Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

1990. október 3., szerda Erre azt szálja: szója Reforméletet tanultunk — hatvanan Szilvásváradon Megbabonázott. Mind a hatvanunkat. Tele életerővel, ener­giával. Nem csak beszélt, bizonyított fs. Saját és mások éle­tével, egészségével. Császárné Benke Máriát ismeri ország-világ, ö az, akinek tizenhét évvel ezelőtt ötvenévesen át kellett állnia egy egé­szen más életformára. Nem akart együttélni súlyos nyaki érelmeszesedésével, izületi bántalmaival. — Törődjön bele — mondták az orvosok, — ez van, ezen nem lehet segíteni. Aztán bebizonyította: lehet. (Ezt a módszert később férjén is alkalmazta, aki szintén életveszélyes beteg volt. Ma Mis­ka bácsi 76 éves, egészségesesbb, mint valaha.) Marika Csuta Imréékkel konzultál Mária ti zen-egynéhány éve járja az országot (de meg­hívás alapján eljutott Ang­liába és Olaszországba is) és nevel, tudatot formál. Nem­csak az egészséges életre agi­tál, hanem tanítja — és ezt legalább olyan fontosnak tartja — a helyes jógalég­zést, a lazítás-feszítést. — Ehhez nem kell külön időt szakítani — ecseteli —, hiszen rohanó életünkben ki­nek van sok ráérő ideje? (Bár az egészségünkre iga­zán áldozhatnánk 20-30 per­cet naponta!) Az íróasztal, vagy a gépek mellett min­denki lazíthatja, feszítheti izmait, nagyokat 'lélegezhet, s egy idő után tapasztalhat­ja, mennyit és hogyan ja­vul az egészsége. Beszélgetésünk helyszíne: Szilvásvárad, a Lipicai Ho­tel. Itt rendezték azt a ti­zenkét napos életreformtá- bort, ahová tanfolyamveze­tőnek hívták meg Császár­nét. Hatvanan jöttünk re- forméletvitelt tanulni a Ti­szántúlról : Ceglédről és Jászberényből, Szolnokról és Szegedről, Békésről és Bé­késcsabáról, Hódmezővásár­helyről. Érkezett Zentárói egy doktornő és Kolozsvár­ról egy nyugdíjas mérnöknő. Volt köztünk segédmunkás és kalkulátor, tanuló, műszaki rajzoló és bírónő, fiatalok és idősebbek, nők és férfiak ve­gyesen. (E sorok írója, ami az ét­kezést illeti, sokat szenve­dett. Korgó gyomorral gon­dolt a jó csabai kolbászra és pacalpörköltre.) Húst termé­szetesen nem kaptunk a ti­zenkét nap alatt. Szóját és nyers salátát viszont min­denféle formában. Nem len­nék igazságos, ha bármiféle kifogást emelnék- ellene. — A megszokásról is le le­het szokni angyalom — én is imádtam a jó sült kol­bászt, aztán — látja, na­gyon jól megvagyok. Bár nem is kell meglennem nél­küle, mert szójából olyan kolbászt. hurkát készítek, hogy nincs ember, aki meg­mondaná; nem disznóhúsból készült. — Marika vigasztal. Lehet még szójából tepertőt (finom volt, kóstoltam), pás­tétomot, töltött káposztát és sok finomságot készíteni. (Az első napokban, korgó gyomorral nehéz volt elkép­zelni, hogy valaha is meg lehet szeretni a szóját!) Szívügyem a PCP-sek (sok­ízületi betegség) sorsa. Sike­rült a nyilvánosság segítsé­gével pár súlyos beteget Nyugat-Németországba jut­tatni, innen a megkülönböz­tetett érdeklődés. Jutott ez eszembe azért, mert mellet­tem két PCP-s kislány tor­názott. Jutkáról megtudtam, nagyon súlyos állapotban volt. Édesanyja, miután nem bírta elviselni kislánya szen­vedését és megvárni teljes lemerevedését, keserűségé­ben elhatározta, hogy gyer­mekével együtt öngyilkosok lesznek. Jutkát tolókocsiban vitte-hozta, a kislány man­kóval tudott csak pár lé­pést megtenni. A miskolci anyuka hallott Benke Máriáról, utolsó mentsváraként kereste fel az egészségnevelőt. Marika két­szer két hétig .tanította Jut­kát lélegezni, lazítani, feszí­teni, tornázni. Rávezette a lékúra fontosságára. Ma már nincs tolókocsi, nincs bot, Jutka bízik magában, és ab­ban, hogy még javul az ál­lapota, ha tovább folytatja azt. amit Marikával elkez­dett. A másik kislány, da­gadt térdekkel és ujjakkal alig-alig tudott megmozdul­ni, amikor megérkezett a tanfolyamra. A tizenkét nap után sqkkal olajozottabban, könnyebben mozgott — Az egyik cukorbeteg hölgy, azzal jött ide, úgy engedték el otthonról: a hús­ról le ne -mondjon, szüksége van rá a szervezetének. Mondtam neki, akkor kár volt idejönni! Itt aztán egy deka húst sem kap — így a szigorú Benke Mária. — Ez nem nagyon tetszett a hölgynek, de három nap után meglepve tapasztalta, hogy egészen jól megvan a szervezete hús nélkül. Csi­nálta a tomagyakorlatokat, jókedvvel, elmúlt a stressz. Nem gondolt rá állandóan; bekómál-e vagy sem ... — Mária, látom, tapaszta­lom az önből áradó szuggesz- tivitást. Azt, hogy a tizenkét nap alatt egyetlen ember nem hiányzott a reggeli és délutáni két-két órás inten­zív tornagyakorlatokról. Azt, hogy mind betartjuk az ivó­kúrát, a méregtelenítést. Mit vár ettől a tizenkét naptól, milyen eredményt? — Megszállottan hiszek abban, hogy másként gon­dolkodóként hagyják itt ezt a tanfolyamot. Ez a célom. Ha valaki kételkedik benne, úgy érzi. hogy lehetetlen eredményekéi elérni, annak bizonyítok a saját, a nővé­rem (Benke Étkéről van szó, akit szintén láthattunk a televízióban) és a férjem példájával, de az itteni Ti­zenkét nap alatt elért ered- ' ményekkel is ... Csuta Imréék Békésről ér­keztek. Fiatal házaspár. Azt hinné az ember a baj, a be­tegség messze elkerüli még őket. , — Hogyan, miért szánták rá magukat erre az életre- formtáborra? — Férjemnek voltak olyan problémái, ami miatt rákel­lett térnünk a vegetáriánus életmódra — közli Eszter, aki jóval innen van a harmin­con. — Sokszor az idegeinek sem tudott parancsolni. Kö­zel hét hónapja, hogy nem eszünk húst, hogy légzőgya- korlaitokat végzünk, hogy rendszeresen tornázunk. A férjemnek megszűntek az emésztési problémái, és pár hónapja ingerültnek sem lát­tam. Hiszem, hogy mindket­tőnknek jót tesz ez a reform­életmód. Benke Mária holnap, csü­törtökön tart előadást és be­mutatót Mezőkovácsházán, az Alkotmány út 13. sz. alatt. Béla Vali Ahol száműzték a „fogyatékos” jelzőt (Folytatás az 1. oldalról) normál általános iskolák minden egyes tanulóhoz ra­gaszkodni fognak, holott jó néhányan — képességeiket tekintve — nem odavalók. Fordítsuk meg a dolgot! — javaslom. Mi van akkor, ha olyan gyereket irányít a tanulási képességet vizsgáló bizottság a speciális iskolá­ba, akiről később kiderül, éppenhogy a normál iskolá­ban lenne a helye? Hiszen mint tudjuk, a lassabb, vagy gyengébb felfogású gyerek még korántsem biztos, hogy értelmi fogyatékos is. Állít­ható ez annál is inkább, mert a bizottság nagyon sok esetben fel sem tudja tárni a károsodás okát. Ha pedig a fogyatékosság nem bizo­nyítható (ismeretlen eredetű —< ahogy ez az indoklásokon szerepelni szokott), akkor ve­szélyes lehet úgy dönteni: ennek a tanulónak speciális iskolában a helye. Az igaz­gató azonban megnyugtat. Ilyen esetben — szemben az írás elején bemutatott tör­ténettel — már van vissza­út. Az úgynevezett kontroli- bizottság időnként (gyakran épp a gyógypedagógus ja­vaslatára) felméréseket vé­gez a speciális iskolába já­rók körében. Ha a vizsgálat azt igazolja, hogy a gyerek „túlnő” a speciális tanter­ven, a tanuló visszahelyez­hető a normál iskolába. — Vannak gyerekek, akik­ről a tanulási nehézség té­nye már megállapított, ám ilyen-olyan indokok miatt mégiscsak normál iskolába kerülnek. Sajnos, őket az általános iskola részéről már senki sem kontrollálja eh­hez hasonló módon — só­hajt Nagy Gyula, majd hoz­záteszi: — És ez óriási bűn a gyerekekkel szemben! Beszélgetésünk újra a köz­vélemény által (is!) fogya­tékosnak bélyegzett tanuló­ikra és a szülőknek ettől az iskolafajtától való idegenke­désére terelődik. — Mindebből kiindulva a nyolcvanas évek második fe­lében úgy gondoltuk, egy új típusú általános iskolára van szükség — mondja az igazgató —, amely a tanu­lási nehézségekkel küzdő gyerekek oktatását, nevelé­sét vállalná fel. A fogyaté­kosság címkéjét pedig (ami legtöbb esetben nem is bi­zonyítható száz százaléko­san) végleg száműznénk az iskolánkból! Az 1987-ben kezdett országosan egyedül­álló kísérletünk iránt ma már egyre többen érdeklőd­nek bel- és külföldről egy­aránt. Ezt követően Nagy Gyula igazgató, aki egyébként a kutatás egyik szülőatyja és vezetője is, a kísérlet lénye­géről beszélt. Mint elmond­ta, ötéves kortól van egy kétéves előkészítőjük, amely tapasztalataival segíti a dön­téshozatalban a tanulási ké­pességet vizsgáló bizottsá­got. Az általános iskolai kí­sérlet lényegében ezután startol. — Mi nem tanulással kezdjük az általános iskolát — mondja az igazgató leg­nagyobb meglepetésemre. — Fél évet szánunk a gyerek megismerésére. Különböző játékos feladatok, gyakorla­tok közben igyekszünk meg­tudni, mely képességei fej­leszthetők a leginkább, mi­lyen családi háttér áll mö­götte. Ez a fél év alkalmas arra, hogy elkészítsük azt a haladási tervet, amely csak rá vonatkozik, az adott gyer­mek egyéniségére. Ezt az úgynevezett egyéni fejlesz­tést szolgálja az is, hogy el­töröltük az osztálykeretet. Helyette a megközelítően azonos pszichoszociális szin­tű gyerekek alkotnak egy- egy csoportot. De ezen be­lül is mindenkivel egyénileg foglalkoznak szakembereink. A tananyagok elsajátítását sem tanévekhez kötjük, ahogy ezt az általános isko­lákban szokás tenni. — A fejlesztésben három szakaszt különítünk el egy­mástól. Az alapozó szakaszt, amely körülbelül három évig tart; a középső, intenzív sza­kaszt, amely nagyjából a ne­gyedik, ötödik, hatodik osz­tálynak felel meg; és a fel­ső szakaszt, ahová a 13-14 éves tanulóink járnak. De ezek a határok nem élesek. Ha valaki például három év alatt nem tudja elsajátítani a legalapvetőbb képességeket (olvasás, írás, számolás), ak­kor az addig jár az alapo­zóba, akár a teljes középső szakasz ideje alatt is, amíg valamilyen kis eredményt