Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-20 / 247. szám
NÉPÚJSÁG 1990. október 20„ szombat Kiegyensúlyozottabb erőviszonyok Az önkormányzati választások után kialakult politikai helyzetet és ennek függvényében a gazdaság állapotát is elemezték az SZDSZ vezető képviselői a párt hagyományos pénteki sajtótájékoztatóján. Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy az önkormányzati választások után az erőviszonyok kiegyensúlyozottabbá váltak a kormánykoalíció és az ellenzék között. A kormánykoalíció szolid többséget élvez a parlamentben, a liberális ellenzék pedig szolid többséget az önkormányzatok*- ban. Ám felhívta a figyelmet arra, hogy .ez az egyensúly veszélyeket is rejthet magában. Hiszen olyan helyzet alakult ki, amelyben a parlamenten belüli konfliktusok a parlament és az önkormányzatok közötti konfliktusokká terebélyesedhetnek. Ez pedig a politikai intézményrendszer megbénulásához vezethet. Éppen ezért az SZDSZ a helyzetben rejlő másik lehetőséget, a politikai intézmények működőképességének javulását, az indulatok csillapodását, az éles pengeváltások tárgyszerű vitává válását, azaz: a politikai helyzet normalizálódását tartja kívánatosnak. De ennek érdekében a kormánypártoknak is lépéseket kell tenniük. Az önkormányzati választások témájával összefüggésben feltett kérdésekre válaszolva Pető Iván, az SZDS« parlamenti frakciójának vezetője elmondta: az SZDSZ nem fizetett nagy árat azért, hogy a Fidesz és Ungár Klára lemondott Demszky Gábor javára a budapesti főpolgármesteri posztról. Az SZDSZ—Fidesz közötti megállapodásban meghatározó volt a Fidesz növekvő erejének tagadhatatlan ténye. Az SZDSZ tisztában volt azzal: a megállapodás eredményeként a Fideszt erősíti a parlamentben. Lehet-e alkotmányellenes, ami alkotmányos? (Folytatás az 1. oldalról) elszabadulhatnak az indulatok. — A feltételezése nem egészen helytálló. Tudniillik az 1945. évi 600-as törvényt, amely a nagybirtok államosításáról rendelkezett, az akkori koalíciós pártok és a szövetséges hatalmak elismerték. Viszont a gyárak, kisüzemek, üzletek tulajdonosait, akiket a ’49-es törvény alapján tulajdonuktól megfosztottak, igenis megilleti a kártérítés. Éppen ezért én, személy szerint, nem szavaztam meg az előprivatizációs törvényt sem, mert az előbb említett alkotmányjogi tényállásból kiindulva alkotmányellenesnek ^ítéltem. — Milyen egyéb sarkalatos kérdés megfogalmazására kerülhet még sor? — Például szeretnénk megtudni: mit is jelent a tiszta szövetkezeti és tiszta állami tulajdon fogalma? Mit is érthetünk ez alatt? Hiszen az állam és a szövetkezetek nem hivatalos adásvétel útján jutottak a tulajdonhoz. Egyoldalúnak nevezhető a tulajdonjoghoz jutás, hiszen önként senki nem mondott le a tulajdonáról. Egyébként ez az alkotmányjogi vita, azt hiszem, hozzásegít bennünket ahhoz is, hogy észrevegyük azokat az alapvető ellentmondásokat, amelyek feltétlenül alkotmánymódosításért kiáltanak. Kölcsönös kezdeményezésre Honvédelmi miniszterek találkozója A Honvédelmi Minisztérium pénteken közleményt adott ki Für Lajos, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere és Victor Stancules- cu vezérezredes, Románia nemzetvédelmi minisztere csütörtöki határmenti találkozójáról. A találkozó kölcsönös kezdeményezésre jött létre, s részét képezi a miniszterek külön-külön már megkezdett tárgyalássorozatának a szomszédos országok honvédelmi minisztereivel. A megbeszélések célja, hogy a Közép- Európában kialakult új helyzet miatt új alapokon nyugvó kétoldalú biztonságpolitikai és katonai kapcsolatok jöjjenek létre az érintett országok között. A tárgyalásokon áttekintették a két minisztérium és hadsereg közötti együttműködés elmúlt néhány évre vonatkozó - tapasztalatait. Megállapították, hogy azok a magyar—román kapcsolatok egyik megbízható területének bizonyultak. A két miniszter őszintén tájékoztatta egymást hadseregeik helyzetéről és jövőbeni terveiről. Azonos véleményen voltak abban, hogy a jövőbeni feladatok főbb elveit hosszú távú megállapodásban kell rögzíteni, amely része a Magyarország és Románia közötti kétoldalú államközi kapcsolatoknak. Ebből fakadóan a miniszterek egyetértettek abban, hogy a katonai kapcsolatok fejlesztéséhez is elengedhetetlen az államközi kapcsolatok folyamatos ápolása, a két ország és népei közötti bizalorrf erősítése, a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosítása. A katonai kapcsolatok alakulása ugyanis nem választható el az általános kapcsolatoktól. A miniszterek elhatározták: tovább kell építeni az őszinte, korrekt, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokat azért, hogy tovább erősödjék az együttműködés a két hadsereg között. Ebből kiindulva keretmegállapodás elfogadását határozták el, melyben fontos szerepet kap a kölcsönös tájékoztatás; a különböző szintű vezetők és parancsnokok szakmai találkozója; a tapasztalatcserék szervezése a kiképzési feladatok és eredmények kölcsönös megismerésére, valamint a katonai tanintézetekben folyó oktató-nevelő munka tanulmányozására. Tipp már van... Polgármester még nincs Tegnap, a kora esti órákban Sarkadon, a tanácsházán találkoztak az önkormányzati választásokon mandátumhoz jutottak. A 10 eevéni és 9 listás képviselőt Fábri Károly vb-titkár üdvözölte. majd elmondta, hogy a találkozót a képviselők kérték azért, hogy az október 23-i alakuló ülés előtt — mivel sok gyakorlatuk még nincs —, megbeszéljék a tennivalókat, a feladatokat. Az alakuló ülésre készült forgatókönyv-javaslatot fórum keretében beszélték meg a városatyák. Bár nem hangzott el a munkamegbeszélésen, de a városban nagy a találgatás, hogy az alakuló ülésen ki kaphatja meg a polgármesteri széket. (Állítólag két jelölt neve jöhet szóba.) Az egyiket a kisgazdák, az MDF-esek és az SZDSZ-esek támogatják, míg a másikat a többi párt. Persze, hogy végül ki nyeri el a képviselők többségének rokonszen- vét. az csak a 23-ai alakuló- ülésen dől el. B. O. Jubilál a Lencsési BBC Ahol mindenki mindenkit ismer Gondokon töprengve téb- lábolok a békéscsabai Lencsési lakótelepen — ahol több tízezren laknak —, általam bölcsnek vélt türe- . lemmel várva valakire. így aztán nem csoda, hogy majdnem összeütközöm a szemben jövő Prisztavok Jánossal, gyerekkori barátommal. Képes’ mentegetőzni, miszerint az ő esze is máson járt, mert éppen az ABC-be igyekszik vásárolni, s ehhez bizony számba kell vennie pénztárcája tartalmát. Régóta itt veszi meg magának és családjának a tejet, vajat, felvágottat, csak a hús az, amit a feleségére bíz, mert ehhez ő ért. De — mondja — érdemes benézni ebbe a boltba, ahol mindenki szinte mindenkit ismer, s vannak cílyan eladók is, akik már csaknem gondolatolvasók. s kérés nélkül, téved- hetetlenül a szükséges árut teszik a vásárló kezébe. Ilyen ember Bogdanov Szilárd is. A húsok „gazdája”, aki kilenc éve dolgozik itt, s egy esztendővel az üzlet megnyitása után állt munkába. Azt mondja, van egy kialakult vevőköre, de mostanában gyakran nem kis gondot jelent az ő kiszolgálásuk is. Mert tagadhatatlan, hogy előfordul: az ABC-be érkező hússzállítmányok alján zsírosabb az áru a kelleténél. S manapság sok olcsóbb választékra lenne szükség, egyre inkább ezeket keresik az emberek. A boltvezető, Schafer Sándor egyáltalán nem cáfolja ezt. Szigorú számadatokkal támasztja alá Bogdanov Szilárd állítását. Ezek szerint a tavalyihoz képest 12 százalékkal nőtt a pénzbevételük, de mintegy 22 százalékkal kevesebb portékát adtak el. Egyébként — mint megtudom — a Lencsési ABC ebben a hónapban jubilál: éppen 10 esztendeje szolgálják ki a vásárlókat, s nagyon nagy fontosságot tulajdonítanak a megfelelő, vagy inkább jó ellátásnak, s természetesen az udvarias kiszolgálásnak. Arról pedig igazán nem tehetnek, hogy havi 11 milliós forgalmuk a csökkenő kereslet ellenére (!) 4 millióval haladja meg az 1985. évit. A lehetőségeik szerint igyekeznek árengedményes akciókat tartani, s — mivel az ABC most jubilál — hát tombolasorsolást is meghirdettek. Ennek a fődíja egy nyugati típusú gépkocsi. A gondolák között járva elgondolkodom: lehetséges, hogy egy sok ezer embert ellátó áfész ABC-ben minden csupa szép és jó lehet? Elkérem a vásárlók könyvét, s bizony akad benne panasz. A boltvezető állítja, agresszív személyek is jártak és járnak itt, s elő-elő- fordulnak lopások is. (Az lenne a csoda, ha nem így lenne.) Keresem a barátomat, s látom, a zöldséges résznél áll. Ügy tűnik, azon morfondírozik, mit vehet még, mit engedhet meg magának. Intek neki, elbúcsúzom tőle — meg a tízéves ABC-től. V. Z. A jubileumra tombolasorsolást is hirdettek Fotó: Kovács Erzsébet Hol a határ? Szólásszabadság a Parlamentben, avagy a tükröt nem kell összetörni E lső októberi ülésnapján a „hordó-üggyel” folytatta munkáját az Országgyűlés. Az őszi ülésszak' Ország- gyűlési Naplóit lapozva szinte minden jegyzőkönyvi oldalról idézhető lenne egy-egy megjegyzés, tetszésnyilvánítás, bekiabálás. (Például: „Pfuj”, „Savanyú a szőlő”, „Tárgyra”, „Hordót alá”, „Ez már túlzás, becsületsértés”, „Nem erősséged a matematika”, „Mondjon le" stb.) Fanyalognunk kell-e emiatt? Aligha. A bekiabálások, a tetszésnyilvánitásók természetes velejárói a parlamenti demokráciáknak. Éppen a nyilvánosság segíthet rátalálni a demokráciára. Az új képviselők közül sokan azonnal ráéreztek a nyilvánosság előtti szereplés műfajára, s az is természetes jelenség, hogy sokan átlépik a parlamenti szabályok, illemek határait, érzelemből, indulatból politizálnak. A parlamentarizmus — előbb vagy utóbb lelepleződő — hordószónokokat is termel, s a pengeváltásokban, szócsatákban sebeket adnak és kapnak. A parlamenti szólásszabadság szinte teljesen korlátlan, az ezt védő mentelmi jog értelmében a képviselők e minőségükben úgymond „felelőtlenek”. A képviselői „felelőtlenség” lényegét veretesen foglalta össze egy 1949-ig irányadó 1867- es házhatározat: „amit az országgyűlési tag mint olyan a házban és a házon kívül mond vagy tesz, azért csak az Országgyűlés, éspedig annak azon háza által vonathatik feleletre, amelyhez tartozik.” A „felelőtlenség" tehát a honatyának a Parlamentben, annak bizottságaiban, frakcióiban s más Parlamenten kívüli gyűléseken képviselői minőségben elmondott beszédeire, nyilatkozataira, közbeszólásaira, leadott szavazatára vonatkozik. A „felelőtlenség” feltétlen és örök mentességet biztosit, kiveszi a képviselőt a rendes jogi (mindenekelőtt a büntetőjogi) felelősségrevohás hatálya alól és a Parlament előtti felelősségét teremti meg. Vissza lehet-e élni ezzel a nagy szabadsággal? Történelmi példák bizonyítják, jelen történetünkben is, hogy igen. Ez lehet a magyarázata annak, hogy egyre több kivétel töri meg a „felelőtlenség” abszolút szerkezetét. A parlamentek a súlyosabb esetekben nem kívánnak törvényszékké válni, elengedik fegyelmi hatalmuk alól a képviselőt; utat nyitnak a rendes bírósági eljárásnak. A képviselők jogállásáról idén júliusban megalkotott tör. vény négy évtized után újra megfogalmazza a „képviselői felelőtlenséget” és azt — helyesen —, egyáltalán nem abszolutizálja. E törvény szerint a mentesség nem vonatkozik a rágalmazásra és becsületsértésre, valamint a képviselő polgári jogi felelősségére. E kivételeken túl a szólásszabadságnak a parlamenti fegyelmi jog állít további korlátokat. A tanácskozás biztonságát, a Ház rendjét és fegyelmét védő házszabálypéldák sokasága idézhető: az elnök felszólíthatja a képviselőt, hogy térjen a tárgyra, többszöri felszólítás után megvonhatja tőle a szót. Rendreutasítható az a képviselő, aki a Parlament tekintélyét sértő kifejezést használt, vagy aki a Ház rendjét megszegi. A régi magyar házszabályok például kötelezték a „renitens” képviselőt a Ház ünnepélyes megkövetésére, s ismerték az Országgyűlés munkájából meghatározott időre kizárás büntetését is. Az örökösen összeférhetetlen képviselőtől a Parlament úgy szabadulhat meg — ismert ilyen felelősségi megoldás is —, hogy ezen a címen megfosztja mandátumától. A szólásszabadság határait „kicölöpözö" jogi-ügyrendi korlátok mit sem érnek a politikai kultúra, a megtanulható parlamenti illem nélkül. Egy állandóan a fegyelemi joggal foglalkozó Parlament nem végezhet hatékony munkát, és nem számíthat társadalmi támogatásra. A mindenkori honatyáknak tisztában kell lenniük szerepeik, a parlamenti közéleti színpad kisugárzó hatásával. A házszabály szellemében működő Parlament mintaértékű az egész társadalom számára. A társadalom visszajelez, ha úgy érzi, hogy éppen ott fent sértik meg a parlamentáris játékszabályokat, s lépik át a szabadság határait. K omoly visszajelzés volt az önkormányzati választás, amikor is a választópolgárok honorálták a stílust és a hozzáértést, s elvetették a magamutogató öncélúsá- got, a hordószónokokat. A parlamenti pártok egy része most stílus- és sebességváltást ígér. Így van rendjén, a szólás- szabadsággal élve és nem visszaélve rá kell találni a szabadság határaira. Jó ezt hallani, még akkor is, ha tudjuk, minden Parlament hű tükre a társadalmi mentalitásoknak, a politikai kultúrának. Mondják azt is, nem a tükröt kell összetörni. Kukorelli István Kilenc hánap alatt 800 millió dolláros aktívum A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának gyorsjelentése szerint szeptemberben a konvertibilis export és import tovább növekedett: a külkereskedelmi áruforgalmi mérleg aktívuma elérte a 800 millió dollárt. A kedvezőtlen körülmények — a szovjet kőolaj - szállítások csökkenése, az Öböl-válság és az idei aszály — hatása eddig csak kismértékben jelentkezett, az azonban már látható, hogy az egyensúly javulásának üteme az esztendő hátralevő részében lelassul. A jelentés 1megállapítja: az aszály a konvertibilis áruforgalmi mérleget várhatóan mintegy 150 millió dollárral rontja, mivel egyrészt 60 millió dollár értékű búza és konzervexport méghiúsul, másrészt 90 millió dollárért takarmánygabonát és vetőkukoricát kell importálnunk. A szovjet olajszállítások elmaradásának részbeni pótlására eddig 900 ezer tonna olajat vásároltunk, ez 220- 240 millió dollár többletkiadást jelent. A veszteséget növeli, hogy 20-25 millió dollár értékű kőolajtermékkel kevesebbet tudunk exportálni a tervezettnél, s mintegy 20-40 millió dollárra tehető az Öböl-válság miatti exportkiesés.
