Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-03 / 206. szám
1990. szeptember 3.. héftő . 1 ^ SZERKESSZEN VELÜNK! Munkába — kerékpárral! A Népújság augusztus 4-i, szombati számában két írás foglalkozik a szélsőségesen száraz időjárás szomorú, elkerülhetetlen következményeivel. Hivatalból, a határt járva, magam is meggyőződhettem arról, hogy legfontosabb, még lábonálló gazdasági növényeink (kukorica, cukorrépa, szója stb.) az idén nem fogják erősíteni a demokratikus átalakulás alapjait. Sajnos, a félig elszáradt kukoricán már a csoda sem segíthet. A külföldi sajtóban megjelent tanulmányok szerint a tudósok, környezetvédők zöme egyetért abban, hogy a Föld éghajlatában a kedvezőtlen irányú változás nem a véletlen műve, hanem az emberi tevékenység, és azon belül is a határtalan környezetszennyezés, rombolás terméke. Az éghajlat átalakításában két tényezőnek van jelentős szerepe. Az egyik a már köztudatba vitt „ózonlyuk”, a másik, amely- lyel sajnálatosan nem foglalkozik eleget a hazai sajtó, az úgynevezett „üvegházhatás”. Az üvegházhatás lényege, hogy bizonyos melléktermék gázok a légkör felső rétegében felhalmozódva meggátolják a Napból származó, földfelszínről visszaverődő fölösleges hősugarak távozását. Ez a jelenség a fő oka a már mérhető globális melegedésnek. Az úgynevezett „üvegházgázok” közül legelső a széndioxid (évente 24 billió tonna keletkezik belőle, körülbelül 56 százalékban játszik szerepet a felmelegedésben), utána következik a freon (23%), a metán (14%, rizsföldek, mocsarak, marhatrágya bomlásterméke) és a nitrogón- oxidok (7%, közlekedésből, N-műtrágvázásból). A széndioxid négyötöd része a fosszilis energiahordozók (szén, gáz, olaj) elégetéséből származik, a maradék pedig trópusi és más erdők; szalma, tarló stb. felperzselésé- ből. A felhasználók oldala felől nézve a széndioxid-kibocsátás körülbelül egynegyede a közlekedésből és ugyanannyi a háztartási fűtésből ered. Az előrejelzések szerint, ha az üvegházgázok termelését drasztikusan (legalább a felére) nem csökkentjük, a Föld felmelegedése belátható időn belül végzetes következményekhez fog vezetni. A Föld felmelegedése globális probléma, minden embert érint, bár nem azonos módon. Éppen ezért úgy érzem, mindannyiunk kötelessége saját 'közvetlen környezetünk, önmagunk és az utánunk jövő generációk érdekében megtenni minden tőlünk telhetőt. Számunkra legtöbb cselekvésre talán a közlekedésben van mód. Le kellene mondani a rövid távon kényelmet nyújtó, de a jövőt nézve igen fájdalmas hanyatlás egyik okaként vádolható személyautók állandó használatáról. Minden autón megtett kilométer egy lépéssel közelebb viheti az emberiséget életfeltételei, majd önmaga pusztulásához. Tudom, nemzetközi összefogás nélkül az egyes ember nem sokat tehet, de annak sikeréhez a mi cselekvési lehetőségeink felismerése és kihasználása is szervesen hozzátartozik. Békéscsabán nincs olyan munkahely, amit ne lehetne könnyedén elérni kerékpáron vagy tömegközlekedési eszközzel a város bármely pontjáról. Most, amikor még a drága benzin sem korlátozza az autózási kedvet, elegendő kerékpárút híján, az aszfaltringbe kényszerí- tett néhány kerékpáros egyenlőtlen küzdelmet folytat az autósokkal, testi épsége és egészségi állapota megőrzéséért. Én magam naponta 10 kilométert biciklizem munkába menet. Ajánlom követendő példaként! Czepó Mihály, Békéscsaba Megjegyzés egy tv-müsorhoz „A németek világtalálkozója Eleken” címmel a televízió augusztus 15—i Napzárta műsorához fűznék néhány megjegyzést, mint az „Eleker Heimatkomitee” csoport tagja. A tv-adásban nem sikerült teljességében a nézőkkel megismertetni e nagyszerű barátsági találkozót. Ahelyett, hogy az ünnepség létrejöttéről, vagy a sok értékes kulturális rendezvényből mutattak volna többet, fontosabbnak tartották a peremjeleneteket. Nem közvetítették méltóan azt a nagy ' buzgalommal, szívvel-léLekkel előkészített (talán itt-ott nem úgy sikerült, ahogy a tervezők és szervezők elképzelték, mert hiányzott a megfelelő tapasztalat) ünnepélyt. Kár, hogy az összességében dicséretet érdemlő esemény nem kapott kellő hangot a televízióban. Josef Schneider, Crailscheim Kenyér, te drága Egyik szombat délelőtt vásároltam Békéscsabán, a Ku- lich-lakótelepi büfében egy másfél kilogrammos cipót, melynek ára 38 forint. Hétvége lévén, vettem egy felet is. Az eladóhölgy egy egész cipót kettévágott, s az előttem levő vásárló vette meg az egyik felét. A mérlegre tette, majd közölte vele, hogy 24 forintos blokkot kérjen a fél cipóért. Következtem én: kértem egy egészet, majd a maradék felet, amelyet szintén lemért, s közölte: 24 forint. Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy lehet egy 38 forintos cipó fele 24 forint és a másik fele is 24 forint. Hazaérvén lemértem az egész cipót és a fél cipót is. Az egész súlya 1 kg és 41 dkg, ára 38 forint. A félnek a súlya 71 dkg, ára 24 forint. Visszavittem mind a két kenyeret, s közöltem az eladóhölggyel, hogy többet fizettem a kelleténél. Flegmán közölte, majd szól a főnökének, várjak. Éppen a kenyér kirakásával voltak elfoglalva. Aztán odajött a másik, ráhajította a fél kenyeret a mérlegre, saját szememmel láttam, hogy igazított rajta, és közölte, hogy az én mérlegem otthon rossz. Közben bent- röl, a pult mögül trágár szavakat kaptam. Először szóhoz sem tudtam jutni, aztán közöltem, ha 76 dkg, akkor se 24 forint jár érte, hanem 19 forint 40 fillér. Odavágott négy forintot és a szemével intett, hogy tűnjek el. Néztem a városban a felépült vagy most épülő üzletházakat, melyek európai színvonalúnak tűnnek, s gondoltam: vajon milyen eladókkal töltődnek fel a XX. század végén? Varga-Koritár János Békéscsaba Hol volt a rend őre? Nem értem a rendőnséget! Olyankor, amikor szükség van rájuk, nem lehet őket megtalálni. Nézzük, mi történt augusztus 20-án: a Tótkomlóson vendégeskedő osztrák és német fúvószenekarok zenés felvonulása idején a szembejövő kocsikat nem volt, aki irányítsa, vagy ha kell, leállítsa. A rendezőknek vagy a rendőrségnek kellett volna az utat szabaddá tenni, és a szembejövő kocsikat elterelni. Ehelyett a sorokból önként vállalkozók segítették elterelni a kocsikat a biztonságos haladás érdekében. A lakosság nem vette jó néven, hogy nem volt zavarmentes a felvonulás. Halma Sándor, Tótkomlós Válasz a többször eladott mozijegy ügyében A pÓ6teleki autósmozit ez évben betéti társaságunk üzemelteti. A Népújságban augusztus 27-én megjelent egy panaszos levél, az abban foglaltakat a társaság tagjaival kivizsgáltuk. Sajnálatos módon nem zárható ki, hogy egyik kolléganőnk — nem gondolva végig a következményeket — a jegyeladásnál nem megengedhető módszert alkalmazott. Ezzel lényegében véve az üzlettársakat károsította meg, a nézőket anyagi kár nem érte. Társaságunk tagjai nevében szíves elnézést kérünk mindazoktól, akik a panaszos levélben leírtakat tapasztalták. Annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő, hathatós intézkedéseket tettünk. Autósmozi BT., Hídvégi János, képviselő Vendégségben a Hargita tövénél Még tavaly felmerült a kérdés az újkfgyósl emberekben: miért nincs településünknek testvérközsége? Végiggondolva a lehetőségeket és igényeket, választásunk a Hargita megyei településre, Csíkszépvízre és társközségére, Csíkszentmik- lósra esett. Az ok egyszerű: községünkben vannak olyanok, akik onnan származnak Így a tavasszal meghívó levelünkben arra kértük az erdélyieket, látogassanak el hozzánk. A meghívás április 28-tól május elsejéig szólt. Nagy örömünkre 24 kislányt. 16 kisfiút és 10 kisérő pedagógust láthattunk vendégül. Itt-tartózkodásuk ideje atált megszületett az együttműködési megállapodás. Székely vendégeinket magánházak- ban, több mint 30 családnál szállásoltuk el- Nem is csoda, hogy igen szoros baráti kapcsolatok alakultak ki. Sajnos a látogatásnak hamar vége lett. A csoport szerencsés hazaérkezéséről nem sokkai később levélben kaptunk hírt. Ebben arról is írtak, milyen fájó szívvel köszöntek el tülünk, és azzal búcsúztak, szeretettel várnak bennünket bármikor Erdélyben, a Hargita tövénél. A meghívásnak igyekeztünk eleget tenni, és augusztus 3—7. között újkígyós! csoport indult vendégségbe. A vezetőjük Szántó Béláné és Zsótér József, a művelődési ház Erdélyi Körének tagjai voltak. Kérésemre Zsótér Józsi bácsi beszélt a kirándulásról és élményeiről. Elmondta, hogyan élnek a Szépvíz székely katolikus falu lakói. Nagy izgalommal indult a kiránduló csoport 3-án hajnal 4 órakor, s már odafelé útközben megálltak Kolozsváron, majd Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen- A Tolvajoshágón át este 8 órakor érkeztek meg Szépvízre, ahol mintegy 150-en fogadták a falunkból érkezőket. K vendégeket egyenesen a tanácsházára invitálták, ahol népviseletbe öltözött lányok süteménnyel és jó székely pálinkával kínálták meg őket. Ezt követően könnyes szemmel énekelték el a székely és a magyar Himnuszt. A látogatás első napján Gyergyőszentmiklóson át a Békás-szoroshoz kirándultak hatalmas sziklák és szakadékok között. Vasárnap délelőtt szentmisére mentek, ahol a plébános külön üdvözölte az újkígyósiakat és Márton Áron erdélyi mártírhalált halt püspök fényképét ajándékozták a csoport.tagjainak. Több településen jártak, így Lázárfalván, a művésztelepen, ahonnan szeptemberben hat fiatal jön majd Békéscsabára könyvkötést tanulni. De voltak Szentmik- lóson is, ahol megtekintették az 1200-as években épített erődített templomot. Jártak többek között Korondon, a fazekasfaluban és Tamási Áron sírját is megkeresték. Józsi bácsi szerint a legnagyobb élményt a Gyilkos- tó zöldje jelentette, ahol azt is megtudták, hogy egy földcsuszamlás után a patak elzáródása hozta létre a tavat. Csodaszép látványban volt részük. Reméljük, lesz még módunk erdélyi barátainkat vendégül látni. Fáber Marianna művészeti előadó, Újkígyós, művelődési ház „Nincs olyan falu, ahol egy Veres Péter ne volna...” A társadalmi változásokra érzékenyen reagáló, ahhoz alkalmazkodni tudó népfőiskolái mozgalom újjáéledése országos viszonylatban is sikeresnek látszik. Békés megyében, Békéscsabán ez év februárjában kapták kezükbe a bizonyítványt az első csoport végzős hallgatói. Az ott tanultakat a közéletben mindenki önállóan kamatoztatja, bár szervezett formában a csoport azóta is működik. Ma is időszerűek Móricz Zsigmond szavai, melyeket a harmincas években szerveződő népfőiskolákról irt: „Iskoláink a faluban nem végzik el azt a feladatot, hogy mindenkit a kor színvonalára emeljenek. Most Itt áll a tömeg, s egyszerre ráeszmél, mi is történt vele: tudás nélkül kénytelen végezni az életét. Nincs olyan falu, ahol egy Veres Péter ne volna.” Szükség van a szűkebb és tágabb pátria sorsával azonosulni képes polgárokra, földművesekre, munkásokra, értelmiségiekre, alkalmazottakra egyaránt, akik vállalják egy morális és gazdasági válsággal teli időszakban a megújulást. Nemcsak hivatalból, hanem küldetésüknél fogva is tehetnek valamit a korábban elhibázott településpolitikai koncepció miatt egyenrangúságukat vesztett falvakért és azok népéért. A Magyar Népfőiskolái Társaság rendes évi közgyűlésén részt vettem Budapesten, ahol • Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter megnyitó beszédében elmondta: bízik benne, bogy a falun élő embereket sikerül olyan közösséggé szervezni, akik felelősséget éreznek a falu jővője irántA megyében végzett csoport időszerű feladata: megalakítani az Állampolgár Kört, amely egyesületként működik. Célja: a Békéscsabán létrejövő, a helyi társadalom közéletét segítő műhelyek koordinálása, támogatása. Á helyi önkormányzaton belül bizonyos mértékig elkülönült, de az előbbivel aktívan együttműködő közéletfejlesztő társadalmi szervezetek önkormányzatának kialakítása. Kezdeményező, véleményező, döntés- előkészítő közéleti műhely. A helyi társadalom közéleti tisztaságának védelme, a helyi állampolgárok érdekvédelme, a társadalmi szervezetekkel együtt. Mi, a Magyar Népfőiskolái Társaság tagjai szeptembertől folytatjuk munkánkat. Ogrincs Pálné, Békéscsaba A Békés Megyei Elésker gyulai nyugdíjasklubja rendszeresen felkeresi a szanazugi vállalati üdülőt, ahol vidám napot töltenek el. A mostani nyugdíjasnapra az elmúlt héten került sor. A bográcsban főtt paprikáson kívül vidám énekés zeneszóval szórakoztatták egymást és múlatták az időt a klubtagok Fotó: Béla Ottó Visszhang Egy vélemény Kéri Kálmán nyilatkozatáréi Olvasom a Magyar Hírlapban és a Békés Megyei NépülSágban a különböző, cinikusan fogalmazó, támadó véleményeket Kéri Kálmán nyilatkozatáról. Hallgatom az Országgyűlésben felszólalt tisztelt képviselőnő második világháború történetét nem Ismerő szavalt, amelyben elmarasztalja azt az embert, akinek sok-sok magyar katona az életét köszönheti. Köztük én lel Nem csodálkozom azon, hogy az MSZP-t nyugtalanítja az eset, és azon sem, hoqy az MSZMP tiltakozik dr. Kéri Kálmán úr egyéni meglátása miatt. De ahogy az SZDSZ képviselőnője emelt hangot a nyilatkozat pl- len, az gyanút kelt bennem. Röviden rátérnék arra, hogy miért Is érzek hálát és tiszteletet Kéri Kálmán iránt. A tisztelt képviselőnő egymillió áldozatról beszélt. Kérem, higgye el nekem, ha nincs köztünk Kéri Kálmán, akkor kétmillió katona pusztult volna el! ö volt az, aki erejéhez mérten harcolt azért, hogy ahol csak lehet, vonják ki a magyar katonákat a súlyos ütközőzónából, hogy kevesebb legyen az áldozatok száma- Tisztelt képviselőnő! Ha ön Járt volna a háború alatt Lengyelországban, és nézte volna azt a lengyel síró anyát, akinek szeme az ég felé, keze pedig a ka- tylnl erdők felé mutatott, akkor más képet alkotna a sztálini boísevlzmusről. A miniszter úrnak Igaza van, amikor azt mondta, hogy a történelem dolga, hogyan fogja értékelni a második világháborút. Ehhez annyit teszek hozzá, hogy csak akkor, ha a történelem nem a politikai nyomás alatt Íródik. Lehet, hogy nem sokkal vagyok fiatalabb dr. Kéri Kálmán úrnál, de könnybe lábadt a szemem, amikor a tévében megláttam az arcát. En teljés szívvel egyetértek az ő meglátásával, hogy két hóhér uralkodott életünkben: Hitler é9 Sztálin. Nagyon kérem a tisztelt képviselőnőt, fogadja el az öregek tanácsát, akik végigjárták a háború és a fogság poklát, akkor nem lesz 1956 és 1968. Id. Kepenyes György, Szarvas