nem tud nyújtani. Mindeb­ből kiderül, hogy a felső szakaszba két úton lehet el­jutni. Vagy egyenesen az alapozóból, vagy ped'g a kö­zépsőből azoknak, akik már ide eljutottak. Ezért a fel­sőben két típusú tantárgy­szerkezetet is kidolgoztunk attól függően, hogy mely lépcsőről került 'de a tanu­ló. Egy a lényeg: mi az élet­re, a társadalmi gyakorlatra próbáljuk nevelni a gyere­keket. Belőlük nem lösznek vezetők vagy vállalkozók, ezért mi az „ügyfél” szere­pét gyakoroltatjuk velük. — Ezt szolgálják a tanu­lási, közéleti, termelés-gaz­dálkodási és szabadidős te­vékenységi köreink, amelyek más iskoláktól eltérően ná­lunk teljesen egyenértékűek. A polgármester-választás a diákönkormányzaton belül például legalább annyira fon­tos kérdés itt, mint az, hogy valaki tudjon írni, olvasni. Az osztályzást eltöröltük. Méréseket, értékeléseket per­sze végzünk félévenként, il­letve a szakaszon? árokon. Aki iskolánkat elvégzi, bi­zonyítványt kap, melyben igazoljuk, hogy az általános iskolai tanulmányait befe­jezte. Beszélgetésünket két idé­zettel zárja Nagy Gyula, amelyeknek szellemében ok­tatni, s nevelni igyekeznek az idejárókat: „Egyszerre egyéni és társadalmi érdek; hogy ki-ki fejleszthesse ön­magában azt, ami benn».* a legértékesebb, és nmi leg­inkább az örömére szolgál.” És a másik: „Azért vagyunk e világon, hogy valahol ott­hon legyünk benne.” Magyar Mária Ruhát azonnal kap a rászoruló Hogyan támogatja a szegényeket a Vöröskereszt? Naponta hallunk sikeres akciókról: ingyenkonyhákat nyitnak, önkéntesek hadá­nak közreműködésével hasz­nált ruhákat gyűjtenek a rá­szorulóknak. A hazai szegé­nyek ügyének egyik aktív felkarolója a Magyar Vörös- kereszt. — Miért fordult a szervezet /a legelesettebb emberek felé? — kérdeztük Simon :Jánosnétól, a szociális szolgálat vezetőjétől. — Segíteni a bajbajutot­takon, ez a vöröskeresztes munka lényege. S a segítség nem csupán a járványtól és természeti katasztrófáktól szenvedőket illeti meg, ha­nem a szegényeket is. Ma itthon a szegények támoga­tására van a legnagyobb szükség. Sajnos, a helyzet tragikus: 2 és fél millió em­ber, vagyis az ország lakos­ságának egynegyede él ma Magyarországon a létmini­mum. alatt! Már régen nem az öregeiket és a betegeket érinti csak a szegénység; olyan kétkeresős családokat is maga alá gyűrt az inflá­ció, ahol pedig a férj is, a fe­leség is rendesen dolgozik. — Milyen támogatást tud­nak nyújtani a megélhetési gondokkal küszködőknek? — Különféle akciókkal igyekszünk segíteni, elsősor­ban élelmiszer- és ruhasegé­lyekről van szó. Ma ott tar­tunk, hogy a hozzánk for­dulóknak enni tudunk adni. A nyugatnémet hadseregben használatos, egynapi élelmet tartalmazó egységcsomagból 13 tonnát küldtek hazai sze­gényeinknek. Ezen felül 14 tonna margarin, 3,5 tonna száraztészta és 500 kilo­gramm tea is érkezett a na­pokban az NSZK-ból. A Cor- so Cipőkereskedelmi Vállalat pedig 80 ezer doboz olasz pa- calkonzervet ajánlott fel a rászorulóknak. Ezekből az adományokból természetesen a vidéken élők is kapnak, hiszen az elszegényedés őket sem kíméli. — Bővíteni szeretnénk az ingyenkonyhák hálózatát. Ma már hat ilyen működik az országban, a három fővá­rosin kívül Szegeden, Vácott és a Szabolcs megyei kisfa­luban, Győröcskén. Naponta összesen háromszáz ember meleg ebédjéről gondosko­dunk, de ennél többre len­ne szükség. A debreceni és a budapesti Homok utcai in­gyenkonyha megnyitásának előkészületei most folynak. A ruhaszállítmányokból is juttatunk mindegyik megyei szervezetünknek. A szétosz­tást — a helyi igények és sa­játosságok ismeretében — ők végzik. Az adományozók jóvoltá­ból ruhasegélyt azonnal kap­hat minden rászoruló. Az idén eddig 100 tonnányi ru­hanemű érkezett csak kül­földről. — Miből segítik a hazai szegényeket, honnan szárma­zik a pénz? — Ez a legnagyobb kér­dés, hiszen csak annyi pénzt költhetünk, amennyit „csi­nálunk”. A Vöröskereszt ugyanis erre a célra egyet­len forintot sem kap a költ­ségvetéstől. Gyűjtéseket ren­dezünk, több ezer perse­lyünk van kint az ország­ban, és szerencsére, rendsze­resen érkeznek adományok Nyugat-Európából, a legtöbb kamiont Dániából, az NSZK- ból és Ausztriából indítja út­nak az ottani testvérszerve­zet. Gy. K. Aa Idén novem­ber 12-én negye­dik olk okommal nyújtják át az Erzsébet-dljaL Ezúttal is - az alapszabálynak megfelelően - az elmúlt iziniévod kiemelkedő művészi tel­jesítményeiből válogattak á zsűritagok, ki-tol a táját kategó­riájában'ötöt Közülük mindegyik dijat érdemelne, de nyer­tes kategóriámként csak egy tehet. A közönség - vagyis most On - dönti el: a legjobbat között ki legyen az első, azzal, hagy az ő neve eM tesz X jelet (Minden kategóriában.) A szavazólapot (az újságból kivágva) 1990. október 15-éig küldheti be a kővetkező címre: Erasébat-di|, Budapest 13. PL: 42. 1253. On is nyerhet, nemcsak a művészek I A szavazatok számi­tógépes, hiteles földolgozása utón a szavazók között 25 érté­kes jutalmat, technikai újdon­ságot sorsolnak ki. SZÍNHÁZ (Vámos László ajánlatai) A. SZÍNÉSZ B. SZÍNÉSZNŐ Q] BALKAI GÉZA 0 GABOR MIKLÓS 0 GALFFI LÁSZLÓ GO HUSZTI PÉTER SÍ REVICZKY GABOR □ ESZENYI ENIKŐ 0 KEREKES ÉVA 0 MARGITAI ÁGI 0 OSZVALD MARIKA [Ü PSOTA ÍRÉN FILM (Veress József ajánlatai) C. SZÍNÉSZ CD BAN JANOS 0 CSERHALMI GYÖRGY 0 EPERJES KÁROLY 0 GÁSPÁR SÁNDOR (S KOVÁCS LAJOS D. SZÍNÉSZNŐ Qj BÁNSÁGI ILDIKÓ 0 BASTI JULI 0 HEGYI BARBARA 0 POGÁNY JUDIT (S TÖRÖCSIK MARI RADIÓ-TELEVIZIÓ (Virikó József ojóniatar) E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ Q] BEZERÉDI ZOLTÁN Q] BODNÁR ERIKA 0 DÖRNER GYÖRGY 0 KÁLDI NÓRA 0 KASZÁS GERGELY 0 NAGY-KAIÖZY ESZTER 0 MÁTÉ GABOR 0 PATKÓS IRMA El tdENSÁROS LÁSZLÓ L3 RÁCKEVEI ANNA OPERA (Gregor József ajánlatai) G. ENEKES 0) BEDE FAZEKAS CSABA 0 GYIMESI KALMAN 0 KELEN PÉTER 0 KÁLMÁNDY MIHÁLY [3 SÚLYOM NAGY SÁNDOR I. SZÍNMŰÍRÓ (Tarján Tamás ajánlatai) DD EÖRSI ISTVÁN 0 KOCSIS ISTVÁN 0 KORNIS MIHÁLY 0 MARTON LÁSZLÓ L9 SPIRÓ GYÖRGY H. ÉNEKESNŐ Q) CSAVLEK ETELKA 0 KINCSES VERONIKA 0 KOMLÓSI ILDIKÓ 0 MISURA ZSUZSA IS ZEMPLÉNI MARIA J. RENDEZŐ (Kállai Ferenc ajánlótól) OQ ASCHER TAMAS 0 CSISZÁR IMRE 0 MARTON LÁSZLÓ 0 TAUB JANOS (3 VÁMOS LÁSZLÓ K. HUMORISTA (Antal Imre ajánlatai) [JJ GALVÖLGYI JANOS 0 HOFI GÉZA 0 NAGY BANDÓ ANDRAS 0 MIKÓ ISTVÁN [S SÁNDOR GYÖRGY A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CÍME:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom