Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-23 / 197. szám
1990. augusztus 23., csütörtök o i\ei Ha jön a bankrabló... így vigyáznak a pénzünkre A bűnözők fantáziáját mindig is izgatta a felhal- mazott érték, egy-egy nagy kupac pénz, esetleg pénztár, a posta, a bankok... A krimiirodalom ebben a témakörben számtalan harcias trükkel és még elmésebb leleplezésekkel szórakoztatja olvasóit. De mi a helyzet a valóságban? Ahogy az egészségügyben is a megelőzés mindig olcsóbb a gyógyításnál, a lehetséges károkhoz viszonyítva így igaz ez a vagyonvédelemben is. Takács Edét, a Magyar Nemzeti Bank bank- biztonsági osztályának vezetőjét kértük meg, mutassa be a jegybank vagyonvédelmi szervezetét. — Az MNB budapesti, Szabadság tér 8—9. alatti főépülete eredetileg is banknak készült. Alpár Ignácz 1905-ben a kor követelményeinek megfelelően, igen modern elvek szerint tervezte. Már a század kezdetén is három összetevőből állt a bankbiztonság: az épület fizikai jellemzőiből, a technikai berendezésekből és a személyi védelemből. Mai szemmel persze a 85 éve született, akkor megbízható zárkombinációk kezdetlegesnek, idejétmúltnak látszanak. Annak idején zárás után ellenőrizték, nem rejtőzött-e el valaki az épületben, ajtón-falon keresztül nem próbált-e bárki illetéktelen helyekre jutni. Az értékeket — ahogyan ma is — az úgynevezett páncélteremben tárolták. Ez az épület gyomrában helyezkedik el, ahol többszörös védelmi gyűrű veszi körül. Természetesen nincs utcai főfala, hogy egyszerű falfúrással, robbantással ne lehessen megközelíteni. — A rablások többsége — a filmekben legalábbis — a beavatottak megvesztegetésével történik... — Akik a bank bizalmas területein dolgoznak, azokat titoktartási kötelezettség terheli, így a bankbiztonságra vonatkozó dokumentumok is bizalmasak. A védelemben dolgozók megbízhatóságát nézetem szerint a mindenkori társadalmi berendezkedés, a megélhetés (tehát a fizetség), illetve a kötődésük s az erkölcsi normák határozzák meg. — Melyik a bankbiztonság leginkább elévülő része? — Az épület fizikai jellemzőin ma sem szükséges változtatni. Hogy a technikában mi számít korszerűnek, arra nincsenek normatívák. Azt szoktam mondani : ha a rabló a támadás során le tudja küzdeni az akadályokat, s főként a technikát, az rosszabb, mint ha nem is talált volna védelmi berendezést... S az őrséget tekintve? Nos, nem tolonganak a legmegfelelőbb jelentkezők. Végül is mindhárom védelmi elem föltételezi egymást, csak együtt hatékonyak. — Említene néhány specialitást? — Jeleznie kell a technikának, ha bármelyik kaput vagy ablakot kinyitják; más- más berendezéseknek érzékelniük kell a mozgást, a hangot, esetleg a falbontást is. Ugyanakkor mindent hangszalagra, képmagnóra, fényképfelvételre is rögzítenek, hiszen adott esetben értékelhető anyagra lehet szükségük a bűnüldöző szerr ^ veknek. — Ha betérünk a főépületbe, személyi igazolványt kérnek tőlünk, esetleg telefonon is ellenőrzik, valóban a megnevezett osztályon van-e dolgunk. Ezután viszont bárki szabadon bolyonghat az épületben. — Az ügyfélirányítást az év elejétől vezettük be. Korábban az MNB látott el egy sor olyan feladatot, amit azóta átvettek a kereskedelmi bankok. Az ügyfélforgalom rendkívül nagy volt, ezt most igyekszünk tervszerűen csökkenteni. Az a célunk, hogy a személyesen kézbesített, levelek például az expedíción keresztül jussanak a címzettekhez, az épületbe felvezető ajtókat olyan szerkezettel láttuk el, amelyik vagy a dolgozók kettős rendeltetésű (igazolványként is szolgáló) mágneskártyájával vagy az ügyfélirányító (biztonsági őr) távkapcsolójával nyitható ... Azt szorgalmazzuk, hogy a személyes ügyintézést lehetőleg kapuközeiben helyezzük el a jövőben. Azokról viszont, akiknek mégis beljebb akad dolguk, az ügyfélirányító feljegyez ■néhány adatot. Az épületen'* belüli mozgásszabadság tehát természetesen csak viszonylagos. ön is csak a hivatali helyekig juthat, az úgynevezett zárt területekre, ahol az értékek vannak, sem ügyfél, sem vendég nem tévedhet. ,Az értékmozgások csak fegyveres kísérettel, illetve péncélkocsikkal történhetnek, és az épületen belül is teljesen szeparáltak. A pénzhegyek látványa a rossz szándékú embereket bármikor a védelem leküzdésére ösztönözheti. Nálunk és tőlünk keletebbre még korántsem általánosak az illetéktelenek számára bevált- hatatlan csekkek és hitelkártyák. Ezért azt vallom: a megelőzés jegyében a jövőben mindinkább kerülni kellene a készpénzfizetéseket, csökkenteni a készpénzmozgást. — A bankbiztonság szempontjai alapján hova sorolná a jegybankot? — A hazai pénzintézetek között ma is az elsők között vagyunk, s világviszonylatban is megfelelünk az általános követelményeknek. A fejlődés azonban ebben a szakmában különösen gyors. A trezoroknál a régi mechanikus kulcsokat világszerte kódzárak^yáltják fel, illetve egészítik ki. Falaknál és födémeknél is egyre inkább a legkorszerűbb anyagokat alkalmazzák. A megfelelő szilárdságú és tömegű anyagok ellenállnak például a lángvágónak; a páncélszekrények beépítésével és rögzítésével is érdemes megnehezíteni a betolakodók dolgát. — Törvényszerű, hogy évről évre többet költünk a bankbiztonságra ? — Az árak itt is fölfelé nyújtóznak. Tavaly óta egyetlen mozgásérzékelő hatezer,. egy biztonsági alközpont (amire 26 különféle ér-» zékelő csatlakoztatható) 40 ezer forinttal lett" drágább. Bizonyos technikai rendszerek a saját korosztályukon belül is bővíthetők, korsze- rűsíthetők, de előbb utóbb frissebb generációkkal kell lecserélni mindent. — Érte már a Nemzeti Bankot rendkívüli támadás? — Eddig szerencsére nem. De ettől még korántsem lehetünk elégedettek vagy nyugodtak. A védelemre költött forintokat sem tarthatjuk az ablakon kidobott pénznek. Állandó készültségben kell lennünk. A támadásjelzők próbája rendszeres, teszteléssel történik. Hibátlan működésükről naponta meg kell győződnünk. A technikai berendezések önmagukat is védik; jelzik, melyik vezetékszakaszon történt meghibásodás vagy beavatkozás. Nem elég tehát elvágni egy drótot, a többszörös védelmi gyűrű attól még biztonságos marad. K. B. Amerikai farmergondok — magyar tanulsággal Ha a magyar mezőgazdáság jövőjéről van szó, ma nálunk mindenkinek a tulajdonlás jut először eszébe, a „kié legyen a föld?” kérdése körül dúló, mind élesebb politikai csatározás. Nem árt azonban eközben egy kicsit kitekinteni, és szemügyre venni, hogy milyen irányba halad a világ legnagyobb mezőgazdasága, az USA-é. Annál is inkább tanulságos ■lehet ez a kitekintés, mert a világpiacon — amelynek hatásaitól immár nem akarjuk, de nem is tudnánk magunkat megóvni — valószínűleg igen hamar azok a szempontok diktálják majd az árakat, amelyeket az amerikai farmerek most kénytelenkelletlen, de tudomásul vesznek a gazdálkodásuk alakításánál. Javában folyik a washingtoni kongresszusban a következő öt évre szóló ’agrár- törvény előkészítése, és egyre több jel utal a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésére. Az USA farmerirodáinak szövetsége — 3,8 millió tagjával ez az ország legnagyobb agrárszervezete — aggodalmát fejezte ki a szerintük elviselhetetlenül szigorú környezetvédelmi előírások miatt. A washingtoni kongresszus a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat a műtrágya-felhasználás drasztikus csökkentéséhez kívánja kötni, a farmerek pedig ezt érthetően igencsak kifogásolják. Természetesen ők is osztják a környezetvédelmi aggályokat, de a szigort túlzónak, egzisztenciájukat veszélyeztetőnek érzik. Az öt évvel ezelőtti amerikai mező- gazdasági törvény még egyértelműen piaci szemléletet tükrözött: a termelés állami támogatását főként az eladhatatlan — és ennélfogva árcsökkenést és bevételkiesést okozó — árutöbblet szabályozta. Ám épp az ilyen támogatások hatására és a több, egymás utáni aszályos év következtében leapadtak a készletek, no meg mindenekelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a környezetvédelem az egyik — ha nem az első számú — nemzeti ügy ma már az Egyesült Államokban. Ezért a gazdaságokat egyre inkább a vegyszerfelhasználásra sokkal kevésbé támaszkodó alternatív művelési módszerek felé igyekeznek terelni. Mind több növényvédő szert tiltanak be, egyre csökkentik a szermaradványok engedélyezett mennyiségét a termékekben. Ma már több ezer olyan üzlet van az államokban — és- ezek láncolatot alkotnak —, ahol vegyszerrel kezelt élelmiszereket egyáltalán nem árusítanak. Egyes kaliforniai szőlőültetvényeken például ■már ötven-hatvan százalékkal csökkentették a felhasznált vegyszer mennyiségét. A farmerek természetesen tiltakoznak a szerintük elviselhetetlen környezetvédelmi szigor ellen. Ám a kongresszus és a gazdák — pontosabban a környezetkímélő és a hagyományos mezőgazdaság csatájából — egészen rövid 'idő múlva — ez legfeljebb öt év — nem lesz komoly esélye a világpiacon annak a mezőgazda- sági exportőrnek, amelyik nem a szigorú amerikai környezetvédelmi normákat figyelembe véve termel — Magyarországon is. A legnagyobb rubin Majdnem ötszáz karátos a világ legnagyobb rubinja, amelyet a Myanmari Unió területén — Burmában — találtak. Az eddig legnagyobbnak tartott rubin, amelyet egy amerikai múzeumban őriznek, mindössze száz karátos. A 496,5 karátos rubinra még februárban bukkantak, ám zug- kereskedők kezébe került, akik külföldre csempészték. A myanmari rádió keddi beszámolója szerint az ország titkosszolgálatának augusztus 18-án sikerült visszaszereznie a fantasztikus drágakövet. Az óriási rubin értékét egyelőre nem határozták meg. De bizonyos, hogy csillagászati ösz- szeg lesz, hiszen a rubin a legértékesebb drágakő, és páratlan nagyságú példányról van szó. A rák a vizek „indikátora”. Ahol megél és szaporodik, ott nem kell aggódni a környezetvédőknek. A rakacai tóban rengeteg a fiák, aminek a horgászok nem örülnek, mert lecsipkedik a horogról a csalit. Ami az egyiknek bosszúság, a másiknak üzlet. Az idén 25 rákász kapott engedélyt rák- háló használatára, s már eddig is több mint ezer 200 kiló- grammnyi rákot fogtak ki és szállítottak az osztrákoknak. Képünkön Falkus István, az egyik legjobb rákász a tavon Fotó: Kozma István Talán a nyártól búcsúzik ez a magányos gólya? Vagy az is lehet, hogy ide, Békéscsabára, a Bartók Béla útra vár partnert az afrikai utazáshoz... Fotó: Gál Edit „És mégis mozog a föld” Lassítsunk a tempón! Nem Is írtam volna ezt a levelet, ha nem olvastam volna a Talpunk alatt mozog a föld cím alatt megjelent cikket, amelyben ostorozzák a kisgazdapártot ezért a nagy vihart felvert földtörvényért. Én nem a kisgazdapártot bántanám, mert a párt és az egyszerű átlag tagok is szomorúan tapasztalják, hogy nem a párthoz méltó emberek vezetik a kisgazdapártot. Ugyanis a jelenlegi központi vezetők jelentős része nem méltó arra., hogy Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla. Bajcsy-Zsilinszky jogutódainak nevezze magát. Én. aki szoros kapcsolatot tartok a vésztői parasztokkal, nem értem meg az Agrárszövetség és általában a tsz-elnö- kök aggodalmát és azt a sok hűhót a földtörvény körül. Itt még sok-sok, előre nem látott buktató lesz. Nálunk is van sok földet visszakövetelő, vannak sokan, akik valóban becsületesen termelnek, de vannak bizony olyanok is, akiknek nagy vétek volna földet adni. Mert parasztnak lenni nem könnyű, mert meleg van, és a kapa nyele kemény, és a földterülethez messze az italbolt. Tehát én azt javaslom a tsz-vezetőknek, hogy nyugodtan igényeljék meg a vetőmagot, készítsék a talajt, mert nem olyan meleg már a kása. hogy fújni kellene. Dr. Zsíros Géza képviselő úrral kapcsolatban csak annyit, hogy ő mint a süllyedő hajó másodkapitánya nem menekül a hajóról, inkább a kormánykerék felé igyekszik. A mai bizonytalan helyzetben el is éri és segítse az Isten. Én. mint pártom megyei elnökének, még drukkolok is neki, azonban nem hallgathatom el, hogy megyei elnöknek nem volt a legjobb. Elhanyagolta az alapszervezeteket, szétzüllesztette a' tagságot. Inkább egyéni ambícióinak szentelte idejét és én már régen megjósoltam, hogy a miniszteri bársonyszék bűvöletébe esik. Ugyanakkor ezúton is szeretném figyelmeztetni, hogy ő még nem ismeri a parasztembert és azt sem sejti, hogy a kisparaszti gazdálkodásból az átmenet komoly megrázkódtatást jelentett a parasztságnak, mire idáig jutottak a téeszek. A Kádár-kormány 20 milliárd adósságot szedett össze, hogy támogassa a téeszeket. és a jelenlegi kormánynak ezt vissza kell fizetnie. Mondanák most, hogy kapnak hiteit, gépeket alacsony kamattal a farmergazdák. Én meg azt mondom, hogy vigyázzunk a dollármilliókkal, mert én már azt is megértem, bár gyerekfejjel, amikor egy 20 holdas gazdát egyetlen dollár kölcsönből vásárolt vetőgép védetté tett és a tönk szélére juttatott. Lassítsunk tehát a tempón! Adjunk földet alapos körültekintéssel arra érdemes paraszt- embereknek, de ne vigyük káoszba, bizonytalanságba a nagyüzemeket, mert jövőre Is szeretnénk enni és azon legyünk, hogy legyen is mit! Távol áll tőlem, hogy mint hangadó legyek a téeszek mellett, mert nagyon sokat szenvedtem úgy én, mint a családom, szélhámos tsz-elnökök basáskodása miatt. Azonban mégis azt mondom, ne menjünk fejjel a falnak! A jövőben, erről meg vagyok győződve, nem lesz könnyű tsz-elnöknek lenni, ha fenn akarnak maradni, állandóan egy nagy rostán táncolnak, amin sokan átesnek. Mert úgy vélem, sok mindent meg kell változtatni az elnök uraknak. Ugyanis, ha nem ismerik fel, hogy egy téeszben 140 fizikai dolgozó nem tarthat el 94 bundás bogarat, illetve függetlenítettet, akkor az az elnök előbb-utóbb a rosta alatt találja maflát. Alaposan meg kell ezt az egészet gondolni. Tudom, hogy én 70 éves paraszt vagyok, és a gondom az lenne, hogy miként asszam be az 5600 forintos nyugdíjamat, nem pedig az. hogy országos ügyekbe ártsam magam. Azonban van egy közmondás: „A vak tyúk is találhat szemet”. Egy kérésem van csupán, ne a kisgazdapártot bántsák, mert a tagság zöme is elítéli ezt a kótyagos vezetést! Tisztelettel: . Kónya István, Vésztő, Szemere u. 16.
