Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-17 / 218. szám
BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1990. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ POLITIKAI NAPILAP Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 218. SZÁM „A rabló mondja meg, hogy mi legyen a rablót! holmival?” Rácz Sándor előadása a kisgazdapárt csabai gyülásén A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt a helyhatósági választásokra készülvén Békéscsabán tegnap délelőtt nagygyűlést tartott a párt Luther utcai székházában. A szép számban megjelent hallgatóságot Maczák János, a ikisgazda- ipárt Békés megyei pártigazgatója, a polgári tagozat vezetője köszöntötte, majd átadta a szót a rendezvény szónokának, Rácz Sándornak, az Országos Munkástanács elnökének, a kisgazdapárt budapesti főpolgármester- jelöltjének. Több mint másfél órás, viharos tapssal többször félbeszakított beszédének elején az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke kiemelte: Magyarországon ma nagyon nehéz megszólalni, mert nem hogy a 6zavak kimondóinak, maguknak a szavaknak sincs már hitelük — túlságosan is bennünk élnek . még az elmúlt 45 év hazugságai. — Megítélésem szerint, az országgyűlési választásokat követően azoknak, akik átvették a hatalmat — folytatta gondolatmenetét —, mindenképpen olyan intézkedéséket kellett volna Jiozniuk, amelyek megfeleltek volna a magyar nép igazságakaratának. — Mindez nem következett be, a gazdaság egyre mélyebbre Süllyed. Hogy miért? Azért, mert a tulajdon problémájával mind a mai napig nem nézett szembe az ország törvényhozása. Pedig az első és legfontosabb kérdés a következő: mi az enyém, mi a tied, és mi az övé? Hát hogyan akarunk mi Európára akárcsak ránézni is, ha még mindig a rabló mondja meg, hogy mi legyen a rablott holmival? Ritkán lelhető fel a népben, nemzetben való gondolkodás is, mutatott rá Rácz Sándor, hiszen ha a föld tulajdonlása tekintetében a magyar parasztságra rá akarják kényszeríteni a 100 hektáros felső határt, akkor nehezen érthető az, miért nem vonatkoztatható ezen értékhatár a „Weiss—Manf- rédra” is? Az újgazdagok által összeharácsolt, 100 hektár föld értékét meghaladó javaknak pedig vissza kell kerülniük a nemzeti vagyonba, hogy igazságos szétosztásuk által erőre kapjanak a családok, hogy megállíttas- sék a .nemzet ijesztő méreteket öltő fogyása, jelentette ki. Ezt követően szót ejtett az úgynevezett privatizációs folyamatokról, melyekről megközelítése szerint halvány fogalmuk sem lehet az egyszerű embereknek. Voltaképpen nem történik más, jegyezte meg, mint az, hogy a gazdasági vezetők lero- hasztják az állami tulajdont, létrehozzák a magántulajdon különféle formáit, és egyúttal külföldiekkel vásároltat1 ják fel nemzeti értékeinket. Míg Magyarországon csak a pénzforgalom 10 százalékát teszik ki a bérjellegű kifizetések, addig Nyuga-Európá- ban ez az arány eléri a 40— 50 százalékot is. — Mi következik ebből? — tette fel a kérdést a szónok. — Az, hogy ha tetszik, ha nem, be kell kapcsolódnunk a politikába, a politizálásba, bármennyire is szennyes ' dolognak tűnjön az. Ahogyan egykor a görög demokráciában megtörtént, alulról, a népből fakadóan építkezve lehet csak kiszélesíteni a nép uralmát. Minden, ami felülről jövő kez- •deményezésre jön létre, diktatórikus. Szeptember 30-án pedig mindenképpen el kell menni szavazni mindenkinek, mert a megbukott kommunista rendszer hívei is- • mét ott lesznek a szavazó- urnáknál. Nagy hatású beszédében Rácz Sándor arra is kitért, amennyiben nem Kossuth Lajos nyomdokain haladunk, vagyis nem a nemzeti ipar, kereskedelem és mezőgazdaság megteremtésére törekszünk, hanem külföldi tőke által, idegen erőknek engedelmeskedve akarjuk talpra állítanj az országot, amúgy is labilis társadalmunkban eddig ismeretlen feszültségek törhetnek elő. „Nem mindegy, hogy kire bízzuk rá a magyar jövőt!", hangsúlyozta. Több állami gazdaság igazgatója és téesz elnöke az utóbbi hetekben milliókat fizetett ki a tagságnak, mégpedig azért, hogy maga mellé állítsa a kizsákmányolt dolgozókat. Vannak olyan téeszek is, ahol a vetőmag(Folytatás a 3. oldalon) ' Tisztelgés a névadó szobra előtt Fotó: Kovács Erzsébet Szarvasi ünnep Évnyitó a „Brunszvik Teréz” óvóképző „A nevelés teremti meg az embert, és az ember a hazát.” Az idézet Brunszvik Teréz szellemét idézi, akinek nevét mostantól a szarvasi óvónőképző viseli. A szombaton délelőtt tartott évnyitó ünnepségen emelkedett hivatalosan az intézmény főiskolai rangra. * * * Európában elsőként 1837- ben Tolnán nyitotta meg kapuit a Kisdedóvókat Képző Intézmény. A középfokú főiskolán óvónő- és tanítóképzés 1959- ben lépett egyet, és intézeteink az érettségire épülő felsőfokú intézményekké váltak.. 1959: 11 felsőfokú tanítóképzőben és 3 óvóképző- b.en kezdődött el az oktatás, amellyel ismét hazánk adott mintát Európának. 1987: a magyar óvóképzés másfél évszázados. évfordulóján minden óvónőképző intézetben 3 éves, főiskola szintű képzés indult. Az idén pedig befejeződött a főiskolává válás folyamata, amely Szarvason további ünneppel, a névadóval bővült. (Folytatás a 3. oldalon) Eszköz vagy cél? A kisebbségeknek elegük volt a közömbösségből Az első győzelem a Mecsek-alján Pécsi MSC-Békéscsabai Előre Spartacus 0—2 (0—1) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, 5000 néző. v.: Kovács I. L. (Stam- ler, Fazekas). PÉCS: Bodnár — Kónya, Balogh, Braun, Palaczky |— Torna, Megyeri, Bérczy — ÍLehota, Czéh, Belansky. Edző: Garami József. BÉKÉSCSABA: Gulyás — Szenti, Ottlakán, Zahorán — Mracskó, Csató, Csanálosi, Horváth — dr. Kovács, Nagy I., Miklya. Edző: vígh Tibor. t Csere: Lehota helyett Lovász a 46., Nagy I. h. Argyelán a 64., Tomka h. Hüber a 74., Miklya h. Belvon a 83. percben. Gólszerző: Nagy I. a 33., Horváth a 81. percben. Sárga lap: Belansky iaz 57., Braun az 59., Szenti a 80. percben. Szögletarány: 9:6 (3:3) a Békéscsaba javára. Szlovákok, románok, cigányok, az RMDSZ székelyud- vairhelyl szervezetének néhány tagja, politikai pártok és egyházak képviselői ültek le tanácskozni — sőt, vitatkozni — azon a kisebbségvédelmi fórumon, amelyet az MDF békéscsabai szervezete hívott életre szombaton. Egy dologban egyetértett a hallgatóság: a kisebbségek problémái nem halaszthatók tovább, azokra mielőbb megoldást kell találni. A jelenlegi helyzetet enyhén szólva elszomorítónak jellemezte Zalatnay István, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó főtanácsosa, a fórum vendégelőadója, hiszen — míg a környező országokban hosszú ideig erőteljes magyarságellenes politikát folytattak, sőt ilyen törekvések Horvátország és Szlovénia kivételével ma is félfedezhetők — hazánkban végtelen közömbösség övezte a nemzeti kisebbségeket. — A kormány tisztában van azzal, hogy az Európához aló visszatérés legnagyobb kerékkötője a kisebbségi probléma megoldatlansága lehet — folytatta Zalatnay István, s hangsúlyozta: az ország vezetésének a több tízezer, határainkon túli magyarral szemben is elkötelezettnek kell lennie. Ez utóbbiakkal kapcsolatban történelmileg is új koncepciót készített a kormány, s egyben szakított az elmúlt évtizedek felelőtlenül közömbös politikájával. Ennek legnagyobb hibája az volt, hogy még csak szándékát sem fejezte ki egy másfajta, eredményesebb gondolkodásnak. Elhatárolják magukat természetesen a két világháború között felerősödött revíziós politikától is. Ma a magyar kisebbségnek nem eszközként, hanem célként jelennek meg a kormány programjában. A főtanácsos hangsúlyozta a politika felelősségét abban, hogy minden cselekvésben figyelembe kell vennie a határokon túli magyarság érdekeit, céljait, helyzetét. Helyettük vagy a nevükben sohasem beszélhetünk. Támogatnunk kell törekvéseiket — törvényesen, a nemzetközi jogokat nem sértve — egyéni és kollektív jogaikért. Fel kell mérnünk, egy-egy lépéssel milyen hatást váltunk ki, hiszen a kisebbségi politika ugyanolyan racionális kérdés, mint a gazdaság. A kormány most arra törekszik, hogy alaposan felmérje a kisebbségek helyzetét. A hazánkban élő nemzetiségiekről szólva a főtanácsos hangsúlyozta: nem igaz, hogy az elmúlt évtizedekben példás volt a helyzetük. Felgyorsult a spontán asszimiláció folyamata, s ehhez társult a magyar politika érzéketlensége. A következő időszak legfontosabb feladata a jogi keretek megalkotása: a kisebbségi törvény elfogadása, amely remélhetőleg tartalmazza majd a kisebbségi önkormányzatok felállításának lehetőségét. A cigányság több szem(Folytatás a 3. oldalon) Gazdasági amnesztiát javasolnak „Gazdasági amnesztiát” javasolt a kormánynak és a pénzügyminiszternek a Vállalkozók Országos Szövetsége. Indítványozta: mentesítsék a kis- és magánvállalkozókat minden olyan bírság kifizetése alól, amelyet 1989. december 31-ig bizonyítottan nem saját hibájukból elkövetett vétség miatt szab- , tak ki rájuk. A VOSZ sze- : rint ugyanis a vállalkozók ■ jelentős részét 1982 óta számos esetben pontatlanul, illetve késve tájékoztatták. : A gyakori jogszabályvál- ; tozásokat a vállalkozók jelentős része nem tudta naprakészen követni. Különösen az adóreform bevezetése utáni időszakban okozott ez problémát. Sok esetben nem is lehetett figyelemmel kísérni a változásokat, mivel azok az életbe lépést követően egy, két, de esetenként több hónapos késéssel jelentek meg írásban. Gondot jelentett az elmúlt években, hogy a különböző nyomtatványok is késve érkeztek meg az érintettekhez, illetve a nyomtatványboltokba. E tény a későbbi ellenőrzésekig számtalanszor feledésbe merült, s így végül is a hatóság az ellenőrzéskor szabálysértést állapított meg. Az amnesztia — a szövetség javaslata szerint — a pénzszűke miatt elmaradt büntetés-befizetésekre is kiterjedhetne. A VOSZ lehetségesnek tartja azt is, hogy a javaslatot a kormány terjessze a Parlament elé, a lényeg szerintük az, hogy döntés szülessen ebben a kérdésben. Meglehetős önbizalommal készült a pécsi csapat a mérkőzésre, hiszen a Mecsek-alján a békéscsabaiak legjobb esetben is csak döntetlent értek el, jcét pontot még egyszer sem sikerült elhozniuk. Vígh Tibor és a játékosok is úgy gondolták, már nagy fegyvertény lenne, ha egy pontot elrabolnának vendéglátóiktól. Érthető, hogy az első percekben inkább a pécsiek próbálkoztak, s a 10. percben Czéh labdájával Bérczy iramodott meg, néhány lépés után a jöbbösszekötő helyéről az üres kapura emelt, ám a gólvonalon álló Mracskó kirúgta a labdát. Jobbára mezőnyjáték folyt" az első félórában, mígnem megszerezték a vezetést a lila-fehérek. A 33. percben a balszélen Horváth tűnt föl, jól lőtt be Nagy I. elé, aki már a 16- oson belülről, jobbal hatalmas gólt lőtt a kapu bal oldalába, 0—1. A szünet után, a 48. percben Nagy I. három méterről a felső kapufára fejelt. Egy perccel később Bodnár hálójában táncolt a labda, ugyancsak Nagy I. jóvoltá- ból, de a játékvezető előtte már lest jelzett. Továbbra is a vendégek e^itt adódott lehetőség, amikor Gulyás egyik hosszú kirúgása után Nagy I. iramodott meg, és a 16-cxs vonaláról megcélozta a kaput. Bodnár csak nézte, hogy a labda ismét a felső kapufáról vágódott vissza. Az 57. percben Belansky lerántotta Ottlakánt, villant az első sárga lap. Két perccel később Braunnak dukált a színes kártya, miután Zaho- ránt alaposan helybenhagyta. Eseményről alig számolhatunk be, egy újabb sárga lapról azonban igen, amikor Szenti Belanskyt vágta föl. A 84. percben a békéscsabaiak újabb gólt értek el, eldöntve ezzel a találkozó kimenetelét: Argyelán kígyózott át a védők között, Horváth elé lőtt, aki nyolc méterről a rosszul kimozduló Bodnár mellett laposan lőtt a kapu közepébe, 0—2. A lefújás előtti percben Mracskó előtt adódott lehetőség, de nyolcméteres fejesét szögletre tolta a pécsi kapuvédő. öntelten lépett pályára a hazai csapát. Sokáig ugyan a békéscsabaiak térfelén pattogott a labda, ám a pécsiek a 16-oson belülre ritkán jutottak el, Gulyás kapuját kevésbé veszélyeztették. Egy idő után magára talált a békéscsabai csapat, hol kontrákra építve veszélyeztették Bodnár kapuját, máskor pedig tetszetős, kidolgozott támadásokat vezettek végig a pályán. Nem volt ritka, hogy a vendégeket tapsolta meg a szurkolósereg, egy-egy szép alakítás után. Különösen Csanálosi volt elemében, aki nemcsak összeszedte a labdákat a középpályán, hanem rendre jól indította társait. Nagy Istvánt gólja mellett további szép alakításai dicsérik, nehezen tartották a pécsi védők az Aradról igazolt viharsarki csatárt. Bizony nem jó előjel a mecsekalji együttes számára a szerdai KEK-mérkőzés előtt, hogy hazai pályán alul maradtak, de a békéscsabaiak győzelméhez e napon kétség sem férhetett. A lila-fehérek óriási bravúrt vittek véghez, hiszen első ízben győztek Pécsett. • Jó: Bérczy, ilk Szenti, Ott-* lakán, Csanálosi, Horváth, Nagy I. Nyilatkozatok. Garami József: — Az első 30 percben több helyzetet dolgoztunk ki, de azok rendre kihasználatlanul maradtak. A Békéscsaba az első támadásból gólt ért el, ezután szétesett a csapatunk játéka. Megérdemelten nyertek a vendégek. Vígh Tibor: — Gratulálok a fiúknak. Az előző (Folytatás a 8. oldalon) \
