Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

o 1990. augusztus 11., szombat IRODALOM-MŰVÉSZET 'Köröstáj Bukaresti beszélgetés az anyanyelvi oktatás helyzetéről A közelmúltban Bukarest­ben jártam. Arra kértem vendéglátó román baráto­mat, hogy teremtsen szá­momra kapcsolatot az okta­tási minisztérium nemzeti­ségi főosztályával. Mivel ez a kapcsolatteremtés körül­ményesen indult, nem ha­gyatkoztam kizárólagosan a barátom segitőkészségére. Bukarestből felhívtam vidé­ki ismerősömet, a kézdivá- sárhelyi Nagy Mózes Líce­um igazgatóját, Deme Lász­lót. Neki is elmondtam, hogy interjút szeretnék készíteni a minisztériumban a romá­niai magyar nyelvű oktatás helyzetéről.. Deme László megígérte, hogy beszélgeté­sünk után azonnal tárcsáz­za a minisztériumot, kerít nekem egy illetékest, s az­után visszahív. így is történt. Néhány óra múlva — még borzongva a belváros szétlőtt, kiégett középületeinek és lakóházai­nak a látványától — a mi­nisztérium kapujában áll­tam. Az egyik géppisztolyos őr telefonon jelezte érkezé­semet interjúalanyomnak, Murvai Lászlónak. Mindösz- sze néhány percet kellett rá várnom. — Szervusz, Murvai Lász­ló vagyok, s a magyar nyelv és irodalom tanításának tar­talmi kérdéseiért felelek. Azt javaslom, hogy ne itt beszélgessünk, hanem láto­gassuk meg atyai jóharáto- mat, Debreczi Árpádot. 0 volt az elődöm, és a hiva­tali főnököm. Amit én nem tudok, arra tőle biztosan vá­laszt kapsz. Egy kis gyaloglás után megérkeztünk a dr. Sión ut­cába. A nyugdíjas Debreczi- házaspár gőzölgő kávéval várt bennünket. Mintha régi ismerősök lennénk, a „tárgynál” voltunk. — A barátunk — így Debreczi Árpád — bizonyá­ra arra kíváncsi elsősorban, hogy á decemberi esemé­nyek milyen változást hoz­tak a romániai magyarság életében. Foglald össze, La­cikám! — December 22. után a magyarság szempontjából olyan helyzet állott elő — vette át a szót Murvai Lász­ló —. amelyben megvalósít­hatta volna azokat a jogait, amelyekre 1918 óta várt, és amelyeket azóta soha nem sikerült megvalósítani, hol­ott a gyulafehérvári meg­egyezés előírja az anyanyel­vi oktatást, az anyanyelv szabad használatát az élet minden területén. E jogok itt Romániában — még egy­szer mondom — nem való­sultak meg soha. December 22. után viszont kb. két hé­tig úgy tűnt számunkra, hogv élhetünk a jogainkkal. — Mit tapasztaltatok két hét elteltével? — Az első baljós jelek a marosvásárhelyi Bolyai Lí­ceummal voltak kapcsolato­sak. Viszont addig, amíg nem törtek felszínre az ottani el­lentétek. mi — gyakorlatilag —. amit csak akartunk, min­dent elértünk. Ez alatt az idő alatt megalakult 280 lí­ceumi osztály. Egy osztály abban az időben 36 tanuló­ból állt. Ez több mint tíz­ezer magyar diákot jelentés sok-sok tanárt. Ménesi György: A Bolyai volt a Szarajevó — Egzisztenciális konfliktusok A Vatra Romäneascä sokallja a magyarok „kiváltságait” — Hogyan reagáltak erre a román diákok és a román tanárok? — Nagyon sokan megijed­tek. főképpen a jó líceu­mokban. A román diákok at­tól ' féltek, hogy ’kevésbé ne­ves iskolákban kell folytat- niok a tanulmányaikat, a román tanárok pedig attól, hogy állás nélkül maradnak. Tehát a szabadságjogaink érvényesítése kenyérharccá alakult. S ebben — legalább 50 százalékig — mi is hibá­sak vagyunk. Nagyon gyor­san akartunk elérni min­dent. Persze ez magyaráz­ható: mi akkor úgy gondol­tuk. hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A vége az lett, hogy nemcsak Vá­sárhelyen. hanem máshol is súlyos feszültségek keletkez­tek. — Azt hiszem, a Bolyai Líceum esete példaértékű. — Igen. Ott olyan feszült­ségek keletkeztek, olyan mértékű volt az ellenállás, hogy a minisztériumi veze­tők személyes • beavatkozás­sal sem tudták a kedélyeket lecsitítani. Mindkét fél, a román is. a magyar is, ra­gaszkodott bizonyos elkép­zelésekhez. S ezek az elkép­zelések homlokegyenest el­lenkeztek egymással. — Ügy tudom, mindkét fél az iskola falain kívül keres­te a megoldást. — A dolgok világos meg­értéséhez tudni kell azt, hogy ez nem csak tanügyi kérdés. A magyarság a de­cember 22-ei események után azonnal elkezdett szer­vezkedni. A két világháború közötti hagyományokhoz és tapasztalatokhoz nyúltunk vissza. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség orszá­, gos. megyei és helyi szerve­ket hozott létre pillanatok alatt. Ez nagyon gondolko­dóba ejtette az extrém ro­mán erőket, és szervezke­désre késztette őket. A vá­sárhelyi Bolyai volt az a Szarajevó, amely a Vatra RomSneascá és az RMDSZ konfliktusát tükrözte. A Sü­tő Andrásék által szervezett könyves tüntetés már válasz volt az extrém román erők erőszakos cselekményeire. Ezekből az extremista cso­portokból jött később létre a magát mind a mai napig kulturális szervezetnek ne­vező Vatra Romaneascä. Képviselői ott ülnek a par­lamentben és a szenátusban, tehát valóiában politikai . erőt képvisel a Vatra. — Nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi román vezetés meglehetősen Vatra-párti. — Nem mondhatjuk, hogy a Vatra kiváltságos helyzet­ben van. Inkább jóindulatú­an megtűrt szervezetnek kell tekintenünk — szólt közbe először a beszélgetés során Debreczi Árpád. — A veze­tő körökből senki nem áll ki nyíltan a Vatra mellett. Az is igaz viszont, hogy nem is bírálják. A tevékenysé­gükről semmiféle véleményt nem mondanak hivatalos kö­rökben. A vafrásokban nincs egy szemernyi becsületérzés. Bedobnak egy nagy hazug­ságot, s a tévé. a rádió, az írott sajtó azonnal terjeszti. Mi. romániai magvarok csak a saját orgánumainkban cá­folhatjuk ezeket. De hát a megtévesztett román töme­gekhez nem jut el a ma­gyar szó. Gyakorlatilag új­ra és újra elkezdődik a sü­ketek párbeszéde. — Talán románul is hal­lathatnátok a hangotokat — szakítom meg Debreczi Ár­pád fejtegetését, ö legyint, Murvai László folytatja: — Közvetlenül a forrada­lomnak hitt események után két nyelven írtuk meg az oktatásüggyel kapcsolatos anyagokat. Ketten dolgoztuk ki őket Árpi bácsival: én magyarul ő románul. De csak magyarul jelentek meg, a román újságok egyszerű­en, elzárkóztak a közlésük­től. — A hazugság valahol az elhallgatással kezdődik. — Persze. A tények el­hallgatása is hazugság, nem csak az elferdítésük. De ez már nem csupán nemzetisé­gi oktatásügyi kérdés. Így van az élet minden terüle­tén. Valami ikis előrelépés azért tapasztalható: más­nap-harmadnap már mi is hallhatjuk azokat a híreket, amelyeket bemond a pesti vagy a párizsi rádió. — Jól ismert, régi mecha­nizmusok ... — És régi struktúrák, me­lyek érintetlenül megmarad­tak. -Mindent megtesznek azért, hogy ne épüljön ki nálunk a demokrácia. Szá­mukra ez kenyérkérdés. — A dolog másik oldala az — emeli fel mutatóujját Debreczi Árpád —, hogy a közvélemény nálunk na­gyon könnyen befolyásolha­tó. Az emberekben nincs meg az a képesség, hogy szűrjék a híreket. Vagy ha mégis megszűrik, a rpi szem­pontunkból abban sincs kö­szönet: a nekik nem tetsző híreket egyszerűen nem ve­szik tudomásul. — Egy konkrét példa se­gítségével talán jobban meg­érteném. — Jelen pillanatban beis­kolázási kérdésekkel foglal­kozunk a minisztériumban — így Murvai László. — Túl vagyunk a felvételi vizsgá­kon. Nos, a Vatra azzal vá­dolta meg a minisztériumot, hogy a magyarokat privile­gizált helyzetbe hozta, elő­jogokat biztosított nekik a románsággal szemben. A Vatra bukaresti szervezeté­nek alelnöke kijelentette, hogy Erdélyben egy líceumi férőhelyért három szegény román diák verekszik, ez­zel szemben a magyarok akadálytalanul besétálnak a líceumokba. Erre reagálnia kellett a magyarságnak. En­gem kértek meg, hogy a szá­mok alapján tárjam fel a valós helyzetet a Román Te­levízió magyar adásában. Ezt meg is tettem. Elmond­tam. hogy a líceumi okta­tásban a magyarság számá­ra biztosított arányszám 5,4. Az utolsó, az 1977-es nép- számlálás adatai szerint vi­szont 'Romániában a lakos­ság 7,6 százaléka vallotta magyarnak magát. Tehát kb. 1/3-dal kevesebb férő­helyet kaptunk, mint amennyi bennünket megil­letne. Mégis nekünk van­nak előjogaink? Bemutattam a profilok szerinti megosz­lást is. Csak a pedagógiai profilunk éri el a 8 száza­lékot, de ennek az a ma­gyarázata. hogy hosszú éve­ken keresztül nem képez­hettünk tanítókat, tanáro­kat. Viszont vannak olyan profilok, ahol a mai napig sem kaptunk beiskolázási keretszámot, tehát a beisko­lázási százalék zéró. Ilyen nulla százalékos a meteoro­lógiai és az erdészeti... Nos, ezt az interjút a Vatra három nap alatt ízekre szed­te a televízióban, „megsem­misítő” bírálattal illette. Kétségbe vonta a számok hitelességét azon az alapon, hogy ma már nem lehet az 1977-es népszámlálás adatai­ra hivatkozni, mert azóta az erdélyi megyékben a román­ság javára változtak az ará­nyok. — A 8 százalék viszont csakugyan több 7,6-nál. — A pedagógiai profilon szükség volt arra, hogy „elő­jogokat” biztosítsanak a szá­munkra. Jelen pillanatban kb. 1500 tanító hiányzik, enpyit tudnánk az újonnan létrejött osztályokban fog­lalkoztatni. 1985 óta kérjük, hogy indíthassunk új osztá­lyokat a tanítóképzőkben. Nem engedélyezték, csak az évfolyamonkénti egy osz­tályt. holott a román ' szak­emberek szerint is legalább 4-5 párhuzamos osztályra lett volna szükség. E hát­rány megszüntetésére kap­tunk most 8 százalékos ré­szesedést. — És emiatt támadnak most benneteket? — A 8 százalék országos arányszám. Nyilvánvaló, hogy például Kolozs megye pedagógiai líceumaiban ké­pezünk tanítókat a szomszéd megyéknek is, azon egysze­rű oknál fogva, hogy példá­ul Beszterce és Szilágy me­.gyében nem volt magyar nyelvű képző, de vannak magyar iskolák. — Üj képzők is nyíltak? — Vadonatúj líceumokról nem beszélhetünk. Igyekez­tünk mindazokat a régi, nagy tradícióval rendelkező középiskolákat újjászervez­ni. amelyek egészen 1985-ig működtek. Szándékosan nem azt mondom, hogy újraindí­tani. hiszen teljesen soha­sem szűnt meg ezekben a magyar nyelvű oktatás. — Teljes megszüntetésről csak Bákó megye esetében beszélhetünk — mondja Debreczi Árpád. — Itt a csángók magyar iskolaháló­zatát már 1959-ben felszá­molták. Most 4 vagy 5 fa­luban 1—8. osztályban ismét magyar lett a tanítás nyel­ve. De a csángók esete egye­di. Erdélyben az volt a jel­lemző, hogy állandóan zsu­gorították. csökkentették az osztályok számát. A koráb­bi 4-ből 2 lett vagy 1. S ezek az osztályok magyar tagozatként léteztek a román tannyelvűvé vált líceumok­ban. — Ezekben az osztályok­ban minden tantárgyat ma­gyarul tanultak a diákok? — Általában igen. Volt azonban, ahol a földrajzot és a történelmet románul. Az ipari líceumokban pedig a szaktantárgyakat kizáró­lag románul lehetett elsajá­títani. S ennek máig tartó egzisztenciális következmé­nye van a román tanárok számára. Az ipari líceumok aránya 92 százalékról 24 százalékra csökkent. A pro­filváltás után nyilván sokuk munkájára nem a nagy múl­tú intézményekben volt szükség hanem más isko­Szitás Erzsébet: Bartók Béla gyűjtőúton Iákban. Ezt legelőször Ma­rosvásárhelyen, a Bolyaiban tapasztalták a román kollé­gák. nem véletlenül ott sze­gültek először szembe a ma­gyar törekvésekkel. Ha már egzisztenciális kérdésekről van szó. még egy adalék: a diktátor idején sok száz ma­gyar kollégát helyeztek az Ókirályságba, ók most visz- sza akarnak térni Erdélybe, de az Erdélybe helyezett ro­mán tanárok többsége jól érzi itt magát, nem vágyik se Qlténiába, se Munténiá- ba. se Moldvába. Miért? Azért, mert az erdélyi élet- színvonal most is összeha­sonlíthatatlanul magasabb, mint az óromániai. — Azt hiszem, az alap- és a középfokú oktatás kérdé­seit alaposan körüljártuk. Ml változik az egyetemi okta­tásban? — Ebben voltunk legin­kább elnyomva — kezdi vá­laszát Murvai László. — Az 1989—90-es tanévben 4,5 százalék volt a magyar diá­kok részaránya a román fel­sőoktatási intézményekben. Számszerűen ez 7011-et je­lent. Természetesen itt nem­csak azokról van szó. akik magyar líceumot végeztek, hanem azokról is, akik ro­mán tanítási nyelvű közép­iskolákban tanultak. S mi­vel a magyar nyelvű egye­temi oktatást gyakorlatilag felszámolták, ők már vala­mennyien románul folytat­ták felsőfokú tanulmányai­kat. Ha újra indulna a ma­gyar nyelvű képzés, a ro­mán egyetemi tanárok egy része kenyér nélkül marad­na, legalábbis ők ezt hi­szik. és ezt terjesztik. Ez magyarázza fanatikus ellen­állásukat. — Nincs tehát előrelépés? — Annyi, hogy az idén a nemzetiségi diákok anya­nyelvükön felvételizhettek. Ez a líceumok pozícióit erő­síti. a szülők bátrabban írat­ják gyermekeiket a nem ro­mán tannyelvű iskolákba ... De az anyanyelvi felvételi után továbbra is románul végzik gyermekeink az egye­temet. Ha valamely egyetem bármely szakára bejutna 15 magyar hallgató, azok szá­mára elvileg alakíthatnának egy magyar csoportot. Azt nem mondom, hogy alakí­tani is fognak; én csak az­után szeretem mondani, hogy „hopp!”, miután átug­rottam az árkot. Egyelőre még nem ugrottuk át ezt az árkot, és e lehetőséget hiva­talosan nem is erősítették meg a román tanügyi ható­ságok. — Összefüggésbe hozható ezzel a bizonytalansággal az, hogy sokan magyarországi felsőoktatási intézménybe je­lentkeztek? — Ez rendkívül kényes és számunkra fájdalmas kér­dés. Kilenc-tízezer magyar tanuló érettségizett az idén, s közülük több mint két­ezer elment Magyarországra felvételizni. Ha csak a felét veszik fel, ez azt jelenti, hogy a mi leendő értelmi­ségünknek kilencedét-tizedét Magyarországon képzik. — Miért baj ez? — Azért, mert ezeknek a diákoknak 10 százaléka sem fog Romániába visszatérni. Sőt. közben még újabb dip­lomások fognak áttelepülni Magyarországra. Nagyon so­kat gondolkoztunk azon; ho­gyan lehetne a kérdést meg­oldani. Drasztikus eszközök­kel. tiltással semmiképpen. Ez megint az emberi jogok lábbal tiprása lenne. Murvai László elhallgat Tanácstalanul rámnéz, majd atyai jóbarátjára, egykori hivatali felettesére, Debreczi Árpádra. A kihűlt kávé után nyúlok, kavargatni kezdem. A kiskanál oda-odaütődik a csésze oldalához: úgy szól, mint a lélekharang. — Hát ez van — töri meg a csendet vendéglátónk. — Az iskolahálózat bővül, a tanárok száma csökken. Moldvából ugyan visszatele­pültek Erdélybe vagy ötszá­zan. de sokkal többen men­nek el onnan, elsősorban Magyarországra. Ha őszre újra megkezdődne a képzés a Bolyai Egyetemen, onnan akkor is csak öt év múlva kapnánk tanárokat. Így fest a mi kiváltságos helyzetünk Romániában, 1990-ben, egy hónappal a tanévkezdés előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom