Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG 1990, október 13., szombat A jó idő kedvez a gjezőgazdaságnak. Megyeszerte gépek népesítik be a határt. A Med- gyesbodzási és Pusziaottlakai Egyetértés Tsz-ben vetik a búzát. Az ezer hektár területen e hónapban fejezik be ezt a munkát Fotó: Gál Edit Helyreigazítás A Békés Megyei Népújság 1990. augusztus 25-i számában „Vallomás” címmel megjelent cikkben a nyilatkozó által közölt tények közül valótlanok a Soltész Emilné nyugdíjaztatásával kapcsolatos előadások. Dr. Réti Mária föorvosasszony nem kezdeményezte nevezett nyugdíjaztatását. Soltész Emilné , nyugdíjaztatására nem 55. életévének betöltésekor, hanem 59. életévében került sor. Valótlan az az állítás, hogy a nyilatkozó személy volt az egyetlen szakképzett diétás nővér az osztályom, továbbá az is valótlan, hogy a cukorbetegek összeesnek az udvaron a szakképesítés nélküli alkalmaztatással összefüggésben. Forgalmirend-változás Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) ra kanyarodóknak elsőbbséget keld adniuk a Szabadság térről egyenesen érkezőknek. Ebben az első ütemben mind a Bartók Béla út, mind a Bánszki utca felől jövők piros jelzést kapnak, a Dózsa György útról érkezők pedig két sávon egyenesen haladhatnak tovább, illetve jobbra és balra kanyarodásuk is lehetséges. Amire nagyon kell figyelniük majd a járművezetőknek: a forgalmi jelzőlámpa zöldre való váltásakor a gyalogosok is szabad átjelzést kapnak. (1. ábra.) A második lámpaváltási ütem a Gyulára tartó, illetve a Gyula felől érkező forgalomnak kedvez. Mindkét irányból két sávon haladhatnak egyenesen a járművek, amelyek a jobbra kanyarodást is választhatják. (2. ábra.) A harmadik ütem a Bartók Béla útról Gyula felé, a Bánszki utca irányába két sávon teszi lehetővé a továbbhaladást, de ugyanakkor a Bartók Béla útról, a jobbszélső sávból jobbra, a középvonal mellől pedig balra is lehet kanyarodni. (3. ábra.) Mint megtudtuk, a forgalomirányító jelzőlámpa műszaki átadása október 16-án lesz. Az úttestre a burkolati jeleket ezután egy-kéit héttel festik rá. A Gyula felől érkezőket jelzőtábla irányítja — mivel ezután balra nem szabad kanyarodniuk! — hanem jobbra, a Szabadság térre, majd azon visszafordulva ltudnak a Lencsési-la- kótelep felé haladni. Aki a Derkovits sorról érkezik, az a Felső-Körös sor irányában közelítheti meg a lakótelepet. Ha valaki nem veszi észre a forgalomjelző táblát és túlhajt a csomóponton — Gyula felől —, akkor a Damjanich utcánál bekanyarodva érheti el úti célját. (vitaszek) Október kilencedikén lett volna ötvenéves. December nyolcadikén lesz tíz éve annak, hogy életét New Yorkban kioltotta egy pisztolygolyó. Lennon. John Lennem. Mindannyiunk John Lennonja. Dalai itt élnek közöttünk. Holnap is, holnapután is. Zenéjével, szövegeivel még ma is nemzedékek gondolkodásmódját, életvitelét befolyásolja. Megbabonázva néztem kedd este — nyilván sokakkal együtt — a televízióban az életéről szóló angol filmet (Grow Old Without Me — Élj tovább néikülém!). Azt mondta benne a Beatlesről: „Többet jelentettünk a gyerekeknek, mint Jézus, vagy a vallás”. A békemozgalom harcosaként persze azért arra is felhívta a világ figyelmét: „A hatvanas évek olyanok voltak, mint a reggeli felkelések, de most még az ebéd ideje sem jött el-” Mintha érezte volna, majd ő is az általa annyira elítélt erőszak által adja át testét az enyészetnek. De/és igazi demokrata volt. Nem félt. Meg aztán szerencsés ember lévén, volt honnan, kitől erőt merítenie. Yoko nem csak érzelmi lobogáSsal, de a javát fenntartás nélkül munkáló szeretettel vette körül.' Az ám, szefetet. Mert végül is mit mond nekünk John és Yoko balladája? Azt, hogy végleg búcsúzzunk el a képeskönyvbe illő, idilli családtól? Nem hinném. Minden ember vágyából az derül ki, hogy boldog családban szeretne élni. Hisz nálunk sem a család, mint intézmény jutott válságba, hanem az erkölcs. Nem tudni, hogy Lennonék olvastak-e Arisztotelészt (Az élőlények között a legkülönb teremtmény az ember, „de ha eltér a törvénytől és a jogtól, akkor mindennél alábbvaló”), egyet azonban biztosan tudhatunk: ideje már, hogy miként Homérosz, mi is leköltözzünk a földre. Ebben a félműveltségből eredő, tudálékosságra épülő, a szocializmus eszmeiségétől beláthatatlan időre elforduló, emberi értékekre, a tudásra és a jellemasségre mind ellenségesebben tekintő világunkban nincs út, mely ama lennoni ebédhez vezetne el bennünket. Rettenetes érzés fogott el a minap, amikor átfutottam egy három évvel ezelőtti, Reformkedvű Magyarország című írásomat. Hadd idézzek belőle: „Nagy dilemma előtt állunk valamennyien: hogyan lehet előbbre jutni úgy, hogy közben a tisztességből is maradjon valamicske, önmagukba mind jobban bezáródó emberek ideges terrorját éljük. Aki hibázik, az barom — aki szorgalmas, az güzü. Hol vannak már a lélek független örömei? Hány kisgyerek lovagol(hat) ma az édesapja térdén, s hány csöppséget dúdol álomba az édesr- anyja? S hogy mit gondolunk egymásról? Körülbelül ilyeneket: az újságíró hazudik, a tanár senkiházi mitugrász, az orvos pénzhajhász, a pincér csal, a kőműves lop.” Agyamba tolul a kérdés: hát mi változott három év alatt? Részben az egész. Let It Be, szól egy zöld mikrobuszból lakótelepi lakásunk ab- \ laka alatt a Beatles 1970-es slágere. Hadd legyen X. képviselője önöknek! — hallom rögvest a hangszóróból. Vajon ki ez az ember?, morfondírozok magamban, aztán eszembe jut a Revolution (Lennon— McCartney, 1968): „You saj you want a revolution (...) You tell me that it’s evolution”. Paff. Nevethetnékem támad („A nevetés a lélek gátlások alóli felszabadítása”, Freud), de valahogy nem tudom felszabadítani magam. Megtapogatom az egy „ideges olló” által megnyírt fülemet, s roskadozom. Megriadok attól a felismeréstől: még mindig nem hallani a korán kelők hangját. Ugyan mit törődik a rendszerváltozással amott az a feltehetően nyugdíjas nénike, aki diót keresgél a fa alatt? Még mindig az arc nélküli tömegemberek, a „das Man”-ok (Heidegger) uralják a terepet — közben tombol az infláció. Az írástudót persze — feledve azt, csupán látszat és illúzió az, hogy engedékenységével a harmonikus illeszkedések létrejöttét mozdítaná elő — megnyomorgatnák, mert önkényes értelmezésével a türelmetlenségnek ad polgárjogot. 0 Döbbenet. Most jövök rá, én csak John Lennoniról akartam inni. Segítség! Dányi László Szórólap a telefonfülkében „Szeretnénk nyugodtan járni az utcán” - hirdeti egy anya Telefonáltak öngyiikosjelöltek is Egyéves az S. 0. S. Sok ember hordoz magában olyan lelki problérhá- kat, amelyeket nem tud senkivel megosztani. Pedig a ,/kibeszélés” — ha nem is megoldást — megnyugvást mindenképpen jelent életünk nehéz pillanataiban. Talán jobb is, ha idegennek mondjuk el, mi nyomja a szívünket, s gyógyír lehet egy kellemes hang, egy megnyugtató, együttérző szó ... A nyugati országok több évtizedes jó tapasztalataira építve szervezte meg egy éve a Békéscsabai Városi Tanács egészségügyi osztálya az S. O. S. telefonos lelkisegélyszolgálatot, mely este héttől reggel hétig hívható a (66) 28-800-as számon. Hányán vették igénybe ezt az új humán szolgáltatást, melyek voltak a leggyakoribb problémák? —.erről kérdeztük Szabóné dr. Kállai Klára pszichológust, a segélyszolgálat vezetőjét. • — Egy év alatt összesen 1886 hívásunk volt, ez havonta több mint 150 hívást jelent. A tapasztalatok szerint legtöbben szerdán, csütörtökön és pénteken telefonálnak, és inkább az éjfél előtti időpontban. A hozzánk fordulók 48 százaléka férfi — főként 25—44 év közöttiek —, 33,5 százaléka nő, a többi gyermek. Az átlagos beszélgetési idő 19 perc. — Miről panaszkodnak leggyakrabban a telefonálók? — Sok az úgynevezett néma hívás. Felvesszük a kagylót, de percekig nem szól bele senki. Előfordul, hogy csak a második, harmadik hívásnál ered meg a nyelve a telefonálónak. A legtöbben ismerkedési nehézségekkel küzdenek, nincs partnerük, barátjuk, vagy szociális, környezeti konfliktusokkal keresnek meg bennünket. A fiatalok gyakran elsírják, hogy összevesztek a barátjukkal, a barátnőjükkel, hogy nem jönnek ki a szüleikkel, vagy vitába keveredtek a pedagógussal. Ezek mindennapos gondok, de azért oda kell rájuk figyelni, csakúgy, mint a szexuális jellegű panaszokra. — Gyakran telefonálnak öngyilkos jelöltek? — Sokan kerülnek krízishelyzetbe, mely adott pillanatban megoldhatatlannak látszik. Egy év alatt háromnégy olyan hívásunk volt, ahol szó esett öngyilkosságról. Mivel a telefonálók mindvégig teljes inkognitóban maradnak — a titoktartás egyébként is szigorú szabály nálunk —, nem riaszthatjuk a rendőrséget, csupán a lebeszélés, a meggyőzés, a reménykeltés eszközével élhetünk. Hogy munkánk eredményes, azt leszűrhetjük a visszajelzésekből. Sokan másodszor, harmadszor is hívnak, s beszámolnak arról, hogy túl vannak a mélyponton. — Kik ülnek a telefon mellett? — összesen 31 elkötelezett ember vállalta ezt a munkát. Éjjelente ketten ügyelnek, főállásuk mellett próbálnak segíteni a bajbajutottakon. Üjabb jelentkezőket várunk november 2-án, Békéscsabán a városi Vörös- keresztnél. Iskolai végzettség tekintetében semmiféle elvárásunk. nincs, egyetlen fontos szempont, hogy a jelentkező át tudja érezni a másik ember gondját, s legyen benne segítő szándék. G. K. A Bella Itáliának jó neve van a szakmában. Nem véletlen. Fási Ádám nemrégen vette át Békéscsabán a régi Tükör éttermet és a helyén kialakított Bella Italiát a csúcsra vezette. Ezt jelzi az a védnöki tábla is, amit rövid idő alatt megkaptak. Azért volt szükség erre a kis bevezetőre, mert pár héttel ezelőtt három telefonfülkébe géppel írt felhívást ragasztottak ki, amelyből idézünk: „1990 júliusában a városban fényes nappal az emberek szeme láttára lányom uj- járól erőszakkal lerángatták aranygyűrűjét. Az elkövetők a Bella Italia étteremben dolgozó cigányok voltak. A rendőrség elfogta a tettest, a tárgyi bizonyítékot is megszerezte, majd eljárást indított. A két fiatalember barátja felszólította a lányomat, vonja vissza a hatóság előtt a rablás tényét, mert különben bosszút állnak. Ö azonban továbbra is kiáll az igazság mellett. Ha a lányom délutános, követik, és hol a munkahelye előtt fenyegetik, autójukból öklüket mutogatva, hol este 10 után várják a sötét utcán. Emiatt a férjem és a fiam kénytelen minden este 10 órakor lányom elé menni, hogy megvédjék. A bűncselekmények egyre szaporodnak, lányomról az aranygyűrűt rángatták le, de legközelebb aá önök fizetését fogják erőszakkal elvenni az utcán, vagy betörnek a lakásukba. Ne tűrjük tovább a bűnözők és cinkosaik garázdálkodását, és a törvényes felelősségre vonás előli bujkálásokat. Emeljük fel a szavunkat a bűnözők ellen. Ha az igazságszolgáltatás nem tudja megvédeni a polgári lakosságot. akkor kénytelenek leszünk polgárvédelmi osztagot szervezni. Szeretnénk nyugodtan járni az utcán, otthonunkban nyugodtan aludni... Salamon György- né” Becsülendő az, hogy a szórólapot a szerzője aláírta, így könnyen felkereshettük az otthonában. Nem csoda, hogy Salamonná még mindig hatása alatt van a történteknek. — Ha ön anya, megért. Ahogyan írtam, a 23 éves kislányomat világos nappal kirabolták. Az elhunyt nagyapjától örökölte azt a gyűrűt, amit lehúztak az ujjá- ról. Ezért volt neki értékes. De ha nem is lenre érték és emlék, akkor is, micsoda közbiztonság ez? Hova jutunk? Hogyne félteném a gyerekemet? Azt akarom, hogy büntessék meg a vétkest ... Minden józan gondolkodású ezt akarná, nem? — ön miért nem kereste fel a Bella Itália vezetőjét? — Az volt az információm, hogy az elkövető és társa ott dolgozik. Féltem oerr,enni a vendéglőbe, mert úgy hallottam, késsel járnak... öntől tudtam meg, aogynem, dolgoznak a Bella Raliéban. — Jó megoldásnak■ találta ezt a szórólapot kiragasztani? x \ ‘ — Végső elkeseredésemben tettem. , — De hiszen a bíróság és a rendőrség kézbe vette az ügyet! — Ez igaz. Csakhogy 'azóta is fenyegetik a lányomat. A férjemnek rendőr előtt a tettes egy barátja azt a kijelentést tette, hogy megölik. Mármint a gyermekemet. ön ezek után nem. féltené? — Félteném. De Fási Adóm joggal kényes az általa vezetett étterem hírnevére! — Fási Ádámtól elnézést kérek. Félrevezettek azzal, hogy az elkövető nála dolgozik ... B. V.
