Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-21 / 222. szám
HIRDETÉS - TELEFON: 25-173 ® HIRDETÉS - TELEFON: 25-173 ® HIRDETÉS - TELEFON: 25-173 ^ HIRDETÉS A Muronyi Földvár Mg.Tsz. garanciában vállalja mindennemű jármű gumiabroncsainak és tömlőinek szakszerű és a megjelölt időpontban történő javítását. Építőágazatunk vállalja egyedi épületek igény szerinti tervezését, kivitelezését, műszaki lebonyolítását. Vállalja épületelemek, betonszerkezetek megadott paraméterek szerinti előregyártását. Csak minőségi munkát végzünk, mert számítunk partnereink megelégedésére és tartós kapcsolatára. A Mezőberényi Aranykalász Mg.Tsz Központi Javítóműhelye szabad kapacitását kínálja 1990. OKTÓBER, NOVEMBER, DECEMBER hóra * 4 á Forgácsolás: 200 óra/hó Vállaljuk: esztergályos munkát 450—1500 mm átmérőig marási munkát: egyetemes marógépen lánckerekek, bordák, ékhornyok marásait Keretes fűrészgépen: 250-ig darabolást Egyedi forgácsolási munkákat megadott minta, vagy méret alapján anyaggal, illetve hozott anyagból, Fékdob- és egyéb szabályozási munkákat. * Szerelő: 300 óra/hó Vállaljuk: MTZ 50, 80 erőgépek és munkagépeinek, pótkocsik teljes vagy szükség szerinti javítását 4 és 6 hengeres adagolók beállítását, jávítását Lakatos, hegesztő: 300 óra/hó Vállaljuk: ív-, láng és C02 védőgázas hegesztést, (acél, alumínium, öntvény, keményfémfelrakás) lemez- és egyéb lakatosipari termékek javítását, egyedi gyártását. Asztalos, bognár: 200 óra/hó Vállaljuk: bérfűrészelést, gyalulást. Ajtó, ablak üvegezését, kisebb asztalosipari termékek javítását, készítését hozott anyagból. A fenti szolgáltatások díja: 200,- Ft/óra + ÁFA, illetve egyedi, eseti megállapodás A munkavállalás előzetes tárgyalást igényel! Cím: Aranykalász Mg.Tsz Mezőberény, központi géptelep, Csabai űt Ügyintézők: Torma Sándor Gúti Mihály. Telefon: 51-208/3 — A haza szövetsége a haza jövőjéért Az Agrárszövetség és a földtulajdon A jelenleg is zajló rendszerváltás keretében nem bizonyult sikeresnek az Agrárszövetség józan állás- foglalása, amellyel a vidéken élőket, a földdel foglalkozókat képviselné, ha ezt az érdekeltek is akarnák. A hatalomért való.küzdelemben az Agrárszövetség, ha nem is csúfosan, de sajnálatraméltóan alulmaradt a parlamenti választásokon. Alulmaradt, mert nem állt be a nagy „ígérgetők” sorába, akik ugyan pontosan tudták, hogy a szigorú gazdasági törvényszerűségek mit engednek meg, s meddig lehet elképzeléseiket szabadjára engedni, és egyáltalában milyen távlatai lehetnek a vidéknek a jövőben, mégis, igen hatásosan, mást mondtak. Ma már sokan látják vagy érzik a bőrükön, hogy a nagy tervekből hogyan válnak szertefoszló remények, magyarul a gazdaságban semmi sem váltódik be az ígéretekből. Ha valaki még eddig nem érzékelte, rövidesen szomorúan tapasztalhatja, hogy a vidék egyáltalában nem fontos az országnak, úgy tűnik inkább nyűg, hiszen itt csak gondok vannak. Az Agrárszövetséget a hatalom jelenlegi gyakorlói megvádolták azzal, hogy ijesztget, hogy sötétre festi a jövőt, hogy a benne részt vevők a hatalmuk elvesztésétől félnek. Lehet, hogy ilyen is van. Azonban azt talán lassan tudomásul lehet venni, hogy ha a jelenleg működő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek működőképessége kétségessé válik, a vidéken élő, tevékenységében létszámánál jóval jelentősebb népesség további életfeltételei nagyon megnehezülnek. Mégis: hogyan lehet ez akkor, amikor a szép című törvénytervezet — „A termőföld tulajdonjogi rendezésének egyes kérdéseiről” — megfelelő ellenértékért még földtulajdonhoz is juttatja — másfél hektárhoz — a tsz-ekben dolgozók nagy többségét? A szándék nyilvánvaló. Azt célozza, hogy a vidéken élők kíséreljék meg az egyéni boldogulásukat. Azt azonban mindenki tudja, hogy másfél hektáron megélni még jól felszerelt kisgazdaság esetében sem lehet. Ma pedig messze vagyunk az ilyen kisgazdaságok létezésétől. Kész a válasz erre is: nem kell elhagyni az ilyen földtulajdonosoknak a termelőszövetkezetet. Valóban nem, csak az a gond, hogy az összes többi földet, amennyiben igénylik, ki kell adni a korábbi földtulajdonosoknak, vagy ha nem, tisztes haszonbért akarnak érte kapni. Vagyis a visszahagyott földért haszonbért kell fizetni, de ezáltal a gazdaságok működése a törvényhozók akaratán kívül (mert nem érzékelik ezt?) lehetetlenné válik. Ezek után mégis csak az a lehetőség marad, hogy a tsz-ek tagjainak egyénileg kell boldogulniok. Ezt a folyamatot a történelem már ismeri. Ezt a „fejlődést” az emberiség már végigjárta, magyar- országi „sikerei” korábbról eléggé ismertek. A kisgazdaságok „új gazdái” nyilvánvalóan jelentős adóterheket, a termeléssel járó bizonytalanságokat, sok estben egyéni képességeik hiányát kell hogy elviseljék, melynek az lesz a következménye, hogy próbálnak majd megszabadulni földjeiktől, vagy a hitelek fejében azokat a bank viszi el, és egyetlen lehetőségük marad: a sikeres gazdáknál munkát vállalni. Ezt régen úgy fejezték ki, hogy a cselédsors. Arra ugyanis nem számíthatnak, hogy az iparban találnak munkát. Lehet, hogy túlzásnak tűnik egy törvénytervezetből ilyen messzemenő következtetéseket levonni, és újra attól tartunk, hogy sokan ezt nem is fogják elhinni. Keserves lesz a tudomásulvétel akkor, amikor egy-egy emberi sorson már nem lesz mód igazítani, mert a gazdasági törvényszerűségek kényszerpályára terelték. Jót tenni mindenki akarhat, de egyáltalán nem biztos, hogy ha jótéteménye következményeivel nem számol, áldani fogják szándékáért. Ma a felületes szemlélő úgy vélheti, hogy ilyen jótétemény készül. De mi lesz, ha legközelebb már nem lesz, aki jót tegyen, vagy azok sem lesznek, akikkel jót lehetne tenni. Ezért nem örültünk a kormánykoalíció által országgyűlési előterjesztésre javasolt földtörvénytervezetnek, mert az inkább bajt fog hozni, mint sikert. Az Agrárszövetség azt szeretné, ha a földtulajdon privatizálása során azok juthatnának földhöz, akik azt meg is művelik. AGRÁRSZÖVETSÉG
