Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-04 / 233. szám

1990. október 4„ csütörtök SPORT SPORT SPORT SPORT Az FTC továbbjutott Szeghalmi levél 30 aláírással A négy magyar labdarúgó- kupacsapat közül három bú­csúzott. Kedden az MTK-VM, tegnap pedig az Ű. Dózsa és a Pécsi MSC fejezte be az idei nemzetközi kupaszerep­lését. A Ferencváros izgal­mas mérkőzésen, a hosszab­bításban fektette két vállra belga ellenfelét, s jutott to­jj. Dózsa—SSC Napoli 0-2 (0-2) Megyeri út, 21 000 néző. V.: Bouillet (francia) A Megyeri úton bő egy órával a BEK-visszavágó kezdete előtt már sok szá­zan ültek, vagy éppen áll­tak a nézőtéren. Várták az Ű. Dózsát és az SSC Napo- lit. elsősorban is Diego Ar­mando Maradonát, akit nem véletlenül- tart számon a nemzetközi labdarúgóélet a világ egyik legjobb futbal­listájaként. A házigazdák együttese tisztes helytállást, vagyis döntetlen körüli ered­ményt remélt. A lila-fehérek kezdtek ve­hemensebben, olyannyira, hogy még öt perc sem telt el, amikor Kecskés meg­kapta a sárga lapját, mert a brazil csatárt, Carecát lete­rítette. Aztán a kölcsönös .gyűrődések” közepette a tartaléksorból előlépett szél­ső, Incocciati a 13. percben magyar szempontból balsze­rencsés pillanatban — Ma- radonával kényszerítőzött. A Pécsi MSC-Manchester United 0—1 (0-0) Pécs, 15 000 néző. V.: zoraín more ívelt eI6re McClair 7 Petrovics (jugoszláv) méterről fejelt a bal felső A 78. percben Black- sarokba 0-1. A mérkőzés vé­vább a második fordulóba, s pénteken, a sorsolást köve­tően megtudhatjuk, hogy Fortuna mennyire lesz ke­gyes a budapesti zöld-fehé­rekhez. játékmestertől visszakapott labdát az olasz csatár 18 mé­terről a jobb felső sarokba bombázta, 0-1. Alemao, több pompás indítás után a 36. percben „szólóra” vállalko­zott: lendületesen végigszla- lomozott a lila-fehérek kö­zött, még Brockhausert is becsapta, úgy emelt az üres kapuba, 0-2. A második játékrészben az olaszok játszadoztak, te­hették, mert nagy volt a tu­dásbeli különbség a javuk­ra. géig még egy kecsegtető helyzete akadt a vendégek­nek. Ferencváros-Royal Antwerpen 3-1 (0-0, 0-0, 2-1) Zalaegerszeg, 18 000 néző. V.: Magni (olasz) Zúgott a Hajrá fradi!, ám egy-egy vitatható bírói íté­letre azonnal nagy fütty­koncerttel válaszoltak a szurkolók. Az idő múlásával mind jobban érződött a ha­zaiak fölénye, szinte végig a vendégek térfelén folyt a já­ték. Ha nehezen is, de bevál­totta a csapathoz fűzött re­ményeket a Ferencváros, így aztán mindenképpen lesz magyar résztvevője az eu­rópai kupák második fordu­lójának. „Hej, ha többen eljöttetek volna...!” Fölkértem fotós kolléga­nőmet, Kovács Erzsébetet, s gyanútlanul kiküldtem az Előre Spartacus atlétikai pályájára, mondván, jó fo­tótéma a péntek délutáni viadal, amelynek egyik nagy „attrakciója” a csalá­di futóverseny. Kedvemet alaposan lelohasztotta, amikor letette az itt is lát­ható felvételt, s /hozzáfűz­te: „mindössze egy három­tagú család jelentkezett.” De hasonlóképpen jártunk, amikor az oly sokszor né­pes tömegeket megmozgató Olimpia ötpróba akció első őszi feladatát kellett len­csevégre kapnia. Nem volt szüksége széles látókörű lencsére, s még csak nem Is kellett messzire hátrál­nia, hogy mindenki „ráfér­jen” a felvételre. Hétfőtől „régi-új felada­tot” hirdetett a békéscsa­bai sportosztály néhány lelkes munkatársa. Mégpe­dig a korábbi években már jól bevált „Kezdd a napot futással!” akciót. A minap kétségbeesve jelezték, hogy „dögledezik” a Kezdd a napot..., ugyanis alig van érdeklődő. A hat rajt­helyen együttesen nem je­lentkezett tán harminc vál­lalkozó sem. Hol vannak azok a régi szép idők, ami­kor Gál Edit fotós kolléga­nőm úgy készített felvételt (egyébként a másik ké­pünk Gál Edit terméke: az idei őszi, belvárosi óvoda előtti keddi rajtkép), hogy a „starter” a nagy tömeg elől egy kuka tetejére állt, gondolván: onnan át tudja kiabálni a tömeget. Nos, mostanában nem volt szük­ség hasonló mutatványra. Néhány hete bizony ezen töprengek. Miért * nagyfokú közöny? Miért van ekkora érdektelenség? Van-e tendenciájában összefüggés a választások és a tömegsportakciók kö­zött? Mert ha igen, akkor ezen írás előtt mindenképpen ül az a cím, illetve megálla­pítás (amelyet egy harma­dik kolléganőm súgott), mi­szerint: IHej, ha többen el­jöttetek volna...! (jávor) 99 Kicsi a bors, de fekete!” Harminc szeghalmi labdarúgó-szurkoló egyetértő aláírásával ellátott levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe, amelyben mélységes felháborodásuknak adnak kifeje­zést egy tíz nappal ezelőtt lejátszott bajno­ki mérkőzésen történtek kapcsán. Mi is nyomban föllapoztuk a találkozóról szóló írást, amelyben tudósítónk, Oravszki Fe­renc is így fogalmazott az eseményekről: „... Az érzelmektől túlfűtött hangulatban lezajlott mérkőzés a játékvezető jóvoltából majdnem botrányba fulladt. Egy igen jó találkozót "Sikerült« elrontania, amit az is bizonyít, hogy rendőri kísérettel kellett el­hagynia a pályát...” Az akkori tudósítás és a levél egybevág, s úgy érezzük, nem lehet érdektelen a sportágat kedvelők körében a szeptember 23-i kilencven perc egy újabb láttatása. íme: „E sorok írója, valamint néhány tucat, kü­lönböző1 rendű-rangú és korú szeghalmi vá­roslakó polgár még zsenge ifjú korában esett abba a népbetegségbe, amelynek tü­netei közül első helyen az áll, hogy vasár­naponként a helyi sportéletet reprezentáló labdarúgócsapatot buzdítják győzelemre, több-kevesebb sikerrel. A szebb napokat megélt, de jelenleg mérsékelt teljesítményt produkáló helyi csapat szeptember 23-án a Battonya együttesével vívott megyei I. osz­tályú bajnoki mérkőzést. Az ott történtek mélységesen felháborították, szinte meg­döbbentették a nézőket. Most, néhány nap­pal az esemény után, lehiggadva, még tisz­tábban látjuk — és emiatti aggodalmunk vezetett e levél megírására is —, hogy sportéletünk megújulása és tisztasága is ve­szélyben van. Örökzöld témának tűnik ta­lán a játékvezetés színvonalának és hibái­nak bírálata, de itt többről van szó. a fekete mezes úriemberek. Jelesül tudjuk, hogy az eredményt nem a szurkolók véle­ménye, hanem az a jegyzőkönyv regisztrál­ja. A bevezetőben említett felháborodást mégsem az eredmény, hanem a játékvezető minősíthetetlen emberi magatartása váltot­ta ki. Nehéz lenne felsorolni alakításait, de néhány belőlük ide kívánkozik. Amikor a szurkolók türelmét vesztett tagjai kezdték a nemtetszésüket bekiabálásokkal kifejez­ni, akkor a játékvezető nyomban felvette a kesztyűt, és visszaszólt külön-külön minden megjegyzésre. El lehet képzelni, hogy eme »párbeszéd« milyen épületes kitételeket tar­talmazott, hiszen abban többnyire a kedves mamák szerepeltek. A félidőben a pályáról levonulva pedig azt kiabálta a szurkolók felé, hogy „ezért estetek ki az NB Ill-ból is!”. Miután objektivitását és pártatlansá­gát ily módon kinyilatkoztatta, a második félidőben átment pantomimjelenetekbe. E tevékenysége abból állt, hogy a be­kiabálásokat követően mozdulatokkal vála­szolt most már kollektive az egész közön­ségnek. Az ókori gladiátorküzdelmekben használatos jelet alkalmazta e célra azzal a módosítással, hogy két, lefelé fordított hüvelykujját böködte szaporán, de nem a föld felé, hanem fekete gatyájának első ré­sze felé. A gatya hátulsó része a hármas sípszó után — szerencsére — kívülről még feketének tűnt, pedig gazdája elég sápad­tan és némán haladt a rendőrök gyűrűjé­ben. Sokat veszített magabiztosságában, de hagyott maga után egy kellemetlen él­ményt, amely a népi szólás-mondást is kor­rigálta, miszerint: »Kicsi a bors, de feke­téi". A szeghalmi szurkolók nevében:" Mi is történt? Kezdetben az, aminek történnie kell. Vagyis a két csapat játékosai Koch Tibor játékvezető, valamint Ancsin János és Len- hardt Pál partjelzők vezetésével futott ki, majd kezdte a játékot. A két csapat foko­zatosan lendült bele. A formás támadáso­kat gólok is követték és időnként színvo­nalas játék alakult ki. Ebben az időszak­ban a labdarúgók és a szurkolók is a játék­kal foglalkoztak. Ez a körülmény megza­varhatta, vagy sértődötté tehette a játékve­zetőt, aki ezentúl minden megmozdulásával azt igyekezett bebizonyítani, hogy alacsony termetével ellentétben, itt ő a legnagyobb és legfontosabb szereplő. A partjelzők eh­hez igyekeztek megfelelően statisztálni. A legfontosabb kelléküket — azt a bizonyos zászlócskát — éppen ezt elősegítendő, hol korábban, hol pedig később bökték az ak­kor még tiszta, kék égbolt felé. Áldásos (áldatlan) koprodukciójuk eredményeként hiába rezgeti gyakran a rendkívül sport­szerű ellenfél hálója — a mérkőzés jegyző­könyvébe 2—2-es döntetlent »borítékoltak» Dr. Sós Csalta is lemondott Nincs -vége a Magyar Üszószö- vetségben dúló viharoknak, a kitapintható feszültségek jele­ként egy újabb szakember vált meg a vezető testületekben vi­selt tisztségeitől. Dr. isós Csaba, az FTC úszóinak vezető edzője kereste meg az MTI sportszer­kesztőségét azzal a hírrel, hogy lemond mind a MOSZ elnökségi tagságáról, mind pedig a válo­gatott úszók edzői tanácsának elnöki posztjáról. — Döntésemről levélben tájé­koztatom a szövetséget — mond­ta el a telefonbeszélgetésben dr. Sós Csaba, az egykori kiváló úszó, aki a sportági szerepvál­lalás mellett a Testnevelési Egyetem docenseként az orvos- tudományi, illetve az úszás és vízisportok tanszéken is dolgo­zik. Mi késztette /erre a lépésre? — Hargitay András és Rátonyi Gábor lemondása engem is ala­posan elgondolkodtatott- Távo­zásomnak két alapvető oka van. Az egyik az, hogy jő ideje mit sem számított elnökségi tagsá­Qökdb őbusUf Iliiül ,. (2><yW " ( f őm, teljesen feleslegesnek reztem ottlétemet, mindegy volt, hogy mit mondok, állás­pontom nem juthatott érvény­re. A másik indoka lemondá­somnak az, hogy tovább már nem kívánom adni a nevemet egy elfogadhatatlan gyakorlat­hoz. Nevezetesen ahhoz, hogy nálunk jó ideje sokkal gyen­gébb úszók sokkal jobb mene­dzselést, több lehetőséget kap­nak, mint tehetségesebb társaik. Kérdem én: milyen alapon? Mostanra lett elegem az egész­ből, s jutottam el arra a pont­ra, hogy lemondási szándéko­mat döntéssé érleljem, kész ténnyé tegyem. n sakk-vb előjátéka: vesztegetés és bomba Bár csak hétfőn kezdődik a két szovjet sakkozó, a /kétszeres világelső Garri Kasz- parov (27) és az exvilágbajnok Anatolij Karpov (39) mérkőzése a férfi egyéni vi­lágbajnoki címért, a 24 partis finálé „elő­játékáról” már /megérkeztek az első hír­ügynökségi jelentések. Kaszparov menedzsere, Andrew Page egy megvesztegetési kísérletről számolt be. A menedzser állítása szerint a világbaj­nok egyik tanácsadóját arra akarták rá­venni, hogy árulja el a sakkozó edzés- programját. A tekintélyes pénzösszeggel „támogatott” ajánlatot Zurab Azmajpa- rasvili — akit felkerestek — visszautasí­totta. Nem sokkal később Grúziában Az- majparasvili anyósa postaládájában petár­da robbant, s egy meg nem nevezett hölgy könnyebb égési sérüléseket szenvedett. Page nem Karpovot gyanúsítja, s hatá­rozottan mondta: „Egy másodpercig sem gondoltam ar­ra, hogy Garri vetélytársa állna a történ­tek mögött”. Moszkvában az a hír járja, hogy Az- majparasvili 100 ezer dollárt kapott vol­na, ha elárulja Kaszparov programját. Egyelőre ismeretlen az a személy, aki az állítólagos megvesztegetési kísérletet tette, és az is, kinek a megbízásából járt el. Kaszparov és Karpov korábbi találko­zói sem voltak mentesek a „sötét ügyle­tektől”, sőt, már megvesztegetésre is volt példa. BÉKÉS MEGYEI IZUslUETiW Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám, Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) ,21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dí> egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 56ÓO. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom