Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-19 / 246. szám

1990. október 19., péntek o Nem lett önálló az újkígyósi áfész Sokan otthon maradtak... (Folytatás az 1. oldalról) millió forintba került a há­rom részközgyűlés.) Az első napon 604 tagot vártak és 258-an jelentek meg. Ked­den a 457 meghívottból 248- an vettek részt a részköz­gyűlésen, szerdán 332 áfész- tagból 280-an jöttek el. Az első ikét összejövetelen a ki­válás mellett, a harmadikon a kiválás ellen szavazott a többség. Összesítve: az 1565 tagból 866-an éltek a rész­vétel jogával, s közülük 645- en adtak le (titkosan) érvé­nyes szavazatot. A kiválásra 351-et, ellene pedig 294-et, tehát nem volt meg a két­harmados többség. Ennek ér­telmében Űjkígyós továbbra is a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ tagjaként gazdálko­dik tovább. Se kint, se bent Ugyan a számok magukért beszélnek, mégis hiba volna elhallgatni, hogy a demokrá­cia, amellett, hogy költsé­ges dolog, megosztja a dön­tésben érdekelteket. Enyhe iróniával azt mondhatnánk, Újkígyóson nem oldódott meg semmi. Seres Mihály áfész-elnök és Romvári And­rásáé helyi ügyvezető ponto­san tudja: a szövetkezeti törvény az , ami határt szab a tagság törekvésének. Fur­csa dolog, miszerint a kü­lönváláshoz 66,6 százalékos szavazati arány kell,' de pol­gármester lehet valaki akár 20 százalékkal is. Már a részközgyűlések előkészítése­kor próbált' az igazgatóság eljárni az ügyészségnél, és kérték, legalább az igazoltan távolmaradókat kivehessék a létszámból. De a törvény az törvény, a szövetkezeti még inkább. Joggal vetődhet fel, miért próbált az elnök segíteni a kiválásban, mikor többen úgy gondolták, • Békéscsaba foggal-körömmel ragaszko­dik Újkígyóshoz. A válasz mégis egyszerű: Űjkígyós önállósági kezdeményezését a tagság akarata szerint sze­rették volna rendezni. A fo­lyamatos gazdálkodás rová­sára alakult ki a se kint, se bent állapot. Így jövőt építeni nem lehetett. Sum­ma summárum, a törvény és a (távollévő) tagság meg­erősítette Újkígyós kötődé­sét a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZihez. Papp János Magyarországon a Totál „Zaci” a takarékpénztárban Aranyos hitelünk Kinek ne lett volna olyan korszaka, amikor kevéske kis ingóságát szívesen zálogba adta volna? Csakhogy a me­gyében nem volt zálogház, így Szegedre, Szolnokra kel­lett utazni ahhoz, hogy pár grammos aranyáért (ezüst tárgyáért) kevéske pénzt ve­hessen fel. Október 1-jétől már nem kell Szegedre utaz­ni. A Szarvas és Vidéke Ta­karékpénztár akciót szerve­zett és rövid lejáratú hitel­formaként aranyat is elfo­gad. Kondacs Pálné főköny­velőtől részleteket kértünk: — Hadd ne szóljak most arról, hogy jelenleg meny­nyiért vesszük be az arany grammját. Azért nem aka­rok erről beszélni,, mert szinte naponta változik. A lényeg az, hogy a becsérték 50 százalékát tudjuk kifizet­ni, és a hitel hat hónapra szól. Ekkor kell kifizetni a kamattal együtt a felvett összeget. — Mennyi kamatot számí­tanak jel? — A jelenlegi megállapí­tott kamatösszeg évi 29 szá­zalék. plusz a kezelési költ­ség a becsérték szerint 3% és havi 0,5% az atapdíj után. — Nem kevés. Sokan vet­ték már igénybe ezt a hitel­formát? — Rövid ideje foglalko­zunk az arannyal. Eddigi ta­pasztalatunk az, hogy inkább a kisnyugdíjasok vesznek igénybe ezer-kétezer forin­tos hitelt. Az emberek már a fejük . tetejéig eladósodtak, sok a törlesztő részletük, sok akcióba belemennek. Ez egy másik hitelforma, amit meg­próbálhatnak, nem kell hoz­zá munkáltatói igazolás, ke­zes, szóval egyszerűbb, mint bármi más. — És .ha valaki nem ívd~ ja kiváltani aranytárgyát hat hónap után? — Egy hónap türelmi időt kap még. természetesen ek­kor késedelmi díjat számí­tunk fel. — Ha akkor sem tud fi­zetni? — Akor sajnos, az Öra- Ékszer Vállalaton keresztül eladjuk a beadott ékszert. *b. v. Totál márkanévvel benzin- kút-hálózat létrehozására és üzemeltetésére francia—ma­gyar vegyes vállalat alakult csütörtökön. A Totál Hun­gária Kft. alapítói a kőolaj- és földgázkutatás és -kiter­melés, az olajtermékek fino­mítása és értékesítése terü­letén nemzetközileg is is­mert francia Totál cég, a magyar Afor Ásványolajfor­galmi Vállalat, valamint a Mineralimpex Külkereske­delmi Vállalat. Az összesen 34,6 millió forintos alaptő­kéjű vállalkozásban a Totál részaránya 50 százalék, az Aforé 45 százalék, a Mineral- impexé pedig 5 százalék. A most elkezdődött fran­cia—-magyar együttműködés külön érdekessége, hogy az alapító okirat aláírásával egyidőben, csütörtökön nyi­tották meg az első közös üzemanyagtöltő állomást, amely az M5-ös autópálya 67-es kilométerszelvényében, \ Kecskemét határában, a To­tál image-nak megfelelő for­mában és tartalommal Ma­gyarország legkorszerűbb ikerrendszerű üzjemanyag- töltő állomása. Az el­képzelések szerint további 20 vadonatúj és ugyanennyi fel­újított benzinkutat üzemeltet majd a vegyes vállalat a kö­zeljövőben. Délben Nem sietett, minta többi vendég... Az újságíró amolyan vándorló fajta. Éppen ezért életritmusa, szokásai is így alakulnak. Szinte rendszertelenek. Déltáj­ban, ahol éppen van és amihez hozzájut, azt fogyasztja el sebtiben. Így történt a minap is. Két helyszín kö­zött gyorsan bementem Békéscsabán a sarki büfébe. Sorbanállás közben figyel­tem az embereket. Jószerivel mindenki igyekezett, mondhatnám, kapkodott. Csak egy fiatalember nem állt sorba az önki- szolgáló pultnál és nem is evett. Talán valakit vár — gondoltam. Eltelt néhány perc. Magam a rántott májjal a tálcámon helyet kerestem az egyik asztalnál. A fiatalember mozdulatlanul, ám annál vibrálóbb szemekkel mustrálta a pénztár­tól távozó vendégek ételekkel megrakott tálcáit. Vajon mit akar? Ruhája tiszta, öltözéke rendes, külseje ápolt. Valószínű, pénze is van, s ha éhes, meg tud ebédel­ni belőle — tanakodtam magamban. Köz­ben a vendégek cserélődtek. Ki-ki gyor­san bekapta az ebédet és máris dolga után sietett. Az újabb betérők rendre sor­ba álltak, fizettek... és távoztak. Csak a fiatalember állt némán az ajtó mellett, közel a pénztárhoz. Nem szólt senkihez. Nem nézegetett kifelé az ablakon. Ügy tűnt, nem vár senkit. Csak állt és izgatott tekintetével figyelte az előtte „elhaladó” sokféle ételt. Magam is túljutottam ebédem kéthar­madán, de tovább húztam az időt, hátha történik valami. Kivárom, mit akar — döntöttem. Valami oka van, hogy ott áll, és vár. De mire...? Türelmem és ebédem vége felé kíváncsiságom is jóllakhatott. A fiatalember egyszer csak elindult felém. De nem hozzám jött. Elment mellettem és a hátam mögötti második asztalnál meg­állt. Itt már nem evett senki. Csupán két tálca hevert gazdátlanul, várva a „lesze­dő” kislányt. S ekkor jött a döbbenet! A fiatalember az egyik tálcát maga elé vet­te, közben táskáját komótosan a kampóra akasztotta és a félbehagyott ételt kezdte enni... Meglepetésemben megállt a villa a ke­zemben. Ilyet még nem láttam! Méltóság- teljesen darabolta a féltenyérnyi rántott húst és törte hozzá a negyedszeletnyi ke­nyérdarabot. Lassan, kimérten evett. Nem sietett, nem kapkodott, mint a többi ven­dég. Unott mozdulatait figyelve úgy tűnt, nem is éhes. Csak úgy megszokásból eszik, hiszen dél van, mi mást tehetne? — papp — az MSZP elszámolt Elkészítette a 8 milliárd 700 millió forintnyi pártál­lami vagyon elszámolását a Magyar Szocialista Párt; képviselői a 2366 oldalas je­lentést átadták az Állami Számvevőszék vezetőjének. A vagyonleltár részleteiről csütörtökön sajtótájékoztatón számoltak be a szocialista párt illetékesei, akik el­mondták: 2352 ingatlant ad­tak át az államnak, külön­böző célú hasznosításra, s csupán 364 épület maradt az MSZP használatában. A vé­dett műalkotások, nagyobb értékű festmények, haszná­lati tárgyak — ide sorolha­tók Kádár János ajándékai is — a Legújabbkori Törté­neti Múzeum gyűjteményét gazdagítják ezentúl. A gaz­dálkodó szervezetekkel kap­csolatban elhangzott, hogy .az egykori , MSZMP vállala­tai — a Hírlapkiadó, a Tár­sadalomtudományi Intézet, a volt Közlekedési Műszaki Vállalat, a Szikra Lapnyom­da — állami tulajdonba ke­rültek, a megyei lapokat pe­dig eladták. Az eszmei ér­tékért- kapott összeget — mintegy 530 millió forintot — a közjó javára fordítja az MSZP: egyebek között te­hetséges, ám szegény gyere­kek iskoláztatására, szak­munkásképzési. átképzési programok, a legalacsonyabb nyugdíjasok támogatására. Bejelentették azt is, hogy az elszámolást követően azonnal az Alkotmánybíró­sághoz fordulnak, ugyanis diszkriminatívnak ítélik az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szó­ló törvény címét és beveze­tését, amely az MSZP-t je­len időben minősíti az el­múlt rendszerhez kötődőnek, nagy mértékben korlátozva a párt esélyeit a közéletben. Fórum a főidről Olykor nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel utasítot­ták vissza csütörtökön Sze­geden a Király Zoltán füg­getlen képviselő által szer­vezett fórum résztvevői az SZDSZ-nek földtörvény-ter­vezettel kapcsolatos állás­pontját. A párt véleményét — melynek lényege, hogy földet csak az kapjon visz- sza, aki vállalja annak meg­művelését — Juhász Pál, az SZDSZ szakértője ismertet­te, ám mondandóját a több mint száz érdeklődő nem volt hajlandó végighallgat­ni. A hozzászólók- indulatos szavakkal, nagy egyetértés­ben követelték: mindenki kapja vissza jogos tulajdo­nát, függetlenül attól, hogy akarja-e, tudja-e művelni vagy nem. A vitában elhangzott, hogy a nagy- és a kisüzem ma is elfér egymás mellett, ugyan­akkor tény, hogy például Szegedet a háztáji egyholdak látják el. Nem igaz, hogy a nép éhezni fog, ha visszaad­ják a földet, hiszen amikor a háború alatt nem voltak otthon a férfiak, az asszony befogta magát a tehene mel­lé és húzta az ekét — han­goztatta az egyik hozzászó­ló. Kifogásolták, hogy míg jogásszal tele van a Parla­ment, addig a parasztokat nem képviseli senki, s így nem is várható, hogy igaz­ságöt kapjanak. A fórumon Király Zoltán elmondta: a következő he­tekben más pártok — így a független kisgazdapárt, majd az MDF — képviselőivel is találkozhatnak az érdeklő­dők. A sorozatot azzal a cél­lal szervezte, hogy a pártok szakértői megismerhessék a parasztemberek véleményét, álláspontját, s ezeket érté­kelve, mérlegelve. szóljanak, szavazzanak majd a föld­törvény parlamenti vitáján. Katonadolog... Ha tegnap Gyulán valaki­nek olyan érzése támadt, hogy valamely ottani utcá­ban összefutott a román és a magyar honvédelmi mi­niszterrel, akkor nyugodtan hihet a szemének. Még ak­kor is, ha az erről szóló hír­rel nem találkozott az újsá­gokban, a tévében és a rá­dióban. Remélem, hogy nem áru­lok el hadititkot, ha kife­csegem: a két miniszter né­pes kíséretével együtt Gyu­lán és — ha hinni lehet a röpködő helikopterek elől világgá menekülő verebek csiripelésének — Aradon tár­gyalt egymással. Eszembe sem -jut most arról elmél­kedni: vajon mi indokolhat­ja, hogy egy napon, két hely­színen találkozzon egymás­sal a két államférfi. Bizo­nyára ezer okuk is van rá: talán osztozni akartak a költségeken, de lehet, hogy csupán a két Ország hagyo­mányaihoz ragaszkodtak. Mindegy, ez már a katona- diplomácib dolga. A tegnapi eset kapcsán sokkal inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy meny­nyivel árnyaltabbá vált a Honvédelmi Minisztérium sajtópolitikája. Ugyanis rég­óta kering a köztudatban egy kérdés: ignz-e, hogy Ceau- sescu katonákat akart kül­deni Gyulára? Brutális cá­folat vagy össze-vissza te- kerődző magyarázkodás he­lyett végre itt az elegáns vá­lasz. Attól, hogy tábornokai élén akár maga a honvédel­mi miniszter is átruccant Gyulára, még nem dőlt ösz- sze a világ. Persze meg is kérdezhettük volna bukares­ti vendégünktől, hogy mi já­ratban errefelé. Feltéve, ha tudtuk volna, hogy jön. Ha közelébe engednek, amikor erre mégis csak rájöttünk. Ha marcona (magyar) őrei nem azzal tartóztatnak fel: csak akkor kérhetünk nyi­latkozatot tőle, ha vállalko­zik rá. Más kérdés, hogy nem engedtek hozzá, megtu­dakolni ebbéli szándékát. Egy szó mint száz, ez is elég árnyalt dolognak tűnik ... Persze, ha véletlenül egy titkos találkozóba botlot­tunk, akkor vegyék úgy, hogy nem is szóltam semmit. Meglehet, hogy elaltatta éberségemet a gyulai város­háza homlokára nagy titok­ban kitűzött magyar és ro­mán zászló látványa: ille­téktelenül pillantottam meg a békéscsabai repülőtérre le­szálló tarka-barka helikop­tereket: s volt bőr a képe­men úgy értelmezni gyulai autós várakozásomat, mint­ha a rendőrök keresztben le­zárták volna az utca forgal­mát. Sőt, egyes állítások sze­rint a gyulai vár környékén délidőben tábornoki sapkás emberek is jöttek-mentek, akiknek piros csík (vagy vö­rös horizont?) virított nad­rágjukon. De én nem hiszek ebben, mert az azért mégis­csak valószínűtlen, hogy konspirativ találkozókon megengedjék a tábornokok­nak az ide-odamászkálást. Talán az is elképzelhető, hogy a titkolandó esemé­nyek álcázása miatt a román miniszter úgy tett, mintha találkozott volna a Magyar- országi Románok Demokra­tikus Szövetségének képvise­lőivel, vagy megkoszorúzta volna Balcescu szobrát, a ro­mán tanítási nyelvű gimná­zium udvarán. Egy titkos találkozón te­hát minden megtörténhet. Még az is, hogy szervezői úgy gondolják: ha elzárkóz­nak a sajtó képviselőivel való legcsekélyebb mértékű érintkezés elől is, akkor — akár a valódi titkok — az események szintén láthatat­lanná válnak. De hát, köz­tudott: ilyen esetekben az utca népe annyit azért még­is csak észrevesz, hogy a ki­rály meztelen ... Kiss A. János Felújítják a Sebes-Körös hiúját A körösladányi Sebes-Körös hídjának teljes felújítását au­gusztusban kezdte el a Békéscsabai Hídépítő Vállalat A fél­pálya e hó végére elkészül, míg a másik részt 1991 májusá­ra tervezik átadni a forgalomnak Fotó: B. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom