Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-09 / 186. szám
1990. AUGUSZTUS 9, CSÜTÖRTÖK Ar»: 4,30 forint TL9. fiVFOLTAM 186. SZÁM Tűkés László hozzájuk igyekezett Lelkész képviselők pártközi tanácskozása Tegnap délelőtt érkezett haza érdekesnek ígérkezett fővárosi útjáról Kádár Péter református lelkész, a gyulái választókerület országgyűlési képviselője. — Kedden este Budapesten többedmagával találkozott volna Tőkés Lászlóval. Kik és milyen célból váltottak volna szót vele? — Az Országgyűlés 7 református lelkésztagját hívta meg a püspök úr személyes beszélgetésre. Azzal a szándékkal, hogy megismerje gondolatainkat, s megossza velünk elképzeléseit, a magyarországi és az erdélyi református egyházak jövőjéről. Abban a tudatban várta e találkozást, hogy mi hozzá hasonlóan vélekedünk alapkérdésekről, s velünk — akik politikában is gondolkodunk, . s nemcsak egyházban — talán könnyebben szót ért. Ugyanakkor egyfajta kapcsolatfelvételnek is első állomása lett volna ez az alkalom, melyet sajnálatos módon félbeszakított a baleset. Ábrahám úr — Tőkés László magyarországi és európai ügyekkel foglalkozó képviselője — tájékoztatott bennünket a találkozó céljáról, s várakozás után kaptuk a hírt telefonon, hogy mi történt. — Mikor volt ez? — Hét óra előtt pár perccel. Tőkés László előadást tartott Sárospatakon, s onnan igyekezett volna hozzánk, Budapestre. Annyit tudunk, hogy a kerékpáros volt a vétkes. Ügy tudom, hogy személyi titkára, illetve a magyarországi ügyekkel foglalkozó megbízottja egy felvezető autót kért volna. Valamilyen oknál fogva — talán éppen a feltűnés elkerülése érdekében — ez a biztosítás most elmaradt. Felvetődött annak lehetősége, hogy valamennyien Miskolcra utazunk még aznap este, hogy egy kicsit megerősítsük őt. Annyit hallottunk, hogy eszméleténél van, agyrázkódása ellenére tárgyalóképes, szellemileg egészséges. De megtudtuk, hogy felesége rövidesen megérkezik hozzá, ezért egyelőre eltekintettünk ettől. Egy későbbi időpontban látogatjuk majd meg őt. — Megbeszélésük eredménnyel járt? — Az egymás közötti beszélgetést is nagyon hasznosnak találtuk. Rövidebb vitáink már voltak, de any- nyi időnk most először akadt, hogy egy egész estét együtt töltsünk. A kitűzött téma szerint haladtunk. Nemcsak szigorúan egyházi, hanem állami és politikai kérdésekről is tárgyaltunk. Különböző pártállásunktól függetlenül, sok kérdésben közel álltak egymáshoz álláspontjaink. — Mely pártok frakciójához tartoznak a református lelkész képviselők? — Négyen az MDF frakciójához sorolják magukat, egy fő a kisgazdákéhoz, ketten pedig az SZDSZ csoportjában dolgozunk. — A magyar—román országhatár egyben földrajzi, szervezeti határt is jelent a református egyház működésében? — Elevenbe vágó kérdés. A beszélgetésen erről is pzó esett. Az egykori Partium — ami nagyjából megegyezik a mai nagyváradi püspökség területével — a tiszántúli egyházkerülethez tartozott, önálló egyházkerület az erdélyi — most Királyhágó- melléki — egyházkerület. Az olyan felvetésnek, hogy ösz- sze lehetne kapcsolni valaha az elszakadt részeket, történelmileg megvan az alapja. Ugyanakkor a jelenlegi politikai helyzetből kiindulva, nem találnánk szerencsésnek az elhamarkodott lépést. Sőt, egyáltalán nagyon kerüljük ennek a lehetőségnek a felvetését, ismerve az érzékenységet a határ túloldalán. Konszenzusra jutottunk abban, hogy a gondolat felvetése is nagy károkat okozhat. Bármilyen lehetséges későbbi lépést meg kell előznie a spontán közeledésnek, kapcsolatépítésnek, a népi diplomácia szintjén. Várhatóan ma délelőtt kerül soi^ Tőkés László meden- cecsont-egyesítő műtétjére a miskolci megyei kórház baleseti sebészetén — közölte dr. Bárány István főorvos szerda délután. Tőkés László igen fegyelmezetten pihenéssel, alvással töltötte a keddről szerdára virradó éjszakát, szerdán már készült a csütörtöki műtétre. A püspök igen fáradt, s mint elmondta, az elmúlt hetek igen zsúfolt programjai miatt keveset aludt, s hozzá jött a nem — Von már példa erre? — Testvérgyülekezeti kapcsolatok alakulnak, diákcsere folyik az akadémiák, teológiai főiskolák között. Az erdélyi reformátussággal való kapcsolatfelvételünket a • világ valamennyi részén működő magyar református egyházakkal kialakítandó kapcsolatépítés keretében képzeljük el. Ezzel nemcsak az ő hittudatukat, magyarságukat, hanem saját egyházunkat is erősítjük: ez pedig beépül a protestáns vagy egyáltalán keresztyén felekezetekkel és a vallásos emberekkel tartott nemzetközi kapcsolatrendszerbe is.- így haladhatunk a nemzetek közeledése felé — mondotta Kádár Péter. Kiss A. János várt súlyos baleset, ami ezt a fáradtságot még fokozta. A püspök nagy örömére szerdán megérkezett a miskolci kórházba felesége és fivére, akik segítenek neki elviselni a súlyos megrázkódtatást. Göncz Árpád köztársasági elnök táviratbab kívánt mielőbbi jobbulást és teljes gyógyulást Tőkés Lászlónak. Az elnök személyesen is érdeklődött' a kezelőorvosnál, és közölte, hogy amikor a püspök állapota már lehetővé teszi, szeretné meglátogatni betegágyánál. Kieiigítfi a nagyváradi püspök állapota Hát megérkezett végre! Igaz, hogy csak lassacskán, de mégis csak megeredtek az ég csatornái. Képünk Békéscsabán készült, tegnap, késő délután. Fotó: Veress Erzsi Sertéstartók, figyelem! „Vírusos tüdőgyulladás” — vagy ki tudja... Szinte folyamatosan csörög a telefon a szerkesztőség ügyeleti szobájában. A téma, amellyel olvasóink keresnek bennünket, még a rémhírnél is rémisztőbb. A telefonálók titokzatos sertésbetegségről adnak hírt. Elmondják, hogy malacaik, anyakocáik, úgynevezett „vírusos tüdőgyulladásban” kimúlnak, egyik percről a másikra. Hol Csabaszabadiban, hol Békéscsabán, hol Orosházán. A különböző településeken a körzeti állatorvosok ilyen diagnózist adnak: „Gyógyíthatatlan vírusos tüdőgyulladás, amit előre az állat viselkedésén felismerni nem lehet”. Kérjük jószágtartó olvasóinkat legyenek elővigyázatosak, fertőtlenítsenek, és ne járjanak a szomszéd sertésólja körül. Más. Vagy talán mégsem...? Az egyik békéscsabai telefonáló közölte velünk, hogy a Szabadság Tsz sertéstelepén ezerszámra hullik az állomány, a meg- maradtakat pedig leölik, elpusztítják. A helyszínre siettünk, ahol Kassai József telepvezető fogadott bennünket, de semmilyen felvilágosítást nem adott. Kérte: keressük fel dr. Joó Jenőt, a megyei állat-egészségügyi állomás igazgatóját, mért csak ő nyilatkozhat az ügyben. Jobb híján elfogadtuk a javaslatot. Ám dr. Joó Jenő sem nyilatkozott, országos gazdasági érdekekre hivatkozva. így csak annyit sejthetünk, hogy nagy kárt okozó, fertőző betegség pusztít a környéken. A sertések a Szabadság Tsz tízezres telepén ezerszámra pusztulnak el. Az élő állatokat pedig a betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében leölik, és a tetemeket zárt konténerekben a fehérjefeldolgozóba viszik. Több megyei településen leállították az élőállat-felvásárlást. Vonalszakadás a BHG csabai gyáránál Ahol félnek a munkások Léteznek olyan vélemények is, hogy ebben az országban ma minden egy előre megírt forgatókönyv szerint történik. Mások azt vallják: voltaképpen nem történik egyéb, mint az, hogy 40 év után végre felemelheti fejét a munkásság. Alábbi írásunk adalékul szolgálhat a fenti dilemma eldöntéséhez. Kedd Tegnapelőtt délután bejön egy marcona kinézetű munkásember a szerkesztőségbe, Vizsnyai Sándor. Azt éppenséggel nem lehet mondani, hogj róla mintázták meg a félénicség szobrát. Alapító tagja (és most már elnökségi tagja) a BHG Híradástechnikai Vállalat 8. számú, békéscsabai gyárában június 22-én megalakult munkástanácsnak, melynek ideiglenes alapszabályában egyebek mellett a következők olvashatók: „Elítéljük á titkolózó, az antidemokratikus vezetés módszereit”. „Érdekeink védelmére nem fogadjuk el a vállalat jelenlegi szakszervezeti szervezetét". „Tisztes megélhetési feltételeket követelünk.'”. A forgácsoló- és automatikai műhely kiszolgálója súlyos vádakkal illeti a több mint 600 embert foglalkoztató gyár vezetését és igazgatóját, név szerint- Márton Józsefet. Szerinte ugyanis elsősorban neki köszönhető, hogy a két hónappal ezelőtti 184 szimpatizánsból eleddig csak 70-en mertek belépni a 11 fővel létrejött munkástanácsba. Merthogy annyira meg vannak félemlítve a munkások, hogy még csak közelébe sem mernek menni a belépési nyilatkozatnak. És sorolja tovább az észrevételeit: az utóbbi időben magas beosztású, diplomás emberek távoztak el „önkéntesen” a BHG-tól, vagy kerültek alacsonyabb beosztásba (jóval kevesebb fizetésért), akkor, amikor a volt pártkádereket még közelebb juttatták a zsírosfazékhoz. S végül a talán legfájóbb pont: az igazgató nem ismeri el a munkástanácsot, nem hajlandó érdemben szóba állni képviselőivel. Szerda Másnap felszedelődzkö- dünk kolléganőmmel: irány a BHG. Temető sor 8. Az igazgatói irodában Márton József érzi, hogy ezúttal „nem dicsérni jöttünk Cézárt”, de rendkívül fegyelmezett. Türelmesen végighallgatja Vizsnyai Sándor vádpontjait, s csak azután szól. — Uram, én tudomásul vettem annak idején a ry.unkástanács megalakulását. Bánhunyadi Róberttól, a munkástanács elnökétől meg is kaptam az ideiglenes alapszabályt és a jegyzőkönyvet. Akkor úgy éreztem, kölcsönös megelégedésünkre lesz bejegyezve ez az egyesület, a munkástanács elnökét meg is hívtuk minden fontosabb értekezletre. Egyébként nincs kétségem afelől, hogy ez az alulról jövő kezdeményezésre megalakult társadalmi szervezet a jövőben képes lesz beilleszkedni a vállalati struktúrába, és visszautasítom azt a vádat, miszerint nem tekintem partnernek a munkás- tanácsot. Arról pedig nincs tudomásom, hogy a dolgo- zójc nem mernek oda belépni. Paff. Egy állítás, egy tagadás. Kénytelen vagyok nevekkel előhozakodni: mi lett a sorsa Balázs Mária titkárnőnek, az alakuló ülés jegyzőkönyvvezetőjének, Gilicz Benedek termelési osztály- vezetőnek és Brachna Jánosnak, a tmk-műhely vezetőjének? Márton József hosz- szasan fejtegeti azt, hogy a jövedelemnövekedés bizonyos létszámmozgásokkal jár együtt, szót ejt a szovjet és NDK-beli piac összeszűküléséből eredő feszültségekről, bizonytalanságérzetrőj, és mesél egy présműhelyben dolgozó asszonyról, akinek anyagi jellegű gondjain már nemegyszer enyhített. A konkrét személyekről any- nyit mond: Balázs Mária saját maga kérte, hogy felmondással távozhasson, Gilicz Benedek munkájával nincs megelégedve, Brachna János jó esztergályos, de gyenge vezető, aki haragszik rá, mert néhány évvel ezelőtti vétségéért (munkaidőben kiment focizni) megbüntette, összegzésképpen pedig kijelenti: „Uram, olyan világot élünk, amikor a politikai fogásokkal szemben mi, régi vezetők, már tehetetlenek vagyunk." Közben Vizsnyai Sándor, Zvara János, a munkásta(Folytatás a 3. oldalon) A tmk-műhely munkásai nem értik: „odafent” miért osztogatják egymásnak az 5-6 ezer forintokat? Fotó: Kovács Erzsébet
