Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-24 / 249. szám
1990. október 24., szerda Szigetelőlemez Ausztriába 11 Kemikál nem hagyja magát Ügy tűnik, a Kemikál újkígyós! szigetelőlemez-gyárában nem okoz termelési ■gondot a politikai életben tapasztalható forrongás. Náluk most is döntően a termeléssel foglalkoznak és nem is akárhogyan. Polonka György igazgatótól megtudtuk, hogy jól sikerült az első háromnegyed éves gazdálkodásuk, árbevételük megközelítette az 500 millió forintot, s bíznak abban, hogy év végére meg lesz a,tervezett 612 millió forintos árbevétel. Ami még dicséretesebb, és szinte hitetlenkedve hallottuk, hogy az egész évre tervezett 100 millió forintos nyereséget nemcsak hogy háromnegyed év alatt teljesítették, de máris 8 millió forinttal túlszárnyalták! Pedig nem javult jobban a gazdasági helyzet és környezet, éppúgy, mint a többi termelő vállalatnál. Az építkezések ütemének lelassulása miatt a korábban keresett és nagy mennyiségben felhasznált szigetelőlemezek iránt megcsappant a kereslet. A 15 fajta és különböző minőségű építőalapanyagból így is nem kis mennyiséget, 10 millió négyzetméternyit gyártottak! Ezeket főleg a tüzép-telepek- re szállítják és építőipari vállalatok megrendelésére gyártják. Az elmúlt évben — éppen a mérséklődött kereslet miatt — új piacok után néztek, elsősorban külföldön. Sikerült is mintegy félmillió négyzetméternyit eladni a szomszédos Ausztriában, ámbár azt nem lehet állítani, hogy túl sok hasznuk lenne rajta. De a gyár nem állhat le, termelni kell még abban az esetben is, ha termékük nem is okvetlen nyereséges külföldön. Hiszen nem feledhető: a gyár 230 helyi lakosnak biztosít megélhetést. Sajnos gépsoraikkal — azok elavultsága miatt — nincs okuk a . dicsekvésre, világszínvonalú minőséget sem tudnak előállítani, hiába van meg hozzá a megfelelő szakember- gárdájuk. Mindezek ellenére a gyár vezetése mindent elkövet, hogy dolgozóik tisztességes bérhez jussanak. Az idén már két lépcsőben 35 százalékkal tudták növelni a fizetéseket, s ezzel év végére az átlagbér várhatóan megközelíti a 150 ezer forintot. Mivel az üzem egész évben három műszakban termel, ezért év közben a gépek karbantartására, felújítására nincs módjuk. Novemberben mérséklik a gyártást, és ekkor kezdenek a gépsorok karbantartásához, felújításához. üjság még a gyárban, hogy az előző évekhez hasonlóan az idén is október végén ötletnapot rendeznek, ahol újításokat, ésszerűsítéseket várnak a dolgozóktól. Ilyenkor általában 8-10 újítás érkezik be, illetve ültetnek át a gyakorlatba. B. O. Kelet-Európa összeroppanhat... Magyarországon ötven százalékkal több energiát használnak fel ugyanannak a terméknek az előállításához, mint a fejlett országokban. Jóllehet, ez a pazarlás Romániában és a Szovjetunióban háromszor ekkora, minekünk épp elég a saját bajunk. Márpedig az öbölválság akkora fenyegetés a magyar gazdaságra, amelynek súlyát mi még talán nem is érezzük. A nemzetközi pénzügyi világ, és a gazdasági sajtó azonban úgy véli, hogy a kelet-európai országok számára akár végzetes is lehet a kuvaiti konfliktus miatti olajárrobbanás. Ez a csapás a lehető legrosz- szabbkor jön — írja a tekintélyes angol gazdasági lap. A volt szocialista országok ugyanis már irányt vettek a szabad piac felé, de még egyikük sem jutott el odáig, hogy a reformok kedvező hatással érződnének. Egyelőre a lakosság csak az átalakulás terheit szenvedi, és ez a válság még nem érte el a mélypontját. Miközben a volt szocialista országoknak a teljes gazdasági rendszerüket át kell alakítani — ami önmagában is példa nélküli vállalkozás — hirtelen érte őket az újabb csapás: az energiasokk. Márpedig — így a lap — rövid távon a kelet-európai országok nem sokat tudnak tenni az olajszámla lefaragásáért. Az energiamegtakarítás ugyanis maga is igen költséges dolog és egy jól működő, magas technikai színvonalú gazdaságot feltételez. A lap szerint további hendikep, hogy a kelet-európai változások fénye az elmúlt hónapokban megkopott, a világ egy új, még fel sem mért nagyságú konfliktussal áll szemben, az öbölválsággal. Amikor egy olyan diktátor, mint Szaddan Húszéin, elszabadul, a kelet-európai kérdés óhatatlanul leértékelődik. Márpedig a kommunista rendszerek bukásával korántsem szűnt meg a politikai veszély Kelet-Európábán. Ha a gazdaság ezekben az országokban összeomlik, amihez a mostani olajárrobbanás jócskán íiozzá- járulhat, akkor létrejöhet egy kapitalizmusellenes, kommunizmusellenes és nyugatellenes nacionalista politikai képződmény — írja a Financial Times. Ezért a lap sürgeti, hogy a Nyugat mielőbb nyújtson hathatós segítséget ezeknek az országoknak. Mindenekelőtt a szociális védőháló kifeszitéséhez kell támogatás, hogy azok a munkások, akik elveszítik állásukat, valamiféle egzisztenciát teremthessenek maguknak és családjuknak. A lap szerint a kelet-európai térségnek a legrövidebb időn belül évi tízmil- szüksége a gazdasági összeomlás elkerülésére. „A kommunizmus összeomlását hangosan ün- liárd dollár támogatásra van nepelték, mint a nyugati értékek győzelmét: nem hagyhatjuk, hogy ez az ünneplés katasztrófába csapjon át a nyugati támogatás hiánya miatt»' — írja a Financial Times. IOANN IS CRYSOSTOMIOMH IM í ÉPISTOL AM PRiM % AD TI MOTH \M PÍR ABROSSVM MOX.AOYAI! H magyar minőséggel nincs baj, csak az árral... Kner-könyv! t sir mm B m A Helikon Kiadó részére készül a Bibliotheka Corviniana a címlap alján, középen a magyar címer kettős keresztje látható Fotó: Gál Edit Kella 1949 óta minden esztendőiben, október elején megrendezik a nemzetközi könyvvásárt Frankfurtban. A premier évében mindössze kétszázöt német kiadó hozta el könyveit a Paulskirchébe, most, az idei megmérettetésen 89 ország négyszázezer könyve szerepelt a Majna menti vásárváros hatalmas területű kiállítóstandjain. 1976-tól egy-egy központi téma uralja a rendezvény hangulatát. Ez, a kísérlet La- tin-Amerika bemutatkozásával indult, majd A gyermek: és a könyv címszó határozta meg a könyvesek seregszemléjét. Később Fekete-Afrika, Olaszország, majd Francia- ország következett. Az idei központi téma Japán volt, jellegzetes, titokzatos, elegáns és nyugodt világából hoztak ízelítőt a távol-keleti könyvek. De nem csak ezért volt más ez a frankfurti vásár, mint a többi. Akárhogy is nézzük, világtörténelem zajlott ott a rendezvénnyel egy időben: október 3-án, éppen a két Németország újraegyesítésének napján nyitották meg a vásárt. Csoda, ha a könyv nemzetközi ünnepére ezúttal kevesebb fény és figyelem jutott? — Német földön nagy hagyománya van a nyomdaipari gépek, a csomagolóanyagok kiállításának és természetesen a könyvvásároknak — mondta Darida Pál, a Kner Nyomda kereskedelmi és termelési igazgatója, amikor a legfrissebb frankfurti tapasztalatokról, élményekről kérdeztem. — Az európai könyvvásárok közül az egyik leghíresebb a frankfurti; sőt, világviszonylatban is nagyon jelentős. — Az idei kiállításon több mint nyolcezer kiadó, gyártó volt jelen. Hazánkat neves kiadók és külkereskedelmi ügynökségek képviselték. A Kner Nyomda nem önállóan, hanem a kiadókhoz csatlakozva, meghívottként vett részt, többek között az In- terpress Kiadón és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül, mivel ez a két fő tárgyalópartnerünk a Nyugatra készülő könyveinkkel kapcsolatban. Ott volt a Corvina, a Helikon és számos újonnan alakult kft. A vásáron üzleteket kötnek, és ezekbe a tárgyalásokba a kiadók bevonják a nyomdai szakembereket, mintakönyveket kapunk, árajánlatokat adunk... — ... és a standokat ékesítik évről évre legszebb kiadványaik. — Nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy könyveink bírják a nemzetközi megmérettetést, minőségben különösen. Elég nagy területen található ez a vásár, talán hat többszintes pavilonja van, mindent szinte nem is lehet áttekinteni. A legkülönfélébb könyvekkel találkozhattunk, szépirodalommal, művészeti, gyermek- és ifjúsági művekkel, egészen speciális kiadványokkal, sok színes naptárral. A magas művészi igé-' nyű, színes, illusztrációkkal ellátott termékek kategóriájában a Kner-könyvek minőségben állják a versenyt. — Keresik a Kner-köny- veket a nagyvilágban? — Jelentős az érdeklődés, de nagyon nyomott árszintet akarnak elérni a megrendelők. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a nyugat-európai kiadók azért jönnek Magyarországra, mert mint tőkés vállalkozók hasznot akarnak húzni. Ezért a nyugati könyvárak alatti szintet akarják elérni, illetve árban versenyeztetnek bennünket a hasonló helyzetben lévő csehszlovák, lengyel, jugoszláv nyomdákkal és kiadókkal, amelyek árszínvonala alacsonyabb, mint a miénk. Kétségtelen, hogy a magyar minőséggel nincs problémájuk, csak az árral. — A könyv ára két fő tényezőből áll össze, az egyik az alapanyag ára, ami a mi helyzetünkben általában adott. Egyrészt nyugati alapanyagokkal dolgozunk, ami aránylag stabil árszínvonalat jelent, másrészt a hazai papíripari vállalat alapanyagaival. Ez utóbbiak minőségben olykor felveszik a versenyt más szállítmányokkal, viszont jelentős árugrásokkal is járnak, ebben az évben 30-40 százalékos árváltozások is voltak. Ezt az ugrásszerű áremelkedést a nyugati piac nem fogadja el. Itt kezdődnek a nehézségek. A másik tényező a műveleti —ár, ami a nyomda tevékenységén keresztül jelenik meg, és itt vannak feladataink, hogy a költségeinket a lehető legminimálisabb szintre csökkentsük és ezáltal Versenyképesebb árajánlatokat tehessünk. Niedzielsky Katalin II gazdaság világa KELL A KGST... A kelet-európai országok kísérlete gazdaságuk átalakítására kudarcba fulladhat, ha a Nyugat nem enyhít adósságterhükön — mondja Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke Brüsszelben, egy, a Kelet-Európa gazdasági helyzetével foglalkozó konferencián. Ha nem sikerül megoldást találni az adósságteher enyhítésére a gazdasági átalakulás legnehezebb és legdrámaibb szakaszában, félő, hogy az adósságok terhe semmissé teszi a működő, piacösztönző költségvetési szerkezetek érdekében tett erőfeszítések kedvező eredményeit —■ mondta. * * * ROMÁNIA: FEKETÉZŐK EZREI A decemberi felkelés óta először Romániában az emberek üres polcokat találnak az élelmiszerüzletekben. Mindezért a feketézőket teszik felelőssé, akik felvásárolják a termékeket és megnövelt áron adják tovább — közölte a román televízió. Bukarestben * az üzletekből eltűnt a cukor, a hús, az étolaj és a bor, hiány van zöldségekből, és gyümölcsökből. Ugyanakkor dacolva a rendőrség ellenőrzésével, feketézők ezrei kínálják termékeiket az egyre több helyen megjelenő piacokon a normális ár két-háromszoro- sáért. Legdrágább az olcsó munkaerő Az úgynevezett szocialista modell azon alapult, hogy a gazdaság fejlesztését a fogyasztás rovására lehet megvalósítani. A 20. századi sztálinista modell tehát a 19. századi tőkés iparosítási elvekre épült. Akkor a kor termelőerőiből fakadóan valóban az volt az iparosítás útja, hogy olcsó munkaerővel és a szabad világversenytől elszigetelve, mesterségesen védve kell az ipari bázist létrehozni. Ennek az iparosítási útnak volt is sikere. Ma nincs olyan gazdaságilag fejlett ország, amelyikben nem volna szűk keresztmetszet az igényes, a magasan kvalifikált munkaerő, ugyanakkor nem jelentenének foglalkoztatási gondot a képzetlenek. Mindezt meggyőzően bizonyítja az a tény, hogy amíg száz éve a tőke oda áramlott, ahol olcsóbb volt a munkaerő, ma oda áramlik, ahol jó. Történik ez annak ellenére, hogy a jó munkaerő viszonylag sokkal drágább lett. Amíg a század elején az angol és a kínai bérszint úgy aránylott egymáshoz, mint 5:1, ma a svájci és a kínai aránya 50:1. A tőke mégis sokkal inkább megy oda, ahol drága a munkaerő, mint oda, ahol képzetlen, rosszul motivált. Mindez megfogalmazható vállalkozói szinten is. Korábban a bérekkel kellett takarékoskodnia annak, aki a világpiacon versenyképes akart maradni, ma a létszámmal. Ma éppen ott termelnek a legolcsóbban, ahol a legmagasabb a bérszint, de a legalacsonyabb az igénybevett létszám. Ezen az alapon is belátható, hogy mennyire a múlt század szellemét képviselte ebben a tekintetben a sztálinizmus, amely megtűrte az elképesztő mértékű kapun belüli munka- nélküliséget, de elképesztően alacsonyan tartotta a bérszínvonalat. Ennél azonban semmi sem drágítja meg jobban a termelést. Mindennek a szem előtt tartása azért roppant fontos, mert gazdasági reformunkat teljesen hamis irányba terelheti, ha szociálpolitikai meggondolásokból nem teszünk ‘erélyes lépéseket a kapun belüli munkanélküliség felszámolására, hanem arra ösztönzi a gazdasági mechanizmus a vállalatokat és intézményeket, hogy maximálisan takarékoskodjanak a létszámmal, ugyanakkor bánjanak nagyvonalúbban a bérszínvonallal. Ez a veszély azért fenyeget, mert szinte betegessé vált a munkanélküliségtől való félelem. Ez is múltszázadi félelem. Akkor igaz volt egyrészt, hogy a munkanélkülit az éhezés, a megalázottság jellemezte, másrészt, hogy a felesleges munkaerő foglalkoztatása nem bosszulta meg magát nagyon a hatékonyságban. Korunkban csak ott alacsony a munkanélküliek száma, és csak ott magasak a munkanélküli segélyek, ahol a vállalkozók nem tűrik meg a kapujukon belüli munkanélküliséget. Ezzel a ténnyel szemben nem találunk egyetlen ellenpéldát sem. Viszont a kapun belüli munkanélküliség állami támogatása mindenütt gazdasági válságot általános elszegényedést hozott. Az elbocsájtásokat ellenzők azzal érvelnek, hogy az átállás óriási munkanélküliséget okozna, tehát fékezni kell a belső munkanélküliség leépítésének az ütemét. Ez a logika a gyakorlatban sehol nem igazolódott. A sok új munkaalkalom csak ott jön létre, ahol olcsóbb lett a termelés. Olcsón termelni azonban csak jól megfizetett, de kis létszámú munkássággal lehet. Ezt ma már a hazai példák is igazolják. Az új vállalkozások mindenütt létszámtakarékossággal és béremeléssel javították meg a hatékonyságot. Azt minden kisvállalkozó tudja, hogy neki nem a magas bér, hanem a nem megfelelő munkaerő a drága. Ma azok a vállalkozók gazdagodnak, akik a náluk sokkal jobban felszerelt állami vállalatoknál sokkal magasabb bért fizetnek, de elküldik azt, aki nem felel meg a munkahelyi igényeknek. Végül azt is látni kell, hogy munkafegyelem csak ott alakulhat ki, ahol jól élni csak jól végzett munkával lehet. Márpedig náunk ma a termelés elsősorban azért drága, mert nem megfelelő a munkafegyelem. Ezt természetesen nem a 19. századi eszközökkel lehet elérni, hanem azzal, ha irigylésre méltóan csak az élhet, aki képességei legjavát nyújtja. Ebben az esetben a vállalkozónak akkor is olcsó az ilyen értékes ' munkaerő, ha drágán kell megfizetni. Kopátsy Sándor
