Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-10 / 212. szám

1990. szeptember 10., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! II legfontosabb a megelőzés A Békés Megyei Közleke­désbiztonsági Tanács — mint a közúti közlekedés biztonságáért tevékenykedő társadalmi szervezet — el­nöksége nevében köszönete'- met fejezem ki a lap au­gusztus 29—i számába'n, ..Autóroncsok az Ml-es au­tóút mellett” címen megje­lent cikkért. Az írás végén feltett kérdésre válaszolva tájékoztatom Önöket, hogy a balesetmegelőző propagan­dáról, illetve hatékonyságá­nak fokozásáról több alka­lommal tárgyalt az MKBT elnöksége. Többek között a cikkben feltüntetett figye­lemfelkeltő módszert is meg­vizsgáltuk. Az MKBT el­nöksége azt az álláspontot alakította ki, hogy propa­gandamunkánkban a legna­gyobb hángsúlyt a pozitív balesetmegelőző magatartás ösztönzésére és a defenzív vezetési stílus alapelveinek a gyakorlatban való megho­nosítására és alkalmazására kell fektetnünk. Élnünk kell az elriasztás, a „fekete kró­nika”, a negatívumok bemu­tatásának eszközével is, de a morbiditást és a megbot- ránkoztatást kerülve. Fenti­ek miatt az MKBT elnöksé­ge nem szorgalmazta autó­roncsok közszemlére tételét. Balta János rendőr alezredes, az MKBT ügyv. elnöke Ha ennyi, akkor mennyi? Olvastam az augusztus 30-ai újságban megjelent írásukat, a „Szeletelésből je­les (?)” címűt. Az jutott eszembe, hogy ilyen az élet, gyakran megfizetjük a tan­díjat. Van, aki csak két fo­rintot, van aki sokszor 2 forintot, mint például én is. Érdekes módon, velem ép­pen a Centrum Áruház dol­gozói fizettették meg. Májusban, a ballagási ün­nepségen fényképezni akar­tam, ezért vásároltam Bé­késcsabán egy Kodacolor Gold 200-as filmet. Nem cso­dálkoztam azon, hogy 330 forint volt az ára, mivel úgy emlékeztem, hogy ka­rácsonykor 270 forint körüli áron vettem. Gondoltam, az­óta itt is volt árrendezés. Akkor lettem nagyon mér­ges, amikor a tizenkettedik felvétel után jelezte a gép, hogy elfogyott a film. Na­gyon drágának találtam azt a 12 felvételt 330 forintért, és mielőtt reklamálni men­tem volna a Centrum Áru­házba, vettem egy ugyan­ilyen filmet az Ofotértnál, ami 24 kockás és csak 290 forint volt. A reklamálá­somra azt a választ kaptam, hogy az ő áruk jó, az Ofo- tértnak biztosan nagy a készlete még a régi árú filmből, és ezért tudja 290 forintért adni. Hiába ma­gyaráztam, hogy náluk 24 felvétel 2X330 forint, azaz 660 forint lenne, az Ofotért 290 forintjával szemben. Később feladtam azzal, hogy ez volt az én tandíjam, és soha többet nem veszek a Centrum Áruházban fil­met, esetleg mást sem. Az Ofotértnál azóta öt alka­lommal vettem, és mindig 290 forintért 24 felvételűt. Egy békéscsabai olvasó (név és cím a szerkesztőségben) Narancs Klub A Fidesz augusztus 23—26- ig kultúrtábort szervezett Ba- latonföldváron, a Narancs- klubok vezetői, a Fidesz- csoportok kulturális szerve­zői és minden, a kultúra I iránt érdeklődő számára. A résztvevők beszámoltak ta­pasztalataikról, az ország különböző területein már működő Narancs klubokról, valamint tervek hangzottak el a közeljövőben létrejövő kulturális szerveződésekről. A Narancs Klub és Feszti­vál Alapítvány anyagilag is támogatja ezeket a kezde­ményezéseket. A pályázatok elbírálásáról az alapítvány öttagú bíráló- bizottsága nevében dr. Mol­nár Péter, a Fidesz ország- gyűlési képviselője tájékoz­tatta a tábor résztvevőit. A bizottság 100 ezer forintot osztott ki a pályázók között, és az év végéig még két, szeptember végi és novem­ber végi határidővel várja a további pályázatokat (Buda­pest, 1062, Lendvay u. 28.). A résztvevők egyetértettek abban, hogy szükséges kul­turális klubok létrehozása, hiszen nagyon sok helyen szinte a minimális lehetősé­ge sincs meg a kulíbráló- dásnak. Több csoport beszámolt arról, hogy bemutatkozási, fellépési lehetőséggel támo­gatja a határainkon belüli és kívüli fiatal, ismeretlen művészeket. Ennek a tájé­koztatásnak nem a Fidesz- reklám a célja, hanem az, hogy minél többen értesül­jenek a lehetőségről, éskap- csalódjanak be a Narancs klubhálózat kiépítésébe. Ügy gondolom: mindenképpen említésre méltó a Fidesz kezdeményezése, már csak azért is, hogy akik eddig nem hallottak róla, tájéko­zódhassanak, és bekapcso­lódhassanak a Narancs klubhálózat kiépítésébe. Sánta Anikó, Vésztő Válaszolt az A Békés Megyei Népújság augusztus 27-i számában megjelent, „öt buszjegy” cí­mű írással kapcsolatban az alábbi választ adom: A Körös Volán Vállalat­nak valóban létezik olyan belső utasítása, mely Békés­csabán. Gyulán és Orosházán a helyi gépkocsivezetők ré­szére előírja kiállási időben, a végállomáson történő he­lyi menetiegyárusítást. A forgalom minél kisebb zava­rása érdekében szerepelt a illetékes menetjegyek lehetőség sze­rinti, ötös tételben való el­adási kötelezettsége, mely előírást — a körülmények megvitatása után — felol­dottunk. Jelenleg tehát, akár egy darab menetjegyet is lehet vásárolni a gépko­csivezetőknél, de csak a vég­állomáson. A menet közbeni árusítást a menetrendszerű­ség tarthatósága érdekében, nem tudjuk biztosítani. Tájékoztatni kívánjuk uta­sainkat arról, hogy Békés­csabán helyi menetjegyek a posta 24 létesítményében, a Kondorosi Takarékszövetke­zet 4 irodájában, 28 bizomá­nyosnál és természetesen az autóbusz-pályaudvaron, a Gőzmalom téren, valamint a Volán Utazási Irodában is kaphatók. Mindemellett to­vább kívánjuk bővíteni ér­tékesítési hálózatunkat. így várjuk érdeklődő vállalko­zók jelentkezését az autó­busz-pályaudvaron, a 26-222- es telefonszámon. Dr. Orosz István, a Körös Volán megbízott igazgatója Közös érdek a társulat Hónapok óta folyik Gyulán, a Kastély­kert (Krinolin-kert) szennyvízhálózatá­nak kiépítésére alapítandó társulat szervezése. A lakosság többsége, fel­ismerve a szennyvízhálózat kiépíté­sének fontosságát, aláírásával csatla­kozott a kezdeményezéshez. A tanácsi tes­tület Is támogatta ezt a munkát, minek eredményeként megkezdődött a helyszíni felmérési munka, a műszaki kiviteli tervek elkészítéséhez. A lakosság megértése és a szervezők fáradhatatlan munkájának ered­ményeként, a társulat megalakításához a terület lakosságának 66 százaléka aláírásá­val hozzájárult, így a társulat megalakulá­sa a közeljövőben megtörténhet. A szer­vező' bizottság szeretné, ha azok a lakosok, akik a létesítési költségeket fedezni tud­ják, és még nem írták alá a belépési nyi­latkozatot^ félretennék a múltban szenve­dett sérelmek miatti bántódásukat és a be­lépési nyilatkozat aláírásával csatlakozná­nak a társulat megalapításához, bizonyítva ezzel, hogy barátai annak a törekvésnek, mely megfelelő környezetet kíván biztosí­tani fürdővendégeinknek. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a jelenlegi áldatlan ál­lapotok minél előbb megszűnjenek. Az elmúlt időkben több alkalommal ke­serűséggel tapasztaltuk, hogy a város más körzeteiben, ahol az idegenforgalom meg sem közelíti a mi területünket, egymás után épült ki a szennyvízhálózat. Valljuk be, ebben nemcsak a tanácsi szerveket terheli a felelősség, bennünk sem volt kellő kez­deményező erő, elszántság. Az említett te­rületen 17 utcában 380 ház részére kell megépíteni a szennyvízhálózatot — körül­belül 6 kilométer hosszban —, valamint a bekötővezetékeket. Most itt van az alka­lom, a lehetőség, ezzel feltétlenül élni kell, mert csak a szennyvízhálózat kiépítése után lehet városunkból igazi fürdőváros, ahol a korszerű fürdőn, a várjátékokon, az euró­pai szintű könyvtáron kívül, kellemes, tisz­ta levegő fogadja a hozzánk pihenni, gyó­gyulni és szórakozni érkező vendégeket, nem pedig az utcák árkaiba kivezetett vagy a kertek talaját teljesen átitató szennyvíz b®ze- A szervező bizottság Megjegyzésünk: a kezdeményezés való­ban dicséretes, és vétek volna nem élni a lehetőséggel. Meghívó a panaszosnak Elmondanánk... Válasz a Népújság au­gusztus 6-án megjelent, „Harmadrendű állampol­gár?” című panaszlevelére: A levél írója gondolom bé­késcsabai lakótársunk, több problémát vet fel levelében, amelyre a valós helyzet és a jobb megértés miatt is bő­vebb magyarázatra van szükség Mivel e rovatban erre nincs lehetőségünk, ezért kérem, hogy a gondnokság vezetőjével és velem a Hu­nyadi téri irodában adjon lehetőséget az ön által le­írtak megbeszélésére. Ez a találkozás módot adna urra, hogy valójában az irodaépü­let milyen belülről, elmon­danánk és adatokkal bizo­nyítanánk, hogy az üzemvi­teli díj emelésére 1979 óta ilyen mértékben nem került sor, hogy milyen átszervezés történt az apparátusban, hogy az igazgatóság és a fel­ügyelőbizottság a közelmúlt­ban újjá lett választva. El­mondanánk azokat a törek­véseket, amelyekkel meg­próbáltuk volna ezt az in­tézkedést megakadályozni. Kamat, építkezés, felújítás, külső munkák felvállalása, de a nagy fokú üzemeltetést érintő áremelkedéseket nem tudtuk kivédeni. Hogy mi­ért nem beszéltük meg a la­kókkal az emelést; nem azért, mert a kormány sem beszélte meg velünk, hanem mert mi sem vagyunk any­nyira naivak, hogy ezzel a lakótársaink egyetértettek volna, ahol ezt megpróbál­tuk, érthető „Nem” volt a válasz. De abban a levélben, amit minden érintett meg­kapott. leírtuk az indokokat. Az igazgatóság döntését az a felelősség motiválta, hogy mint választott tisztségvise­lők. a lakásszövetkezet ered- • ményes gazdálkodásáért fe­lelősek elsősorban. Azt a tényt, hogy a kilépés gon­dolatával foglalkozik, meg­értjük. de nekünk minden lakónkra, lakóépületre szük­ségünk van. Azt is tudjuk, hogy szövetkezetünk dolgo­zói, vezetői, választott testü­letéi a lakókért vannak, ér­tük kell dolgoznunk, az Önök legnagyobb megelége­désére. A személyes viszontlátás reményében Galovicz Lajos, a Békéscsabai Lakásszövetkezet elnöke Emelkedik! Emelkedik! i „Most akkor mit tegyek?” Szeptember 3-án Gyulán, a törökzugi ABC-be mentem vásárolni és nem várt meg­lepetésben volt részem. Drá­gább Lett a tej, egyes tej­termékek, húsipari termé­kek, valamint sütőipari ter­mékek, olaj, hogy csak azo­kat soroljam, melyek a min­dennapi élelmezéshez szük­ségesek. Visszamentem mun­kahelyemre, a bölcsődébe és előszedtük azokat az árjegy­zékeket, amelyeket hivatal­ból megküld néhány, élelmi­szerit előállító vállalat, így a tejipari vállalat, sütőipari vállalat is. Az üzletben szép számmal akadt olyan ter­mék, melynek az árát az előállító vállalat nem emel­te. Felhívtam a tejipari vál­lalat számi ázórészlegé t, ér­deklődtem, mi a helyzet az árakkal, megnyugtattak, semmilyen áremelés nem tör­tént. Ezután felhívtam az ABG vezetőjét, aki udvaria­san elmondta, hogy ezt a helyi áfész saját hatásköré­ben intézte. Tovább érdek­lődtem volna az áfész-elnök- nél, áruforgalmi osztályve­zetőnél. Mivel ők nem vol­tak benn, egyik kolléganő­jük felvilágosított, ezek és még több más áru szabad­áras termék, emelték a ha- szonikulcsot, ezért hát az ár­emelés. Semmilyen szabálytalan­ság nem történt, udvariasan is beszéltek velem, de ne­kem mégis igen- keserű lett a szám. Egyrészt a bölcső­déinkbe nem tudunk min­den árut nagykereskedelmi áron beszerezni, ezekre az évközi áremelésekre pedig költségvetési támogatást nem kapunk. Most akkor mit te­gyek? Mint intézményvezető saját hatáskörben emeljem a térítési díjakat? Nem te­hetem! Másrészt a dolgozók felháborodását, elégedetlen­kedését hallgatva emeljem fel a bérüket, hogy igazod­junk a nem is kicsi árnöve­kedésekhez? Sajnos, ezt sem tehetem! Marad tehát a té- pelődés, meddig mehet ez így? Most az áfész emelte az árakat, legközelebb más fogja, és ez így megy to­vább a csillagos égig, so­vány zsebünk utolsó fillér­jéig. Vagy netán megjelenik egy jóságos arcú, fehér ba- jüszú, szakállas öregúr, aki harsányan kiabálja: „Nálam vásároljatok, nálam elfo­gadható áron kaptok minő­ségi árut!” Ipacs Jánosné, a Gyulai Egyesített Tanácsi Bölcsődék vezetője Egy kisgyermek gyógyítására Gyűjtés a börtönben A Népújság július 23-i számában megjelent egy cikk, amelyben jószándékú, segítőkész emberekhez for­dulnak azzal a kéréssel, hogy segítsenek Örvös János kétéves kisfiún, aki igen sú­lyos betegségben szenved, és az életét csak 6 millió forint árán lehet megmenteni. Én békéscsabai lakos vagyok, jelenleg az állampusztai bör­tönben töltöm a büntetésem. A cikk elolvasása után úgy éreztem, hogy ezen a pici emberkén minden olyan em­ber segíteni fog, akiben egy csöppnyi jó szándék van. A zárkatársaimmal megbeszél­tük, hogy akinek van pén­ze, az segít, és nagyon nagy örömünkre sikerült a gyűj­tés. Később a B/6 nevelési csoport nevelőjével megbe­széltük, és engedélyt kér­tünk az egész börtönre ki­terjedő gyűjtésre. Az első napon 18 300 forint gyűlt össze, pedig itt sincsenek magas keresetek. Tudjuk, hogy ez az összeg csak egy elenyésző része annak a te­temes pénznek, de bízunk benne, hogy az országban nagyon sok ember segíteni fog. Ezúttal szeretnék kö­szönetét mondani a nevelő­nőnknek azért, hogy lehető­vé tette a gyűjtést és nagy­mértékben segített abban, hogy ez a pénz eljusson a csontvelő-alapítvány szám­lájára, és köszönet az ösz- szes elítéltnek, akik ado­mányukkal hozzájárultak egy emberi élet megmenté­séhez. Mielőbbi gyógyulást és na­gyon hosszú, boldog életet kívánunk Örvös Jancsiká­nak. Fazekas György, Állampuszta Ha szeptember, akkor iskola..• Márton Györgyné, Ica néni tfz éve rendszeresen össze­hívja osztálytársait, akik 1930-ban végeztek a békéscsabai, a volt, Aponyi úti Polgári Le­ányiskolában, Huszonegyen vettek részt a múlt vasárnapi, 60 éves találkozón, melyet a Körös Szállóban tartottak meg igen jó hangulatban, vidáman, fiatalosan Fotó: Fazekas Fereno

Next

/
Oldalképek
Tartalom