Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-15 / 242. szám

1990. október 15., hétfő c Vélemények a „Tarkabarka pavilonéról A „Tarkabarka pavilon” című (október 9-én lapunk­ban megjelent — a szerk.) elmés cikkhez az alábbi ki­egészítést kell tennem: az igazság olykor több mint egy dolog, változatai vannak. Egy: amit a cikk szerzője annak vél (tarkabarka!?), kettő: amilyen választ kér­désére kap (kampányidő­szak), három: maga az igaz­ság! Bizonyításul melléke­lem a műszaki osztály hatá­rozatát (fénymásolatban) és a csekk fénymásolatát. (A Békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályvezetője alá­írásával ellátott határozat szerint a közterület-foglalás időtartama: 1990. IX. 03.— 1991. IX. 03., tehát egy év — a szerk.) Minden más egyéb kérdéssel szíveskedje­nek a Békés megyei MDF el­nökségéhez fordulni. Min­denesetre az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Püs- fci Kft. és egyéb kiadók könyveinek árusítása is ab­ban van. Bobcsek István, az MDF megyei elnökségének irodavezetője Érdeklődve olvastam Cs. I. „Tarkabarka pavilon” cí­mű írását, s megnyugtatott az a bámulatos gyorsaság, ahogy „egy szemfüles békés­csabai olvasó” észrevételére felderítette, ki is rontja zöld színű pavilonjával a sétálóutca egyébként telje­sen rendben lévő esztétikai összhatását. A pavilon közel három hete áll jelenlegi he­lyén. Megnyugtatott a városi ta­nács műszaki osztályvezető­jének nyilatkozata is. Ha az ő szépérzékét is bántja ez az ideiglenesen elhelyezett pavilon — bár akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy ennek tudatában miért erre a területre adott kihe­lyezési engedélyt —, akkor valószínűleg az is bántja, ami nem ideiglenes, például a sétálóutcát, délutánonként ellepő szemét, vagy a csapa­dékvíz elvezethetetlensége egy-egy nagyobb eső után. Nyilatkozatát olvasva, biz­tos lehetek abban, hogy ez is meg fog oldódni, mint ahogy elszállításra került a vasedény bolt előtt elhelye­zett bádogbódé, azé a másik párté. Hogy pontosan melyi­ké, az nem lényeges. A sétálóutcán szerzett ta­pasztalataim alapján én is igazolhatom, hogy „itt min­dig történik valami” és „ír- nivaló akad bőven”. Példá­ul a példátlanul balesetve­szélyes közlekedési rend. Kedves Cs. I. Ha legközelebb a szóban forgó utcán néze­lődik, erre is vessen néhány pillantást, ez is megérne né­hány sort. Az utóbbi hetek­ben jó néhány olyan írás jelent meg a Népújság ha­sábjai rk, melyek egy éppen nem 'kapható Animais-lemez, egy épp akkor és ott el nem helyezett koszorú, vagy egy „zöld csoda” kapcsán igyek­szik a kormányt és az MDF-et negatív színben fel­tüntetni. Mindig van valaki, aki fontosnak tartja ezeket a problémákat — gondolom, az olvasók pontos tájékoz­tatása érdekében — a nyil­vánosság előtt tisztázni! Mi­ért is befolyásolhatná a vá­lasztópolgárokat mondjuk egy „Polifon” című írás az önkormányzati választások időszakában? Nem hiszem, hogy az MDF tagjainak és szimpati­zánsainak a túlérzékenysége az oka, hogy az írások meg­jelenését követő másnap vagy harmadnap kénytele­nek a szerkesztőség ajtaján kopogtatni, kérve a helyre- igazítást vagy észrevételeik közzétételét. A „zöld cso­da” a hivatalosan kiadott engedély lejárta után el­szállításra kerül, de a sok munkával, s csak milliókban, mérhető anyagi befektetés­sel kialakított sétálóutca maradni fog a jelenlegi ál­lapotában. Takács Péter, Békéscsaba A közlekedésbiztonsági héten— döntöttek! (Békéscsabán, a Bartók Béla út és a Petőfi ut­cai kereszteződésben) — egy, a közlekedés biztonságát szolgáló jelzőlámpát! Fotó: Veress Erzsi „Érezzék gyermekeink: otthon biztonságban vannak” Rohanó világunkban so­kan lesznek a kábítószer rabjai, főleg a fiatalok kö­zül. A megelőzés nehéz do­log. de egy gondosan felépí­tett életstratégia sokat je­lent. A rászokás oka valami­lyen stresszhelyzet, kudarc, vagánykodás, amiből nem találnak kiutat. A gyereke­ket veszélyeztető tényezők közül az iskolai stresszre kellene jobban odafigyelni. Az iskolai sikertelenségek után a szülő bosszankodik, korhol és nem a megoldást