Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

1990. szeptember 29., szombat

o

'kÖRÖSTÁJ

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

Utak a demokráciához

Beszélgetés Hardi Péterrel, a közép-európai regionális környezetvédelmi ügynökség igazgatójával

Nem mindennapi nemzetközi kollokvium színhelye volt a héten Strasbourg, a sokat szenvedett Rajna-parti város, amely megbékítő új hivatásának bizonyítékaként ma az Európa Tanácsnak, az Európai Parlamentnek is otthont ad.

Az 1989-es esztendő közép- és kelet-európai forradalmai nyomán a 23 európai parlamenti demokráciát tömörítő Európa Tanács hívta egybe közös útkeresésre Európa keleti és nyugati felének számos politikusát, közéleti személyiségét, egyházi vezetőjét, politológusát, hogy együtt vizsgálják meg a demokrácia lehetőségeit, Európa épülő új architektúráját, és abban az Európa Tanácsra váró szerepet. Magyar részről az egyik munkacsoport -vitájának összegezője- ként fontos szerepet játszott Hardi . Péter, az újonnan létrejött közép-európai regionális környezetvédelmi ügynökség igazgatója, aki még előző minőségében, a külügyi intézet igazgatójaként kapcsolódott be ebbe a munkába.

—Mi késztette -az Európa Tanácsot erre a kezdeményezésre?

— A kelet-európai változások hatására az Európa Tanács úgy érezte, hogy újra meg keld határoznia szerepét. Az Európa Tanácsról tudni kell, hogy Magyarország már a múlt évben jelentkezett tagjai sorába, és valószínűleg az idei év végére fel is veszik. Elsősorban az emberi jogok témakörében jeleskedett ez a szervezet az elmúlt évtizedekben, és létrehozott egy olyan nemzetközi bíróságot, amelynek döntései kötelezőek az Európa Tanácsban részt vevő kormányokra az emberi jogok terén, és sokat tett a kisebbségi jogok ügyében is. Hosszú időn át azonban a tanács meglehetősen passzív volt, és most, nyilván a változások nyomán, s mert úgy érzi, hogy* a helsinki folyamat esetleg funkciókat átvehet tőle, megpróbálja újra definiálni magát és feladatait. Erre szolgált ez a kollokvium.

— Itt sokféle témakört vitattak meg. {Az ön által vezetett csoport >a nemzeti és a kisebbségi létről, tudatról folytatott eszmecserét. Milyen tanulságokat lehetett levonni ebből?

— Nem annyira javaslatok születtek, hanem inkább két gondolatkört jártak körül a résztvevők. Az egyik kérdés az, hogy mi az európaiság, és ez előnyére szolgál-e a szuverenitásukat újonnan visz- szanyerő országoknak, vagy éppen nemzetekfölöttiségé- vel bizonyos nehézséget is teremt. Általános volt azonban a vélemény, hogy az úgynevezett judeo-keresz- tény, a humanista hagyománykor, valamint a demokratikus és emberi jogok, a piacgazdaságon és a magántulajdonon alapuló megközelítés az, ami az európai gondolatot képviseli, s ennek alapján lehet csatlakozni Európához.

— Sok szó esett azokról az akadályokról is, amelyek ezt a folyamatot gátolják.

— Természetesnek tűnne az, hogy amiként Kelet-Né- metország csatlakozik Nyu- gat-Németországhoz, ugyanúgy Kelet-Európa is csatlakozzék ismét Nyugat-Euró- pához, ám látnunk kellett az akadályokat is.

— Az NSZK finanszírozza az NDK'val való egyesülést...

— Ezért kellett meghatározni az európaiság fogalmát, azt, vajon jelent-e ez olyan kötődést Nyugat-Eu- rópa számára Kelet-Európa irányában, mint aminőt a nyugatnémetek éreznek a keletnémetek iránt. Erről van nyilván szó, és ezért nem is lehet számítani arra, hogy Nyugat-Európa hasonló. méretű anyagi áldozatot hozzon Kelet-Európáért.

