Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-30 / 254. szám
,1990. október 30., kedd Még egyszer (?) a kultúra szerkezetváltásáról Hz állásfoglalás elkészült... Eszti néni „árvaháza” Csak egy kislányt szerettek volna... hlóször egy fiút kaptunk, egy kis feketét — mondja Eszti nénj Fotó: Kovács Erzsébet „Kultúra, szerkezetváltás előtt" — ezzel a címmel tájékoztattuk olvasóinkat szeptember 28-i lapunkban arról a rendezvényről, melyet a Békéscsabai Ideiglenes Szabadművelődési Tanács szervezett kulturális szakemberek és négy párt hely^ szervezetének képviselői részére. A téma, amelyet megvitattak : a város kulturális életének lehetőségei, az ön- kormányzat kulturális feladatai. A nézetcsere eredményes volt, hiszen azóta elkészült egy közös állásfoglalás arról, mit tartanak a helyi önkormányzat legsürgetőbb közoktatási és kulturális feladatának az MDF, a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ békéscsabai szervezeteinek, valamint a Békéscsabai Ideiglenes Szabad- művelődési Tanácsnak a képviselői. Pál Miklósné, ez utóbbi titkára is elengedhetetlennek tartja — csakúgy, mint az állásfoglalás többi aláírója —, hogy „az önkormányzati testület a város kulturális életének koordinációjára hozzon létre egy szakértő önkormányzati bizottságot, amely az iskolák, a közgyűjtemények, a köz- művelődés, a tudományos kutatás, a művészeti élet, és az ezekhez kapcsolódó hazai és nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozik.” Erről kezdjük a beszélgetést ... — Az önkormányzatokat a törvény csak arra kötelezi, hogy pénzügyi és ellenőrzőbizottságot hozzanak létre, ám én úgy' gondolom, egy ekkora városban elengedhetetlen kulturális bizottság létrejötte is. Elképzeléseink szerint, ha a bizottság mondjuk 7 tagú, abból 4 — ezt is törvény szabályozza — önkormányzati képviselő, a további három a közművelődés, a művészetek, illetve az oktatási intézmények képviselője lenne. Ez utóbbi megválasztása — közös fórum, iskolaszék híján — bizony nem megy majd egykönnyen, de szükségességéhez, úgy hiszem, nem fér kétség. — Mikorra várható a bizottság létrejötte? — A békéscsabai önkormányzatra rengeteg sürgető feladat vár, ám én bízok benne, hogy év végére ez a kulturális bizottság is megkezdheti munkáját. Lesz teendője bőven. Például haladéktalanul át kellene tekintse az önkormányzati fenntartású, vagy támogatású kulturális szervezetek működtetésének szakmai, jogi és gazdasági feltételeit. Mindenütt nagyon várják a megerősítést, hogy: „működjetek, nyugodjatok meg, dolgozzatok, számítunk rátok!” — És ha nem számítanak? — Bízunk benne, hogy nem így lesz, de akkor azt is közöljék az adott intézménnyel, mert az is jobb a hónapok óta tartó bizonytalanságnál. Legalább ilyen fontos feladat — ha nem is ennyire sürgető — felülvizsgálni a város művelődési intézményeinek, eseményeinek a nemzeti kultúrában betöltött szerepét. Hogy csak egy példával éljek: a báb- fesztiválnak meghatározó szerepe van egész nemzeti kultúránkban. — Az állásfoglalás foglalkozik a kulturális intézmények személyi, vezetési feltételeivel ... — A vezetőket várhatóan pályázat útján erősítik meg (vagy váltják le). Fontosnak találjuk, hogy a munkahe- ’ lyi közösségek, és az intézmény használóinak véleményét is kikérjék e kérdés- ben. — A városban működő megyei intézményeknek mi lesz a sorsa? — Az ifjúsági házon és a mezőmegyeri művelődési házon kívül, szinte minden további intézményt ide sorolhatunk. A múzeum, a művelődési központ... Sorsúkról mihamarabb dönteni kell. Ami az önkormányzat kezébe kerül (vagy ott marad), biztosítani kell működési feltételeit, a támogatások rendszerének a tevékenységre hangolt átalakításával. — Állásfoglalásuk utolsó előtti pontja így fogalmaz: „zárolja — mármint a kulturális bizottság — a kulturális területen meglévő ön- kormányzati vagyont!” Miért van erre szükség? — Az állam vagyonáról, pénzéről van szó. Magántulajdonba, egyesületi tulajdonba, alapítványba kerülésük könnyen e vagyon elherdálását jelentené. — És azok a gazdasági szervek, melyek kulturális intézményeket tartanak fenn? — Velük is fel kell vennie a kapcsolatot a majdan megalakuló kulturális bizottságnak, hogy e közösségi, összejöveteli helyek megmaradjanak. Gondolok itt a vasutas művelődési házra, a téglagyár összejöveteli hfelyére és néhány — sajnos egyre kevesebb — társukra. Állásfoglalásunk megvalósításában egyébként a Békéscsabai Ideiglenes Szabadművelődési Tanács készséggel segít egy szakmai tárgyalócsoport létrehozásával. — Amennyiben igény lesz rá ... — Természetesen. Mi mindenesetre készen állunk e feladatra. N. A. Eszti néni korán kel. Megteríti az asztalt, elkészíti a kávét, kakaót, miegymást. Aztán indul ébreszteni a gyerekeket. Először a nagyobbakat: a hetedikes Csabit, a hatodikos Lacit, aztán az elsős Erikát és az óvodás Zolit. Az ötödik, Pista csak hétvégeken jár haza; juhásznak tanul Gyo- mán. Megreggelizteti mindegyiket, aztán elindítja őket iskolába, óvodába. A kertajtóból még utánuk szól, hogy a nagyok ügyeljenek a kicsikre, no és délután időben induljanak haza. Miután így szárnyra bocsátotta őket, hozzálát a házi munkához. 'Ha sok a szeny- nyes, bekapcsolja mind a két mosógépet. Rendet rak valamennyi szobában, aztán indulás ki a kertbe. Most éppen libát töm Eszti néni. Persze nem egyedül, segít a lánya, meg a férje. A nehezebb munkát lassacskán bírja, hisz a szivével százalékolták le jó pár éve. Ma is rosszul lett, hokiséi ték az orvosi rendelőbe. Persze, ezt nem mondja meg majd a gyerekeknek, hisz minek felzaklatni őket? Amíg nála laknak — ezt megfogadta —, nyugodt életük lesz. Boetsch Mihályék most öt gyereket nevelnek. No, meg ott a két édesszülött, de hát azok már felnőttek, kirepültek otthonról. Kettejüknek meg olyan csendes volt a ház! Először egy kislányt szerettek volna ... — De hát fiút adott a gyulai Gyivi, egy kis feketét. Aztán még egyet és rnég egyet, végül öten lettek. Ketten már elkerültek, sajnos, az egyikből nem lett becsületes ember. Pedig munkát szereztünk neki itt Vésztőn, a vasútnál. Nem bírt az erejével, verekedett, meg ivott is. Pedig mondtuk neki: mindegy fiám, mit dolgozol, csak rendes ember legyél. Másik faluba került, egyszer- kétszer még hazajött, aztán elmaradt. Tán jobb is! — legyint keserűen Eszti néni. — Tudja, annyi rosszat láttak otthon — szól közbe a férje — nem könnyű megmagyarázni nekik: ezt szabad. azt meg nem. Itt van például ez a Csábi gyerek. Szinte a vérében van, hogy ami megtetszik neki, azt elemeli. Az anyja zsebes, ha kikerül a börtönből, pár nap múlva újra elkapják. Kicsi korától ezt látta a Csabi... — Pedig amúgy olyan ügyes, jószívű gyerek — védi Eszti mama. — Ha látja, hogy fáradt vagyok, nem érzem jól magam, azt se iudja, mit segítsen. Különben a többiek is igazán szófogadó, dolgos, illemtudó gyerekek. A tanulással sincs különösebb gond. Erika a legszorgalmasabb : majdnem mindennap hozza a piros pontot. Ha tudná, hogy bántak azzal a kislánnyal! A mostohaapja agyba-főbe verte. Kórházi kezelés után, nagyon rossz lelkiállapotban • került ide. Ma már kiegyensúlyozott, de ha meglátogatja az anyja és mindenfélével teletömi a fejét, hogy viszi haza, meg hasonlók, akkor egy pár napig remeg, ideges Mondtam is a múltkor: jobb, ha békén hagyja a gyereket. De hát beszélhet ezeknek az ember... Valamelyik utcabeli asz- szony megjegyezte egyszer: Tán árvaházat nyit, Eszti néni ? Mások irigykednek, számolgatják, mennyi pénzt vesznek fel a gyerekek után. — Nem csinálunk mi ebből titkot — mondják. — A gondozási díj és a családi pótlék az öt gyerekre havonta húszezer forint körül van és ehhez jön még a ruhapénz. Aki gyereket nevel, az tudja: ennyi pénzből nem nagyon lehet ugrálni. Különben, aki irigykedik, próbálja meg! Kilenc év telt el azóta; hogy az első fiúcskáit kihozták. Példájukat követte Margit lányuk; férjével ő is elvállalta öt gyerek nevelését. Így aztán vasárnaponként hangos a környék. Tíz „testvér” szaladgál, hancúrozik az öreg ház udvarán . . . Gubucz Katalin Mozgáskorlátozottak az űrt ’92 fesztiválon A gyulai egyesület lakásépítést tervez Ráfi Róza jókedvű, tevékeny, mozgékony, segítőkész ember, ő a gyulai mozgás- korlátozottak egyesületének elnökhelyettese. A minap szerkesztőségünkben járva életükről, terveikről mesélt: — Tízéves a gyulai egyesület — mondta' Róza —, Mekis Pali bácsi az elnök, szinte az alakulástól (én is emlékszem rá, amikor a kezdet kezdetén