Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-02 / 231. szám
1990. október 2„ kedd mmn-fíTd A faluszépítő egyesület reménye, hogy itt mielőbb igazi park lesz Nem a hatóság, nem a párt, nem az égiek, Magyarbánhegyes ébredezik Csöndes falunak látszik ezen a napsütötte délelőttön Magyarbánhegyes. Néha jön egy autó, egy-két kerékpáros és gyalogos. A bánhe- gyesiek boltba mennek, vagy a gyógyszertárba. Mi isoda- igyekszünk, a patika vezetőjéhez, Bíró Ilonához, aki a hírek szerint — igaz, nem egyedül — már nemcsak a testi bajokra tud orvosságot. — Szilveszterkor társaságunkban néhányan kifakadtunk, tűrhetetlen, milyen ápolatlan, szemetes és rendezetlen a községünk — mesék Bíró Ilona. — Szó szót követett. Elhatároztuk, megpróbálunk az állapotokon változtatni. A gyógyszerész, a fogorvos, a pedagógus, a fafaragó, a népművelő elhatározták, ösz- szefognak és ügyüknek megnyerik a helybelieket. — Mindnyájan szeretünk itt élni — mondja a miértre Bíró Ilona —, mindnyájunkA falu, ahol eddig még március 15-ét sem ünnepelték meg, csak az iskolában, s az egyetlen, közösségért tenni akaró csoport a nyugdíjasklub volt, úgy tűnik, lassan ébredezni kezd. Augusztus 20-án a hagyományokra rátalálással megtörtént a csoda. A nyugdíjasklubban régi, magyar ruhás fiatalokat ábrázoló fényképek kerültek elő. A vasgyűjtésből, lomtalanításból szerzett pénzen ruhaanyagokat vásároltak, amiből Lantos Józsefné, Rózsika néni négy kislánynak varrhatta meg a ruhákat. A falu plébánosa egyetértett a régi hagyományok felelevenítésével: megáldotta a lányok tartotta kenyeret, búzakoszorút. A fiatalok által elmondott versek beépültek a misébe. — Megható ünnepség veit — mondja erről a gyogysze- résznő. — Most pénzt próbálunk szerezni, hogy jövőre a fiúknak is legyen a régi ben megkérdezi, hogy s mint? Más ez, mint a szűk baráti kör. — Az országban olyan szép, kedves falvakat látni — mondja végül Bíró Ilona —, nálunk meg? Eddig mindig letaposták a virágokat, ellopták az utcára ültetett fenyőket. Ez bizony nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Remélem, egyszer « mi községünk is olyan tesz, hogy az idegenek előtt büszkék lehetünk rá. Magyarbánhegyes művelődési háza 20 éves, nem különbözik a többi, Korabeli épülettől. A ház vezetője, Dudás Károlyné délelőtt tanítónő, este népművelő. — A korábbi társadalmi vezetőség annyit tett a művelődésért — mondja —, hogy megkritizálták, egymagámban milyen programot tudok összehozni. Mióta a faluszépítő egyesület létezik, segítséget érezhetek magam mögött. A legutóbbi értekezBíró Ilona: „Ilyen ruhákban tartották lányaink az új kenyeret és a búzakoszorút” Dudás Károlyné: „Lesznek még csodák!” Fotó: Gál Edit Tanterem már van Társalgó ép tornaterem is kellene Az alsós kisegítő iskolások már ebben az új, bárom tantermes épületben kezdhették a tanévet Fotó: Gál Edit Néhány hónappal ezelőtt Varga Imre, a Tarhosi Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon igazgatója még szomorúan nyilatkozott gyógypedagógiai intézetük helyzetéről. Mint mondta, a gondjaik akkor kezdődtek, amikor megtudták, hogy az iskola területén álló pavilont a továbbiakban csak zenei célokra fogják használni. Már akkoriban is hangsúlyozta, megérti és tiszteletben tartja, hogy a tarhosi zenei hagyományok fejlesztése országos érdek, ettől azonban még probléma marad annak a 13 gyógypedagógiai tanulócsoportnak az elhelyezése, akik korábban a pavilonban tanulhattak. Most, hogy elkezdődött az új tanév, ismét Tarhosra látogattunk, arra voltunk kíváncsiak, vajon megoldódtak-e gondjaik. — Részben — válaszolta az igazgató, majd hosszas magyarázatba fogott: — Szeptemberben, ahogy erre a megyei tanácstól ígéretet kaptunk, átadtak nekünk egy teljesen új épületet, amelyben három tanterem van. Ide most az enyhén 6érült alsós gyermekeink járnak. A volt fiúdiákotthontoan pedig a felsőseink tanulnak, akiknek a szállását egy kiürített vegyi raktárban és egy felszabadult óvodahelyiségben rendeztük be. Ahhoz azonban, hogy ne 10-16 ágyas szobákba zsúfolódjanak a gyerekek, legalább még öt helyiségre lenne szükségünk. Persze, akkor még nem beszéltem a hiányzó társalgóról, a tornateremről és arról az omladozófélben lévő volt cselédházról, ahol a középsúlyos értelmi fogyatékosaink élnek... Varga Imre azt is elmondta, természetesen nem várnak mindig mindent az államtól. Azt a 300 ezer forintot például, amelyet a foglalkoztató iskola szakmai munkaközössége pályázat útján nyert a Közoktatásfejlesztési Alapból, a meglévő tanműhelyek bővítésére fordítják. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy a gyógypedagógiai intézet leendő gazdájára nem kevés feladat vár... — ria — Szobor a vízből? Kiállítás, happening, boszorkányégetés A békéscsabai Tégla Galériában október 10-én 18 órakor megnyílik az első ' olyan tárlat, amelyet a tehetségfelfedezés szándékával rendeznek. A nagy nyilvánosság előtt még be nem mutatott alkotók kapnak helyet. Októberben ifj. Darabos Györgynek, a Jókai Színház díszletfestőjének képeit isimerheti meg a látogató. A szerző rajzainak témája a természet, az emberi gondolatok, arcok, látomások és illusztrációk. Kiállítását mestere, Vágréti János festőművész nyitja meg. A másik képzőművészeti újdonság meghívás egy különös szertartásra, amelynek címe: Stori, bulli, situ és happening. Rendezője Baji Miklós Zoltán festőművész. Boszorkány lélek című szobrát emelik ki a vízből, ahová négy hónappal ezelőtt helyezték. A rítushoz boszorkányégetés és szalonnasütés is tartozik. A műveletekkel a szobor a közönség szeme láttára nyeri el végső formáját. A mű a Munkácsy Mihály Múzeumban, a jövő év tavaszára tervezett kiállításon is látható lesz. Akik e különös alkotói folyamat részesei szeretnének lenni, október 6-án 14 órára menjenek Békés-Dánfokra, a kemping bejáratához! Dr. Oláh Undor, a természetgyógyász ban megvolt eddig is a vágy, tenni a faluért, csak nem tudtuk, hogy a másik is így gondolkozik. A faluszépítő egyesület tulajdonképpen a véletlen szilveszteri beszélgetésnek köszönhető... Magyarbánhegyesen áprilisában tíz-egynéhány fővel alakult meg az egyesület. Azóta csaknem ötvenen vannak. Az első tett a majális megszervezése volt, a régi ünnepek mintájára. Voltak kételkedők, akik azt mondták, úgyse megy el majd senki, hisz’ a részvétel nem kötelező. De nem így történt, többen voltak, mint a kierőszakolt felvonulásokon. A gyerekeknek vetélkedőket, a felnőtteknek focimeccset szerveztek. A sikeren felbuzdulva augusztusban ara- tóbálat rendeztek a kisgazdákkal, amelyre háromszázan voltak kíváncsiak. A kedvező fogadtatásokat a gyógyszerésznő annak tulajdonítja, hogy olyasmire vállalkoztak, ami érdekelte az embereket. Erőltetni ezután sem akarnak semmit. szokásoknak megfelelő ruhája. Mint egyesület már pályázhattunk, mert terveink bőven vannak: Magyarbán- hegyesnek címert, zászlót szeretnénk készíttetni, könyvet kiadni a község történetéről, helytörténeti szobát kialakítani, magnót vásárolni, hogy megörökíthessük az idős emberek régi életről szóló elbeszéléseit. A másik álmunk, hogy szebb, kulturáltabb környezetben élhessünk. Hogy miért mentek el a falubeliek eddig az efféle dolgok mellett? Bíró Ilona szerint azért, mert mindig másra vártak. Nem volt olyan szervezet sem, amely összefogta volna a szunnyadó erőket. A 2700 lakosú Magyarbánhegyes egyhangú, bezárkózott életeit élt. A munka, a háztáji, az ingázás elvette az időt és az erőt a közösségi megmozdulásoktól. Pedig milyen jó érzés, ha ez is. az is érdeklődik az utcán, megdicséri a majálist, vagy az aratóbálat, s közleten például elmondtam anyagi gondjaimat, s máris többen felajánlották, ingyen vezetik a szakköröket. Korábban közönségként csak a gyerekekre és az idősekre számíthattam: augusztus 20- án és az anyáknapi ünnepségen végre láthattam, a középkorosztály sem közömbös. Többen szerepet vállaltak a műsorban. A mise pedig egy csoda volt, az idősebbek megkönnyezték... Tudom, a durvaság, az ellenségeskedés helyett lesznek még itt ilyen csodák! Dél van, a férfiúk a kocs- ' mák felé igyekeznek. Néhá- nyan „nyilatkoznak”: egyetértenek az új egyesülettel. Tagnak ugyan nem jelentkeznének, de — ígérik —, ha valaki szólna, megfognák a kapa, az ásó nyelét. A szépítésre valóban rászorul Magyarbánhegyes. Az átutazó virágot sehol, szemetet annál többet lát... Szőke Margit Békéscsabán gyógyított, Dobozon kntatott Oláh Andor 1949-ben szerezte meg az orvosi diplomáját, majd a békéscsabai kórházban kezdett dolgozni. Doboz község körzeti orvosaként a népi orvoslás módszereit, hagyományait kutatta. A hazai és a külföldi természetgyógyászati tapasztalatokat 1953 óta propagálja. Eddig 11 könyve jelent meg e témakörben, több pedig előkészületben van. Felesége és munkatársa, Kállai Klára szintén ismert természetgyógyász. 1973 óta élnek Szentendrén, ahol napjainkban mint nyugdíjas körzeti főorvos, idejének jórészét előadások tartása, újságírói tevékenység és életmódklubok szervezése teszi ki. * MTI-fotó: Hámor Szabolcs