— Inkább bizonyos aggodalom tapasztalható amiatt, hogy egyfajta balkánizálódás alakul ki.

— Igen, volt egy nagyon

frappáns megfogalmazás:

nem azért sikerült túljutni a jaltai megosztottságon, hogy most a szarajevói megosztottsághoz kerüljünk vissza. Ez a félelem elsősorban azok miatt a politikai feszültségek és konfliktushelyzetek miatt jött létre, amely éppen a nemzeti kisebbségi kérdésekben alakult ki most Kelet-Európa országai között.

— Milyen megoldások merültek fel?

— A megoldások az egyes kormányoknak szóló tanácsok formájában jelentkeztek, ezek megvalósítása az egyes kormányok felelőssége. A demokratikus értékeket kell intézményesíteni, és minden kérdésben a törvény uralmát kell megvalósítani. Ez .azt jelenti, hogy ne lehessen -áthágni az alapvető emberi jogi és kisebbségi törvényeket. Másrészt intézményesíteni kell a nemzetközi együttműködést, s ezzel túl kell lépni a nemzetek közötti megosztottságon. Itt került szóba azoknak az intézményeknek a szerepe, amelyek jogi tanácsadással, vagy az Európa Tanácsban létrehozott bíróság módjára segíthetik a folyamatot. Sokan szóltak a regionális — Pen- tagonale, Duna menti, fekete-tengeri stb. — együttműködés jelentőségéről is.

— Milyen gyakorlati haszna van ennek a Iszó szoros értelmében vett eszme-cserének?

— Közvetlen gyakorlati következményről nem lehet beszélni, kivéve talán a jogi területet, a jogászok munka- csoportját, ahol konkrét nyugati javaslatok hangzottak el e kérdések jogi megoldási formáinak kidolgozására. Az egyik fő probléma az. hogy a szuverenitás visz- szanyerésével az ex-szocia- lista országok érzékenysége is megnőtt, nem szeretik, ha kívülről adnak receptet a belügyek megoldására, és a nemzetiségi, kisebbségi kérdéseket rendszerint belügy- nek tekintik. Arra volna szükség, hogy tudatosodjon: itt nem a szuverenitásukat fenyegeti veszély, ha ezeket a kérdéseket az egyetemes emberi értékek őrzésének szempontjából közelítik meg. Gyakorlati hatás? Itt sokféle ember volt jelen, sokféle fórumon élnek tovább, közvetve hatnak az itt elhangzott gondolatok — mondta Hardi Péter..

Bi D.

Nem a tükör a görbe

Apai örökség

Bagaméri Bogumil jót nevetett magában, pedig a méregtől majd megpukkadt, de ebben nincs ellentmondás, vagy ha van, akkor dialektikus. Olyasmi, mint az ifjonc korában ráragasztott B. B. — Brigitte Bardot mintájára, holott csak Makó esik oly messze Jeruzsálemtől, mint ők ketten egymástól. Szóval egyszerre mosolygott és mérgelődött, mert a főnöke amúgy magyarosan kibabrált vele. Nem a régi, hanem a mai magyar módi szerint: a nem mindennapi teljesítményét a béka segge alá értékelte. Vagyis, nemhogy némi jutalmat, de még félpénzt sem adott érte. Pedig hogy dicsérték a főnök főnökei, s B. B. mennyi szóbeli elismerést kapott, milyen boldog volt. Aztán jött a hidegzuhany, az elszámolás, a megalázó alamizsna forintban. Abban a pillanatban ezért ette a méreg. Az eljárás sértette igazán.

Hogy mégis jókedvre derült, annak titka az apai örökségben keresendő. No meg a vagyonban, mert az a jó öreg után nem maradt, annál értékesebbet hagyott hátra. Egyetlen mondatban összefoglalva: nyugalom a hosz- szú élet titka, s az már csak ráadás, hogy a hosszú élet alatt sok mindent megér az ember. Való igaz, már B. B. is tapasztalta néhányszor, ahogy bálványok dőltek romba, de még többször, hogy a nyugalom milyen hasznára volt. Nem izgatta agyon magát, mint mások, vagy legalábbis hamar átbillent a bajokon. Mondták is neki nem is egyszer, amikor sírnia kellett volna megalázó helyzete miatt és ő csak nevetett, hogy nincs észnél, vagy éppen hülye. Annak kell lenni, hogy normális ma- radjbp az ember, jegyezte meg ilyenkor B. B. angyali mosollyal.

Valóban, nem csak prédikált, hanem tényleg mielőbb hátat fordított az őt ért méltatlanságnak, nem rágódott rajta addig, míg úgy beszűkül az agya, hogy másra sem tud gondolni. Mert az'már száz rossz, és egyenes út a diliházba. Az apai örökség pont ettől óvta meg. Bolond lett volna falba verni a fejét, inkább azon törte a kobakját,' mit és hogyan kezdjen újra. És mindig talpra állt. Olyan volt ez, mint a Darwin-féle létért való küzdelem, de meg is edzette, épségben túlélte azt, amibe mások, nála fiatalabbak is belerokkantak.

Így megy ez — gondolta most is —, ha van mire támaszkodni, ha van egy ilyen apai örökség. S ép lélekkel már eddig is miket megért. Még azt is, hogy hullottak mellette a személyes ellenségek. Hányán elmentek időnap előtt, kit öngyilkosság, kit betegség, kit baleset vitt el örökre. S a hatalmat, amit úgy élveztek, itt hagyták. Aki meg él közülük, azt is tapossa már az élet. A főnökét is kezdi. No de, így kerek a világ: hol kerék, hol talp. S ezzel abba is hagyta B. B. a tűnődést, egy kis kiegészítéssel: ezt a hol kerék, hol talp dolgot 5 fogja apai örökségül az utódaira hagyni. Más vagyona úgy sincs.

Vass Márta

Falvak busz nélkül?

Mind gyakrabban olvasni a megyei napilapokban szerény, többnyire apró betűs tájékoztatókat a menetrend- szerű buszjáratok „módosításáról”. Ám akármilyen tapintatosan fogalmazzák ezeket a tájékoztatókat, a lényeg sajnos mindenütt ugyanaz: egyre-másra csökkentik, ritkítják, rövidítik járataikat a Volán-vállalatok.

A döntések mögött súlyos anyagi kényszer áll, a Volánbusz vállalat a tavalyi 4 millió forintos évi veszteséggel szemben az idén csupán az év első három hónapjában ennek csaknem a tízszeresét volt kénytelen elkönyvelni. Az anyagi összeomlás hátterében az van, hogy a vállalat, noha elsősorban közszolgáltató feladatokat lát el, támogatás nélkül végzi tevékenységét, ugyanakkor költségei a bevételeit messze meghaladó ütemben nőnek. Elég ha csak azt a két adatot vetjük egybe, hogy egy év alatt harminc százalékos infláció mellett mindössze 12 százalékkal növekedtek bevételeik.

Ez a növekedés sem a személyszállításnál keletkezett, hiszen ott a kilométerenkénti önköltség most is meghaladja az árbevételt. Napjainkra már az eszközökkel való kényszerű rablógazdálkodás tartalékai is kimerültek: a volánbuszok a helyközi járatokon ötven százalékban nullára leírt műszaki állapotban vannak, az idén egyetlen új járművet sem vettek. A rozzant járművek évente nyolcvanezer kilométert futnak, ez kétszer annyi, - mint a lényegesen jobb állapotban levő osztrák helyközi buszok éves teljesítménye.

A járatcsökkentések következményei különösen a falvakban katasztrofálisak. A leggondosabb menetrendmódosítás — járatcsökkentés — is több tucat embernek napi több órás időveszteséget jelent minden egyes faluban. Az orvoshoz járás még körülményesebb lesz, az iskolás gyerekek még többet lesznek távol otthonuktól, a munkába járók — bár ezeket a járatokat „kímélik” a leginkább — napi elfoglaltsága is szinte elkerülhetetlenül megnő.

Persze ellenérv is bőven van. Az államháztartás állandó pénzügyi csődje mögött nem kis részben a folytonos túlköltekezés áll. A tömegközlekedés az egyik tipikus terület, amely a jelek szerint nem fér bele az általános támogatás keretébe. Valószínű, abban is van igazság, hogy a Volán-vál- lalatok még messze nem merítették ki a gazdasági ész- szerűsítés tartalékait, az irányító apparátusok működése minden bizonnyal sókkal olcsóbbá tehető.

Ám mindezek ellenére tény, hogy a kistelepüléseken tömegével élnek olyan emberek, akik rendkívül nagy hátrányt szenvednek a számukra egyetlen közlekedési eszköz ritkításával. A nálunk sokkal jobban motorizált nyugati országokban talán nem olyan nagy csapás a menetrendszerű járat ritkasága vagy drágasága.

A hazai viszonyok közepette valószínűleg nem szabad teljesen „piacosítani” a kistelepülések tömegközlekedését. Vagy a buszokat, vagy az anyagilag rászoruló utasokat támogatni kell, hogy a város és a falu közti különbség ne fokozódjon elviselhetetlenül. P. É.

Aszály után

— Az eddigi ismeretek szerint az idei aszály miatt mintegy 35 milliárd forintnyi hozamveszteséggel kell számolni a mezőgazdasági termelők körében. A kár végleges és pontos nagyságát természetesen csak később, valamennyi betakarítási munka befejeztével lehet majd felmérni, de annyi már bizonyos, hogy a növénytermesztés egészét tekintve legalább 25 százalékos a veszteség. . Ez pedig olyan mérvű kár, hogy túlzás nélkül nevezhető természeti csapásnak. Mit tett a gazdálkodók kárának enyhítéséért, a következő esztendő előkészítésének segítésére a tárca vezetése, milyen kormányzati és egyéb intézkedések születtek, s melyek várhatók még? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg dr. Szállási Endrét, a Földművelésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetőjét.

— Az aszály súlyos károkat okozott elsősorban a kukoricát termesztő nagyüzemekben, de nem kímélte a háztáji és kisüzemeket sem. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legnagyobb a kár, de Pest, Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar megyében, a Dunántúlon pedig Győr-Sop- ron, Komárom és Fejér megyében is sok gazdaság került bajba. Központi segítség nélkül ezek a gazdaságok lehetetlen helyzetbe ke*- rülnének. Szeptember 6-án kormányülésen foglalkoztak a kérdéssel, lényeges intézkedéseket és döntéseket is hozva — foglalta össze az előzményeket a főosztályvezető.

— Ezek egy része — Információink szerint — *zak- mai, többségük viszont pénzügyi jellegű.

— A szakmai jellegű döntések egyszerűen azt célozzák, hogy biztosítható legyen a mezőgazdasági termelés folyamatossága, a jövő évre való felkészülés, valamint, hogy pótolják az aszály miatt kieső takarmánymeny- nyiséget. így már most mintegy 600 ezer tonnányi gabona — kétharmad részben kukorica — importjáról, valamint a búzaexport erőteljes visszafogásáról született kormánydöntés. Csak az államközi kötelezettségek teljesítésére szolgáló búzamennyiség hagyhatja el az országot. Valószínűleg szükség lesz vetőmagvak, elsősorban a hibrid kukorica szaporítóanyagának importjára is.

Ami a pénzügyi intézkedéseket illeti, * ezek alapja egy felmérés, amely most folyik.

Ugyanis olyan döntés született, hogy azok az üzemek, illetve vállalkozói nyereségadó hatálya alá tartozó kistermelők tarthatnak igényt a rendkívüli segítségre, ahol ebben az évben a növénytermesztés hozamértéke az aszály miatt az előző három év átlagától legalább 15 százalékkal elmarad. Egységes felmérőlapokat bocsátottunk ki, ezeket minden érintett gazdálkodó kitölti. Kialakítottuk az összehasonlító árakat is, ami fontos feltétele a számítások elvégzésének. E felmérés alapján áll össze majd az a lista, amelyet a későbbiekben minden fórumon használni lehet.

— A kisüzemek, háztáji gazdaságok kimaradnak a segítségnyújtásból?

—• A vállalkozási nyereségadó hatálya alá nem tartozók, tehát többségükben a nagyüzemek által integrált kisüzemekre csak a földhasználati adó elengedését tudjuk kiterjeszteni. A súlyos kár egyébként főleg a nagyüzemeket érte, hiszen a leginkább károsodott kukorica és egyéb szántóföldi növények termelése itt folyik. Az erőket tehát oda kellet t összpontosítani. De mindez nem jelenti a kisüzemek kirekesztését: az ő elbírálásuk alapja mindenütt az, hogy a földrajzi környezetükben lévő nagyüzemeknél milyen aszálykárt állapított meg a felmérés. Ugyanis a kistermelők nem vezetnek nyilvántartást, így a segítség- nyújtás alapját képező kárösszeg is csak közvetett módon becsülhető.

— Milyen konkrét pénzügyi támogatás vehető igénybe?

— Szóba jöhet például az ebben az évben még esedékes földadó-befizetések föl- függesztése, teljes vagy részleges elengedése. Az erre irányuló kéréssel a már említett legalább 15 százalékos mértékben károsult gazdaságok, kis- és nagyüzemek a Pénzügyminisztérium illetékeséhez, illetve a helyi köz- igazgatáshoz (tanácshoz) fordulhatnak.

A másik jelentős pénzügyi segítség lehet a társadalom- biztosítási járulék késedelmes befizetése miatti büntetőkamat elengedése. A gyenge terméseredmények

ugyanis likviditási gondokat okoznak sok gazdaságban. Ne sújtsa tehát őket még a késedelmi kamat is — ez volt az alapgondolat, amelyhez azonban a Társadalombiztosítási Főigazgatóságot kell megnyerni a tárca vezetésének, hiszen erre a kormány nem hozhat döntést.

A következő lehetőség a kereseti adóval kapcsolatos.

Azok a gazdálkodók, amelyeknél legföljebb 16 százalékkal növekedett idén a nominálbér, mentesülhetnek a bérnövekmény körülményeinek kivizsgálása és adóztatása alól. Ezt az ügyet az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak kell a kormányhoz beterjeszteni, mert az intézkedésnek csak kormányrendelettel lehet érvényt szerezni.

— A Magyar Nemzeti

Bank 10 milliárd forintos célhitelkeretet adott a mezőgazdasági szférában érdekelt kereskedelmi bankoknak. Mire lehet ezt igénybe venni?

— A gazdaságok a hozamkieséssel járó bevételcsökkenést hitelfelvétellel csak akkor próbálhatják meg egyensúlyozni, ha elfogadható kamatra kaphatnak pénzt. A kormány 10 milliárdról szóló döntése azt jelenti, hogy az átlagosnál jóval alacsonyabb kamatozású hitelre (netán két-három éves lejáratúra is) számíthatnak a 15 százaléknál nagyobb hozamkiesést elszenvedett gazdálkodók. Meg kell azonban mondanom, hogy az egyéni és kistermelők részére aligha lesz járható út. Az ő pénzügyi gondjaikon ilyen megoldással nem tudunk segíteni, nekik még a mérsékelt kamatozású célhitel is igen nagy terhet jelent, támogatásra' pedig a kormánynak sajnos nem áll rendelkezésére központi forrás. így a magán- termelőknek a legtöbb pénzügyi segítséget a földhasználati adó befizesse alóli mentesség jelenti. Ígéretet kaptunk a kormánytól arra is, hogy — lehetőségeihez mérten — központi segítséget nyújt a kifejezetten az aszály miatt veszteségessé váló gazdálfc>dók pénzügyi hiányának rendezésére. De szeretném előrebocsátani, hogy erre is igen korlátozott források állnak rendelkezésre.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelzett pénzügyi segítségek csupán mérséklik az igen súlyos aszálykárokat, és döntően a jövő évi termelés' megalapozását szolgálják. De a gazdaság és a költségvetés mai állapotában a kormány egyszerűen nem tud ennél nagyobb áldozatot vállalni.

S. J-