gyakran felkeresett, Trabant Hycomatjá- vbí az udvarunkra gördült, és azután autózott intézményről intézményre, hogy ügyeiket rendezze és valamit. tehessen sorstársaiért — a szerk.). Szóval, dolgozunk, var» egy tenyérnyi fogadóirodánk a Béke sugárúton, sokan fordulnak hozzánk segítségért. A napokban éppen a gyulai sorstársak lakóhelyét térképeztem fel, a városban 278-an vannak. Kell, hogy tudják, kát hol találunk. ha valaki segítségre szorul. Egyébként a környező településeken élőkkel együtt a taglétszámunk 804. A megyében doigozó többi egyesülettel (Békéscsaba, Szarvas, Oroahá/a. Gyoma- endrőd) igyekszünk jó kapcsolatot tartani. Az egyre vékonyabban csordogáló állami támogatásokon kívül miből csurrancseppen a magukfajta humán egyesületeknek? Talán vállalati pénzekből, netán alapítványokból, vagy együttérző, módosabb magánemberektől. Ha nem szívesen, de előfordul az Is, hogy kémek valakitől, mert kérniük kell. Ilyenkor nemegyszer hallják a megalázó elutasítást: „Ne haragudjanak. másoknak már adtunk, vagy éppen a megyei egyesületnek utaltunk át pénzt, s a mi lehetőségeink is végesek.” — Nem kenyerem a panaszkodás — magyarázta Ráfi Róza. — Pusztán felháborít, ha az úttestre festett mozgássérült jelre egészséges gépkocsitulajdonos parkol, és a két bottal, járógéppel, műlábon nehezen mozgó embernek nem jut, vagy csak távol kerül üres hely. Miért közömbösek mások az ilyen egyszerű, áldozatot senkitől nem kívánó dologban is. Gyulán mozgás- sérültek részére tolókocsival megközelíthető telefonfülkét alakítottak ki. Vandál kezek ezt is nemegyszer tönkreteszik. Isten őrizz, hogy bárkinek rosszat kívánjak, de bárkivel előfordulhat, hogy súlyos sérülést okozó betegség. vagy baleset sújtja. Kérem, gondoljanak erre! Vidámabb dolgokra váltottunk. Róza szereti a szépet, a művészeteket, verseket is ír. A mozgáskorlátozottak első országos kulturális fesztiválján negyedik helyezést ért el. Most újra szervez, hogy Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye moz- gáskorlátozottai is jelentkezzenek a Tatabányán 1992. június 21—24. között megrendezendő II. Országos Művészeti Szemlére, az Art ’92 fesztiválra. —• Először helyi selejtezőre várjuk a jelentkezőket — hallottuk a részleteket. — Irodalom, képzőművészet, gyermekrajz, fotó és videofilm, ének-zene, előadóművészet. és egyéb kategóriában indulhat bárki közülünk. Április 30-ig jeligésen lehet benyújtani a pályázatokat a területileg illetékes mozgáskorlátozott egyesületnél. Jó lenne, ha minél több sorstársunk legalább átmenetileg elfeledkezne a gondjairól és velünk szórakozna a kulturális fesztiválon. A gyulai egyesület szép eredményeket is elkönyvelhet. A városi egészségügyi osztály amiben segíteni tudott, segített. Kikérte véleményűiket a gépkocsielosztásban, közbenjárt a rászorulók közgyógyellátásában. Az egyesület kerekes tolószéket ad kölcsön, járókerekeket szerzett, a városi utcákon megpróbálta könnyebbé tétetni a közlekedést. A mozgáskorlátozottak lakáshoz juttatásához, lakásfelújításához, használhatóvá tételéhez 150 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesülhetnek az egyesület javaslatára. Most egy újabb vállalkozó egy újabb ötlettel jelentkezett: — A Pamtaeoop Kisszövetkezettel közösen tervezzük, hogy mozgássérültek részére lakásokat építünk. Gyula egyik külső, de jól megközelíthető területén alakítanánk ki ezeket. Az emeleti részen fiatal családok kaphatnának helyet, akik vállalnák a mozgáskorlátozottak egészség- ügyi és egyéb felügyeletét, segítségét. A Népjóléti Minisztérium is hozzájárulna az építéshez, ezért mozgás- korlátozott fiataloknak adnánk lakást a budapesti Marcibányi téri otthonból. Mostani árak szerint megközelítőleg húszezer forint lenne a kész lakások négyzetméterenkénti ára. Kedvezményes kölcsönnel, némi állami támogatással, a sorstársok meglévő lakásának, házának értékesítésével talán összejöhetne az építési költség. Ezek a lakások örököl- hetőek lennének, és ez sem utolsó szempont. Róza sorolja a terveket, vágyakat, a már megvalósított kisebb-nagyobb eredményeket. Nemrég adott el például húszezei darabot egy sárgarigós kifestőkönvv- ből. A bevételt a beteg gyermekek gyógyítására fordítják ... Bede Zsóka