keresi. A kábítószerek bű­völetében élők sokszor vall­ják azt, hogy a rászokás előszobája a dohányzás, az alkohol és a túlzott, indoko­latlan gyógyszerfogyasztás. Sokan csavarognak, mene­külnek otthonról. Különösen a serdülőkori önértékelési zavarok veszélyesek, s ezt a helyzetet korholással, szi­dással vagy fenyegetéssel csak tovább súlyosbíthatjuk. Az ilyen gyereknek szüksége van arra, hogy környezete valós értékeit fölfedezze, a helyén kezdje, megbecsülje és azt kifejezésre juttassa. A veszélyeztetett gyerekek nem bíznak magukban, mert má­sok sem bíznak bennük. Vágynak a belső, biztonság­ra, a tartalmas élet megis­merésére. Sajnos, a kábító­szertől való függés legna­gyobb veszélye a tartalmat­lan, a felbomlás útján meg­indult családban keresendő. A csecsemőkortól gyermeke­inknek biztonságot és szere- tetet kell nyújtani. Érezzék gyermekeink, hogy otthon biztonságban vannak, ahol hibáik és kudarcaik ellené­re is szeretik őket. A sze­retet megvonásának kilátás­ba helyezésével tilos a gyer­meket fenyegetni! Több gondot kellene fordítani gyermekeink játékának ki­választására is. Végül a legfontosabb sza­bály: fogadd el gyermekedet olyannak, amilyen. Fedezd fel, mire van hajlama, mi­lyen képességek rejtőznek benne. A túlkövetelés — bé­nít. Ne akard gyerekeddel elérni azt, aminek az eléré­se neked nem sikerült. A nevelés igazi célja: segíts gyermekednek felfedezni, meghódítani jobbik önma­gát. Az egészséges személyi­ségfejlődés a legerősebb el­lenszer minden pótszer, ká­bítószer ellen. A Boldog Élet cikke alap­ján írta: Botiik Imre, a Biokultúra és Egészség- védők Egyesületének tagja, Szeghalom. Édes pénzek i Még egyszer kuka-ügyben Tudtunk nélkül eldöntötték Furcsa dologra lettem fi­gyelmes a minap, amint szo­kásos napi bevásárlásomat intéztem a békéscsabai 100- as ABC-ben. A bonbonos dobozok és táblás csokolá­dék polcán több kötegnyi papírpénzre lettem figyel­mes. „Adyk”, „Bartókok”, „Kossuthok”, „Dózsák” so­rakoztak az édességek gon­doláján. Először azt hittem, az áruházi tolvajok leleple­zésének egy újabb rafinált módszerével állok szemben. Óvatosan nyúltam a köte- gek felé, némileg tartva at­tól, hogy megszólal a riasz­tó, és máris két tagbasza­kadt úriember tessékel ki­felé. Ám nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, így hát óva­tosan megközelítettem a szóbanforgó, fizetőeszköznek vélt tárgyat. Alapos vizsgá­lódás után rájöttem, hogy nem valódi pénzről, csupán az eredeti másolatáról van szó. Így már kézbe mertem venni a dobozt (kiderült ugyanis, hogy erről van szó), és elolvastam a fedelén le­vő feliratot, amely így szólt: Dunakorall. A „pénzkötege- ket” összefogó papírszalagon továbbá azt is feltüntették, hogy a Duna Csokoládégyár termékéről van szó, mely minőségét megőrzi 90 napig. E furcsa édesség láttán sok minden megfordult a fe­jemben. Például az, hogy miért ennyire szegényes a dobozt tervezők fantáziája? Ügy érzem, ezáltal mégin- kább leértékelődött forin­tunk. Nem tudom, e doboz­kákba rejtett édességek mi­lyen minőségűek. Ám aka­ratlanul is felmerül bennem a kérdés: vajon, ha a fo­rint „szavatossági idejét” kellene meghatározni, több, vagy kevesebb időt jelölhet­nénk meg a dobozon feltün­tetettnél? — gubucz — Fotó: Gál Edit Ismét kenyér Néhány kérdést szeretnék feltenni a kisnyugdíjasok ne­vében: Miért nem lehet az álla­milag maximált, 14,80 fo- rint/kg-os fehérkenyeret Bé­késcsaba üzleteiben — csak nagyon ritka esetben és he­lyeken — kapni? A sütőipari vállalat csak a drága kenye­reket gyártja? A legtöbb üz­letben nem is ismerik az ol­csó kenyeret, az eladó cso­dálkozó szemekkel néz az ezt kívánó vevőkre. Miért szüntették be az oly Barátom Autó-motor új­ságjai közül néhány ’60-as évekbeli megragadta a fi­gyelmemet. „Pannónia a vi­lág minden országába — Pannóniával a világ tetején, P 20 a félelmetes próbán. Elsősorban a márka becsü­letéről van szó. Éppen most utasítottunk vissza egy újabb 1000 darabos megren­delést, mert állandó mun­káshiánnyal küzdünk." Konstrukciós tervek soroza­tairól olvasok, 250-es alu hűtőbordázatú, P 350, P 5Ó0- as vízhűtéses négyütemű prototípusok képeit nézem. Hazafiúi büszkeséggel tekin­tek végig 1964-es, T 5-ös Szilárd utak Üjkígyós úthálózatának több mint fele szilárd bur­kolatú. Ahhoz, hogy ezt az eredményt elérték, segített a közkedvelt Alföldi kenyér gyártását és helyébe más fantázianeveket viselő ke­nyereket forgalmazriak, amelyek minősége cseppet sem különb, de jóval drá­gábbak? Nem is olyan ré­gen még a 40 filléres csabai kifli és zsemle messze föl­dön híres volt, most szinte ehetetlen. Kérésünk, hogy minden bolt árusítson olcsó, jó minőségű pékárut! A sü­tőipari vállalat törekedjen arra, hogy az alapvető köz- fogyasztást szolgáló kenyér minősége megfeleljen az el­várásoknak. Pannóniámon, amely még mindig üzemel. A ’70-es évek vége a ha­zai motorgyártás hattyúdala volt. A gyártást központi in­tézkedésre leállították. A konstruktőrök úgy érezték, mintha szívükbe tőrt döftek volna. Ha a kölcsönöket csúcstechnológiára költötték volna, hol állhatnánk?! Ügy hívják, hogy programvezér­léses eszterga, meg elektro­mos kemence, mely utóbbi kevésbé szennyező. Terve­zők, öreg csókák, a becsület utolsó mohikánjai! Ha még éltek, szeretném megszoríta­ni a kezeteket. lakosság összefogása, akik jelentős társadalmi munkát végeztek. A tanács a szük­séges gépeket biztosította, míg a helyi Aranykalász Termelőszövetkezet az anya­gokat szállította. Nyáron elvitték a konté­nereket Békéscsabán, az Al­só-Körös sorról és környé­kéről. Aztán magyarázatot kaptunk: miért jó a kukás szemétszállítás? Ezt az idő­sek és kisgyermekesek ne­vében cáfoltuk: hiszen köny- nyebb egy kisvödörnyi, zacs- kónyi hulladékkal a konté­nerig menni, úgy a 80 éves­nek, mint a kisgyermekes­nek, mint a hulladékkal telt 50 kg vagy még jóval több súlyú kukát emelgetni, la­kás elé vonszolni... és a szállítókat lesni. A Szerkesszen velünk ro­vatban megjelent cikk nyo­mán felkeresett a Városgaz­dálkodási Vállalat főmérnö­ke, Monori Jenő, aki kért, tudassam a többi utcabeli­vel. hogy vállalatuk szíve­sen visszaállítja a konténe­res szállítást, rajtuk igazán nem múlik. Mondta, hogy a városi tanács műszaki osztá­lyához forduljunk kérel­münkkel, hiszen ők a gaz­dái a városgazdálkodási vál­lalatnak is. így a műszaki osztályra látogattam, ahol az ügyben illetékes előadónő­től a következőket tudtam meg: a konténer megszünte­tését mi kértük (!), igy ta­nácstagunk (nem tudjuk, ki az) ez év áprilisában a vá­rosi tanács vb-ülésén állító­lag a mi kérésünkre előter­jesztette, hogy ismét kuká­kat helyezzenek el utcánk­ban. „Kérésünket” demokra­tikusan teljesítették is, vagy­is elvették konténereinket. Megkérdeztem, ki a mi ta­nácstagunk, mert ugve, ha a nevünkben kérte ezt, talán meg is kellett volna bennün­ket, lakosokat kérdeznie! Ám. a tanács előadónője is csak telefoninformáció után tudta megmondani, hogy ki­ről van szó. Ezek után negy­ven aláíró nevében ígéretet kaptam ügyünk támogatásá­ra. Október 10-én értesített bennünket a Békéscsabai Városi Tanács műszaki osz­tálya. E szerint a vb 1990. szeptember 19-i határozata megerősítette korábbi dön­tését, vagyis nem lesz kon­téneres szállítás, marad a kuka. A múlt kísért még? Mi, ittlakók nem látunk tisztán. Szerintünk a jogsértést emelték vb-határozati szint­re. Ugyanis, ha valaki, aki­nek a nevét sem tudjuk, nevünkben nyilatkozik, in­téz. tudtunk és beleegyezé­sünk nélkül, az nem a de­mokrácia példája. Vagy el­döntik helyettünk, hogy mit akarunk? Utcai szóbeszédként hal­lottam, hogy a mi konténe­reinknek talán azért kellett eltűnniük, mert valakinek útjában voltak. Szóbeszédre ugyan nem adok, de egy fejvakarást azért megér. Quo usque tandem ... ? Álvéleményt, álkérelmet szentesíteni, ez több a sok­nál! Micsoda „képviselet” az, ami ellenünkre van, tudtun­kon kívüli? És ezt a jog­sértést emelik újból vb-ha­tározati szintre! Nem kéne már csúfot űzni az állam­polgárok jámborságából, tü­relméből! A lakók nevében: Dr. Bereczky Zsolt, Békéscsaba Egy kisnyugdíjas Régi dicsőségünk Ifj. Salamon György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom