülhetetlen formaságokon, körülnézhet­tünk. A még lepellel takart — Corvus-Kora Róbert által készített — emlékmű előtti fenyőfa körül egy-egy, föld­be szúrt gyertyatartón az aradi vértanúk képét fedez­hettük fel. Könnyes szemek és virágot szorongató kezek árulkodtak arról, hogy más sebek fájdalma is enyhül­hetett e napon. Tokaji Imré- né volt vőlegényét gyászol­ta — erős kapcsot tépett szét a halál —, D. Kotroczó Ilona öccsének, Kotroczó Béláné férjének jött emléket állí­tani. Ügy, ahogy mások szá­zával az övéiknek. Sokan zarándokoltak haza az el­származott kevermesiek kö­zül is. Baráti körük vezetői­nek, Varga Lászlónak hívó szavára például Baíla Já- nosné — vagy ahogy a falu­ban ismerik, Puskás llus — éppenséggel Szombathelyről. — Egyetlen országa volt Európának, amely nem si­ratta el világháborús halot- tait, s ez az ország, ez a nép a mienk volt — mon­dotta Für Lajos. — Pedig egymillió 200 ezer embert áldozott az ország, a máso­dik világháború poklának. A harcmezőkön, fogolytáborok­ban és a háborút követő megtorlások idején elpusz­tultak közül a legtöbben jel­telen sírokban pihennek. S mégsem sirathattuk el ha­lottatokat a legutóbbi egy­két évig. Eközben évente megkoszorúzták a szovjet, az angol, az amerikai és más népek fiainak emlékhelyeit. Meghaltak, életüket áldoz­ták:, tisztelet nekik. E ke­gyelet jár a mi halottatok­nak is, s tisztelet Kevermes lakóinak, mert — amikor el­jött az idő — az elsők kö­zött állítottak emléket a ma­guk halottainak, mégpedig a nemzeti gyász napján. Nem erőltetett a párhuzam: mind­annyi ukat az erőszak sem­misítette meg, a diktatúrák erőszaka.. Tisztelettel meg­hajtom fejemet az aradi vér­tanúk és a második világ­háborúban elpusztult kever- mesi polgárok emléke előtt. Az aradi tábornokoknak állított gyertyatartókba fia­tal lányok egy-egy égő, gyászszalaggal átkötött gyer­tyát helyeztek. Az emlékmű megszentelése után a Hon­védelmi Minisztérium kép­viseletében Für Lajos, az Országgyűlés nevében Rem- port Katalin, Markó 'István (Folytatás a 3. oldalon) • Egy félidönyi előnyt adtak a lila-fehérek a Váci Izzónak, s ez megbosszulta magát — néha a játékvezetők „összjátéka” némi kívánni valót hagyott maga után • Az NB lll-as rangadón: Gyulai SE—'Határőr Dózsa 3—1 • Megyei I. osztályú labdarúgó- bajnokság: a gyomaendrődiek újabb pontvesztése • A szarvasi kosaras lányok még mindig nyeretlenül (A részletes sportbeszámolók lapunk 7—8. oldalán olvashatók.) „Nemzeti tragédia: veszni látszik \

Next

/
Oldalképek
Tartalom