Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

1990. augusztus 4., szombat TALLÓZÓ íkÖRÖSTÁJ Alternatív Nobel-díjas Bős—Nagymaros ellen küzdött A helyettes államtitkár: ..Eskümet komolyan veszem” — Inkább gyere segíteni, a templomszentelés ét Tökét László ké­sőbb szokott jönni... ff iSirti mrts nw (A Magyar Nemzetből) ... .a világ egyik legna­gyobb környezetvédelmi dí­jával. a The Goldman Evi- ronmental Prize-szal tüntet­ték ki Vargha János bioló­gus-újságírót. a bő$—nagy­marosi vízi erőmű felépítése ellen küzdő Duna Kör ala­pítóját. A 41 éves környe­zetvédő, mint a díj kiosztá­sakor elhangzott, úttörő sze­repet játszott abban, hogy a bős—nagymarosi vízi erőmű elleni tiltakozás nemzetközi mozgalommá terebélyesedett, amelyben már nemcsak a környezeti rombolás, hanem a „klasszikus szocialista nagyberuházás” érvrendsze­re isi lelepleződött. —i'Ez voltaképpen egy ökol^jtei Nobel-díj? — San Franciscóban az egyik beszédben úgy emle­gették, de én ezt nem mon­danám). Bár van egy olyan száncjek, hogy az legyen. — Ézt azért is kérdeztem, mert hiszen önnek van már egy úgynevezett alternatív Nobel-díja... — Igen, azt a Duna Kör, mint csoport 1985-ben vehet­te át. — Pöntosabban — tudo­másom szerint — nem ve­hették át személyesen, mi­vel nem utazhattak ki Stockholmba. — Engem az utolsó pilla­natban. alighanem a svéd nagykövetség közbenjárásá­ra, mégiscsak kiengedtek, de társam. Vásárhelyi Judit va­lóban nem kanta meg a ki­utazási engedélyt. — Ogv tudom, hogy a po­litikai kérdések túlzott elő­térbe kerülése miatt vitába keveredett egykori társaival, és elhagyta a Duna Kört, majd kilencedmagával létre­hozta az Ister nevű környe­zetvédelmi alapítványt. — A Duna-ügy történeti­leg úgy alakult, hogy elő­ször a szakértők kezdték el bírálni a problémát. A Du­... De vegyük a legrosz- szabb esetet. Közéletünk új igazságosztóinak van igaza, s mi. magyar újságírók, „asajtó”, valamennyien hibá­sak vagyunk. Bocsánatkérés ez esetben sem lesz. Mert felszólította-e, vagy ép mo­rális érzékkel felszólíthatná- e bárki bűnbánatra például a magyar orvostársadalmat, amiért Európa egyik leg­rosszabbul működő s egyre mélyebbre süllyedt egész­ségügyi hálózatában enge­delmes csavarok gyülekeze­teként tevékenykedett? Én nem tenném. Felszólította-e valaki penitenciára „azegy- házat”, amiért keresztény! jámborságot messze megha­ladó lojalitással szolgált egy rendszert, amelyről néme­lyik javíthatatlan szocialis­tával ellentétben pontosan tudta, hogy legalábbis ideo­lógiai szempontból kibékít­hetetlen ellensége? Hang­zott-e el hasonló kérés az ügyvédi és bírói testülethez, mely szolgálatkészen védte a közösségi tulajdont a ma­gántulajdonnal, az állam­monopóliumot a piaccal szemben? Hát a pedagógu­sokhoz, akik nemzedékeket neveltek vagy hagytak ne­velni az európai hagyomá­nyoktól idegen szellemben, mivel ugyanúgy nem tudták, merre van Európa, mint a ^hatvanas évek „külpolitikai” újságíróinak zöme. És az egyetemi tanárokhoz, akik majd mostanáig szigorúan a marxista gazdaságtan, filo­zófia és történelemszemlélet jegyében tartották előadásai­kat, mivel máskülönben nem lehettek volna egyetemi ta­nárok? őket szerencsére senki nem sürgeti kollektív önsanyargatásra. na Kör talán legfontosabb tevékenysége az volt, hogy ezeket a problémákat közve­títse a lakossághoz, más­részt pedig az, hogy alter­natív elképzeléseket dolgoz­zon ki. Néhányan úgy gon­doltuk. hogy a mozgalmi ak­tivisták és a szakértők együtt tudnak majd működni. Ez 'azonban egyre kevésbé ment, amiben szerepet játszott az a politikai vihar, amely vé­gigsöpört az országon, s na­gyon sok aktivistát magával vitt. Rá kellett jönnünk, hogy szűkebb körben, ösz- szefogottabban, külső támo­gatókat szerezve, a szakér­tői munkát magasabb szín­vonalon lehet végezni. Erre alakult az Ister... — Miként vélekedik a ha­zai Zöld Pártról? — A Zöld Pártot — kivált a legutóbb alakultat — olyan kezdeményezésnek tar­tom. amit elsősorban volt kommunisták hoztak létre, bizonyos mértékben hata­lom- és pozíciómentés, illet­ve a környezetvédelem el­lenőrzési kísérlete gyanánt. Erre az adott lehetőséget, hogy a súllyal és befolyás­sal rendelkező környezetvé­dők nem ezt az utat vá­lasztották. — A közvélemény joggal várná el* hogy egy világ­szerte ismert környezetvé­dőnk hatalmi, döntési pozí­cióba kerüljön, hogy végre próféta legyen saját hazájá­ban. — Abból az elvi megfon­tolásból, amit elmondtam, úgy hiszem, ha ma, itt Ma­gyarországon a környezetvé­delmet szeretnénk jobbá ten­ni, akkor a civil társadal­mat kell ezen a téren erő­sítenünk. Ezért, bár lett volna rá lehetőségem, nem indultam a választásokon, és nem áll szándékomban kor­mányzati tisztséget elvállal­ni... (Tódor János; Kelet- Magyarország) A sajtó meghurcolására tett kísérletek több mint igazságtalanok. Komikusak is, hiszen egy mind demok­ratikusabb és mind tolerán- sabb tömegtájékoztatás kép­ernyőin és hasábjain történ­nek. És megtévesztőek is, mert nem a kormány állás­pontját tükrözik, legalábbis a miniszterelnök tegnapi parlamenti felszólalásából végre erre is lehet következ­tetni. Ez azért különösen fontos, mert „asajtó” egészé­ben véve kétségkívül kor­mánypárti, s főként rend­szerpárti. Testületi tulajdon­ságaihoz sorolható ugyanis, hogy értékrendjében ösztön- szerűen a sajtószabadság áll az első helyen, s annak a rendszernek, amely ezt a szabadságot meghozta, nem lehet félnivalója tőle. A magyar újságírók túl­nyomó része pedig a nyugati újságírást neofita buzgalom­mal majmoló vagdalkozás helyett megfontoltan bírál. Arra persze nehéz számítani, hogy szó nélkül tűr el bi­zonyíthatóan negiatív jelen­ségeket. politikai praktiká­kat, vagy nem szólatll meg olyan otromba hazugságok miatt, mint például az, hogy a vasárnapi népszavazási ka­land miatt is a hírlapíróké lenne a felelősség. Ilyen ese­tekben meg kell szólalnia, de olyan mértéktartással és fe­lelősséggel, amilyet minden­kor minden politika joggal várhat el a nyilvánosság munkásaitól. Ez á magatar­tás pedig sokkal több lehető­séget tartogat a kormányzat számára, mint amennyit a miniszterelnök által tegnap meghirdetett béke jelenthet. (Bokor Pál; Magyar Hírlap) ... — Legutóbbi villámsze­rűén végrehajtott kettős le- váltási akciójukról csakany- nyi.t: ha az a képzőművésze­tek házatáján történik, ta­lán kisebb lett volna a cso- dálikodás, de végül is két ze­nei intézmény vezetőjéről volt szó. Az ön ötlete volt? (Akihez a kérdések szól­nak: Fekete György, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes állam­titkára — a szerk.) — Bár a Hungaroton múltjáról nem sokat tudtam, a leváltásra én tettem meg a javaslatot, és én írtam alá az elbocsátó üzenetet is. De megjegyzem: az egész mö­gött nem egyszemélyi döntés áll, hanem a teljes kulturá­lis kormányzat elhatározásá­ról van szó. Hogy formailag helyes volt-e a döntés, az valóban vitatható. De vész­helyzet volt. Ügy informál­tak, hogy a Hungarotont majdnem elveszejtették. — Mi lesz a következő ke­mény 'lépés? A sok ellenvé­leményre, neves művészek az ön lépését elítélő nyilat­kozataira sem rendült meg az önbizalma? Ma is így döntene? — A visszhang csak meg­erősített abban, hogy helye­sen cselekedtünk. El volnék szomorodva, ha mindenféle történeteket kellene meg­hallgatnom, kinek-kinek az igazáról. De szeretném el- pöokölini a gombócot az em­berek torkáról. Mellesleg korrektnek tartom, hogy a dolgozók nem léptek sztrájk­ba. Bízom a továbblépésben. — Sokak szerint ők ketten, csak elsők egy listán ... — Ha a listát úgy gondol­ják, hogy politikailag bárki- nek is lenne egy ilyen ősz­Magad uram, ha rendőröd ... Dunaharasztiban is megalakult az „Önvédőkör”, és száznegyven taggal mű­ködik. Vezetőjük neve: Fé­nyes István, helyettese pe­dig Pávics János. Mindket­ten vállalkozók. Településük rangja: nagy­község. Mintegy húszezren lakják, a főváros tőszom­szédságában. Ehhez képest kevés a rendőr, csak négyen vannak. Innen leledzik a baj. Tavaly magasra csapott a bűnhullám, fékezni, visz- szaszorítani nem tudták. Sőt, rendszeressé váltak a lakás- és üzletbetörések, ugyanúgy, mint az autófosztogatás. Fel­gyújtották az iskolát, lángok pusztították az irodahelyisé­get karácsonykor. Akkoriban történt egy má­sik bűncselekmény is. Gye­reklány megerőszakolása. Iszonyú aljassággal történt. Végezetül megverték és ha­risnyanadrágjával összekö­tözték. Átdobták egy keríté­sen, aztán otthagyták. Mind­ez éjfél előtt történt, és másnap délelőtt találtak rá. Még élt. Életben maradása csupán a véletlennek kö­szönhető. Nem volt hideg a decemberi éjszaka: plusz ki­lenc fokot mértek. Fényes István megdöbbent a hír hallatára. Tenni, tenni kell valamit! Véget vetni a gát­lástalan garázdálkodásnak, megszüntetni a nyomasztó rettegést. Csak nem tudta, hogyan. Elkezdte. Barátjához, Pá­vics Jánoshoz ment, és hosz- szan tanácskoztak. Többször is. Végül kialakult az elha­tározás, Önvédőkört szer­veznek. Társadalmi alapon szervezik, közmegbecsülést élvező férfiakból. Nem hir­detik a jelentkezést, baráti kapcsolatokra építik. Isme­rős! hívja az ismerőst, és szeállítása, azt a leghatáro­zottabban tagadom. Ha úgy gondolják, hogy a személy­zeti osztályunkon van egy lista arról, hol, ki megy rö­videsen nyugdíjba, kinek meddig szól a megbízatása, azt nem tagadom. Ezen pil­lanatnyilag kilencen szere­pelnek. — Nem arról van szó, hogy önnel most elvégeztet­nek egy piszkos munkát? — Nem, mert van jó pár sikerélménnyel járó ügyem is. Legutóbbi lépéseinket egyébként nemcsak bírál­ják: tucatszámra futnak be az ismeretlenek levelei, amelyek dicsérnek lépéseink határozottságáért. , — Egyik helyen azt nyi­latkozta: a hátározott lé­péseket most az ország, a nép várja el önöktől. Konk­rétan kikre gondol? Esetleg az MDF választóira? — Az egész ország várja a karakteres döntéseket. Az MDF véleménye nem foglal­koztat, eskümet komolyan veszem. A leváltásokban ■nem a politikai múlt volt a döntő szempont. Persze nem tekintettem előnynek az MSZMP-s tagságot. — Nem fél attól, hogy az ön felelőssége lesz végső so­ron^ ha a Hungarotontól szá­mos nagy sztárművész elfor­dul majd? — Arra gondol ugye, hogy Fischer Iván tévés-párbajra hívott? Ezt én elhárítottam, mondván, erről az ügyről nem vagyok hajlandó vitáz­ni. Persze, ha a XX. század művészete lett volna a téma, aiz más, arról bármikor szí­vesen eszmét cserélnék ... (Lindner András—Horváth Zoltán; Heti Világgazdaság) nincsen jótáll érte. így majd nem hígul fel az önkéntescsapat. Elgondolásukat nem módosí­tották, azt jónak találták a tanácsi vezetők meg a rend­őrök is... Május óta járőröznek, minden éjszaka. Hatan jár­ják az utcákat két saját gépkocsival. Szolgálati ide­jük napnyugtától napkeltéig tart. Felszerelésük CB-rádió és önvédelmi eszközök. Vagyis egy-egy husáng. Rá- diókapcsolatban vannak egy­mással meg a helyi rend­őrökkel. Ügy döntöttek, a gépkocsikra nem tesznek megkülönböztető jelzést. Praktikus okokból. így nem lehet felismerni, melyik a járőröző és melyik a „civil”. Munkájukat a rendőrök köz­vetlenül is segítik. Közülük hárman „besoroztak”, ők szabadidejükben gyakorta velük járőröznek. Civilben, mint a civilek. Természetes szövetségesek lettek, és így a helyes. Közös a cél! Munkájuk eredményeket hozott, lecsökkent a bűncse­lekmények száma. Lakás- és boltbetörés egyáltalán nem volt, miután megalakult az Önvédőkör. Azelőtt pedig hetenként öt-hat is előfor­dult. Június végén egy ve­szedelmes bűnözőt tettek ár­talmatlanná hajnali kettő­kor, a HÉV-megálló közelé­ben. Fiatal lánnyal erősza­koskodott. Elfogták és átad­ták a rend őröknek.-El fogtak néhány benzintolvajt is. ök parkoló gépkocsi „lecsapolá- sával” foglalkoztak. Gumi­csövén kiszívták a benzint, így tankoltak. Alattomos le­lemény. Csökkentek az éj­szakai rendzavarások is. Fi­gyelmeztetik a kivagyi fe­negyerekeket, csendre in­tik ... (Tihanyi János; Sza­bad Föld) A halhatatlan .'.. Megmagyarázom. ho­gyan is van ez. De akkor egy kicsit vissza kell men­nünk az időben. Vegyük azt a honfitársun­kat, aki e fő képesség bir­tokában van (volt, lesz). Pél­dául 1918 őszén, az ősziró­zsás forradalomkor. Jó tem­póérzéke révén, kellő pilla­natban lett Károlyi Mihály híve. lett háborúellenes, bé­kepárti, kiváltságokat elve­tő. 1919 márciusában me­gint a kiváló tempóérzéké­nek kellett működnie. Ezért a Lenin-fiúk közé állt. Hogy augusztusban viszont már a fővezér szegedi főhadiszállá­sán találhattuk, ez megint csak tempóérzékét dicséri. Darutollas Bocskai-sapkáját később a frontharcosok pu­ha, zöld filcből készült ro­hamsisakjára cserélte, s Gömbös Gyula környezeté­ben bukkant fel. Ott volt, amikor éljenezni kellett a kormányzó fehér lovas be­vonulásakor Kassán, Ko­lozsvárott. Ott volt, mikor meg kellett szavazni a hadba lépést Hitler oldalán. Ott volt, amikor Einchmann be­vonult Budapestre, és fölöt­tébb hasznosnak bizonyult bizonyos listák pontosítása­kor. Ott volt Szálasi körül az eskütételkor, s a nyugati gyepűn az utolsó emberig buzdított a kitartásra. Ott volt 1945 nyarán a külön­böző pártok pártközpontjai­ban. lelkes antifasisztaként, demokrataként, kommunis­taként, szocdemként. Tem­póérzéke egészen ragyogóan működött, amikor időben átiratkozott szocdemből MKP-snek. Amikor kivere- kedte a szovjet ösztöndíjat. Amikor orosz feleséget vá­lasztott. Amikor zokogott Sztálin halálakor. Amikor lelkes rákosista volt. Aztán lelkes nagyimrés. Lelkes an- tirevizionista. Lelkes Tito­... A kiépülőiéiben levő szexpiacon a leglátványosabb és legtarkább képet a sajtó mutatja: kebelcsodák, here­zacskók, szétnyíló női sze­méremajkak tárulnak elénk az újságosstandokon. E képeslapok vizsgálódá­sunk tárgyai... Legártatlanabb a kis Hu­nisex, mely a tíz évvel, ez­előtti aktnaptárstílus folyta­tója, hozzá képest egészen szemérmetlennek tűnhet a Szirén szexmagiaizin a maga négykézláb álló titkárnőivel. Ezt követi a Szerelem laza aktképekkel és pajzán histó­riákkal, majd a Szexpressz jön tökéletes modelljeivel, melyeket az angol High So- ciety-ből vesznek át, és egy másik mutáció, a St. Pauli hírei extraméretű keblekkel, mely megtévesztően az NSZK első számú örömlap­jának hirdeti magát; val’a­helyezkedő ellenes. Lelkes revizionista. Még lelkesebb hruscsovista. ’56-ban Petőfi-körös. Sza­badságharcos. Forradalmár. Pufajkás. Munkásőr. Kádá­rista. Brezsnyevista. Reform­kommunista. Ellenzéki. Sza- mizdatos. Lakitelki találko- zós. Pozsgay-hívő. Grósz-hí- vő. Berecz-hívő. SZDSZ-es. Fideszes. MSZP-s, MDF-es. Gorbacsovista. Jelcinista. Kormányhű. Kormányelle­nes. Nyugodt erő. Antisze­mita. Filoszemita. Hitvalló. Hitoktatás-ellenes. Sajtóba­rát. Sajtót gyűlölő. Honfitársunk, mivel min­dig hajszál pontosan tudta, mi a menő, s még ponto­sabban azt, hogy holnaptól mi lesz a menő, mindent átvészelt, megúszott, s min­denből hasznot is húzott Kevéssé izgatta, mi történik ez alatt a tempóérzék nél­küli, szerencsétlen, másod­rendű állampolgártömegek- ikel. Hogy azok mindvégig dolgoztak, mert meg kellett élniük, s ettől nem értek rá helyezkedni? Az ő bajuk. Hogy közben az ország ha­jója többször elsüllyedt? No és! Ö mindig megtalálta azt a darab deszkát, amin ki- evickélt a következő hajóig. Tempóérzékénél tán csak a bámulatos fennmaradási ösz­töne volt nagyobb és jobban működő. E két tulajdonsá­gának köszönheti, hogy je­lenleg is oly szép számban fordul elő a politikai és tár­sadalmi élet megannyi küz­dőterén, parlamenttől a kül­földi cégekkel létrehozott ve­gyes vállalatok igazgatói szé­kéig. Nem változhat olyan gyorsan a politika szélirá­nya. hogy ő időben át ne tudja állítani a vitorláit. És mire a jámbor, tempóérzék híján levő polgár feleszmél, <j már messze jár az új szél szárnyán ... (Takács István; Népszava) mint az Erátó nevű erotikus művészeti magazin, mely igé­nyességével, kultúrtörténeti szemléletével nem csupán az itt tárgyalt lapok közül emelkedik ki. Sajátos csoportot képeznek azok a lapszerű alkalmi ki­adványok. melyek az isme­retterjesztés ürügyén való paráználkodás hagyományát viszik tovább — ilyen az Együttlét (Szeretkezés 2.), mely pszichologizáló szöveg­kísérettel enciklopédikusán mutatja be a koituszt, vagy a Káma-Szútra című képes­füzet, melyben klasszikus versidézetek közepette egy jelmezes trió mutat be kü­lönféle pozitúrákat. Lénye­gében ide sorolhatók a kü­lönböző Nudi-magazinok is, melyek szintén pornográfnak minősülnek, amennyiben nem nudisták nézik őket... (Boros Géza; Kritika) Bocsánatkérés helyett Kebelcsodák, csodafotók Po(pó)rnó nyomtatásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom