Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-21 / 248. szám

o 1990. október 21., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Hetven éven felülieknek Ingyen! Győzött a harmadik évezred Egy nap kikapcsolódás után A labdarúgó NB 1 10. fordulójában szombaton és va­sárnap is pályára lépnek(tck) a csapatok. Tegnap ját­szották: Ferencváros—Videoton 4—0, Siófok—Vasas 1—2, Szeged—Pécs 0—2, Ú. Dózsa—Váci Izzó 0—2. Vasárnap: Debrecen—Bp. Honvéd, Veszprém—Bp. Volán, Tatabá­nya—MTK-VM, Bcs. Előre Spartacus—Rába ETO, jv.: Stamler (Lázin, Vad). Valamennyi vasárnapi mérkőzést 13.30 órakor játsszák. a Rába ETO éllen, s eddig a győri gárda hálóját nem vettem be egyszer sem, de ha a győzelemhez ez szük­séges. most mindenképp sze­retnék gólt rúgni! A békéscsabaiak várható kezdőcsapata: Gulyás — Ott- lakán. Szenti, Zahorán, Ta- kó — Belvon, Csató, Csaná- losi, Horváth — Miklya, dr. Kovács. Érthető, hogy a Viharsa­rokban a hét közepén is még rendkívüli mértékben sok­kolta a játékosokat és a ve­zetőket egyaránt az elma­radt Videoton—Békéscsaba bajnoki mérkőzés. — Már hazafelé jövet, a buszon eltökéltem, hogy egy napot kihagyunk — mondta Vígh Tibor vezető edző. — Kedden még megmérkőztünk egy előkészületi mérkőzés erejéig a Határőr Dózsa SE NB III-as gárdájával (az eredmény 9—3 volt a békés­csabaiak javára), majd szer­dán pihenőt rendeltem el, sőt fölhívtam a játékosok fi­gyelmét arra, hogy teljes mértékben kapcsolódjanak ki. Bízom benne, hogy nem­csak fizikailag jelentett pi­henőt, hanem „pszichésen” is. Erre szükség volt. hiszen az utóbbi három hét min­den mérkőzése okozott fej­fájást. Az MTK-VM ellen megsérült a fél csapat, a Vác elleni találkozón zsinórban hagytuk ki a gólhelyzeteket, most pedig ugye ez a tag­sági könyv hercehurca visel­te meg az együttest. Viszont ami örömteli: sérültjeink fölgyógyultak, egyedül Ka- sik van a maródiak listáján, aki a Határőr elleni mérkő­zésen sérült meg a bokáján. Hát bizony akad pótolni­valója a lila-fehér együttes­nek — legalábbis ami az ed­dig elhullajtott pontokat il­leti. A sérüléséből nemrég felépült Csanálosi Miklós is így látja, aki azzal egészíti ki: — Túl vagyunk a meg­rázkódtatásokon. most már ne visszafelé nézzünk, inkább a soron következő feladatok­ra összpontosítsuk figyel­münket! Nagyon fontos, hogy teljes a keret, szinte min­denki a fedélzeten van, így komplett csapattal tudunk kiállni a győriek ellen. Ér­telemszerűen nyernünk kell! Ha nem, akkor bizony lesza­kadhatunk a középmezőny­től. Tizedszer lépek pályára 1974—75 MÉRLEG Győrött 1—1 Bcs.-n 1—* 1975—76 5—0 1—1 1976—77 0-1 2—1 1977—78 3-1 3-0 1978—79 2—0 0-1 1979—80 4—1 3-1 1980—81 2—2 1—0 1981—82 í—i O-l 1982—83 5—1 3-2 1983—84 Bcs. az NB Il-ban 1984—85 3—1 1—1 1985—86 4—1 2—2 1986-87 6—1 1-1 1987—88 3—3 2-0 1988—89 2-0 1-2 1989—90 2—0 1—1 Az eredmény a pályaválasz­tó szemszögéből értendő. A hétközbenl Labdarúgó Liga-ülésen megegyeztek a csapatok vezetői, hogy a jö­vőben a 70 éven felüliek — ha ezt személyi igazolvá­nyukkal igazolják — vala­mennyi NB I-es találkozót Ingyen tekinthetnek meg. Ez már a mai mérkőzésen is ér­vényes. Geszti Kupa kettesfogathajtó-verseny A szegedi Martók Sándoré a trófea A közelmúltban harmadik alkalommal rendezték meg a Geszti Kupa kettesfogathaj- tó-versenyt, amelyik immár hagyományosan egvben év­adzáró eseménye is a sport­ágnak. A szervezőknek — a Geszti Egyetértés Tsz, a geszti művelődési ház és a Sarkadi Lovas Klub — se­gítségére volt a hosszúra nyúlt „indián nyár” is. Kel­lemes, ideális időben 12 fo­gat állt rajthoz. A versenyen ott volt — igaz ezúttal csak vendégként — a válogatott Benkő Sándor, a mártélyiak kettesfogathajtója is, mígse- gédhajtója. Kovács Dániel az elmúlt évi kupagyőztest, a gyulai Borsos Bélát segítet­te, aki végül az összetettben a hatodik helyen végzett. A 12 kilométeres maratonhaj- tásra a rendezők négy aka­dályt építettek, míg az aka­dályhajtás 560 méteres pá­lyáját 17 kapu nehezítette. Az első fordulóban öten tel­jesítették alapidőn belül, hi­bátlanul a pályát, és köztük az összevetés döntött. Nagy meglepetésre a sarkadi Fá­bián Sándor 1 másodperccel megverte a későbbi győztes Martókot. Eredmények. Maratonhajtás: t. Martók Sándor (Szeged, Felsza­bad u Lás Tsz), 2. Virág (Fülöp- Kzállás), 3. Kemeosi (Mezöko- vác&háza), 4. Borsos (Gyula), 5. Doresák (Fülöpsaállás), 6. Kru- csai (Szabadkígyós). Akadály­hajtás: l. Fábián Sándor (Sar­kad), 2. Mart ók (Szeged),». Ke­meosi (Mezökováosháza), 4. Ma- koviczkl (Szabadkígyós). 5. Dob­osé k (FQlöpszállás), 8. Hova- nyecz (Kondoros! Lovasklub). Összetett: L Martók Sándor, 2. Kemeosá, X Doresák, 4. Maiko- viczki, 5. virág, í. Borsos. Baranyai Antal — Az időeltolódás miatt nekem már es­te 10 óra is elmúlt — mondta Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, amikor megérkezett egyenesen Pekingből a Magyar Olimpiai Akadémia egyik ren­dezvényére. A jelenlevők felfokozott ér­deklődéssel hallgatták a magyar sport utazó nagykövetét, hiszen a legtájékozot- tabb magyartól, az olimpiai bajnok NOB- tagtól tudhatták meg, hogyan maradha­tott alul Athén — Atlantával szemben — az 1996-os nyári olimpiai játékok rende­zési ügyében. Nekünk, magyaroknak különösen ked­ves helyszín lehetett volna Athén. Egy közeli olimpia több honfitársunk számára elérhető távolságot jelentett volna. A kö­zelmúltban elhunyt dr. Szymiczck Ottó — a TF egykori hallgatója, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia tisztségviselője — megkülönböztetett szeretettel ápolta a ma­gyar kapcsolatait. Az újkori olimpiai mozgalom bölcsőjénél hazánk képviselői is ott voltak. Az alapító tagok között tartja számon Magyarországot a sporttör­ténelem. A százéves évfordulón mégsem a mozgalmat elindító görög főváros lesz a helyszín, hanem az USA délkeleti nagy­városa, Atlanta. — Hogyan történhetett meg? — kér­dezheti bárki. Erre a kérdésre adott ma­gyarázatot Schmitt Pál, a MOB elnöke. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tokiói kongresszusán megjelent 86 NOB-tag dön­tött e fontos kérdésben. Az érzelmek hát­térbe szorultak, győzött a racionális gon­dolkodás. Kockázat nélkül Mint ismeretes, hat város kandidált: Belgrád, Manchester, Toronto, Melbourne, Athén és Atlanta. Belgrád és Manchester jelentkezése mögött taktikai okok húzódnak meg. Ha mondjuk 2008-ban újra jelentke­zik a gazdaságilag megerősödő jugoszláv fő­város, akkor hivatkozhat arra, hogy egy­szer már elutasították. A Manchesterben be­következett futballtragédia miatt az angol sport elvesztette a presztízsét. Az esemé­nyek után késedelem nélkül bejelentették a város rendezési szándékát, hogy a ször­nyű tragédiát mielőbb feledtessék. Minden­ki tudta, hogy a két város jelentkezése meg­alapozatlan. Kockázat nélkül kandidálhat­tak, hiszen világos volt, hogy kiesnek az első fordulóban. Így is történt. Toronto és Melbourne volt a következő két „kieső”. Toronto hiába érvelt azzal, hogy a kanadai nagyvárosban mindenkinek van rokona, hiszen 67 nemzetiség él a vá­rosban békében, egyetértésben. Gyenge a gazdaság Athén .mellett az érzelmek, a szimpátia, a sporttörténelem, a görög nép közmondá­sos sportszeretete szólt. Agitált a görög mi­niszterelnök, felemelte a szavát a száműze­tésben élő (olimpiai bajnok) király is, és 8000 ember leste egyenes élőben a televíziós adást a tengerparti sportcsarnokban. Micso­da ünneplés lett volna, és milyen borzasztó lehetett a csalódásuk! Hiszen száz éve lét­rehozták az újkori olimpiai mozgalmat, és átadták a Földnek. Jelképesen ' őrzik az olimpiai lángot, államköltségen tartják fenn a Nemzetközi Olimpiai Akadémiát. Két lé­tesítményük — a modern stadion és a sport- csarnok — az olimpiára készülődve épült fel. Hiába minden, a racionális gondolkodás az érzelmek fölé kerekedett. A görög gaz­daság gyenge, Athén nincs felkészülve mint­egy 300 ezer turista fogadására. A közleke­dés kezdetleges, az egyetlen metróvonal el­avult. Hétköznapi körülmények között is két óra alatt lehet csak eljutni az Akropo- lisz körzetéből a stadionba. A környezet- szennyezés katasztrofális, a televíziózás, a számítógépes rendszerek kiszolgálásának személyi feltételei nem érik el a világszín­vonalat. Ügy tűnik, mégsem ezek miatt szo­rult háttérbe a görög főváros, hanem az evezős és kajafc-kenu szövetségek nemzet­közi méretű tiltakozása következtében. Ezé- » két a versenyeket ugyanis Athén körzeté­ben nem lehet megrendezni. Az evezős- és a kajak-kenuversenyek tervezett helyszíne Thessaloniki lett volna, mintegy 500 km tá­volságra a fővárostól. A nemzetközi szövet­ségek tiltakozása sikerrel járt, 51 szavazat­tal 35 ellenében Athén maradt alul. Atlanta kampányának sikere felborította az érzelmek által diktált papírformát. A városban készen állnak az olimpiai létesít­mények, másfél kilométeres körzetben min­den megtalálható. A közlekedés és a hír­közlés a harmadik évezred technikáját vo­nultatja fel. A város az amerikai földrész legnagyobb repülőterével rendelkezik. Min­den résztvevőt térítés nélkül látnak vendé­gül. A várost rendkívül sportszerető nép lakja, köztük 70 ezer görög. A lakosság fe­le fekete, mintegy 2 millió afrikai eredetű. Nem nehéz kitalálni, hogy a 16, Afrikát képviselő NOB-tag melyik helyszínre sza­vazott. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy nincs szocialista blokk, ezért nem ér­vényesülhetett egy diktált, oktrojált, „kö­zös’’ elhatározás. Los Angeles és Atlanta között nagyobb a távolság, mint Moszkva és Barcelona kö­zött. Ez egy egészen más Amerika. A ma­gyar sportolók nem panaszkodhatnak. A költségeket a rendezők állják, ezért lehető­vé válik mindazok kiutazása, akik megfe­lelő színvonalon képviselik majd a Magyar Köztársaságot az olimpiai versenyeken. Ha jól megondoljuk, utoljára elég régen, 1932- ben járt magyar sportoló az USA területén rendezett olimpián, hiszen Los Angelesben 1984-ben nem lehettünk ott... Atlanta és a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság valahogy kárpótolni szeretné Athént, hiszen az olimpiai mozgalom nagyon sokat köszönhet a görögöknek. Szó van többek között arról is, hogy a maratoni futást az eredeti helyszínen, Marathon és Athén kö­zött bonyolítják le. (Napjaink sporttörté­neti szenzációja egyébként, hogy egy ma­gyar kutató szerint nem egyetlen futó vit­te a győztes csata hírét a városba. Futott az egész sereg (42 km 195 m-t), hogy meg­védje Athént a tenger felől is.) A sporttörténészekből álló hallgatóság vé­gül is tudomásul vette az 1996-os olimpia helyszínével kapcsolatos tényeket. A vár­ható érzelemnyilvánítás elmaradt. A MOB elnökének két érdekes kérdést tettek fel ezután. Az egyik nagyon gono­szán hangzott. Ismeretes, hogy Schmitt Pál a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Vezető tes­tületének tagságára, a végrehajtó bizottsá- gli tagságra kandidált, de egy 69 éves ve­nezuelai nővel szemben 39:36 arányban alul­maradt. Lesz-e olimpiai csapatunk? — Hogyan élted meg a vereséget? — hangzott a nem túl jóindulatú kérdés. — Ó, nagyon jól! — válaszolt nevetve az egykori élsportoló, az olimpiai bajnok. Leg­alább Barcelonában így többet tudok fog­lalkozni a magyar csapattal. Ez lehetetlen lenne, ha megválasztottak volna. Először vagyok nő által „legyőzve”, és még van időm. A másik kérdés a lehetséges következő helyszínre vonatkozott. Minden NOB-tag meghívást kapott Pekingbe, az Ázsiai Játé­kokra. A kínaiak nem titkolt szándéka az volt, hogy híveket szerezzenek a 2000. év­ben esedékes nyári olimpiai játékok hely­színére. Az elnök elmondta, hogy Peking mellett számítani lehet újra Manchester, Belgrád, Athén és Berlin jelentkezésére. Nagyon jó eséllyel pályázhat azonban vala­melyik ausztráliai nagyváros is. Ez azonban még nagyon messze van, és az is kérdés, hogy minket, magyarokat mennyiben érint Ynajd a kétezredik év olim­piája. Lesz-e olimpiai csapatunk, lesz-e még magyar sport? Ki tudja? Írom e sorokat, és már nem is a görögök­kel történt méltánytalanságok foglalkoztat­nak. Néhány hónappal ezelőtt még annak örültünk, hogy az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokra tizenöt (!) Békés megyei sportoló készülhet a különböző válogatott- keretekben. A görögök az utolsó pillanatig azért küzdöttek, hogy fogadja el a világ az áldozatukat a sportért, pedig náluk sem ép­pen világszínvonalú a gazdaság. Elszomo­rodva látjuk, hogy a százéves magyar ha­gyomány, a kultúránk és a magyarságunk része hogyan megy tönkre a szemünk előtt. A döntésre hivatottak figyelme csak a múlt­ra és a jelenre terjed kt. a jövőt még nem látják. Pedig dönteni kell Budapesten Is, a megyénkben is! Az is döntés, ha nem fog­lalkoznak a sporttal. 1948-ban még romokban hevert az or­szág. Mégis felkészítette és elküldte a leg­jobb sportolóit Londonba, az olimpiára. Élünk, itt vagyunk egy szörnyű háború után is! Ma talán szegényebbek lennénk, mint közvetlenül a háború után? Nem hi­szem! Medovarszkl János BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám, Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda iapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0Ö55 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A mezőkovácsházi Kemecsl István ezüstérmes lett u érád zárón ¥ Fotói ruaku Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom