Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

1990. szeptember 12., szerda o Mladonyiczky Béla, az MDF egyéni jelöltje „Legalább üzenetet küldjön a tanács...” „Ne csak vésővel és kalapáccsal...” A művészekre általában jellemző, hogy elvonulnak a vi­lágtól, elbújnak saját alkotói közegükben. Ezért bizonyára sokan csodálkoztak azon, amikor az MDF önkormányzati egyéni (jelöltjei közt Békéscsabán Mladonyiczky Béla szob­rászművész nevét olvashatták. — Miért vállalta a jelölt­séget? — kérdeztük. — Egyfajta belső késztetés ösztönzött arra, hogy ne csak vésővel és kalapáccsal, hanem más módon is hasz­nos tagja legyek a társada­lomnak. A közéleti szereplés számomra egyfajta művészi helytállást is jelent. Hűséget az élethez, ahhoz a környe­zethez, amelyben élek. — Mint művész és mint az |MDF alapító tagja, ho­gyan látja az értelmiség jö­vőjét? ' — Az értelmiség szerepe, küldetésének fontossága fel­tétlenül nőni fog a helyi ön­kormányzatok életében. Az értelmiségi lét alapvető ré­sze az összetartozás, a szoli­daritás, a gondolatcsere. Meg kell találni a közös ne­vezőt az autonóm, saját bel­ső világukat élő-adó, alkotó emberek között. Szeretnénk létrehozni a Békéscsabai Al­kotók Körét, amely elsősor­ban az érdekképviselet lehe­tőségét teremtené meg. A kör minden alkotónak helyet adna, s egyúttal biztosítaná a művészutánpótlást is. El­engedhetetlen feladata lenne az amatőrök támogatása. — Milyen változások vár­hatók a helyi kulturális életben? —• Békéscsaba kulturális életét a leendő önkormány­zat minden bizonnyal jelen­tősen át fogja formálni, Az intézményeknek munkájukat a valós igényekre kell ala­pozniuk, s körültekintő szer­vezőmunkával lehetőséget kell teremteniük arra, hogy falaikon belül szellemi alko­tóközösségek működjenek. Az új önkormányzat minden bizonnyal támogatja majd a több szektoré kultúrát, vagyis az, állami mellett az egyházi, az egyesületi és a magánkezdeményezéseket is. — Hogyan működik majd a kulturális élet finanszíro­zása? — A támogatásnak fel­adat-, s nem intézményori­entáltnak kell lennie. Az életképes kezdeményezések és intézmények pénzhez jut­hatnak az állami támogatás mellett központi és helyi ön- kormányzati pályázat, ala­pítvány útján, és szponzorá­lással is. — Mit tart a legfonto­sabbnak ahhoz, hogy élénk kulturális élet alakuljon ki Békéscsabán? — Meg kell találni — párt­érdekek fölé emelkedve — a közös nevezőt a művészeti ágak és az egyes művészek között. Az alkotó ember, aki késztetést érez arra, hogy munkája mellett részt ve­gyen a közéletben, a helyi kulturális élet szervezésében, akár egyedül, akár egy kö­zösség részeként, akadály nélkül megtehesse azt. A kultúrára, mint egységes egészre az eddiginél is fon­tosabb szerep vár, A jövő­ben a város önmaga dönt sorsáról — kulturális, szelle­* mi és gazdasági irányáról —, s ehhez nélkülözhetetlen a széles körű nyilvánosság be­vonása. Szeretnénk elérni, hogy határainkat kizárólag a törvényesség szabja meg. összefogással sok mindent el lehet érni, ehhez viszont el­engedhetetlen, hogy a szep­tember végi választásokon a lakosság minél nagyobb számiban, hite szerint részt vegyen. G. K. ♦ Fotó: Kovács Erzsébet Vasárnap nagygyűlés Békéscsabán Felszólal: dr. Kiss Gyula tárcanélkiili miniszter és Rácz Sándor, az Országos Munkástanács elnöke A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Békéscsabán mind a 16 egyé­ni választókerületben önálló képviselőjelöltet állított, me­lyek közül négy független jelölt kisgazdapárti támoga­tással indul. A rendszervál­tásnak helyre kell hozni 40 év gazdasági sérelmeit, re­habilitálni azokat, akiket méltánytalanul ért sérelem, helyre kell tenni a munkás­ság jogait, rendezni kell a nyugdíjakat, és kellő meg­becsülést kell adni az értel­miségnek. Az önkormányza­ti választásokkal és a párt-, valamint az ország gazda­ságpolitikájával kapcsolatos lesz az a nagygyűlés, melyet szeptember 16-án, vasárnap 10 órakor tartanak Békés­csabán, a kisgazdapárt szék­házában (Luther u. 6.). A nagygyűlés szónokai: dr. Kiss Gyula tárcanélküli mi­niszter, a kisgazdapárt fő­titkára és Rácz Sándor, az Országos Munkástanács el­nöke, a kisgazdapárt buda­pesti főpolgármester-jelöltje. Telefon(tos)iizenet Pénz, összeköttetés, hivatal, netán sze- rtncse kellett eddig is ahhoz, hogy valaki végre telefonhoz jusson. Lehetséges, hogy szorgalmasabb ellenzékieknek maga a BM III/3-as osztálya járta ki a készülé­ket: ha le akarta hallgatni olyasvalaki beszélgetéseit, kinek addig nem volt te­lefonja, bizonyára előbb hozzá kellett segítenie őt. Nem tudni, hogy a békési tizenhármak, azaz a megyéhez .valamilyen módon kö­tődő országgyűlési képviselők közül ki, miként jutott telefonhoz. Mindenesetre tízük lakásán, vidáman, vagy szomorúan, örömet, vagy éppen bosszúságot okozva, dd fel-felberreghet a telefon. Egy kis logika, csipetnyi matematika, s máris látjuk: hárman viszont — leg­alábbis a telefoncsörgésből — paradicso­mi nyugalomban élhetnek. Azt is mond­hatnánk: kőkorszaki állapotok között. Valószínűleg a jó öreg Edison is elcso­dálkozna, ha meghallaná: ebben a hazá­ban, amely rövidesen otthont ad a vi­lágkiállításnak, nincs hatalom, amely el tudná rendezni, hogy legalább az ország fejlődésének irányát meghatározók mun­kaeszközt — hiszen esetükben mii másról lenne szó — vásárolhassanak maguknak. Hadd jegyezzem meg sietve: egyetlen képviselő sem kért meg arra, hogy szóba hozzam a dolgot. Még csak nem is cé­loztak rá. De mert véleményük kikérése, ismereteik továbbadása miatt meglehető­sen sűrűn kell kapcsolatot találnunk ve­lük, tapasztalhattuk: telefon nélkül nem megy. „Tefléfont már bárhol lehet kapni, de ■ mi vonalat is adunk, hozzá” — hirdeti büszkén a Magyar Távközlési Vállalat szegedi igazgatóságának szlogenje. Nosza! Szívesen megadjuk a három képviselő - címét. Jöhetnek az ellenérvek is: nincs szabad vonal a központban, műszaki ne­hézségek merülnek fel, esetleg a képvi­selők kérelme sem fekszik (5-10-15' éve) az illetékesek asztalán. Lehetséges. De vajon nem láttunk-e már többszintes épületek falán kacskaringózó, vagy ház­tetőről háztetőre feszülő telefonvezeté­keket, ha nagyon rájött a távközlőkre a szerelhetnék? S nem tehetné-e meg ná­lunk is egy szolgáltató vállalat, hogy megkeresse az ügyfelet: „Uram, paran­csol-e telefont?” A közvélemény bizo­nyára nem tekintené kiváltságnak, ha képviselőjét hozzásegítenék a köz érde­kének gyorsabb, eredményesebb rende­zéséhez. S ha a távközlési vállalat négy, vagy nyolc év múlva sem jut el a nagylelkű­ség állapotába, hát szerelje le azt a frá­nya telefont a búcsút intő honatyák la­kásából. Jó lenne tudni — már csak a törté­netem példa kedvéért is —, hogy több mint féfl évezreddel ezelőtti távközlési vállalat vajon mennyi várakozási idő után bocsátotta Szilágyi Erzsébet rendel­kezésére azt a hollót, amellyel levelét elküldhette fiának. Mátyásnak, Prága vá­rosába. Kár, hogy erre már sose derül fény. A holló mégiscsak a lakásablakból röppenthető, s nem kellene zuhogó eső­ben, tócsákat kerülgetve lecaflatniuk képviselőinknek a negyedik sarkon álló, orrbavágott nyilvánoshoz, hogy maréknyi kettest, tízest, húszast bedobálva, ázot- tan-fázottan megszólalhassanak: „Mi- niszferelnök űr, azért keresem ...” Lehetséges, hogy telefon helyett végül csak egy levelet küld válaszul a távköz­lés! üzem. Az ilyen távbeszélést helyette­sítő lebeszélés viszont nem lenne más a szemünkben, mint ami valójában: mel­lébeszélés. K. A. J. Falugyűlés Fényesen, bár a fényes eredmény elmaradt Hétfőn délelőtt egy fényesi olvasónk telefonált, mond­ván „véres háború lesz” az aznap* esti falugyűlésen. Menjünk ki — kérte —, hogy nyilvánosságot kapjanak az ott elhangzó problémák. „Lesz belőlük bőven” — ígérte. * Mit tehettünk mást, este fél hétkor felkerestük a tele­pülés egyetlen [közösségi épületét, (amely nemcsak e ta­nácskozásnak, (hanem az italozni betérőknek is otthona volt. Mert a kocsmahelyiségen át vezetett az út a zsúfo­lásig telt tanácskozóterembe, ám hamarosan kiderült, nemcsak az est folyamán elfogyasztott ital az oka, hogy az indulatok a tetőfokig hágtak ezen az estén... Új menetrend Horváth Lajosné, aki a ta­nácskozás vezetésére vállal­kozott, talán nem is sejtet­te, milyen nehéz dolga lesz, hogy szóhoz juthassanak azok is, akik meghívást kap­tak a falugyűlésre. Mert volt meghívott bőven: a távköz­lési üzem, a Dégáz, a Volán, a vasút, a _ Békéscsabai Vá­rosi Tanács (Fényes Békés­csabához tartozik)... Sajnos a címzettek, akikhez a fel­vetődött panaszok szóltak, nem jelentek meg mindany- nyian. A Volántól viszont hárman is eljöttek — vesz­tükre? —, hogy segítsenek a fényesiek gondjain. Mert ke­vés a járat, az sem ér az adott helyre időben, vagy időben odaér, de nem veszi fel a fényesleket és így to­vább "és így tovább. Jó egy órája ültünk a tanácskozá­son és még mindig az új menetrend kialakításán fá­radozott a három meghívott és a tanácskozáson megje­lent lakosság. Ki az iskola- kezdéshez, ki a piachoz, ki a munkába álláshoz akarta igazítani az induló járato­kat. És ha már itt tarta­nak ... A Fényesre közleke­dő buszok miért nem helyi járatok? (Ez utóbbi kérdésre kimerítő, ám nem megnyug­tató választ kaptak a ta­nácskozás résztvevői.) Hét óra 51 perckor még mindig a menetrenden bíbelődtek a meghívott „volánosok”. Igaz, egyikőjük így nyugtázta az eddigi eredményt: „Már ke­vesebb a kiabálás, talán kö­zelebb kerültünk a megol­dáshoz.” Igaza volt. Hét óra 56 percre megszületett az új menetrend, amely október elsején lép életbe. A tele­pülés lakói tehát elégedettek lehetnek, s ha a Volán is elégedett lesz a forgalommal, eredményes volt a maratoni vita. Hihette az ember: a ke­délyék lecsitultak, indulha­tunk haza. Erdei József, a várösi tanács műszaki osz­tályának csoportvezetője azonban korántsem ilyen jóhiszemű, hiszen a Volán képviselőinek távoztával egyedül maradt a „ringben”. A felpaprikázódott lakosság pedig most már csak felé záporoztatta — hamar hoz­zátesszük: zömében jogos — kérdéseit. Óvodát építenének társadalmi munkában — mondták* —, csak anyagot kémek hozzá. Egy fiatalem­ber jelentkezett: a felesége most államvizsgázott, úgy­hogy az óvónő is meglenne. Ám nemcsak az óvoda hi­ányzik, kellene orvosi ren­delő és megbízható telefon is. Mert nyilvános állomás van ugyan a településen, ám, az szinte állandóan rossz. „Időzített bomba ez a fé­nyesi terület” — fogalmazott így az egyik lakos. Egy fia­talasszony később csak eny- nyit jegyzett meg: „Itt ma­radtam három gyerekkel, félkész házzal, majd pont boltot építek az itt élők­nek ...” Mert volt ilyen ja­vaslat is a panaszra, hogy az élelmiszer-ellátás kritikán aluli: tessék vállalkozni, bol­tot építeni! „U pincémben több a víz...” Pedig nem akarnak mást, csak utat, vizet, villanyt, gázt... Mert annak idején három éve, mikor e telke­ket osztani kezdték, a szép elképzelésekből nem volt hi­ány. Megvalósulásukat lát­szott bizonyítani a magas telekár is, ám az ígéretek többsége a padláson ma­radt ... És még egy csaló­dás: 118 ember fizette be évekkel ezelőtt a gáz terve­zését, ám a 177 ezer forint még mindig felhasználatla­nul áll, a gázból nem lett semmi. Nyolc óra 36 perc és még mindig áradnak a panaszok. Nem úgy, mint otthon a csa­pokból a víz. Mert azokban oly gyenge a nyomás, hogy arról jobb nem beszélni. Ke­serű humorral jegyzi meg valaki: „A pincémben több víz van, mint a csapban ..." A tanács képviselőjének válaszait jóval könnyebb ösz- fezefoglalni, mint a panasz- áradatot: nincs pénz — mondja szinte mindenre. Egy fiatalasszony így som­mázza a hallottakat: „In­kább úgy fogalmaznék, Fé­nyes nem kap” — majd így fordul a tanács képviselőjé­hez: — „És ha pénz nincs, ne is ígérjenek nekünk sem­mit, hiszen az itt élők épít­keztek. Tele vannak adós­sággal. Ötk nem tudják meg­teremteni azt, amit kiköltö­zésük előtt ígértek nekik.” „Menjünk haza!” Egy fiatalember végül lej­jebb adja a követeléseket; „Legalább üzenetet küldjön a tanács ennek a kilencszáz embernek. írja meg, hogy tud-e segíteni valamiben,, vagy sem...” A mellette ülő csak ennyit tesz hozzá: „Mert mi is emberek va­gyunk, itt Fényesen. Nem szabadna, hogy ilyen körül­mények közt éljünk.” Kilenc óra már jócskán el­múlt, mikor valaki hátul — az est kilátástalanságát fel­ismerve — felpattant és drá­mai tömörséggel ennyit mon­dott: „Menjünk már haza!” Mint egy varázsütésre a fel­paprikázódott emberek ki­felé indulták. A szeméttáro­lóról nem beszéltek, meg ar­ról sem, hogy levelesládá­kat kell venni, mert eltűnik a posta — morgolódnak még kifelé menet is —, de ma­radjon valami az új önkor­mányzatnak — legyint egyi­kőjük. Ez este után bizton állít­hatjuk: marad. Bőséggel... N. A. fl nagylaposi hordók első vallomása Befejeződik a jelöltállítás Szerdán befejeződik a jelölt- állítás a szeptember 30-ai ön- kormányzati választásokra, EZ alkalomból az Országos Válasz­tási Bizottság számos kérdésben állásfoglalást tett közzé. E sze­rint a jelöltet és a listát szep­tember 13-án 24 órá|g kell az il­letékes választási szervnél beje­lenteni______________ ______________ A jelöltállítás során több eset­ben is előfordult: az ajánlőív megnyitásakor a jelölt azt nyi­latkozta, hogy ő X párt színei­ben Indul, ám pártja nem tekin­tette támogatottjának. Ilyen esetben a nyilatkozatot tevő párt álláspontja a mérvadó. Ar­ra is van példa, egy pártnak két vagy több, önmagát legi­timnek tekintő helyi szervezete működik. Ezekben az esetekben az alakilag megfelelő bejelenté­seket elfogadják a választási bi­zottságok, feltéve, hogy a je­löltek személye eltérő. A választási törvény előírása szerint a jelölt az ajánlások összegyűjtése után nem módo­síthatja az ajánlóív adatait. En­nek megfelelően ha egy megha­tározott párt, társadalmi szer­vezet jelöltjeként indult, akkor nem lehet párt által támogatott független jelölt, hacsak nem nyit új ajánlóívet. Ez esetben a jelölt dönthet úgy, hogy az utóbbi jelölést fogadja el. A szavazólapokon egyébként a pártok, társadalmi szervezetek nevét hivatalos alapító okiratuk szerint kell feltüntetni. A „füg­getlen jelölt” megnevezését a pártok neveinek Írásánál hasz­nált betűtípussal, kis betűvel kell megjelölni. A választási tör­vény értelmében a nemzeti és etnikai kisebbség nevét a szava­zólapon a kisebbség anyanyel­vén is fel kell tüntetni. (Folytatás az 1. oldalról) — Véleményem szerint azért, hogy a fúrási iszapba keverve a hordók béltartal­mát a cserebökényi átmeneti tárolóba szállíthassák. Tud­niillik jelenlegi formájukban az átmeneti tároló ilyen anyagokat hordóban nem fo­gadhat, csak az úgynevezett lapátos fúrási iszapot. — A környezetvédelmi hatóság ennyi ismeret birto­kában milyen intézkedéseket tehet? — Ma sort kerítünk a hor­dók pontos számbavételére, s ha kell, további mintákat veszünk. Különösen akkor lesz erre szükség, ha a szál­lítólevélen fel nem tünte­tett hordókra bukkanunk. (A veszélyes hulladékokat el­különítve kell tárölni, java­soljuk, hogy ezeket az aszó­di végleges lerakodóhelyen kell elhelyezni.) Mindezek mellett az érintettek sorra megszegték a veszélyes hul­ladékokra vonatkozó környe­zetvédelmi kormányrendele­tet, ezért a lehető legszigo­rúbb bírság kiszabását kell kezdeményezni. — A környékbelieket leg­inkább az érdekli, hogy van-e valamilyen közvetlen egészségkárosítási veszély. — Legjobb tudásunk sze­rint ilyen veszély nincs. — Az eset kapcsán óha­tatlanul fölmerül a kérdés, hogy máshol nem bukkan­hatnak föl hasonló, elszórt hordóhegyek? — Nincs tudomásunk ilyenről. Ha bárki hallott vagy látott hasonló jelensé­get, akkor kérjük, jelentse be a környezetvédelmi ható­ságnál ! A nagylaposi hor­dókról úgyszintén lakossági bejelentés * révén derült fény. I Ennyit tudtunk meg teg­nap lapzártáig. A hordók vallatóra fogása a jelek sze­rint jó ütemben folytatódik, de az ügy még koránt sincs lezárva. Talán a véletlen műve, de e sorok írása köz­ben a régi vicc jutott eszem­be: a'tizedikről kizuhanó úr minden emeleti ablakon be­kiabál, s megnyugtatja a rémülettől rámeredő embe­reket: „Eddig még minden rendben...” — lovász —

Next

/
Oldalképek
Tartalom