Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-04 / 207. szám
199». azeptember 4., kedd Túzokriadót kiáltott nemrég a Zöld Párt egyik megyénkben vezetője. Egyszerre két miniszterhez is menesztett távirata szerint a lángok martaléka lett a dévaványai túzokrezervátum két védett lakója. Szerencsére vaklármának bizonyult a dolog, ám — a közismert közmondást némiképpen kicsavarva — azt is mondhatnánk, jobb ma egy „túlzók , mint holnap két égett túzok .., De ne higgye senki, hogy a reflexszerű vészkiáltásra okot adó jelenség kézlegyintéssel elintézhető. A tarlóégetés „össznépi mulatsággá” válása idején eleinte csak a tűz elleni védekezés felkent lovagjai emelték fel szavukat az egész határt széltében-hosszában meggyújtó, szalmát, tarlót és lábon maradt kukoricaszárat egyaránt mániákusan elégető ,szakemberekkel” szemben. Akkoriban az ilyesféle szélmalomharc eleve kudarcra ítéltetett. Egy jól irányzott „elvtársi te- lefonnal” bármelyik tsz-elnök vagy állami gazdasági igazgató ráadásul még a tűzoltókat is „leégethette”. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a környezet súlyos károsításáról van szó, s az akkori illetékes miniszter megtiltotta a felelőtlen égetéseket, táviratok özönét zúdították a tsz-vezetők a szakminisztériumra. Mindben az állt, hogy ha nem engedélyezik az égetéseket, akkor megfelelő talajelőkészítés hiányában veszélybe kerülhet a következő évi termés. Az ilyesfajta zsarolással akkoriban senki nem mert szembeszállni: hallgatólagosan tudomásul vették a szabályszegést. S azóta lassacskán samottá ég a talaj felső rétege, a feltételezett növényi kórokozók „lángszórós” . pusztítása ürügyén minden élet elhamvad a lángtcngerben, s a levegő kék áradatát lassan ölő mérgekkel mételyezik a hegyméretű füst- gomolyagok. Lassan ölő? Akár szűkebb környezetünkből is tudnánk idézni példákat: a hirtelen jött füst csapdájába esett idős emberek fuldokolva, a lábuk alatti hepehupás talajt sem látva, igyekeztek életüket menteni. Máshol leégett erdők, fasorok, még betakarítatlan termények garmadája tetézi az iszonyú bűnlajstromot. Egyre többen kérdezik: meddig kell még tűrnünk ezt? Manapság már csak pontosan körülhatárolt és rendkívül indokolt esetekben járul hozzá a környezetvédelmi hatóság az égetésekhez, a tűzoltók tudta nélkül pedig ilyen „fellángolások” meg sem történhetnének. S mégis, némelyek dölyfös korlátoltságának könnyű prédáiként e borzalmas aszályban is lánggal-lobbal pusztul a határ. Szárazon zörög a kukoricalevél, talán már zsebben a scrccnni kész gyufa is. A túzok — mint a rezervátum vezetőjétől megtudtuk — igen jól repül, nem mérhető hozzá a tűzkakas röpte. De mi lesz velünk, e bennünket lánggal- füsttel űző világban, velünk, szárnyaszegettekkel? K. A. J. Csak a rizs fgér jó termést Aszály és viszály Csökkenő ráfordítások — Veszély fenyegeti az ország élelmiszerellátását? Meglehetősen kevés szó esik arról az utóbbi hónapokban, hogy az évek óta tartó súlyos elvonások miként] tették lehetetlenné a valamikor fénykorát élő magyar mezőgazdaságot. Az az ágazat, amelyik évek óta a legkegyetlenebb adóprést Is eltűrte, ma összeroppanni látszik, s mindezt még tetézi az elmúlt évek kedvezőtlen időjárása, de legfőképpen az idei aszály. S hogy valóban hatalmasak a gondok, azt bizonyítani lehet azzal a legutóbbi megyei értékeléssel is, melyet a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége készített a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetéről. Jász-Nagykun-Szolnok megye aszály sújtotta határában az őszi érésű növény- kultúrák közül csak a rizsben van reményük a nagyüzemi gazdaságoknak. A délszaki gabonának kedvez a sok napfény; Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr határában erőteljes a „vízi gabona” terméskötése. néhány helyen csak néhány hűvös, ködös hajnal vetette vissza kisebb foltokban a. kultúra fejlődését. A megye 6100 hektáros rizstermőterületén tartott termésbecslések szerint a várható átlaghozam 32-34 mázsára tehető hektáronként. de lesz. ahol ennél nagyobb termést takarítanak be. Ijesztő adatok Az üzemek pénzgazdálkodása, likviditási helyzete némi javulást mutált ugyan, ám több körzetben a gazdálkodók az őszi növényekre is váltót kértek a banktól, amelyet a pillanatnyi pénzügyi hiányok fedezésére használtak, s emiatt év végi árbevételre aligha számíthatnak. Bizonytalan az is, hogy milyen pénzügyi szabályozók és gazdasági feltételek között temelnek jövőre. Éppen ezért, valamint a pénztelenség miatt, veszélyesen csökkent a mezőgazdasági ráfordítások összege. Talán nem járunk, messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az egyszerű újratermeléshez indokolt árubeszerzések sem történtek meg a legtöbb nagyüzemnél. Például csupán az Agroker Vállalatnál 62 millió forinttal kevesebbért vásároltak műtrágyát 1989-hez képest, amely gyakorlatilag 20 százalékos visszaesést jelent. Az alkatrészvásárlás 21 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy a gépek, eszközök jelentős része elöregedett. A logika pedig azt diktálná, hogy az alkatrészvásárlásban számottevő növekedés álljon be. A beruházásokról elmondható, hogy főleg a már elkezdett épületek befejezésére fordítják az üzemek pénzeiket. 1990 első félévében 882 és fél millió forintot költöttek el ilyen célra, amely a tavalyi évi összegnek csupán a 43 százaléka, a ’90-es évi tervnek pedig mindössze a 38 százaléka. S ha még mindehhez hozzávesszük, hogy a 882 milliós teljesítésből a Szarvasi Dózsa Tsz nagy beruházása 323 milliót tesz ki, akkor a csökkenés valóban ijesztő. Struccpolitika? A Teszöv értékelése szerint a hanyatlást mutató számok arra is utalnak, hogy az üzemek a bizonytalan politikai helyzet, a további sorsukról szóló politikai viták, nyilatkozatok hatására fogták vissza a fejlesztési tevékenységüket. Tény viszont az is. hogy a bizonytalan jövőkép mellett a meglehetősen ingatag pénzügyi helyzetük is oka annak, hogy a fejlesztések dinamizmusa megtorpant. Sajnos, még a beruházások visszafogottságát is felülmúlja a gépberuházások mutatója. A berendezések bruttó értékéhez képest a pénzügyi teljesítés a nagyüzemek részéről csupán annyi volt. amennyi az eszközcsoport éves elhasználódásának egyötöde. Természetesen a gondokat csak tetézi az aszálykár, anrély a becslések szerint Békésben 2,3 milliárd forint körül várható. Augusztus végéig 26 nagyüzem 780 millió forint kiesésről adott tájékoztatást, amelynek megoszlása a következő; kukorica 390 millió, cukorrépa 85 millió, napraforgó 57 millió, tömegtakarmány 52 millió. A helyi érdekképviselet az országos szervet arra kéri, hogy újabb kedvezményeket próbáljon kicsikarni a kormánytól. Például az aszály sújtotta üzemek részére ne csupán föld- adókedvezményt adjanak, hanem alacsony kamatozású jövő évi törlesztési hiteleket a folyamatos termelés érdekében. Ugyanakkor figyelembe kellene venni a keresetszabályozásnál az aszálykár miatti hozzáadott értékkiesést, illetve -csökkenést. Több üzem szeretné öntözését fejleszteni, s ehhez ismét állami támogatásban részesülni, melyet a Földművelésügyi Minisztérium korábban elutasított. „Az aszály és a mezőgazdasági termelés egyre fokozottabb ellehetetlenülése az üzemekben rossz hangulatot teremt, és ez a bizonytalan helyzettel együtt — ami a szövetkezetek sorsával alakult ki — komoly veszélybe sodorhatja az ország jövő évi élelmiszer-ellátását, ha a kormány az ágazat helyzetével kapcsolatban továbbra is struccpolitikát folytat” — fogalmaz a Békés megyei érdekképviseleti szervezet elnöksége a gazdasági értékelő anyag záróakkordjában. Legalább életmentést De vajon valóban struccpolitikát folytat-e a kormány, illetve a földművelésügyi tárca, avagy pillanatnyilag ugyanúgy kényszerpályán van, mint a korábbi államhatalom. Nagy a valószínűsége, hogy inkább a kényszerpálya az oka annak, hogy mostohagyerekként kénytelen keze-!:*; ágazatát. Hiszen a hatalmas költségvetési hiány s a külföldi adósság miatti világbanki diktátumok nemigen engednek nagyobb mozgásteret. Azt már valószínűleg az üzemek jelentős része is tudja, hogy a nagyüzemi szervezeti struktúrába életet lehelő tőkeinjekcióra nem futja sem a kormánynak, sem az állampolgároknak. Ám a kritikus helyzetet valóban célszerű lenne a lehetőségekhez mérten valamilyen formában enyhíteni, s legalább annyi segítséget nyújtani a mezőgazdasági alaptevékenység számára. amennyi a termelés szih ten tartásához elengedhetetlen. Azonban azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az átmeneti segítség csupán ideig-óráig tudja a gondokat megoldani. Mert a rugalmatlan, sok esetben alkalmazkodni képtelen nagyüzemi struktúra, a tragikus mértékű, torz hazai ipari és mezőgazdasági árarányok, a monopol helyzetű feldolgozóipari vállalatok és az indokolatlan kereskedelmi áttételek évről évre újratermelik a magyar mezőgazdaságban a szegénységet. Tehát mindenekelőtt olyan gazdasági miliőt lenne célszerű kiépíteni, amely képes életrehívni egy egészségesebb agrárstruktúrát. Am addig is a haldokló nag3'üzemeken talán egy életmentő „gyógyszer” segíthet, de csak azokon, amelyeken még lehetséges. Mert a további eladósodást fenntartani túl sokba kerülne. Rákóczi Gabriella A Korvin üli cégtábla még Egy kezdő vállalkozó privatizációs reményei Az Országgyűlés a napokban tárgyalta a kiskereskedelem privatizációjával kapcsolatos törvénytervezetet, amely szerint mintegy 10 ezer 10 fő alatti üzlet kerülne magánkézbe, illetve vállalkozásba. A folyamat azonban az egyéni vállalkozásról szóló törvénnyel már korábban megindult. Gombamód szaporodtak a gyakran vasárnap is nyitvatartó kis ABC-k, élelmiszerüzletek. A vállalkozók között szép számmal akadnak a megszűnt szerződéses és bérleti üzletek használói is. így mintegy 5 ezer szerződéses és bérelt boltnak már van gazdája. A Gyulai Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat bérleti üzlete volt a Békéscsaba, Korvin út 1. szám alatti, 190. számú áruda is. A bolt rövid zárvatartás után a hónap közepén ismét kinyitott az új vezetővel. A vásárlók örömmel vették a változást. Az eladótér tisztább lett és jobb a kiszolgálás. A cégtábla azonban még a régi. — A tulajdonos, az üzemeltető, vagy a bérlő személyében történt a változás? — kérdeztük Gazsó Mária vállalkozót, a bolt jelenlegi Vezetőjét. — Az épületet korábban magánszemélytől bérelte a gyulai Élésker Vállalat. Azonban a várható privatizációs törvénytervezet miatt felbontották a bérleti jogviszonyt, és az Élésker elárverezte a bolt eszközeit is. — Hogyan jutott hozzá az épülethez és az eszközökhöz egyaránt? — A tulajdonossal az eladótérre, a raktárhelyiségre új bérleti szerződést kötöttem. És mivel a bolt eszközeit (hűtő, mérleg, daráló, pultok) az árverezés során az épület tulajdonosa megvásárolta, így az eszközöket is tőle bérelhetem. — A bérleti szerződés megkötése után mennyi időn belül sikerült a vállalkozást beindítani? Milyen engedélyek beszerzésére volt szüksége? — Volt erkölcsi bizonyítványom és szakképzettségem, így a vállalkozói igazolvány igénylése simán ment. A nyomtatvány ‘kitöltésében segítségemre volt a Kisosz és a városi tanács igazgatási osztálya. Két hét alatt megkaptam a vállalkozói igazolványt és az üzemeltetési engedélyt. Viszont be kellett jelentkeznem az adóhivatalnál, ahol az adószámot kaptam a vállalkozói igazolványba, majd bejelentkeztem a Társadalom- biztosítási Igazgatósághoz, a tb-járulék fizetése miatt. A pénztárkönyvet hitelesítette az adóhivatal és bélyegzőt csináltattam. Egyszóval ment minden, mint a karikacsapás. A Köjáltól és a tűzoltóságtól nem kellett új engedély, mivel a bolt kéthetes a régi megszakítással folyamatosan nyitva van. — Nem okozott gondot az árubeszerzés? Sok kereskedő attól fél, hogy a nagy volumenhez szokott termelővállalatoknak nem gazdaságos az apró, kis üzletek részére a szállítás. — A vállalkozói igazolványomban vegyes kereskedés szerepel, azonban én egyelőre élelmiszereket vásárolok. Az árubeszerzésre külön szerződést kötöttem a Fü- szérttel, a Zöldérttel, dohány-, sör- és likőripari vállalatokkal. Az igaz, hogy a mintegy 20 éves szakmai gyakorlatom és a személyes ismeretségem sokat segített. Valószínű, hogy a kezdő egyéni vállalkozóknál nem ilyen egyszerű a helyzet. — Hogyan teremtette meg az anyagi alapját a kis bolt árukészletének? Gondolom, az alacsony árukészlet megvásárlásához is hitelre volt szüksége. — A vállalkozói hitel kérdésében valóban magamra maradtam, pedig csak 100 ezer forintot igényeltem volna. De magas volt a kamat és olyan rövid a lejárat, hogy elálltam tőle. Bár az is igaz, hogy nem volt fedezetem a visszafizetésre, hiszen egyedülállóként, két gyermek eltartásáról gondoskodom. így aztán a megtakarított pénzemből és családi segítséggel indultam. — Arukiadó, pénztáros, könyvelő nem látható a boltban. Valamennyi feladatot egyszemélyben ön látja el? — Alkalmazottat addig nem tudok foglalkoztatni, amíg két személy munkabérét képtelen vagyok megfizetni. Ha egy kicsit jobban megy az üzlet, akkor egy könyvelőt alkalmazok, mivel rengeteg az adminisztráció. — A kereskedők közül sokan kifogásolják a pénztárgép használatát, ön is problémásnak látja a beszerzését? — Az APEH szerint az •egyszemélyes üzletekre nem vonatkozik a pénztárgépek használata. Amennyiben már felkalmazottat is foglalkoztatok, úgy, mint vegyeskereskedőnek, 1991. január 1-jétől kötelező a beszerzése. — Amíg beszélgetünk, bár vasárnap van, nagy a forgalom a kis üzletben. Vajon az egyszemélyes élelmiszer- bolt a piacon versenyképes maradhat, nem falja fel a konkurencia? — Nagyon bízom benne. Igyekszem majd olcsóbb, jó minőségű árut beszerezni. Bár a legtöbb szabadáras, én mégis törekszem kisebb kereskedelmi haszonkulcsot alkalmazni. Szeretném a vevőkörömet felfuttatni. Boltvezetői gyakorlatomból tudom, hogy mindezzel komoly Versenytársa lehetek a környékbeli állami; szövetkezeti élelmiszerüzleteknek. Perfeze, még jócskán ráfér a holtra a csinosítás és valamilyen megkapó fantázianév is kellene, hogy a vásárlókör növekedjen. Ä hasznot újra befektetem, így a következő hónapokban tudom emelni az áruválasztékot. Szeretnék a jövőben műszaki termékeket is beszerezni. Gazsó Mária bár céltudatos üzletasszony, szerencséje is volt, hogy az ingatlanhoz hozzájutott és a család segítette. De mit tegyenek azok a vállalkozók, akiket Fortuna nem fogadott a kegyeibe? A kereskedelem várható’ privatizációjához mindenképpen állami támogatások, garanciák szükségesek és változások a hitelkonstrukcióban. Mert a kis üzletek megvétele, az eszközök bérlete és az árukészlet feltöltése igen sokba kerül. Gera Mária „Jócskán ráfér a boltra a csinosítás és valamilyen megkapó fantázianév” Fotó: Veress Erzsi
