Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
EXKLUZÍV 1990. augusztus 25., szombat 'kÖRÖSTAJ Cherchez la femme! A képviselők „hátországa” I. Keresd a nőt — mondották kifinomult franciásságukkal, igazi gall könnyedséggel a XVII—XVIII. századi párizsi királyi udvar politikai praktikáiban járatosak. Ám, amíg ők a nagypolitika indítékait, mozgatórugóit vélték felfedezni az igen tehetséges (s már akkoriban is kellőképpen akaratos) nőkben, addig mi — a feudális férfiuralom leáldoztával (?) — arra voltunk kíváncsiak, hogy miként vélekednek helyzetükről a Békés megyei képviselők feleségei. Igyekeztünk azt is megtudni, hogy miként tudnak biztonságot nyújtó hátteret varázsolni a felettébb nagy vehemenciával politikába temetkező férjeik számára. Mennyivel több teher hárul manapság rájuk, eljutottak-e május óta a Parlamentbe, hogyan viselik el a hirtelen jött népszerűséget, változott-e életszínvonaluk, maradtak-e, mentek-e régi barátaik? — tettük fel a kérdést. összeállításunk első részének megjelenéséig sajnos nem tudtuk elérni Csurka István feleségét. Ha sikerül, a második részben a vele készült beszélgetést is örömmel adjuk közre. Addig is megfogadjuk a tanácsot: Cherchez la femme! Deme Zoltánná: „Az ország házában se uralkodjon el a gonoszság” Bűn az irigység, jól tudom! Akkor is irigylem Deme Zol- tánné Gede Erika tiszteletes asszonyt! A szívből jövő hitéért. Valami földöntúli jóság, tisztaság, kiegyensúlyozottság árad a tekintetéből. Mint hívő ember, könnyebben viseli a sorsa által reá szabott terheket — így mondja! Hangsúlyozza, a hitből nyer erőt. Hát hogyne irigyelném?! — Családi botrány kerekedett annak idején abból, hogy teológiára jelentkeztem. Akkor ugyanis már képesített óvónő voltam. Istentől kapott sugallatra lettem lelkész. Hogy mennyire nőttek terheim, amióta a férjem országgyűlési képviselő? Természetesen több a munkám, de Krisztus erőt ad elviseléséhez. A Biblia szerint: aki mást félüdít, maga is felüdül — így igaz! Ezt tapasztalom én is. Ha az •uram itthon van, ugyanúgy foglalkozik a gyülekezettel, mint máskor. Az egész család örül Zoli sikerének, amit mi nem sikernek, hanem szolgálatnak fogunk fel. Férjem nem önjelölt volt. Felkérték, vállalja el a képviselőséget. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondom, szeretik őt az emberek. Amikor a választási plakát megjelent, lelkendezve kérdezték, láttam-e? A napokban a szociális otthonban jártam. A falon függött a plakátképe. Egy háznál még be is keretezték, úgy tették ki a lakásban. Tudja, ennek a népszerűségnek bizony veszélye is van. Bíznak benne, ami. aztán magával hozhatja a csalódást is. Nemcsak a férjemen múlik egyedül az események alakulása. Legszívesebben azt mondanám mindenkinek, ne a férjemben, Istenben bízzanak. Istenben nem lehet csalódni! Két hete jártam a Parlamentben. Gyönyörű. A férjem végigvezetett, megmutatta, hol van a legújabb szolgálati helye. Kértem Istent, hogy az ország házában se uralkodjon el az emberi gonoszság. Férjem képviselői fizetéséből dotálja tanácsadóját, és különböző adminisztrációra megy el a pénz nagy része. Ebből a pénzből például embereket tudunk elvinni kirándulásra. 180 gyerek jár hozzánk hittanra, nekik például könyveket vettem ... Szóval van helye annak a plusz pénznek. A képviselőfeleségék közül Roszik Gábornét régebbről ismerem. A többiekkel még nem találkoztam. Baráti körünk a gyülekezetből kerül ki .Mert véleményem szerint igazi barátság csak úgy létezhet, ha lelkiekben is egyek vagyunk. Futaki Gézáné: „Reméljük, az a módi végleg feledésbe merül” „A lehetetlent azonnal megoldjuk, csodákra kissé várni kell’’ — igazi szabad demokrata jelmondat dr. Futaki Géza dolgozószobájának falán. Itt telepedünk le a feleséggel, Mérivel, hiszen férje éppen fogadóórán tájékoztatja választó- polgárait parlamenti munkájáról. — Szerettem volna eljutni a Parlamentbe mostanában. ám ez nálunk elég nagy szervezést igényel; nehéz megoldani a három lányunk felügyeletét. Valamikor diákkoromban láttam már az Országházat, s remélem, hamarosan, még a nyáron sikerül ismét eljutnom — mondja kissé fáradtan, s odalép a férje íróasztalához. Felemel egv műanyag kosárkát, tele levéllel. Ezek mind elintézésre várnak, hiszen Futaki Géza nem adta fel főfoglalkozását, a magánvállalkozásnak mennie kell. — Persze mindent megteszek, hogy a vállalkozás fennmaradjon, hiszen ebből kelli megélnünk. Nos, 'ezzel választ kapunk arra is, nemigen nőtt a családi kassza bevétele, amióta a családfő az ország dolgaival foglalkozik. Hiszen éppen most jött el az ideje a kisvállalkozások felvirágzásának. ám ennek a parlamenti munka adta kötöttségek gátat szabnak. — A távolabbi tervek között szerepel, hogy a gyermeknevelés. a politizálás és a gmk ügye'meglett jövőre szeretnék visszatérni eredeti ügyvédi hivatásomhoz —sorolja Futaki Gézáné. Kiderül, (nostanában a képviselőség nem népszerű dolog, eddig csak teherrel járt. Tavaly1 kezdődött az. Ellenzéki Kerékasztal üléseivel, amikor egy más életre kellett berendezkedni, hiszen a megye SZDSZ-esei számára a Futaki-lakás volt a politikai „főhadiszállás”. — Ma mar nem divat, hogy a képviselőnek protekciója van a hentesnél, vagy máshol — mondja Futakiné —. reméljük, ez a módi végleg feledésbe merül. — S minthogy nincs népszerűség. új barátok sem tolonganak a képviselő házában. . Sőt! Talán még a_ régiek is ritkábban jönnek,* hiszen a politizálás miatt — többek között — a baráti beszélgetésekre sem igen jut idő. Persze a közéleti munka során is szövődhetnek barátságok; így alakult ki szoros kapcsolat például Rajk László és a Futaki- család között Kádár Péterné „Éljük az életet szeretetben, békében” Három gyönyörű apróság játszadozik a gyerekszobában. Körülöttük kockák, babák, autók, egyszóval mindenféle játék, amire szüksége van a négy-, a három- és az egyéves kicsinek. Kádár Gergő, Glória és Krisztián a szülők szemefényei. ____ B alogh Mária Kádár Péter képviselő felesége és lelkésztársa. Nincs egy csepp feszültség, idegesség se a hangjában, ahogyan a gyermekeit visszatereli a gyerekszobába, amíg beszélgetünk. —. Hogy jelentősen nőttek-e a terheim? Bizonyára. Csak kevésbé veszem észre. Mi eddig sem éltünk „normális” életet. Férjem házasságkötésünkkor még teológiai hallgató volt. Négy év alatt 3 gyermekünk született. Egyszóval: feszített tempó jellemezte eddigi életemet. Péter hiányát elsősorban a gyülekezeti mtfnkában észlelem. Örök konfliktusban élek önmagámmal. Szeretnék ugyanis mindenhol teljességgel megfelelni. Ügy is, mint lelkész, mint édesanya és persze mint feleség is. Férjem igazán mintaférj. Markóné Tabajdi Márta Amikor szükség volt rá, éppen úgy pelenkázta a gyerekeket, mint ahogyan felkelt éjjel, ha felsírtak. Pontosan úgy, mint én. De hát ezt másként nem is .bírtam volna. Hittel vallom, nem befolyásolta életünket a népszerűség. Nem éreztük, hogy valamiféle fényben füröd- nénk attól, hogy a férjem közismert lett. Éljük az életet szeretetben, békében a gyülekezettel éppen úgy, ahogy eddig. Tény viszont, hogy egyfajta pezsgést hozott az életünkbe férjemnek ez a közéleti szereplése. A 42 év alatt mi, lelkészek egyfajta elszigeteltségben éltünk. Mielőtt összeházasodtunk, én már négy éve töltöttem be a lelkészi tisztséget. Olyan nagyon egyedül voltam, mint a kisujjam. Borzasztóan hiányzott valaki, aki mellém áll, aki vállal — akkor, amikor szinte bűn volt egy lelkésszel barátkozni. De hát abban az Időben ezt kevesen, vagy egyáltalán nem vállalták. Természetesen sokat lendít anyagi helyzetünkön a férjem képviselői fizetése, annak ellenére, hogy a Budapesten való tartózkodás nem kevés pénzbe kerül. Az első parlamenti összejövetelre felmentem. Borzasztóan megható volt. Olyan nagy, fennkölt érzés, amit nem is lehet szavakba foglalni. Át- éreztem, milyen nagy megtiszteltetés az ország házában részt venni a sorsunk jobbításában. Nem találkoztam még a képviselőfelesé- / gekikel. Deménét és Futaki- nét ismerem személyesen. „Torokszorító élményben Markóné Tabajdi Márta egy nyári influenzából lábadozott éppen, amikor felkerestük. Nyomait még felfedezni a szemeiben. Mit sem lehet észrevenni viszont a fogadtatásban. Kedvesen, szívélyesen áll a tollforgató és a fotóriporter rendelkezésére Márta asszony. Két csemetéje, a 11 éves Márti és a 7 éves Linda kíváncsian megnézik a vendégedet és aztán jólnevelten kivonulnak a szobából. — Férjem nem igazán az a típus, aki a háztartásban azért tülekszik, hogy a segítségünkre legyen — válaszol sorozatkérdésünk első részére. — Szégyen is lenne, ha mosogatásra vagy porszívózásra fognánk be, hiszen itt vagyunk, mi hárman „lányok”, megcsináljuk a házkörüli munkákat. Annak örülünk igazán, ha velünk tölti nagyon kevés szabadidejét. De lassan már csak a képernyőn látjuk. — De hiszen most szabadságon a Parlament — Ez igaz. Csakhogy a képviselők egy része — köztük István is —. egy intenzív angol nyelvtanfolyamon vesz részt. Ez persze remek dolog, csakhogy féltem, mert pihenni igazán alig van ideje. Ma este hazajön, holnap egy amerikai üzletemberrel tárgyal, aztán Sar- »kadon tart egy ünnepi megemlékezést augusztus 20-a tiszteletére. Ami az anyagiakat illeti! Az, amit idáig kapott, nem dobta fel a családi háztartást. Nem panaszként mondom, de a pesti képviselőkhöz viszonyítva a vidékről felutazók sokkal nagyobb hátrányban vannak, hiszen szállodát, étkezést kell fizetniük. és leginkább az időnyerés miatt kocsival utaznak fel. Mindez persze sokba kerül. • Nem voltam még a Parlamentben, de testben-lőlek- ben nagyon készülök. Tudom, torokszorítóan nagy élményben lesz részem. Nem érzékelem, hogy mások lennének az emberek. Igaz. rengeteg barátot szereztünk, de nem azzal, hogy István képviselő lett. lesz részem” Sokkal inkább azzal, hogy a gyulai MDF bölcsője volt a lakásunk. Márti lányom jött haza ragyogó arccal az iskolából, miután az édesapja honatya lett és boldogan újságolta, hogy az osztálytársai szeretnének az Aputól . autogramot kapni...: • ; Nem találkoztam/á képviselők feleségeivel, egyedül Szokolainéval van futó ismeretségem. Pásztor Gyuláné: ■ > „A régi barátok megvannak mindannyian” — A mi családunkban bizony nagy változásokkal járt a képviselőség — mondja panaszos hangon Pásztor Gyuláné. — Azelőtt sokat volt itthon a férjem, alig mozdult el Békésről. Szokatlan ez a helyzet gyerekeinknek is, a 10 éves Gyulának és a 6 éves Orsolyának. Gyu- szi igyekszik most is elrendezni a család hivatalos dolgait, de azon kívül minden rám szakad. Közben óvónőként természetesen tovább dolgozom. Különösen a lányunknak hiányzik az apai szigor: cf az elevenebb. — A parlament második hetében ott voltam a karzaton — emlékezik vissza. — Még az iskolakezdés előtt szeretnénk megmutatni az Országházat a gyerekeknek is. Amikor megtudtam, hogy a férjem képviselő lett, egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, Gyuszi tősgyökeres békési, sokan ismerték korábban is, így a képviselői népszerűség érzékelhető változást nem hozott.* Munkatársaim örültek férjem megválasztásának, de szerencsére ugyanazok maradtak, akik voltak. A barátságok ápolása, a társasági élet időigényes. Márpedig ez utóbbiból egyre kevesebb akad Pásztoréknál is. — A régi barátok megvannak mindannyian, de a hét végi összejárásra nemigen futja az időből — állapítja meg. — Ha mégis marad nyugodt pillanatunk, akkor gyakorlatilag bezárkózunk. Férjem megtartotta ügyvédi irodáját — s bár kollégája rengeteget segít neki — ezzel is foglalkoznia kell. Mire hazajön, meghívók várják: eleget kell tennie azoknak is. Az anyagiak? Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy az állandó budapesti tartózkodás sokat elvisz. A képviselő-feleségekkel való találkozás gondolatát érdekesnek tartja: — Bőven akadna közös témánk. Zsírosnéval együtt voltunk a Parlamentben. Futaki Géza feleségével is találkoztam már, igaz, csak futólag. A többiekkel is szívesen beszélgetnék — jut el a következtetésig Pásztor Gyuláné. (A második részt a jövő szombati számunkban olvashatják.)
