Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-28 / 228. szám

1990. szeptember 28., péntek SPORT SPORT SPORT SPORT Egy „kis-nagy” szakosztály életéből Álmodozások kora?! Vívás. Egy olyan sportág, melyben hazánk igazi nagy­hatalom. Ha megszámolnánk a különböző fegyverne­mekben eddig nyert olimpiai és világbajnoki (arany) ér­meket, már pusztán ez az összeadás is a „felső számtan” tárgykörébe tartozna. Persze, felmerül a kérdés: miből lesz a cserebogár? Honnan kerülnek elő azok a tehet­ségek, akik tulajdonképpen hosszú évtizedek óta folya­matossá tudják tenni a sikereket? Ha ebből a szempont­ból vizsgáljuk a sportágat, kiderül, hogy csak 5-6 fővá­rosi egyesület monopóliuma a válogatott szintű vívó­sport. A Békéscsabai Előre Spar­tacus vívószakosztálya tava­lyi eredményei alapján a 7. helyre nyert besorolást az országos ranglistán. Az egye­sület legutóbbi elnökségi ülésén végig hallgattam be­számolójukat, amely az el­múlt két évről szólt. Ez ad­ta az ötletet ahhoz, hogy Hajtman János edzővel (aki egyébként két társával, Cset- neki Istvánnal és Galli Zsolttal együtt fegyvermes­tere, technikai vezetője és menedzsere is a szakosztály­nak) részletesebben beszél­gessünk a vívásról, szak­osztályukról, és általában a sport helyzetéről. — Mit jelent ez a 7. hely? — Tulajdonképpen csodá­latos eredmény. A csak vi­déki szakosztályok rangsorá­ban elsők vagyunk. Ez per­sze hűen tükrözi a sportág felépítését is. Abszolút Bu­dapestre koncentrált a vívó- sport. Egyelőre, ma még egy bizonyos szint elérése után csak valamelyik fővárosi együttesben biztosítható a versenyző továbbfejlődése. „Saját forrásbál...” — Ez más szavakkal el­mondva azt jelenti, hogy például a Békéscsabai Előre Spartacus vívószakosztályá­nak többé-kevésbé az lehet a legnagyobb sikere, ha fel tud nevelni olyan verseny­zőket, akik később bekerül­hetnek valamelyik nagy­csapatba? Persze, nem kis dolog az sem, ha egy várost szakmai berkekben csak úgy emlegetnek, hogy: vidéki fel­legvár, kiváló utánpótlás­nevelő bázis. Ezt a státuszt; már elértétek. Megelégedtek ennyivel, vagy más tervei­tek is vannak? — Nem hiszem, hogy van olyan edző, aki életében leg­alább egyszer nem szeretne a felnőttek között is ered­ményt elérni. Egyébként pe­dig öncélú lenne az utánpót­lás-nevelésünk, ha nem akarnánk valamikor minősé­gi felnőtt szakosztályt is mű­ködtetni. Lehetne gyorsan és látványosan sikert elérni, ha leigazolnánk néhány jó ver­senyzőt, akik saját egyesü­leteikben készülnének, és csak versenyeken szerepel­nének a mi színeinkben. De sem megfizetni nem tudjuk őket, és ez edzői elképzelé­seinkkel sem találkozik. A magunk választotta utat jár­juk, amelyiken bár hosszabb távon érhető el a cél, de ha sikerül, tudjuk majd, hogy biztonságos alapon nyug­szik. Csak saját forrásból táplálkozva szeretnénk előbbre jutni. „Rmatör sport” — Hallgattam a beszámo­lótokat, jelen pillanatban elég kétségesnek látszik a meglevő szakosztály fenntar­tása is. Nekem úgy tűnik, hogy merész dolog ilyen kö­rülmények között egy felnőtt csapatról is ábrándozni. Vagy nem jól látom? — Valóban nem vagyunk kedvező helyzetben, hiszen mi tényleges költségveté­sünknek még az egyharma- dát sem kapjuk meg az Elő- rétől. Ez már évek óta így van, de mostanra „tőke ko- vácsolódott” állandó sze­génységünkből. Sikerült megszerveznünk a szakosz­' tályon belül olyan vállalko­zási formákat, amelyek se­gítségével, és persze renge­teg többletmunkával, de elő­teremtettük a szükséges pénzt. Ha lenne felnőtt csa­patunk is, igazából nem nő­nének meg jelentősen a ki­adásaink. Hiszen a vívás „amatőr sport”! Jellegéből adódik, hogy nem kell any- nyit edzeni, mint más sport­ágakban. Tehát egy felnőtt csapat nem vetne fel példá­ul egzisztenciális kérdéseket. Bajnokságot egy évben csak egyszer rendeznek, és erre most is el kell utaznunk. Ez sem kerülne sokkal többe. A plusz kiadást inkább csak a minősítőversenyeken való részvétel jelentené. Rz álmok valós alapjai — Ezek az anyagi vonza- tai az előrelépésnek. De van­nak még tárgyi és elsősor­ban személyi feltételei is. Adottak-e ilyen szempont­ból a lehetőségek? — Tulajdonképpen igen, de igazi minőségi haladást ak­kor érhetnénk el, ha még egy főállású edzőt tudnánk alkalmazni. Ma ez egyelőre csak álom, pedig négy edző­vel felépíthetnénk egy olyan felmenő rendszert, amelyben kezdettől a felnőtt korig ugyanaz a mester vinné vé­gig a csoportokat. Ez na­gyon fontos, mert a vívók inkább edzőikhez kötődnék. Ebben az esetben a mai hat­van helyett nyolcvan-száz sportolóval is foglalkozhat­nánk, ami már országos mércével mérve is nagy szakosztályt jelentene. — Említetted, hogy más­fél év alatt hat országos baj­noki címet is nyertetek, ami egyedülálló teljesítmény a vidék vívósportjában. Nyil­ván, amikor a jövőről be­széltél, a mostani bajnokok­ra is gondoltál. Kik voltak ezek a győztesek? — A serdülő fiú- és újonc párbajtőrcsapataink kétszer, Fekete Gábor újonc fiú tő- röző és Hanczár Tímea újonc leány tőrözőnk egyszer-egy- szer nyertek bajnokságot. De" számtalan második és har­madik helyezést is szerez­tünk a korosztályos verse­nyeken, csupán egy-egy tus­sal lemaradva. Valóban, ezek az eredmények a valós alap­jai álmainknak. í Ferencz Rezső Leendő cserebogarak? A csabai vívók idén májusban a Békéscsabai Jókai Színház előtt felállított páston megrendezett, országos visszhangot keltő, 24 órás versenyükkel is felhívták magukra a figyelmet. Az utca emberei — több ezren — „kénytelenek voltak” egy napig a vívásról beszélni. Ha ezek közül a gyerekek közül csak egy ragad ott a vívóteremben, akkor az anyagi hasznon túl már csak ezért is megérte Fotó: Kovács Erzsébet Sok csapat föladta már az anyagiak híján Békésben decemberig van pénz Az elmúlt hétvégén a Gyomaendrődi Spartacus TK a Ke­leti csoportban (miskolci győzelmével) már elkezdte a pont- vadászatot, holnap pedig a Békéscsabai Előre Spartacus női röplabdacsapata is pályára lép az NB Il-es bajnokság Déli csoportjában, és ezzel teljessé válik a kép. Hiszen megyénk összes labdajáték-együttese számára megkezdődik a bajno­ki év. Beszélgetőpartnereink Jánovszki György, a Gyoma­endrődi Spartacus TK elnöke, Uhrinné Szarka Judit, a Kö­rös-parti röplabdacsapat edzője és Fiáth Miklós, a békés­csabaiak edzője. Mindkét helyen ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. Q Történt-e változás a csapat életében? Q Mik a célkitűzéseik? Q Milyenek az anyagi lehetőségeik? A Jánovszki György: — w Igen, hiszen új edző irá­nyítja a csapatat. Egykori játékosunk, Uhrinné Szarka Judit. . . Uhrinné Szarka Judit: — Február óta vagyak edzője az együttesnek. Az új sze­zonra egy változás történt, ismét csatasorba állt Gyuri- cza Zsoltné. Szerencsére sen­ki sem hagyta abba a röp­labdázást, így keretünk ki­lenc felnőtt és hét ifjúsági játékosból áll. A felnőttek: Asztalos Ágnes csapatkapi­tány, Szendrei Dóra, Bertók Tímea, Arany Marianna, Tóth Éva, Gyuricza Zsoltné, Klein Tünde, Vass Ildikó, Rosza Paula. Fiáth Miklós: — A szemé­lyi összetételben elvileg nem történt változás, de mivel csapatunkat zömében fiata­lok alkotják, ezért évről év­re sikerül egy-egy új játé­kost beépítenünk. Oberschall Krisztina ősztől Szegeden fő­iskolás, de edzéseit ott meg tudja oldani, hétvégéken pe­dig rendelkezésünkre áll. Szoszki Erzsébet végzett a tanítóképző főiskolán, ám a munka mellett is vállalja a játékot. Buzássy Emília vi­szont csak heti egy edzésen és a hazai mérkőzéseken akar szerepelni. Egyébként j átékoskeretünk rajtuk kí­vül: Nemes Katalin, Szépla­ki Nóra, Kolarovszki Margit, Amcsin Gabriella, Fábián Il­dikó, Kazár Krisztina és So­mogy vári Beáta, ^ Uhrinné Szarka Judit: — Jól sikerült az alapozás, noha a pénzszűke csak any- nyiit engedett, hogy hazai környezetben készüljünk fel a bajnokságra. Mivel a sport­csarnokot továbbra sem használhatjuk, ezért a helyi gimnáziumban edzettünk és ott játsszuk majd bajnoki mérkőzéseinket is. Termé­szetesen az az elvárás, hogy továbbra is megőrizzük NB II-es tagságunkat. Tavaly a tizenegy tagú mezőnyben a nyolcadik helyen kötöttünk ki, az idén csoportunkban csupán nyolc gárda indult. Még az elmúlt héten is visz- szamondta a részvétel jogát egy együttes. Fiáth Miklós: — Felkészü­lésünk átlagon felül sike­rült, mert rengeteg mérkő­zést tudtunk játszani külön­böző erősségű ellenfelek el­len. Figyelembe véve, hogy csapatunk csupa fiatalból áll, ez jól segítette őket fej­lődésükben. Edzőtáborozásra is volt lehetőségünk. Szen­tesen töltöttünk el tíz na­pot augusztus közepén. Saj­nos a szövetségben elvetet­ték a háromcsoportos NB li­es bajnokság gondolatát, így csupán hét mérkőzésből áll majd az őszi szezon. Ügy gondolom, hogy a végén a dobogó bármelyik fokára'fel- állhatunk. Ä Jánovszki György: — ” Nem valami rózsás a helyzetünk, de az már biz­tosnak látszik, hogy az őszi szezon összes mérkőzését le tudjuk játszani. A reklámok­ból befolyt összeg, amiből fedezni tudjuk az utazást, a játékvezetőket, az étkezést, egyszóval a bajnokság min­den kiadását. Hogy tavasz- szal mi lesz, az még a jövő kérdése. Egy biztos, vállal­kozásba kezdünk, hogy nö­veljük saját bevételeinket, másrészt pedig bízunk ab­ban, hogy az új önkormány­zatban olyan személyek is helyet kapnak, akik szívü­kön viselik a település sportját... Fiáth Miklós: — Szakosz­tály-vezetőségünknek sike­rült újabb támogatókat „fel­hajtaniuk”, ezenkívül van egy igazán kiváló, anyagi ál­dozat vállalására is kés* szülői munkaközösségünk, és így együtt év végéig bizto­sítják a szükséges anyagi hátteret. Bár vannak hosszú távú, korszerűnek tűnő el­képzeléseink is, de ezekről még karai lenne beszélni, hiszen a tavaszi sorsunk egyelőre még elég bizonyta­lan. Mindenesetre bízom ma­gunkban, azaz remélem, hogy pénzhiány miatt Békéscsa­bán nem kell a kaput be­csukni a röplabdázás előtt. J. P. — F. R. Felvételűnk a két csapat négy évvel ezelőtti rangadóján ké­szült. Bihari (azóta elkerült Békéscsabáról) leütését az az Asztalos igyekszik sáncolni, aki ma is a gyomaendrődiek csapatkapitánya. Idén (a sorsolás szeszélye folytán) a baj­nokságban nem lesz alkalma a két megyei együttesnek meg­Fotó: Gál Edit Zöld út a keletnémet labdarúgóknak Az európai és a Nemzetközi Labdarúgó- szövetség egy lépéssel az események előtt jár — .talán így lehet értékelni az UEFA és a. FIFA döntését. A két szervezet ugyan­is engedélyezte, hogy a keletnémet játé­kosak november 22-től a Német Labdarú­gó Szövetség (a jelenlegi DFB) égisze alatt szerepeljenek. A határozat értelmé­ben Benti Vogts szövetségi kapitány már­cius 27-én, a Szovjetunió elleni, frankfur­ti barátságos mérkőzésen „teljes” német csapatot küldhet a pályára. Az NDK-já- tékosok egyébként az NSZK együttesében az EB-selejtezőkön is szóhoz jutnak. A szenzációs hírt a DPA nyugat- és az ADN keletnémet hírügynökség egy időben repí­tette világgá. A jelentésekben mérföldkő­ként szerepel a november 21-i dátum, ek­kor mérkőzik meg ugyanis utoljára (s ép­pen egymás ellen) a két nemzeti tizen­egy, s a lipcsei találkozó egyben az egye­sülés időpontja is. Ezt követően a jelenleg NDK-színekben szereplők „teljes jogú” né­met válogatottak lehetnek, ha a kapitány is úgy dönt — fogalmazott Guido Togno- ni, a r IFA szóvivője. A bejelentés váratlanul érte a nyugat­német szakembereket, mivel ők nem gon­dolták, hogy ilyen gyorsan határoz a nem­zetközi szövetség. Arra számítottak, hogy csak az 1992-es Európa-bajnokság után történhet meg a két válogatott „összeol­vadása”. „Nagyon meglepett a FIFA döntése, ha­tározatukat azonban még írásiban kell kö­zölniük” — nyilatkozta Berti Vogts, az NSZK új kapitánya. Ugyanakkor azt is el­mondta, hogy a Bundestagéban szereplő 32 játékosból álló keretét rövid időn belül bővíteni fogja. Segítői röviden elkezdik a keletnémet élvonal „feltérképezését”, vá­logatott szintű labdarúgók keresését. — Ha már holnap össze kellene állítanom az új válogatottat, Matthias Sammer bizto­san .helyet kapna benne”. A 43 éves szak­vezető ezzel, a kijelentésével mintegy meg­hívót küldött a Dynamo Dresdenből a VfB Stuttgarthoz szerződött középpályás­nak. A tervezett fúzió miatt az NDK szövet­sége már visszalépett az Európa-bajnoki selejtezőktől, de az európai kupaküzdel­meket nem érinti a változás. így a Dyna­mo Dresden a BEK-ben, a PSV Schwerin a KEK-ben, az 1. FC Magdeburg és a Chemnitzer FC az UEFA Kupában indult. A kupakiírással foglalkozó UEFA-bizott- ság decemberi ülésén dönt arról, mi le­gyen a jövőben az NDK-csapatok által ki­harcolt négy „kvótával”. (A nyugatiak hat csapattal képviseltetik magukat a kupák­ban) . A német csapatok számát emelni kell, de hogy ezt mennyire, egyelőre kér­déses. Az NDK egyébként 550 ezer játé­kost visz a közösbe, s ezzel a német szö­vetségnek 5,3 (!) millió tagja lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom