Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-22 / 196. szám
1990. augusztus 22„ szerda Huszonöt éves a Hortobágyi Hídi Vásár A szeretet jegyében járt itt Még egyszer a „világjáró” teológiahallgatóról bí o 'ÍLt'lí-, ; íkU- Lt-n-aflZ'^ -i-lfc k-í'^aój /j 4a »V . y£j.l*csn(lr<fiiz,/~+A., o4r nío* AMJ / !Jc*l r — A*w/-0 A*>! J fr) (Folytatás az 1. oldalról) — Hát az asszonyok? — Az asszonyok? — kérdez vissza Pápai Sándor. — Helyettesítenek minket odahaza. Na, hallja! A változatosság az élet sója! Jólesik kácsintani egyet a más asz- szonyának szemébe. És „ká- csint” rám tengerkék szemével, érzékeltetve, komolyan beszél... Minden szépet és jót kívánva köszönnek el. Istenem, de régen beszéltem ilyen tiszta, becsületes, egyenes emberekkel ... Messziről feltűnik egy gumiház. Mindenki beengedheti a gyerekét ide dühöngeni. 20 forintért öt percijf ugrálhat, sikonghat városi, falusi gyerek egyaránt. Kiss Dóriék Pestről érkeztek. Dóri mindössze négyéves. Leül a gumisátorban és pityeregve szól ki onnan a mamájának: — Nem szeretem a fiúkat, mert mindig lökdösnek. 22 323 A mai magyar valóság önmagában is olyan, hogy az ember hamar elveszti (benne, tőle, vagy miatta) a tűrőképességét. Ha ehhez ráadásul rekordhőség is társul, akkor tényleg nem lehet csodálkozni azon, hogy a polgárok nem a tolerancia jegyében fogalmazzák meg mondanivalójukat. A múlt héten kapott bejelentéseink közül nem egy ilyen szemléletet tükrözött, ilyen állapotról adott látleletet. Többen, szóvá tették például, meddig tűri el Békéscsaba lakossága — és a város vezetősége —, hogy a Romániából érkezett árusok az állomáson éjszakázzanak. Úgy vélik, a környék esztétikai színvonalának romlása is az ő „lelkükön szárad.” Persze, miután mindkét telefonálóval elbeszélgettünk egy ideig, arra a megállapításra jutottunk, hogy nemcsak ezek az „éppen nálunk tartózkodók” a hibásak. Hogy valójában mit is tehetnénk. milyen módon renSzolnokra szerződött Törőcsik Mari és Garas Dezső Színház nélkül kezdi a szezont a Szolnoki Szigligeti Színház társulata, de várhatóan 1991. márciusában Ismét birtokba veheti felújított épületét — hangzott el a kedden tartott évadnyitó társulati ülésen. Mint Schwajda György Igazgató elmondta, mindez nem jelent a színészek számára munkanélküliséget, az építési munkák befejezéséig a bemutatókat más helyeken tartják meg. A programban hat mű színrevitele szerepel, elsőként Gabriel Garda Márquez spanyol író Száz év magány című világhírű regényének adaptációja. A Taub János rendezte produkció premierje október 19-én, a Pesti Színházban lesz, s ebben már játszik a Szolnokra szerződött két kiváló művész, Törőcsik Mari és Garas Dezső. Ezt követően két zenés darab kerül műsorra, közülük Eisemann—Szilágyi En és a' kisöcsém vígjátéka november 23-tól Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Albert1 Camus Félreértés című alkotásának , januárban, míg Ibsen Vadkacsájának februárban tartják a bemutatóját. Dóri nem tudhatja még, hogy hányszor fog még életében pityeregni a lökdösődök miatt. Nagy Tamás és felesége 3 éves Ákos nevű gyermekükkel Veszprémből érkezett. Elegánsan, divatosan öltözött fiatal házaspár. — Az a baj — kesereg a fiatalasszony —, hogy kevés a népi jellegű áru. Elborítja a területet a bóvli. Kár, hogy nincs, aki szelektáljon ... Ilyen helyre csak a népi és iparművészeket engedném be árulni. Balogh László budapesti kaktuszkertészt tizenéves fia helyettesíti. — Nem tudok egyértelműen válaszolni a kérdésére — gondolkodik a fiatalember —, hogy hány fajtából és darabból áll a gyűjteményünk. Nehéz meghatározni! Ügy tudom, hogy édesapámé az ország harmadik leggazdagabb gyűjteménye. Nemrég' jött haza Mexikóból, gondolhatja, hogy nem üres kézzel. Ritka dezhetnénk le ezt az ügyet mindenki számára megnyugtatóan, azt nem tudtuk eldönteni. Paradox módon alakult a múlt hét egyik szenzációja, a liba-ygy is. Ha valaki első hallásra megtudja, hogy 10 ezer állatot osztanak ki a rászorulóknak, bizonyára nem gondolja, hogy úgy is végződhet, mint ez a mostani. Hogy ennyire nem vagyunk képesek elfogadni az ajándékot. Egymást érték a telefonálók, amelyek. igazságtalanságról, megalázó helyzetekről szóltak. Többen el is sírták magukat. De ahogy a békéscsabai Korcsok János fogalmazott: „A szervezők ne adják fel! Nem szabad, hogy ez á nemes szándék kiütéses vereséget szenvedjen a csőcseléktől." Egynéhány taktikai jótanácsot is adott a szervezőknek és segítségét is felajánlotta. Ugyanígy tett a békéscsabai Priskin István is. Vele beszélgettünk például arról, hogy a dupla (esetenként tripla) sorbanál- lást, a végeláthatatlan adminisztrációt nagyon köny- nyen ki lehetne védeai, ha egy számítógépbe táplálnák az adatokat. Erről a békéscsabai Családsegítő Központ vezetője a következőket mondotta. szép kaktuszpéldányokat hozott. Ügy gondolom, négyezer darabot gyűjthetett ösz- sze húsz év alatt. Békéscsabai ismerősöket pillantok meg. Végre valami, ami ízléses. A Képcsarnok Vállalat képeit árulja Liptóié Károlyné, Gábriel János és felesége. A kollekció válogatott, jó képekből áll. — Érdemes volt eddig utazni? — szólítom meg Gábrielnét, aki éppen egy fiatal házaspárral köt üzletet — Üzleti titok — neveti el magát —, aztán komolyra fordítja a szót: — Ha csak egy képet sikerül eladni, akkor is érdemes volt kipakolni. Hiszem azt, hogy ezek a képek önmagukért beszélnek. Színvonalasak, ízlésformálóaik. Lassan leszáll az alkony. Szellő fújdogál, jólesik. Végigsétálok a híres-neves hídon, hogy kívánjak valamit. Enélkül nem indulhatok haza. Béla Vali — Boldogok volnánk, ha lenne számítógépünk, de nincs. Pedig ezzel rengeteg dolgot le tudnánk egyszerűsíteni. Egyébként várjuk a lakosság ésszerű javaslatait, hiszen a jövő héten újra rendezünk libaosztást. Akadtak az elmúlt napokban más jellegű,- kisebb horderejű ügyek is. Olyanok, amelyek kevesebb ember érdeklődésére tartanak számot. Egy olvasónk a 24-622- ről megjegyezte, hogy nagyon» forgalmas a békéscsabai Liget sor. Több ottlakó véleménye szerint egyirányúvá kellene tenni, mert balesetveszélyes. Azért hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak kellemes pillanatok a telefon mellett. Az egyik legemlékezetesebb például kedden történt. Betelefonált a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége megyei szervezetének egyik vezetője — a nevét szégyen szemre elfelejtettem — mégpedig megköszönni azt, hogy megjelent a lapban egy rövid közleményük. Én persze először azt hittem, hogy egy másikat is le akar adni, vagy az előzővel van valami probléma. Nem erről volt szó. Ügy látszik^ ilyen is megesik néhanapján ... Csak ritkán... Sajnos. K. K. Cukorrépából lehet közepes termés Jótékony országos eső áztatta a földeket kedden, ez azonban kevés ahhoz, hogy önmagában megszüntesse a szárazságot, az aszályt, jóformán arra volt elég, hogy leverje a port a növényekről. A talaj alsó rétégéiben továbbra sincs elég nedvesség, márpedig a különösen kritikus helyzetben lévő kapásnövények — a kukorica, napraforgó, cukorrépa —főként onnan venné fel az éltető, vizet. A meteorológusok szerint, eléggé szeszélyes eloszlásban, átlagosan 8-10 milliméter csapadék hullott; hogy pontosan mennyi, azt csak a szerda reggeli 8 órás mérés után tudják meg. Bertóti István, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főosztályának vezetője • szerint annyi máris szomorú tény, hogy az aszályt megszakító záporokig a kukorica csaknem negyede már kiszáradt. Ez átlagos szám, ami azt jelenti, hogy van olyan üzem, ahol a kukorica harmada-fele is kisült. A még zöldellő többi növényről az elmúlt hetek szeles időjárásakor rárakódott port biztosan lemosta az eső, és a hőmérséklet visszaesése is kedvező a növényeknek, a nagy meleg után. Angeli András, a Cukoripari Közös Vállalat igazgató-helyettese elmondotta: a mintegy 120 ezer hektáron termelt cukorrépát ugyancsak megviselte a kánikula, bár tény, hogy ebből a növényből nem kellett kiszántani. A cukorrépaföldek a legutóbbi felmérés szerint hektáronként mindössze 30-40 tonnás termést ígérnek. A növénynek nagyon kicsi, átlagosan körülbelül 35-40 dekás a gyökere. Más években ilyenkor már 50-60 dekás a cukorrépa. A csapadék az utolsó pillanatban érkezett, ha nem térne vissza a nagy meleg, még közepes termés lehetne cukorrépából. > Dunay Sándor, az Országos Meteorológiai Szolgálat agrometeorológiai osztályának vezetője szerint a további kilátások sem egyértelműen jók a növények számára. A keddi esőt hozó hidegfront elvonult, utána egy-két napig még kisebb záporok áztathatják a földeket, majd Ismét 30 fok körülire emelkedhet a hőmérséklet^ A hónap végén — erre körülbelül 30 százalék az esély — ismét szórványos záporok, zivatarok lehetnek. Köszönet a segítségért Emlékeznek múlt hétfői lapunk „Makótyát a nyakba, s aztán amerre az autóstop visz..." című riportunkra? „A szeretet jegyében jöttem” — mondta a Csíkszeredái teológiahallgató, majd így folytatta: „erdélyi menekülteket szeretnék hazavinni...” Akkor ígéretet kaptunk (mivel hazafelé is Békéscsabán keresztül visz az útja), hogy mielőtt visszatér otthonába, ismét ellátogat szerkesztőségünkbe. Így is lettt tegnap nálunk járt... Lássuk hát, milyen eredménnyel járt hosszú útján ifjú Botár István! — Kezdjük talán a legelején. Békéscsabáról merre vitte az első autóstop? — Szolnokra. Ott lelkészek siettek a segítségemre, csakúgy, mint utam következő állomásán, Törökszent- miklóson, ahol ugyancsak a plébánián szálltam meg. Az első ismeretséget két menekült családdal kötöttem. Ök már megalapozták a jövőjüket, visszafelé nemigen mozdulnak. Piacos románokkal is találkoztam, és meg kell mondjam, nincs valami jó. véleményem róluk. Üzérkednek, árulnak minden ócska kacatot, sokat ártva ezzel annak a jó hírnévnek, melynek korábban örvendhetett Erdély Európa-szerte. — Merre járt még? Hajói emlékszem, Miskolcra is készült, hogy meglátogassa a szerencsétlenül járt Tőkés Lászlót... — Debrecenből, ahol 8-10 fiatallal találkozhattam, Miskolcra indultam volna, de ezegyszer hiába ácsorog- tam az út szélén. Nem állt meg senki. Lemondtam hát szándékomról és Budapestnek vettem az irányt. Elhatározásom szerencsésnek bizonyult, hiszen hamarosan megállt mellettem a Máltai Lovagrend egy dzsipje, mely pont a fővárosba tartott. A gépkocsi vezetője egy ifjúsági szolgáltató irodába vitt el, a Roham utcába. Talán ez a látogatás volt számomra a legtanulságosabb, hiszen az itt elszállásolt 35 fiatalból 25-en Romániából érkeztek. Elbeszélgettem velük, és láttam, a lehetőség, a meggazdagodás reménye annyira elvakítja őket, hogy nem képesek meghallgatni a szív szavát. Beilleszkedni nem tudnak, elindulnak egy szál farmernadrágban, hajszolják a „nagy lehetőséget”. Más céljuk talán nincs is, mint hogy kólát igyanak, ha megkívánják. Félek, hamarosan marihuánás cigarettát szíva látom őket viszont Budapest utcáin. Aggódom ezekért az elkallódott fiatalokért, akik csak azért indulAz alacsony vízállás, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemek fegyelmezetlensége miatt gyakoriak a rendkívüli környezetszeny- nyezések a Közép-Tisza vidékén. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósághoz érkezett bejelentés szerint legújabban a Szolnok város tartalék-ivóvízbázisát képező Alcsi-Holt-Tiszát szennyezte a Szegedi Halászati Tsz aztak útnak, mert kinyílt a vaskapu, de dolgozni nemigen akarnak. — Ilyen keserű tapasztalatai voltak másutt is? — Szavaim nem mindig találtak süket fülekre. Megleltem azokat az embereket is, akikért tulajdonképpen eljöttem ide, Magyarországra. Egy udvarhelyi és két Csíkszeredái fiatalembert sikerült meggyőznöm arról, hogy idegen földben csak idegen virág terem. Azóta már hazaindultak, remélem, nem bánják meg. De térjünk vissza a települések felsorolásához, hiszen még sokfelé jártam! Voltam például Soprontól nem messze. Hegykőn is, ahol egy erdélyi családdal találkoztam. Az anya és a két gyermek két éve él itt, s bár az anyagi biztonságot már elérték, a könny máig is magától jön a szemükbe, ha a régi otthonra gondolnak. Győrben nem sok szerencsével jártam, itt nem sikerült kapcsolatot teremtenem, de Kapuváron egy Csíkszeredái családdal sikerült megismerkednem. A férj s a feleség hátát összevetve fára-i dozik azért, hogy gyermekeik jövőjét biztonságban tudják. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ezek a hivatalosan kivándorolt emberek jobban szenvednek a honvágytól, mint a kíváncsiságból világgá szaladt fiatalok. — Milyen érzésekkel gondol vissza e találkozásokra? — Azokat a honfitársaimat, akik félelemből menekültek ide (s nem céltalanul, a meggazdagodás reményében), talán megértem, de felmentést nem adok nekik sem. Otthon a helyük, ezt próbáltam megértetni velük— Ezzel útja véget ért? — Rövid időt töltöttem még Budapesten, és ma hajnalban indultam vissza Békéscsabára. Holnap még egy napot töltök Gyulán, s csak ezt követően szállak fel arra a vonatra, amely hazáig visz. — Segítőkre mindenhol akadt? — Aludni mindig .tudtam valahol. Nélkülöznöm nemigen kellett. Nem mondom, volt, hogy egy nap csak egyszer ettem, de ez inkább a tennivalók miatt történt így, s nem azért, mert nem volt mit. Az autósok készségesek voltak, olykor még abban is segítettek, hogy az adott városokban, falvakban hol ismerkedhetek -meg erdélyiekkel. Ügyhogy. elmondhatom, hálával gondolok majd mindazokra, akik segítettek küldetésem során. , N. A. zal, hogy az általa bérelt 350 hektáros kengyel-laposi tógazdaság halastavának állott, elhasznált vizét engedte a kengyeli főcsatornán át — a vízügyi hatóság engedélye nélkül — a száztíz hektáros, tizenhat kilométer hosszú, védett vízterületre. Az igazgatóság azonnali intézkedéseket tett a holtág szennyezésének megszüntetésére, és az ügyben megkezdte a hatósági vizsgálatot. Megérkeztek a négyütemű Trabantok Itt az új Trabant! Debrecenben, a Merkur helyi telepére megérkezett az első 2000 darab négyütemű Trabant. A műszaki átvétel után egy héten belül megkezdik a gépkocsik kiadását, amelyben elsőbbséget élveznek azok a régebbi Trabant-befizetők, akik éltek a típus- módosítás lehetőségével MTI-fotó: Oláih Tibor Miről és főleg hogyan? Újabb vizszennyezás a Tiszán
