Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-22 / 196. szám
1990. augusztus 22., szerda o A beilleszkedés azoknak a legnehezebb, Munka nélkül Kélsopronfban . akik nem szeretnek dolgozni _ Egy budapesti kirándulás ürügyén flöfOHÓIHUSllŐI IS lehet éjjcHÖt ? Többségük nem, vagy alig ismerte a fővárost Békéscsaba—Békés—Mezőtúr—Szolnok—Budapest volt a délelőtti útvonala annak az egynapos kirándulásnak, amelyet július végén a fővárosba szervezett a Békés Megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottság. A 31 résztvevő között a megyében élő cigányemberek voltak, akik egyengetik a cigányság beilleszkedését. A költségeket a koordinációs bizottság és az érdekelt helyi tanácsok fedezték. A feltételeket a békéscsabai IBUSZ biztosította, mindenki megelégedésére. Sokunk számára egy budapesti túra. még, ha Parlament-látogatás is, nem jelent különösebb eseményt. Nem úgy azok számára, akik csak ritkán juthatnak el távolabbi tájakra. Még, ha tudomásuk van is bizonyos lehetőségekről, a megszokás, a sokszor méltán érzett kirekesztettség. a szemérmesség, vagy pusztán csak a család ereje visszahúzzák az elképzelések megvalósításától. Akikkel együtt utaztunk Budapestre, többségében nem, vagy alig ismerik a fővárost. Jó volt látni, amint az élmények, látnivalók gazdag tárházából mindenki igyekezett begyűjteni azt, ami számára a legérdekesebb. Reggel a megyei tanács épülete elől indultunk. Kezdetben kíváncsian figyeltük egymást, majd lassan oldódott a hangulat. Csoportvezetőnk és alkalmi idegen- vezetőnk. Hevesi József — aki egyébként mindannyiunk ismerőse —, jó házigazda módjára segítette a barátkozást. Kiderült, szinte az egész megyét képviseljük. Volt köztünk kun- ágotai. kötegyáni, sarkadi, mezőberényi, eleki, gyoma- endrődi, tótkomlósi és még sorolhatnánk. * * * Drágós József és Szabó János Elekről jöttek: — Ez a kirándulás nagyszerű dolog, mert ilyenkor közvetlen lehetőségünk van megismerni azoknak a gondjait.. problémáit is, akik a megye más részein élnek. A nehezedő életkörülmények bennünket' még érzékenyebben érintenek, mint más népcsoportokat. Vendéglátós vagyok — mondja Drágos József — és közvetlenül érzem, hogy kevesebb az emberek pénze. Pedig minden a pénztárcától függ. A beilleszkedés persze azoknak a legnehezebb, akik dolgozni se szerelnek. Magamról tudom. hogy az igyekvőt elfogadják az emberek, akármilyen a bőre színe. — Az a jó. ha nem várunk másokra, és magunk próbáljuk szervezni az életünket. A pénzért, a megélhetésért mindig küzdeni kellett, és kell ma is — teszi hozzá Szabó János. — Mezőberényben, a megyei átlagot tekintve több cigányember dolgozik, mint máshol — meséli Törökné Kozma Irén családsegítő. — Az együttlét a hasonló szár- mazásúakkal, foglalkozású- akkal, a véleménycsere jó ötleteket ad arról, hogy például ki, milyen szisztémát alkalmaz a segélyezésben, ki mit tesz a gyerekek iskoláztatásáért. össze kell hozni az embereket, mégpedig úgy, hogy ne csak a „bandákba” verődés alapszabályait ismerjék, hanem a kulturált, egymást segítő életmódot is. Otthon is elmeséljük a mostani élményeinket, hogy másokat is hasonlóra csábítsunk. Legeredményesebb, ha a fiataloknál kezdjük a nevelést. Rácz Rezső már régi „bútordarabnak” számít a cigánylakosság érdekeinek képviseletében. Békés városban szervezi, irányítja az önkormányzati csoport munkáját. Sokszor egyszerű munkalehetőség, néha egy tál étel vagy a ruházkodás lehetőségének megteremtése is eredményes egy családnál. Minden egyén más és más bánásmódot igényel. Szervezetük célja a cigánylakosság összefogása, a kapcsolatok építése, a hosszútávú nevelés. Épp ezért szeretnének a jövő önkormányzataiba képviseletet nyerni. Sztojka Gizella és Köteles Lászlóné, két fiatalasszony Dobozról, láthatóan összebarátkozott, mindenhová együtt mennek. Arról beszélnek, milyen nehéz beosztani egy hónapra is a kis keresetet. Már sajnálják, hogy nem hozták magukkal a nagyobb gyerekeket, élvezték volna a látnivalókat. Jónás Andrásné Körösla- dányból, a nagyfiával utazott. Láthatóan büszke is rá. Természetes anyai ösztönével próbálja segíteni, egyengetni a sikeres élet felé. Természetéből árad az a derű, amellyel maga körül mosolygóssá formálja az addig mogorva arcokat is: — Szeretem a jókedvet, a táncot, nem tagadom, mulatni is szeretek. Addig szép az élet, amíg vidáman éljük. Ezt szeretném a családommal és a közösséggel megértetni — mondja hamiskásan. — A békési szervezetbe is tiszteletbelinek vettek be — mondja Földesi József, a „korelnök” —, mert nem tudnak meglenni nélkülem. Én már sokat láttam, tapasztaltam az életben, és tudom, mi fáj legjobban az embernek. Az elzártságból nehéz kiemelkedni. Keményen dolgoztam egész életemben. hogy a családomnak összehozzak egy szép kis házat, és ma már nyugodtan. élünk. Közben a komoly dolgokról kellemesebb felé terelődik a szó. Józsi bácsi csodálkozva hallja, hogy én bizony nem ismerem a cigá- nyos káposztás tyúk elkészítési módját, hát részletes magyarázatba fog ... Halasi Mária Százéves évoda Végegyházán Nem szokványos megemlékezésre készült a hét végén Végegyháza lakossága a Szent István király tiszteletére rendezett ünnepségsorozat keretében: a községi óvoda 100 éves évfordulóját ünnepelték. A falu újratelepítése után, 1890-ben létrehoztak egy olyan intézményt, ahol az iskoláskorúaknak és a 3-6 éves gyerekeknek szerveztek foglalkozást. Ekkor irdult az első óvodai csoport, amelynek fő célja a kisdedek óvása, őrzése volt. A helyhatóság önállóan rendelkezett a kisdedóvás feltételeiről és vezetéséről. Már abban az időben is szép példája volt ez a községi vezetés és a lakossági közadakozás összefogásának, az óvodás- és iskoláskorú gyerekek érdekében. Időben felismerték az alapfókú intézmények szükségességét, és ez a szellem máig is szerencsésen él tovább. A háborút követően, amikor az anyák rákényszerültek arra, hogy a gyermekeiket óvodása írassák, kialakult az a hálózat, amely ma az oktatást, illetve az iskolai előkészítést jelenti. Végegyházán a meglevő hagyományokra építve továbbfejlődhetett az óvodai hálózat, és 1957-től már idénynapközi is működött. Jelenleg teljes napközis ellátással 76 óvodáskorú gyermek, három csoportban élvezheti a korszerű, jól felszerelt intézmény előnyeit. Számos feljegyzés, hivatali bejegyzés bizonyítja, hogy a Vörös Hadsereg utca 7. szám alatti épület éppen egy évszázada szolgálja e nemes célokat. A példaképül választott Vittinger Antónia óvónő, aki a bejegyzések szerint Végegyháza első képesített nevelője volt és éle» te végéig itt tevékenykedett. Felkutatták és meghívták az ünnepségre mindazokat, akik 100 év alatt itt dolgoztak — még élnek — emlékezve mindazokra, akik a kicsinyek nevelésében valamilyen részt vállaltak. Az ünnepi -program 9 órakor a művelődési házban műsoros megemlékezéssel kezdődött, majd a köztemetőben koszorúzással és emléktáblaavatással folytatódott, végül az óvoda megtekintésével zárult, ahol a régi fotóanyagokból rögtönzött kiállítást is láthattak a résztvevők. H. M. Szomorú hangú levelet kaptunk PauHk Józsefné végegyházi olvasónktól, aki egy korábbi cikkünk nyomán ragadott tollat. Az említett írásban kolléganőm egy orosz szakos tanárnő, Simon Erika elhelyezkedési gondjairól szólt. Paulik Józsefné, a nyolc hónapja munka és munkakönyv nélkül élő fia kilátástalan helyzetéről tájékoztatott bennünket. De lássuk sorjában! Se kint, se bent, akkor bel? • A KétsopronyL Rákóczi Termelőszövetkezet tavaly, decemberben átszervezést hajtott végre, melynek célja a középvezetői beosztások csökkentése volt. Ekkor 12-14 állást szüntettek meg úgy, hogy az érintetteknek valamilyen más munkakört ajánlottak föl. Paulik József növénytermesztési ágazatvezetőnek (panaszosunk fiának) növénytermesztői fizikai munkát. ö ezt nem fogadta el. — Hogy fogadtam volna el? — méltatlankodik Paulik József. —Két éve dolgozom a termelőszövetkezetben, munkám ellen eddig nem merült föl kifogás. Főiskolai végzettségem van, Szarvason szereztem meliorációs üzemmérnöki diplomát. Félreértés ne essék, nem a fizikai munkát szégyellem, tudom én, mi az. De korábban gerincműtéten estem át. emiatt 50 százalékkal csökkent a munkaképességem. Egyszerűen képtelen vagyok emelni, hajolni. Hogy dolgozhatnék fizikai munkásként? A termelőszövetkezet elnöke, Czepó János megerősíti az előzőeket. Az átszervezésről elmondja, hogy az szükséges és jogszerű volt. Sajnos, a munka nélkül maradtak legtöbbjének nem tudtak a szövetkezetén belül, szakképzettségüknek megfelelő állást adni. Közülük Paulik József és Petrócz Károly több ízben fellebbeztek a szövetkezet döntőbizottságánál és a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál. Helyzetük sajátos, mert a tsz vezetősége által felkínált munkakört — ami mindkettőjüknél keresetcsökkenéssel is járt volna — egyikük sem fogadta el. Ám munkanélküli segélyre vagy újrakezdési kölcsönre nem jogosultak, mivel tsz-tagságuk nem szűnt meg. Tehát, a munkakönyvük a szövetkezet személyzeti osztályán van. Enélkül pedig nincs tovább. Joghézag a szövetkezeti törvényben — így igaz — magyarázza Czepó János —, a szövetkezeti törvény kategorikusan megfogalmazza, mikor szüntethető meg valakinek a tagsági viszonya. A gyulai jogászok is azért nem boldogulnak ezzel a két esettel, mert itt valós joghézagról van szó. Megszűnhet a tagsági viszony, ha a tag kilép, vagy a közgyűlés 'kizáró határozatot hoz ellene. Utóbbira akkor kerülhet sor például, ha az illető súlyos fegyelmi vétséget követ el, vagy három hónapon keresztül nem végez munkát a szövetkezetben. — Én a tagságról nem mondok le — mérgelődik Paulik József —, mert akkor elvész a háztájim, a két évre eső vagyonrészesedé- sem. Sőt, felmondás esetén nem jár újrakezdési kölcsön. és úgy tudom, hogy a munkanélküli segély összege is kevesebb lenne. Számomra az jelentené a megoldást, ha a tsz mondana fel nekem, ha már az átszervezés miatt nincs rám szükség. Paulik József ügye talán homályosabb a többiekénél. A volt ágazatvezető úgy érzi, hogy eleget tett agronó- músi feladatainak, ám a tsz elnöke másként nyilatkozott A szövetkezet vezetése átszervezéskor az agronómus! beosztást megszüntette, de kis idő elteltével mégis új agronómust állítottak a növénytermesztési ágazat élére. A pletykák szerint ma már az egyik tsz-vezető rokonságához tartozó fiatalember vezeti az ágazatot. „Lépjen hl..., vagy vegye fel a munkát!” — A második bírósági tárgyaláson — idézi fel Czepó János elnök — felajánlottuk Pauliknak, hogy legyen éjjeliőr, de neki ez sem tetszett. Kínáltuk őt a környéken lévő gazdasági egységeknek, de egyiknek sem kellett. Javasoltuk neki: szüneteltesse a tagságát öt évig, és akkor szerződéssel vállalhat munkát máshol; ezt sem fogadta el. Mi azt mondjuk: lépjen ki. vagy vegye fel a munkát. Más is elfogadta, amit kínálni tudtunk. Mindenütt leépítés van, mi sem tehetünk róla. Egyébként, ha nincs bírósági tárgyalás, már kizártuk volna Paulikot, hiszen nyolc hónapja nem dolgozik. Nem feladatunk, hogy igazságot tegyünk, különösen nem olyan esetben, ahol még a bíróság sem döntött. Hiszen, „joghézagról van szó”, amint hallottuk. De ebben a történetben emberekről, sorsokról döntöttek, s úgy tűnik, a humánus megoldás is „léket kapott". Elgondolkodom, ha a tsz elnökének vagy a jogászának mondanák, hogy holnaptól legyen éjjeliőr, vagy táblafelíró, akkor vajon mit mutatna a „joghézag”? Papp János Eloltották a mecseki erdőtüzet Keddre virradó éjszaka sikerült megfékezni a Mecsek erdőségeiben vasárnap délután keletkezett hatalmas kiterjedésű tüzet. A Pécs és Komló közti — szerencsére lakatlan területen — több helyen, összesen mintegy 250-300 hektáron égett az erdő. Hétfőn már szegedi, kiskunhalasi, barcsi, kaposvári, nagyatádi, szekszárdi és veszprémi tűzoltók: és határőrök is segítették az oltást, összesen százhetven ember dolgozott a természeti csapás elhárításán. A tüzet kedd reggelre „lefeketitet- ték” — azaz mindenütt elfojtották a lángokat —, de az Izzó fatönkök még sok helyen veszélyt jelentenek, ezért egy tűzoltóegység az erdőt járja, hogy földdel és vízzel ártalmatlanítsa a tűzfészkeket. A Mecsekben emberemlékezet óta nem pusztított ilyen nagy kiterjedésű erdőtűz. A helyszíni szemlék tapasztalatai, a tűzfészkek nagy száma alapján az a gyanú is felmerült, hogy a tüzet gyújtogatás okozta, s a rendőrség a helyszínen az e feltevést megerősítő tárgyat is ta-. iáit. A szükséges intézkedéseket megtették, de arra kérik a környéken lakókat, hogy jelezzek, ha gyanús mozgást észlelnek, s szigorúan tartsák be a tűzgyújtási tilalmat. A napokban befejezték a vörös hagy mama# szedését a Nagy bánhegy esi Zalka Máté Tsz-ben. A dughagymának való mag betakarítás után a szárítóba kerül Fotó: Kováos Erzsébet